Az Ujság, 1962 (42. évfolyam, 1-48. szám)

1962-09-06 / 32. szám

SEPTEMBER: 6, 1962 AZ VJSAG 3 OLDAL Egy darab száraz kenyér —TÁRCA— Eltolta az ur Írásait. Hiá­ba. nem megy. Akárhogy for­gatja; akárhogy számol;— pedig itt eredmény mindig csak egy. Ha mindent ki a­­kcr fizetni, rámegy a két bérház, a bányarészesedése, az egész birtok. És nem ma­rad más, csak ez a ház, a kö­rülötte levő hat holdnyi földdel. Amelynek fele szőlő, fele gyümölcsös-veteményes. No meg a nyugdija. A csök­kentések után, lakbérrel e­­gyütt nem tesz ki többet 6000 pengőnél. Évi hatezer. Volt úgy, hogy havonta többet ■költöttek. Igen, — dőlt hátra a széken; itt van a hiba! A nagy élet, a sok külföldi utazás, a drága ruhák, me­lyeket csak Párizsból foga­dott el a felesége. < — Feleségem. __ — húzó­dott keserűre a szája. Mi­lyen szép volna ez a szó, ha _ Legyintett. Mindegy már. Holnap este megjön az asz­­szony, az örökké kacagó, tán­cos két leányával és. Fur­csa meglepetés lesz a külföl­di túra után ... Dehát.. más­kép nem lehet. Csak lega­lább a leányokat férjhez ad­ta volna. Még jó, hogy a fia elhelyezkedett. Az komoly gyerek. Nem is tudja, kire ütött. Hiszen az apja, meg az anyja.... Most szigoruran nézte önmagát. Nem, nem lehet mentséget találni. Az asszony szép volt, vidám, él­­niszerető. Olyanok tettek a leányoi is. Ö meg hagyta a dolgokat menni, úgy mond­ta, szeretetből, de most lát­ja, csak azért, mert igy ké­nyelmesebb volt. Fölállt, kihúzta megroskadt derekát. — Milyen jó, hogy a fiam — ő majd rendbehoz min­dent ... Pianatrá agyába villant; hogy: igen, a fiad! Az a fia­tal gyerek hozza rendbe, a­­mit te elrontottál? Azokra a Fatal vállakra akarod átrak ni a terhet, amelyet te le a­­karsz dobni két válladról? E- rószakosan rázta le magáról e gondolatot és megindult a be’ső szoba felé Odakinn kinyílt a villa zöldrácsos kapuja és egy em­ber lépett be rajta. Magabi­­zón, kicsit hetykén lépkedett fölfelé akavicsos kerti utón és valami vidám kis dalocs­kát fütyörészett. A füttyszó­ba néha-néha a gyomra is belekordult, a ruhája kegyet­lenül nyütt volt; de az em­ber jókedvét ez csöppet sem zavarta. Hiszen az ég olyan drágalátos kékséggel ragyo-Haügassa meg Donó-Halmos Rádió Programját minden szombaton este 6:30-tól 7 óráig -az 1490 diaion Változatos program, amelyen Donó András angolul, Halmos Margit magyarul végzi el a leadásokat. Élő programszámok! Ha hirdetést vagy köszön­tőt kíván leadni, hivja fel: | 101-0824 LO 1-3155 Hudák Testvérek Rádió Órája Minden VASARNAP. a leg jobb időben, 12-től 1 óráig WTMO — 1490 állomásor Hirdetések és üdvözletek fi gyében hívja. Uj telefonjaink: 292-7529 és 292 - 6899 * James L. Hudák .lgasgaió ‘ Hudák Érnő bemondó és . Steve Hudák, pénztárnok gott rá, a nap szinte nyári meleggel sütött és a levegő tele volt duzzadó rügyek é­­de'kés párájával. Olyon szép volt minden, amilyen csak egy napsugaras, márciusi dé'­­élött lehet. Az ember pillanatra meg­állt a villa előtt. Jól meg­nézte és bólintott. Ez igen, — mondta, — fáin