Az Ujság, 1962 (42. évfolyam, 1-48. szám)

1962-09-06 / 32. szám

t OLDAL AZ ÚJSÁG SEPTEMBER 6, 1962 IMBOLYGÓ FÉNY — Hogyne, természetesen! Boldogan jövök ___ és te, Fritz? Ugy-e, te is? — kérdezte Burgíied néni az ő régi, ártatlan szívélyességével; ilyennek ismertem régen is. — Nem rég óta vagyok Rómában, mostanáig csak diplo­mata társaságban fordultam meg, de egy teremtett lélek- , kel sem találkoztam, akivel a formák mellőzésével lehetne érintkezni, és én pedig unom ezt a sok ceremóniát. Myla­dy ha tudta volna, hogy nem a felesége, hanem az édes­anyja vagyok Burgfried követségi titkárnak ugye, esze ágában sem lett volna első vizitet tenni ná am? Szörnyen • eszes itt mindenki. Én nem sokat törődöm vele, fütyü­lök az egészre és ezt az egész levizitelési komédiát nagy szamárságnak tartom! — Aminek kapcsán anyám már alaposan megsértette az ilemet! — súgta nekem Fritz mosolyogva és büszkén pillantott fel a bárónéra. Végül azután beszáltam a kocsiba mylady mellé, ka­punk elé hajtottunk, majd mindketten kaszáltunk- Ki­mondhatatlanul boldog voltam, hogy Burgfriedékkel ta­­’álkozfara. Nem vesztettem el azért teljesen a fejemet és kellőképpen kimentettem magamat myladynél, hogy o­­lyan illetlen módon kiszáltam a kocsiból, majdhogy tel­jesen megfeledkeztem róla.-- Sebaj, kedvesem, — felelte jóságosán és megve­­i-egette a vállamat. Nagyon megértettem a maga örö­met, édes gyermekem! Öregasszony vagyok, de nem kö­vesedéit meg teljesen a sz.vem, nem ragaszkodom gör­­rsössen a külső formákhoz. Úgy örülök maga miatt en­nek az Ismeretségnek- Őszintén szólva; azt hiszem sok­kal jobb, hogy a bárónő az édesanyja a mi kedves szom­szédun '-nak és nem a felesege.. — Ó igen! — mondtam nrnden kertelés nélkül, — Fritz.. . vagyis Burgfried báró.... feleségével előbb össze kellet: volna még barátkoznom, az édesanyját jól isme­rem és nagyon szeretem • ez nagy különbség. A báróné nagyon eredeti asszony, semnv’t sem ad az öltözködésre, de melegszívű, előkelő gondolkodású teremtés. Ezt mond­ta mindig az édesapám. Én tulfiatal voltam még, sem­­minthcgy meg:télhettem volna, dp nagyon ragaszkodtam hozzá, mert olyan kedves é= jó! iNein dicsérhettem tovább Burghard nénit, mert a kocsi megállt és kiszóltunk. Pfifferling eiősietett egy '/ékkel es mylady a két inassal felv’tette magát a magas bár nem nagyon meredek lépcsőn a kapuig. Az előcsarnokba érve maga mellé intett. — A teát a szobájába fogják felvinni Oliva, — mondca és a palota főszárnyához vezető lépcsőre muta­tott. - - En most egy kissé kipihenem magamat, de talán még hivatni fogom vacsora előtt. Viszontlátásra. Mylady eisö szavai után elhatároztam,, hogy sétálni megyei, mert a csukott fogatban való kocsizás nem elé­gített ki. És még be sem sötétedett. Persze, ha talán szükség lesz rám, nem mehetek el. Első a kötelesség, ev­­■ vei tisztában vagyok. Mégsem voltam rosszkedvű, amikor a lépcssőn fel­mentem, mert nagyon boldog voltam, hogy Burgfriet né­nit megtaláltam. Persze, Fritznek is öruiök- Mindig na­gyon kedves voltt hozzám, nem m intha udvarolgatott volna, amit ki nem állhatok; de ami nagyon divatos voit a gimnazista fiuk ‘felsőbb leányok’ között. Más­ként foglalkozott vetem, mint a többi fiú. Talán mulat­ságos lett volna, ha időközben megnősül; fiatal felesége bizonyara szívesen fogadn, az ura gyerekkori pajtását. De myiadynek igaza van: mégiscsak kellemesess