las kuny­hó! Elmoso’yodott és föl­ment a lépcsőkön. A nagy, szélső ajtó előtt megállt. — Ez ugyan nem megem­­fajta uraságoknak voló be­járat. — motyogta, — dehát Minek menjek a lábhoz, ha a fejjel beszélhetek? Az­tán meg szemesé a világ .... Hetykén vállat vont és megkopotatta az ajtót. Az ur odabenn villanyt gyújtott és kihúzott egy fió­kot. Riadtan á lt szemközt az asztalfiókkal, melynek homályából acélos fénnyel nézett rá. vissza egy revolver csöve — Félsz? — nevetett rá gúnyosan és az ur meg­borzadva érezte, hogy csak­ugyan fél. A vándorember most új­ra kopogott az előcsarnok ,nagy tölgyfa ajtaján. Az ur hallotta a kopogást. — Szé­gyen, — mormogta, — úgy v-er a szivem, hogy hallom Kezét lassú- nehéz mozdu­lattal elindította a revolver felé. A kopogás most már e­­rősebben ismétlődött. Az ur megriadt. — Hát nem a szivem ___ Valaki odakinn ..... és éppen most — Betolta a fiókot és kiment. Bosszúsan dörmögött. — Csak meglesen, ki az.; Aztán majd e’megy . Haragudott a zavaróra; nem akarta észrevenni, hogy a szive felszabadultan dobog: nrlyen jó miiven jó meg le­het hosszabbítani az életet; élni lehet még,,, ha csak né­hány perccel is tovább! Csendesen lépett az ajtó­hoz, és az ablakon keresztül ' szemügyre vette az embert, i A kopott ruháját, a vál]ára vetett foltos tarisznyáját és derűs arcát. Minden vasárnap délután 4:30-tól 5-ig hallgassa meg KÁLLAY ELEMÉRNÉ válogatott Magyar Program­ját WDOR (12601 EHrdet*>s vagy üdvözlet avagy ügyleti bejelentés ügyében HIVJAs Tel. RÁ 1-0146 Lakcím: 2861 East 112nd ?*­Hungarian Radio PROGRAM DR. HALLER M. ISTVÁN Igazgató vezetésével , MINDEN VASARNAP délelőtt 10-től 10:30-ig WDOK — 1260 Diai IIRDETÉSEK, — ÜDVÖZLE­­TEK és KÖSZÖNTŐK ügyében hivja fel e számot GA 1-3443 2527 E 12Btö Street TANULJA MEG a gépkocsi vezetést OHIO ÁLLAM SAFETY DE­­PARTMENTÉTŐL ENGE­DÉLYEZETT ACCURATE DRIVING SCHOOL ELŐKÉSZÍT ideiglenes engedély (tempo­rary Permit) vizsgájára Vállal MAGÁNOKTATÁST) Dupla Ellenőrzésü kocsik TELJES BIZTOSÍTÁS 2663 West 30th St. Telefon: AT 1-6737 — Valami csavargó; .... vonta meg a vállát csalódot­tan. — Ennek ki sem nyi­tom. Majd elmegy, ha meg­unja. Már el akart húzódni az ajtómögül. mögül, mikor az ur egyszerre észrevette, hogy a kívülálló ember szeme be­­lekopcsolódik az övébe. Vi­dáman, hetykén, szinte fölé­nyesen. Pillanat volt csak, aztán a vándor elnevette ma­gát. Őszintén, hangosan, jó­kedvűen. Olyan furcsa volt ez a fiatol, kedves kacaj, hogy az ur hirtelen fölkapta a fejét és ő is elmosolyodott. S már nyitotta is az ajtót. Az ember levette a sapká­ját és köszönt. Az ur csak nézett rá. — Munkát keresek, — szó­lalt meg az ember és még mindig mosolygott. — Ta­­pacirer volnék. — Kárpitos? — Az, — bóintott a másik. — Ha volna valami matrac, vagy fotel... Az ur megcsóválta a fejét. — Sajnálom.... — mondta és csodálkozva érezte, csak­ugyan sajnálja, hogy nem tud a másiknak munkát ad­ni. A vándor ránézett, a szeme mintha elborult volna. Fel­húzta a vállát. — Akkor engedelmet