nekem, hogy ‘Blrgfried báróné’ az édesanyja és nem a felesé­ge. A i,enivel nem kell előbb összebarátkoznom, hogy be­fogadjanak a házukba. Szinte örülök, hogy van egy kis időm és tovább ir­­natom a ieelntésemet. Ha megint éjjel irok, reggel ‘orrot’ tápok a gazdámtól, hogy olyan soká virrasztók. James hozta fel a teámat,' szónélkül betöltötte a csészéi,, és kiment a szobából. Teáscsészém mellé tet­tem a papirt és azonnal írni kezdtem, folytattam ott, ahol ne után abbahagytam-Félóra múlva James ismét feljött a tárcáért, de nem zvartattam magamat az irasban. Jamesnek igen méltóságteljes a fellépése, de nem lehet ráfogni, hogy ő ta.álta fel a puskaport. Zavartalanul Írtam tovább, mig bealkonyodott, ek­kor jutott csak eszembe, hogy már rég fel kellett volna gyújtani az áilolámpát. Alighogy felkattintottám a vil­lanyt, r- szt hallottam; megfordultam és láttam, hogy a komorna belépett a szobámba. Karja alatt nagy, átszi­­jazott kartondobozt hozott, amiben a varrónők ruhát szállítanak. Dühös voltam, hogy nem fordítottam meg a kulcsot, m ntahogy eredetileg szándékoztam. — Kopogtatott? — kérdeztem dühösen, hogy ez az arcátlan személy engedelem nélkül be merészel lépni a szobámon. Csak azért sem hagyom megfélemlíteni ma gamat' — Persze, hogy kopogtattam, — felelte sértődötten. — Kétszer is kopogtattam, kérem, de mivel nem kap­tam választ, azt h'ttem, nincs bent a szobában és bejöt­lem evvel a doozzal. — Hazudsz! — gondoltam magamban, mert bár na­gyon e’merültem az Írásban, nem hinném, hogy a máso­dik kopogtatásra sem figyeltem volna fel- Ez a gyaláza­tos nő egyszerűen tudni akarta, hogy mit csinálok, meg /kart lepni a szobámban. Annyit látott, hogy nagy ivek­­le irok valamit, de ettől ugyan még nem lett okosabb. Barettem az itatóst a teleirt papírlapra, erősen rá­nyomtam, majd hűvösen hátraszóltam: — Mit akar? A lomorna rámbámult halszemével, kinyitotta nagy ozáját, majd megint becsukta, mintha meggondol­ta volna magát és a kartondobozva mutatva, igy szólt: — i ady Desmond utasítására egy estélyiruhát vet­tem a I «asszonynak. Mylady kéreti, hogy vacsorához ezt a lunát vegyt fel. A mertek nagyjára megfelelnek, azért tessék mégis mingyárt felpróbálni, hátha igazíta­ni kell valamit. — Dolgom van most, Taylorné, — feleltem, még­sem foruulva. — Hagyja itt a ruhát.... biztosan jó lesz. — Ha nincs ígazitanivaló rajta, mindjárt magán -s tartuutja, Oliva kisasszony. ,z— U '.van! — kiáltottam felháborodva. — Hat óra van csak! — .rady Desmond kéreti, tessék hét óra után lejön­ni hozza — Az más. Pontosan lent leszek. Ezzui felvettem a tollat és bemártottam a tintatar­tóba. — Nem tudja egyedül felvenni a ruhát, Oliva kis­asszony, hátul csukód’k, — mondta Taylorné, diadal •nas hangon éreztetve fölényét tehetetlenségemme1 szemben. v Mosolygó arccal fordultam meg és toliammal a hátamra böktem. — Ez a blúz is hátul csukódik és magam szoktam mindig becsukni, — mondtam büszkén szerénykedve. — Az ember sose szoruljon más segítségre. Köszönöm, nem akarom fárasztani magát. A komorna hangos robajjal földre ejtette a dobozi, — Ha nem áll jől a ruha, nem veheti fel ....