kérek! — már indult lefelé a lépcsőn. Csak úgy magának mondta: — Tovább egy ház­zal Az ur betette az ajtót. A vándor megállt, gondolko­zott kissé, aztán letette vál­láról a tarisznyát. Kutyamód éhes vagyok, — á’lapitotta meg és leült a legalsó lép­csőre. Belenyúlt a tarisznyá­ba. Nehány ócska szerszámot, gyűrött Írásokat szedett elő és lerakta maga mellé a lépcsőre. Aztán mégegyszer belenyu’t a tarisznyába. Va­lami akadt a kezébe. Érdes, kemény, szinte szúrós vala­mi. Hangosat Rittyentve rántotta elő a kezét. — Kenyér —meredt a markában levő csodára, — íóságos mennyi Atyám, ke­nyér Kenyér volt csakugyan. Barna, kemény, szinte össze­zsugorodott a szárazságtól, de jó tenyérnyi darab kenyér volt a kezében. Valahogy le­csúszott a tarisznya fenekére, megbújt az Írások, szerszá­mok alatt és ő megfeledke­zett róla egészen. Persze, mert vo’t más. Mert itt-ott akadt munka, vagy ha mun­ka nem, egy-egy tányér me­leg étel. És ez az áldott ke­­nvérdarab ott hevert a ta­risznya fenekén, várva, mig rákerül a sor egy Ínséges napon.... Az ur odabenn elővette a revolvert. A mosoly leher­vadt arcról szemébe újra be­­lehomályosult a reménytelen­ség. Minden hiába Megnéz­te a fegyvert, próbálgatta. Talán csak, hogy huzza az id"t. Aztán kinyitotta a rá­diót és felerősitgette. Ha volna valaki közelben, ne MINDENKI JEGYEZZE MEG ■ía kisebb vagy nagyobb baj* van a Televisionnal bármely gyártmány Is, teljes garancia mellett megjavítjuk Steve G. Szabó B. F. G. — TV Iskolázott és vizsgázott, zakképzett television javító. 2656 EAST 126th ST. *W 1-4544 R A 1-0567 Szappanos Rádfó A legnagyobb amerikai magyar rádió program MINDEN VASÁRNAP d. n. 1-2:30-ig WDOK - 1260 ke LO 1-5524 SZAPPANOS RECORDINGS 3048 EAST 123rd Street halljameg a lövést. A g4> zúgott, halk bugás hallat­szott, majd teljes erővel meg kondula a templom óroüté­­se. Az ur önkénytelenül szám­lálta: Egy-kettő„_ tiztnkettő. igen, a tizenkettedik óra_ nincs tovbb_ És ekkor felzugott a ha­­harang A lépcsőn ülő ember éppen a szájához emelte a kenye­ret, de a harangszóra le­eresztette és levette a sapká­ját. A — csodálkozott — dél van Felállt és keresz­téit vetett. — Az Ur angyala köszönté szűz Máriát — i­­mádkozott és lehajtotta a felét. Az ur éppen most lépett az ajtóhoz. Kinézett A ha­rangszó mintha a szivét ver­te volna. Imádkozni...— érez­te és úgy kutatott önmagá­ban egy kis maradék hit, -egy parányi reménység után mint ahogy az előbb a ván­dor keresett a tarisznyában egyetlen falat, egy életmen­tő kenyérdarabka utak. De csak rossz amiékek, könnyelműen elpazarolt élet, nyugtalan vágyak akadtak elébe ér az elkerülhetetlen vég, az anyagi összeomlás, a szégyen, a bukás. Revolvert fogó keze szinte bénultan ló­gott az oldalán nem tudta fölemelni, nem, nem, hátha ott benn a sok iom alatt, a le'ke legmélyebb sarkában, elrejtve, tudattalanul hátha van még egy kicsike ottfelej­tett, parányi darab hit, ha egy morzsa csak, ha egy miatyánkra való ? A harangsző elbugott. A rádió cigánymuzsikába kez­dett s arra az ur is fölemel­kedett s arra az ur is föl­eszmél. Odahajolt az ajtó­hoz és kilesett. Az ember éppen visszatette a sapkát a fejére és újra fölvette a ke­nyeret. —— Hát ez még itt van? — bosszankodott az ur, de érezte hogy nem őszinte a bosszúsága. Kilépett. — Mit csinál itt maga? Az ember csak úgy ültében fordult vissza: — Ebédelek, kérem, — mondta nyugodtan és felmu­tatta a kenyeret. Az ur önkénytelenül lejebb ment néhány lépcsővel. Ér­deklődve nézte a szegény em­ber kezében levő, furcsa va­lamit. — Mi ez? — hajolt feléje. — Kenyér — mondta a vándor és beleharapott. É- les fogai reccsenve törtek le egy darabot a száraz kenyár­­bcl. Az ur elgondolkozva nézte. — No, ez jó kemény lehet. — Ez igen, — mosolygott a másik. — De az én fogam megbir vele. Az még kemé­nyebb. Nem volt miben el­kopni, — mondta és nevetett. A másik csodálkozva néz­te. Hát igy is lehet? Nevetni a nyomorúságon, örülni egy darab száraz kenyérnek!? O- dalépett a munkás elé. Za­vart volt, kicsit akadozott. — Mondja, — nézztt el mellette, — ha kérnék ... ad­na belőle egy falatot? — Az urnák? ----- csodál­kozott az ember. De látta az urnák nagy zavarát, s bár nem értette, odanyujtotta ne­ki a kenyeret. — Tessék ... ha nem utálja! Az ur ránézett: — Ha törne belőle_ A munkás ketté reccsentet­­te a kenyeret. A nagyob da­rabot odanvujtotta. — Tessék! — mondta és megcsóválta a fejét Látszott, hogy igen furcsákat gondol. Az ur elvette a kenyeret és bleharapott. De az ő foga lesiklott róla. Gondolkozva tilt le a küszöbre a munkás mellé. Majszolva apránként rágcsálta a kenyeret. Furcsa, gondolta, mig a ropogtatva evő emberre sandított, —úgy látszik, a pezsgőtől meg ape­­csenyétől jobban elvásik az ember foga, mint a száraz kenyértől... A vándor oldalt fordult és kissé cimborásan vágott felé a fejével:: — No, mit tetszik szólni? — Jó, — bólintott az ur komolyan és jóizüen nyelt le egy falatot. A munkás jót nevetett: — Az ám! Hát persze tegnap dél óta nem ettem. — Maga se? — csodálkozott a szegény, — pedig milyen nagy házban lakik! Az ur nem felelt. Maga elé bámult egy percig, az­tán úgy ültében szembefor­dult a másikkal. — Mondja,-----kérdezte hirtelen, mit gondol, lehet élni ötszáz pengőből? Arnaz kerekre nyitotta a szemét: — Esztendeig? — Á, — mondta az ur, — havonta. Az ember nagyot nyelt az utolsó falat kenyérből. — Havonta? Nekem esz­­tedőre se jut annyi! Most az urnák nyílt el a szeme: — Hát — hát hogyan élnek? — így, bólintott a vándor, és rámutatott az ur kezében lévő kenyérdarabra. — Sok­szor még igy se. De néha jobban is. Ettünk mi már csirkepaprikást is. Meg egy­szer fánkot is sütött az asz­­szony, tányérmagolajban. Az ur most azt szerette volna kérdezni, hogy akkor mitől van ilyen jó kedve? Mikor most sem evett egye­bet száraz kenyérnél De szégyelte a kérdését, hát, csak azt kérdeztél — Családos? A másik maga elé, édese­déit mosolyogva: — Úgy a! Két kölyök. Fiú meg lyányka. így mondta: lyánka s ez a szó valahogy nogyon kedve'­­sen illett a