— kezd­te megír i — iVylady kifejezetten megparancsolta, hogy ezt a ruhát kell felvennie a vacsorához. Lady Desmond na­gyon kellemetlen tud lenni, ha nem teljesit/k a párán csait, - mordult rám Taylorné tűrhetetlen hangon, hogy viszketni kezdett a tenyerem. H rtelen megfordultam a székemen. — Nem tudom, mi okból próbál egyre lady Des­­monddal ijesztgetni, mintha mylady valamilyen félelme­tes sárkány volna, aki emberhúst eszik reggilere, — mondtam igen nyugodtan. — Én mostanáig csak elraga­dó kedvességét tapasztaltam az úrnőjétől. De ha csak­ugyan olyan volna, mint amilyennek maga festi, az sem írsz ram semmiféle hatást, ha olyanvalaki iparkodik be­feketíteni aki évek óta áll szolgálatában. Nem illik ki­­gyót-békft kiáltani arra. akinek az ember a kenyerét eszi. Hé mylady csakugyan a megtestesült sátán, miért marad nála? Választ sem várva megfordultam, Írni kezdtem és így daráéig csönd volt a szobában. A komorna egyszerre csak felnevetett. Komolyan mondom: Taylorné felneve­tett. Nem mondhatnám, hogy kellemesen hangzott a ne­vetése: ellenkezőleg! Olyan volT az érzéeem, mintha­­yalak' h.deg vizet öntött volna a hátambá. — Vannak emberek, akiken nem lehet segíteni,* — "■zólt még azután és kiment a szobából­l Esküvőkre, lakodalmakra és I minden más alkalomra | a legszebb virágokat kapjí* ! Orban's Flowers j 11520 Buckeye Rd. RA 1-1500 \ némelyét rajy telefon rendeléséi*. ARAINK SOHASEM ADHATNAK PANASZRA OKOT. í I 1 S S s s s s s \ ízlésesen és méltányos árban készít el minden virág rendelést és továbbit az or ■zig Vagy a nagy világ bár mely részébe. G AYER'S FLORAL SHOPPE Tel. 734-2700 22660 Lorain Rd. FranJa pezgő ét többféle High Balls RUDY TAVERN S710 Lorain Avenue Tel. WO 1-9586 iRThysky - ^odka - Scotch - Jin - Bourdon - Rum kapható üvegekben kivitelre Is. •0-nél többféle rör van mindig készenlétben Ha party van a házánál, ná' I sok nagy keavegssúx&jur I kapta t säst» 1 faiótributed tfrcftu BOSTON LOS ANGELES LONDON CHICAGO Interesting Accurate Complete International News Coverage The Christian Science Monitor One Norway St., Boston 15, Mass. Send your newspaper for the time checked. Enclosed find my check or money order. □ I year $22. □ 6 months $11 0 3 months $5.50 Nam* Address City Zone----------------líSrT-------------­P5-1S Szeretném tudni, mi igaz abból, ami,t lady Desmond­­: ól mondanak. Nem zörög a haraszt, ha nem fuj a szél. A1 közmondások rendszerint igazat mondanak, tapaszta­lataim még túlságos ujkeletüek, semminthogy végleges ítéletet mondhassak. Mindenesetre, kötelességem párt­ját fogni lady DesmondnHí, a személyzettel szemben, i’ölösiegts sokat törnöm a tejemet, hogy miért próbál­nak fevoijtani ellene, idővel úgyis kiderül. Ezt biztosra veszem 1 Hét órakor este beléptem lady Desmond szobájába -- de nem abban a ruhában, amit a komorna hozott és rám akart kenyszeriteni, hanem fehér szoknyában, íeher selyemü'uzban. Jó iireg hölgy most is a kandalló előtt; fekete se­lyem féikeztyübe bujtatott kezén pompás brilliáns gyű­rűk csillogtak; ujjait a tűznél melengette. — Arca egé­szen szürke volt. szája széle körül a ráncok még mé­lyebbnek látszottak, testurtása is görnyedteb volt, mint máskor; fáradnak látszott. Megfordult és barátságosan felém nyújtotta a kezét,, amint odaléptem a kandalóhoz. Paraszt Dráma- REGÉNY — IRTA: ABONY1 LAJOS — - Ne félj Boris, nem hagylak el, nem hagyunk el, jelelt Dunát szomszéd jóságos szelídséggel. Az Úristen után gondját fogjuk viselni, az árváknak, még csak egy falat kenyerünk lesz, bizonyos lehetsz a felől, hogy lesz nektek is. Boris erőnek erejével ráborult János gazda kebelé­re, könnyebb volt lelkének, hogy fájdalmát és háláját ott zokoghatta el-Junos tűrte békével. Szegénynek valamely részve­vő kebelre csak kell öntenie a könnyeit. — János ekkor szétnézett, odafordult a mellette állókhoz, megfogta Ágnes és Pörzsi asszony kezét és boldog nyugodtsággal szolt: — 1 átjátok, az isten megsegített. Donnt János ezután is csak oly boldogul és békes­ségben élt két feleségével, mint az előtt. 'Soha csak egy percre sem éreztette vele egyik sem a helyzet visszássá­gát, sem egymással a két asszony soha össze nem perle­kedett. Mint két testvér éltek együtt szeretetben és egy­­akaratban, mintha nem is a helyzet kényszerűsége,, az őrzött titok felfeedzésÁnek veszélye, s igy a jövő koc­káztatása, hanem a férjök iránt mindkét részről érzett kölcsönös vonzalom okozta volna e szeretet állandóságát, Marczi, azaz, most már egeszen Pali bácsi csakha­mar ossekelt Pollácskával. Az egész falu irigyelte szerencséjét, s nem győz­tek eleget csodálkozni,, hogy egy harmincnégy éves vénlegény, nemcsak szép fiatal leánykát, hanem egy­szersmind egy gazdag hazhelyes leányt nyert nőül. Cso­dák csodája volt ez. Ennél csak az volt nagy-ooo, nogy a Yenlegény egészen megfiatalodott a leányka mellett. Ez a boldogság hatása volt, mely kedélyt, arcot felfrissít és megelevenít, mint a tavasz a meghalt vén ter­mészetet, Marczi is igy ujult meg- — Legénynek vénei­­'ették és ime Marciból nagyon csinos fiatal házas em­­l.er lett. Most akadtak ám meg a faluban! Most már nem hi­­hatták többé Hajadon Marczinak. Az a név sehogy sem illett többé reá. — Mivel az igazi név alig jutott eszük­be, más kellett találni, mely mostani helyzetére illő le­gyen. ........ A nép az ilyen nevek adásában igen találékony, el­neveztek hát most Marcit, Jóljárt Pál. Igv lett Hajadon Marciból Jól járt Pál. Mint e történet mesélője, tartozom az olvasónak azzal a vallomással, hogy e beszély főtárgya nem mese, hanem való történet. — Ismerőseim közül, külömböző al­kalma «teer, többen beszéltek nekem e szokatlan esemény­ről. — Egyszerű, de tisztes és becsültes öreg földmive­­lők, kik falun a krónikákat helyettesítik. — Ők nemcsak azokat a ritkán előforduló esetet bizonyítják, hogy itt nálunk a nem rég múlt időszakban valóban létezett az az ember, kinek egyszerre két hites felesége volt, hanem hogy c két feleség ügyesen burkolt titoktartással a leg­szebb egyetértésben, példás békességgel együtt élt a ház­nál és életökkel, magaviseletőkkel legkisebb gyanút sem keltették- A titok: titok maradt, a legutolsó haláláig. A csodálkozó világ csak ekkor tudta meg. RENDELJE MEG A VAJDA ALBERT szerkesz­tésében LONDONBAN megjelenő FAKUTYÁ-T A világ egyik legjobb magyar vicclapja. Megrendelhető: 65 Mortimer Sí. London, W. 1 England, Europe vagy az Egyesült Államokban: 146 BRIDGE ARCH, SUTTON WALK, Waterloo LONDON, S. E. 1 Telefon: WAT 7533 Egyes szám ára 20c — Előfizetési ára félévre $2.40 egy évre $4.80 Megjelenik havonta kétszer 1-én és 15-én. I HA GYÁSZ ÉRI A CSALÁDOT Inagy szükség van a JÓ BARATRA, aki a legapróbb részletekig kidolgozz? a VÉGTISZTESSÉGADÁS minden tervét — a család jóváhagyásával. Minden intézkedés úgy történik, hogy a gyi-Í szoló család zavartalanul adhassa át magát az utol­só búcsú nagyon nehéz perceinek. Gyász esetén szolgálatára készen állanak: ; Bodnár A. Lajos ! ÉS FIA, IFJ. LAJOS ! 3929 Lorain Ave ME t -3075 Temetésrendezőkés Balzsamozók \

Next

/
Oldalképek
Tartalom