mosolyához. A harmadikat meg most várja az asszony. De nem baj. Itt­­ott csak keresek, az asszony meg bejár az özvegy kántorr­­néhoz. Jó lélek o tekintetes­­asszonv. A pulyáknak is ad enni hébe hóba. Amit én viszek haza, az már csak úri módra kell Tüzelőre, ruhára. — Nevetett. — Meg csirke­húsra Az ur felállt. Kétszer-há­­romszor elsétált a lépcső e­­lőtt, azután megállt. — Nézze csak, — mondta elgondolkozva, — maguk ide jöhetnének hozzánk. Ért a szőlőhöz veteményhez? —Kertésznek tanultam én az apám mellett, — legyin­tett az ember. — A tapacér­­ságot csak úgy elloptam sze­memmel. Megint nevetett, azzal a kedves nevetésével. — Akkor idejönnek. Kap 50 pengőt havonta; meg ötödöt gyümölcsből, vete­­ményből. Amott, abban a kis kerti házban fognak lakni. Szoba, konyha, kamra A vándor izgatottan ug­rott föl: — Kamra? Úgy tetszik érteni, hogy spájz? — Úgy, — bólintott az ur és ő is boldog izgalmat érzett.. Az ember a térdeit csap­kodta örömében: — Spajz! Az én asszo­nyomnak spájza lesz. Akár egy tekintetes asszonynak. — Úgy, nevetett az ur s talán már ő volt az izga­tottabb. —És együtt fogunk dolgozni. Nyessük a fákat, permetezzük, oltogatjuk. A felesége majd palántái, gyomlál vele dolgozgat az éli feleségem, meg a két ‘lyánkám’... Észrevette, hoky most ő is úgy mondja: ‘lyánykám.’ É- des volt neki ez a szó és még egyszer kimondta: — mert nekem is van lyány- , kám.... kettő.... A vándor szinte részeg volt a boldogságtól. — Aztán....komolyan tet­szik ezeket mondani ? — Komolyan! — mondta az ur és megint elkezdett föl-alá járni. Ugylátszott, már inkább magának beszél. — Megmutatom, hogy meg 'ehet élni havi ötszázból! i legmutatom, hogy nem lesz külföldi utazás,, nem lesz kétezer pengős ruha! De lesz munka, lesz szere­tet és öröm, és élni fogunk élni, élni; élni! Mosolygott és ég felé e­­melte az arcát, melyen e- Py’k könny szaladt a má­sik után. A munkásnak ré­mületre nyílt a szeme. — Megőrült, egész bizta­­san megőrült — gondolta s kis motyóját kezdte sze­degetni. De az ur megfogta a karját. Várjon, mondta es fölsietett a lépcsőkön Pár perc múlva már vissza­jött megint. Már újra nyu­godt volt és komoly. Pénz nyújtott az embernek: — Fogja. A hurcolko­­dásra. Aztán egy revolvert hú­zóit elő. — Ezt meg tegye el. Ne­kem nincs rá szükségem. Magának jó lesz majd i­­jesztőnek a tolvajok ellen. A munkás csak csóválta a fejét. A pénzt úgy tette a zsebébe, mintha várná; hogy visszakérik. De a re­volver után nem nyúlt. Va­lami volt az arcán; mintha most értene meg mindent. (Szinte utálattal intett a fegyver felé:-— Azt, kérem tessék el­hajítani! ördög találmánya az! — No, Istennek aján­lom ; jövő héten itt leszünk — mondta, s kalapját meg bökve eindult. Az ur pedig elgondol­­kozvaállt és egyre a tenye­rén fekvő kenyérdrabkát nézte .. azt a darabka ke­nyeret, melytől világosság gyűlt az agyában; hogy npm a sok pénz, gazdagság hanem a megértés és meg­elégedés a boldog élet tit­ka. FANCHALY VIRÁGÜZLETE 1714 Lorain Ave. Tel. ME 1-1882 Vágott és cserepes virágok TEMETÉSEKRE kegyelettel­­esen. LAKODALMAKRA Íz­lésesen végezzük el fa. rende. _sa Távirati virágküldés a világ bármely részébe — telje« jót­álláséul. AZ APOSTOL Irta: PETŐFI SÁNDOR El nem fogadta a nagy hivatalt, De jöttek hozzá szegény emberek, És meghivák őt falujokba, Jegyzőnek, és az ifjú ment, Ment örömest és boldogan- S midőn elért a faluba. S körülvették őt a lakók: Így szolt hozzájuk lángoló szemekkel; ‘Üdvözicgy, nép! úgy nézz ezemembe, fanitőd és atyád leszek. k. bölcső óta mit vertek fejedbe? Kötelességeidet; Én meg'anitlak jogaidra!’ És teljesítő, amit ígért. Nem a korcsmába jártak ezután A munkavégzett gazdaemberek, Mint jártak eddig világkezdet óta. A faluház előtt karéjba Adottak és az ifjú jegyzőt Hallgatták a vén emberek. És jobban hallgatták, mint papjokat; mert Pap jóknál jobbakat beszélt, S amit ott tanultak, elvivék haza, És elbeszelék fiaiknak, S a jegyző tiszteletben állt. De két ház volt a faluban, mely Az ifjú apostol fejére Átkot, mondott áldás helyett, Az a két ház, hol a pap és Az uraság lakott. A kastély s a paróchia. Naponta gyűlöltebb és rettegettebb Lett e két házban a Jegyző gazdálkodása; S elpusztítását tervezők, mert Látták, ha a jegyző marad, Úgy ők pusztulnak el. De voit fönn a katélyban is Egy lény, ki a nép emberét úgy Tisztelte, mint a nép maga. Kinek, midőn az ő dicséretét Hallotta, jól esett, Midőn pedig gyalázták, fájt neki. Ki volt e lény, aki Oly rossz, világításban is Megismerő a kép becsét, S felőle helyesen ítélt, Ki voh ez?.... a kastély kisasszonya, Ki is lelt volna más!.... Dicső he’y a hölgyek szive! Önzés előtt bezárva ajtaja, ITa bejut is, csak lopva jut belé, vagy Erőszak, áltál, De nyiva áll mindennek, ami szép s j6 S az üidőzött igazság, Ha mmaenhonnan számkivetve van; Végmenedéket ott talál. Dicső, dicső hely a hölgyek szive! _ ‘ START A Cleveland Crust VACATION ACCOUNT NOW! SAVE ALSO FOR Education Insurance Home • Automobile • Christmas • Taxes Every Other Week DEPOSIT . . . HAVE *222 25 TIMES . . . *50 *422 25 TIMES . . *100 *1022 25 TIMES . . *250 WE WELCOME YOUR SAVINGS MEMBER FEDERAL DEPOSIT INSURANCE CORPORATION Belső és külső HÁZ FEST ÉS és mindenféle átalakítás a legméltányosabb, testvéri dijszabás mellett Teljes garancia, union munka Ház bevonása örökké tartó ALUMÍNIUMMAL. Minden munkára szívesen a­­dok előzetes árlejtést. írásbeli kötelezettséget adok a vállalt munkáról és a megállapított feltételekről. Hivjon fel, ha szolgálataimra szüksége van. Tel. RA T-3765 SOLTRA F. JÓZSEF SZAKKÉPZETT FESTŐ ÉS DÍSZÍTŐ 9501 YEAKEL AVE Telefonhívásra csak este 6 ó­­ra után válaszolhatunk. HA GYÁSZ ÉRI A CSALADOT, minden szükséges intézkedést hűségesen és lelkiismeretesen elvégzi a LEGMÉLTANYOSABB díjszabások mellett Ifi. Kicio J. János Lukács István JOHN J. RICZO MAGYAR TEMETÉS RENDEZŐ Lukács István, Licensed — KÉT TEMETKEZÉSI INTÉZET — 12519 Bcckeye Road LO 1-2030 17504 Harvard SK 1 8900 i * ^

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom