Az Ujság, 1962 (42. évfolyam, 1-48. szám)

1962-03-08 / 10. szám

•I őLZML AZ ÚJSÁG MARCH 8, 1962 IMBOLYGÓ FÉNY; — RE GÉ N Y UHLENHUS OLIVA BÁRÓNŐ ELSŐ JELENTÉSE. Róma, Via Sistina, November havában. ' , ^ .,1 Én, Uhlenhus Olíva bárónő, mostanáig azt hittem, hogy nincs badarabb dolog, mintha egy közönséges halandó le­gyen férfi avagy nő — naplót vezet. Vé eményem szerint egészen röyid napi feljegyzések teljesen elegendők az em­lékezet felyfrisFitéiJére,. Fölösleges időtöltésnek taiVom őr­zéseinket és gondolatainkat minden este papírra vetni, el­tekintve attól, hogy a napló avatatlan kezekbe is kerülhet, ami aztán pokolian kellemetlen dolog. Keresztanyám, Cri­­gard néni,, ugyan azt vélte, hogyha valaki Rómába utazik, kötelessége naplót vezetni. Annakidején ő is irt naplót Ro­mában, gyakran felolvasta nekem, de én már akkor tudtam, hogy csöpp hajlandóságom sincs képekről szobrokról, épü­letekről hosszas elmefuttatásokba bocsátkozni, amikor annyi pomásan megirt könyv is van ezekről a dolgokról. Ami nem jelenti azt, hogy ne volna önálló véleményem, amit szükség esetén ki is tudok fejezni. Most itt ülök és meggyőződésem ellenére valami napló­­iélét irok — valakinek az ösztökélésére, akinek a létezéséről 24 óra előtt még csak sejtelmem sem volt. Mintán az illető sem ismert engem, akár tetszik,, akár nem, azzal ke 1 ke,zdenem, hogy ki is vagyok voltképpen, és hogy kerülök Rómába? Talán nem szükséges Ádámon és Éván kezdenem; nem sorolom fel az őseimet, csak annyit mondok róluk, hogy va­lamennyien igen derék emberek voltak. Az Uhlenhus-név világosan megmutatja, hogy Észak-németországból szár­mazunk, Holsteinből, ahonnan a nagyapám Nyugatnémetor­szágba vándorolt. A család meglehetősen szűkös körülmé­nyek között élt ,de az édesapám mégis a nyug, vezérőrnagyi rangig vitte. Egyetlen lány voltam, a kersztnevem Oliva. Hogyan kaptam a nevemet? Volt egyszer egy fiatal lány, Wiedmer Ölgardnak hivták, ifjúkorában titokban szerelmes volt az édesapámba, megható, mélységes, viszonzatlan érze­lemmel. Édesapámnak sejtelme sem volt róla, hogy láng­ra lobbantotta a leány szivét — csak ezért, mert lovagias­ságból megtáncoltatta a csúnya, fiatal lányt, aki egész este petrezse ymet árult egy bálon. Apám aztán egy szép, jóked­vű rajnaparti leányt vett feleségül. De még. a házassága e­­lőtt jóbarátságba került a Wiedmer-családdal. Ölgárd kis­asszony soha többé nem ment bálba, de az apámat nem tudta elfelejteni, örökké hálás vo t neki lovagias szolgála­taiért, és megható, odaadó, titkos szerelemmel csüngött raj­ta élete végéig.. Később édesepámat ismét visszahelyezték abba a város­ba, ahol Wiedmer kisasszony lakott. A lány hozzátartozói e­­közben meghaltak; ő maga szép kis vagyont örökölt és a kisváros társadalmi életének középpontjában állt. Édesapá­­mékkal felújították a régi ismeretséget és csakhamar igen szívélyes baráti viszony fejlődött közte, meg a szü eim kö­zött. Amikor a világra jöttem, ő lett a keresztanyám. Kicsi gyermekkoromban árvaságra jutottam; a kereszt­anyám magához vett. Isten fizesse meg a jóságos léleknek! Ő maga régidivatu elveket vallott, de engem teljesen mo­­.dern nevelésben részesített, mindent megkaptam, amit tő­le megtagadtak az ifjúságában és ami után az éri tudnivágyó lelkem annyira szomjazott. Gimnáziumba jártajri, majd bei­ratkoztam az egyetemre, ahol művészettörténetet hallgat­tam. Alighogy letettem a vizsgáimat, hirelen meghalt a ke­resztanyám. Azt hiszem, utolsó pillanataiban is megnyug­vással gondolt arra, hogy diploma van a kezemben és fel vagyok vértezve az életre. így aztán jófomán másodszor is árvaságra jutottam: már régebben terveztem, hogy gyakorlati utón értékesítem a tanulmányaimat és ezek a tervek most határozott alakot öltöttek, hamaros megvalósításra vártak. De a keresztanyám temetése után ügyvédünk, akihez meleg baráti viszony fű­zött, közölte velent, hogy a megboldogult, aki életben is annyi jót tett velem, rám hagyta vagyonát. Édesapám iránt érzett titkos szerelme hűséges szivében a síron túl is hat­ni akart, Keresztanyám öröksége nem jelentett hatalmas va­gyont, de arra elég volt, hogy szép, gondtalan életet éljek. Huszonhárom éves voltam, szegény, mint a templom ege­re, és most egy csapásra „jó parti” lett belőlem. Csakhamar észrevettem a hatását; a fiatalemberek félre nem érthető szándékkal kezdtek forgolódni körülöttem, olyanok is, akik eddig nem érdeklődtek irántam. Nem mondhatom éppen, hogy ez lehangolt volna, de mégis, most haraptam be elő­ször a megismerés fajának gyümölcsébe. Rövid tűnődés után lezártam a kedves, meghitt lakást és a társaság legnagyobb elképedésére utazgatni kezdtem. Mielőtt a keresztanyám pénzét örököltem, senkisem féltett, hogy a külsőm miatt veszély fenyegetne az egyetemen; most azonban egyszerre túlságosan csinosnak tartott mindenki, semminthogy egyedül utazhassam. Hogy megváltoztatja a pénz az emberek véleményét! Nem voltam annyira hiú, mint ahogy gondplták, nem használt a szépségemre való hivatkozás: elutaztam, mégpe­dig egyenesen Rómába! Egy előkelő, finom kis családi penzióban töltöttem két hónapot. Aztán bekövetkezett egy esemény, amely egycsa­­pásra véget vetett jól megalapozott öntudatomnak, és olyan váratlanul ért, hogy egyenesen a felhőkből pottyántam alá, amikor meghallottam. Ezt a két hónapot — októbert és novembert — azért lsosem fogom elfelejteni. Hiába, Róma felejthetetlen! A cso­­jdás művészi benyomások, azt hiszem, nagyon megkönnyi­­tetk nekem a múlt és a jelen közé ékelődött szörnyű idő­szakot elviselni. Röviden mondva: egy reggel levél érkezett a számomra, amelyben öreg ügyvédem a lehető legkimélete­­, sebb formában közölte velem, hogy a bank, amelyik a ke­­j resztanyám vagyonát kezelte, csődbe jutott, és hogy egy ár­ivá garasom sem maradt. Az ilyesmi gyakran megtörténik, az újságban eleget ol­vasunk ilyen eseteket; enyhe sajnálkozással gondolunk ek­kor az áldozatokra. De hogy ez voltképpen mit jelent, csak akkor tudjuk, ha a saját bőrünkre megy a dolog, — mini ahogy egy gyermekkori pajtásom mondta valamikor. Nem |mondhatnám, hogy elvesztettem a fejemet, nem is sírtam. Az Uhlenhusok ilyesmiért nem szoktak sírni, másra tarto­gatják a könnyeiket. Az én gyerekkori pajtásom — a neve Imost mellékes — éppen azért fogadott a barátságába* mert |nem bőgtem mingyárt, mint a többi lány, ha futás közben jelbuktam és beütöttem az orromat, vagy ha ökölcsapással miéztük el egymás között a nézeteltéréseinket. I Az első percben azért mégis kissé kábult voltam. Tu­dom, hogy a levél elolvasása után jéghideg lett a kezem, re­megő újakkal vágtam ki a bélyegeket ’egy bélyeggyűjtő is­­! merősöm számára. Azután hangosan, szárazon igy szóltam: i — Természetesen, igy ke lett jönnie! Csengő aranynak hittem a keresztanyám pénzét és kisült, hogy értéktelen i pelyva. Akárcsak a tündérmesékben! Miután ezt megállapítottam, egy nagy kérdést meredt j elém: No és most mi lesz? A penziómban ép most fizettem ki előre a következő hónapot; ha ezt nem teszem, elég kész­pénzem marad szerényebb életmód mel ett a következő bér negyedig. Visszautazhattam volna Németországba, de kel­lemetlen volt visszakérni az előre kifizetett pénzt. Azt kép­zeltem, hogy Rómában könnyebb lesz fogla kozást talál­­riom. mint máshol. Nem tudtam, hogy mennyi éhes idegen les itt a kínálkozó munkaalkalmakra, akik éhbérért adják el testi és szel emi erejüket. A hónap elején voltunk, — volt tehát időm. várhattam és azt hittem, hogy mindenesetre sokkal előnyösebb egy el­sőrangú penzióban várni a jószerencsét. Végigjártam az ismertebb állásközvetítőket; ajánlkoz­tam • a ti n -k o r r e p e t á 1 á s r a, német órákra, művészettörténe­ti órákra, ajánlkoztam felolvasónőnek négy nyelvben, órán­kénti díjazással vagy egésznapi elfoglaltsággal — egyszóval: akármi yen szellemi munkát elvállaltam volna, amihez ér­tek. Vártam, türelmesen vártam és ekkor azt tapasztala­tot kellett tennem, hogy az ember bizony bele őszülhet s várásba, ha fenyegetően kopogtat ajtaján a szükség, ha senki sincs mellette, aki megmentse az örvénytől. Csodá­lom is. hogy a hajam nem őszü t meg ezek alatt a napok a­­lat; legalábbis 10 évet megörgedtem, amint teltek-multak a napok és senkisem kívánta igénybevenni kitűnő szolgálatai­mét. Aztán eljött a nap, amikor “elutazás miatt” — egy hét­tel e őbb fel kellett mondanom a penziót. Nyolc napi hala­dékom volt még — és ha addig nem történik semmi, zá­logba kell vinnem az ingóságaimat és el kell határoznom magamat a legnehezebb lépésre: alamizsnakérő levelet kell Írnom az öreg ügyvédünknek. Még hat napom volt — még öt — még négy! Remegő Itézzel kezdtpm csomagolni a bőröndjeimet. Félfülel egyre az ajtó felé figyeltem, hátha levél jön. valamelyik állásköz­vetítő behív. De nem kaptam levelét. Három napom volt csak hátra. Csodálatosan meleg dél­után volt, mint egy elfelejtett nyári nap, amit még gyorsan beiktattak a napárba. Az z érzésem, hogy évek teltek el az­óta,, pedig csak tegnapelőtt volt, Délután ismét sorbajártam az ál ásközvetitő ügynökségeket, de most is hasztalan. El­vesztettem a reményemet, meg voltam bénulva, először éreztem, hogy hiába küzdők a sors ellen, hiába minden tu­dásom, akaraterőm, nem bírom megvalósítani terveimet. Roskodozó léptekkel távoztam az elhelyező irodából, ma­gam sem tudtam, merre megyek. Áthaladtam a Via Vene­­ton, a Porta Pinctanán, s a Villa Borghesse fenyőfái alá érve. egyszerre csak úgy éreztem, hogy le kell ü'nöm, pi­hennem kell. Elvonszoltam magam a pipaccsal szegett rét­re, majd betértem a csodás fasorba, amely egyenesen a fes­tői plotához vezet, ahol a hires képtár és szoborgyüjte­­mény van ebeelyezve. Aztán befordultam egy árnyas, ba­bérfákkal szegett útra és lerogytam egy félköralaku kőpad­ra. A bokrok közül idehallatszott a négy ló szoborcsoport­jával szegélyezett szökőkút vizének csobogása, amint a mo­­szattal bevont szürke kövekre csurrant. Nyugodt, meleg, csöndes hely volt ez. A napfény csil­logva játszott azörökzöld fák lombjai között, madarak csi-I Esküvőkre, lakodalmakra és minden más alkalomra a legszebb virágokat kapj^ Orban's Flowers Szakács József ÓHAZAI PLUMBER ÉS SZERELŐ MESTER 3097 Ashwood Rd. SK 1-1479 A csatornát ásás nélkül VILLANYGÉPPEL tisztítjuk U] munkál és Ja viliit •gyárán! vállalunk I 1 \ i 11520 Buckeye Rd. RA 1-1500 J személye# vagy telisfon rendelésén. ( ARAINK SOHASEM ADHATNAK J PANASZRA OKOT. .'S—!.—?; HA GYÁSZ ÉRI A CSAIÁDOT nagy szükség van a JÓ BARÁTRA, aki 'a legapróbb részletekig kidolgozza a VÉGTISZTESSÉGADÁS minden tervét — a család jóváhagyásával. Minden intézkedés úgy történik, hogy a gyá­szoló család zavartalanul adhassa át magát az utol­só búcsú nagyon nehéz perceinek. Gyász esetén szolgálatára készen állanak: Bodnár A. Lajos ÉS FIA, IFJ. LAJOS 3929 Lorain Ave ME T -3075 Temetésrendezők és Balzsamozók cserektek, egy kis mókus surrant át az utón, okos szemével rámtekintett, majd eltűnt a sűrűben. Bogarak zümmögtek az enyhe levegőcen, szúnyogok kergetőztek a napsugárban Mindezt valóságosan láttam, de nem bírtam gondolkodni. Egyre az a kérdés döbbent az agyamba: Mi lesz most? — de nem találtam meg rá a feleletet. Paraszt Dráma — REG ÉNY — IRTA: ABONYI LAJOS —, Milyen bo dogság téged szeretni, veled megelégedni, minden dolgoddal, minden érzéseddel. Milyen jó vagy te, ki ezt a szegény kis árvát is oly forrón tudod szeretni, mintha édes leányod volna! Tudom miért: azért, mert én olyan na­gyon szeretem. Szeretsz engem, nagyon szeretsz, azért sze­reted édes gyermekemet. Olyan boldogok vagyunk, olyan szépen é link mi igy hárman, mintha a menyeknek orszá­gában élve élnénk elevenen. És látod, most már elgondo­lom, ha ez az élet egyszerre megszűnnék, elvennének, el­ragadnának tőlem, azt mondanák: nem szabad többé az én feleségemnek lenned. Szerencsétlen lennék én, szerencsét­len lennél te, szomorúsággal és szégyennel gondolnánk egy­másra, még csak nem is mernénk egymást látni többé. János szemeit törölgette, aztán igy folytatta: •— Ez nagyon gyászos dolog! De megint jön egy másik gondo atom, ez meg valóságos pokol! Van egy szegény, a sok bubánat, a sok szenvedés miatt megtörődött beteges asszony a világon, ki kóborol határról-határra, mint egy koldus, ki ázik, fázik, éhezik, pedig boldog, szerencsés le­hetne. Ha nem is bőségben, de legalább becsületesen, gond nélkül élhetne. És csak azért nem éi igy, mert annak is jó szive van, jó szerető asszony. Nem akar egyszerre más ket­tőt szerencsétlenné tenni, inkább maga marad szerencsét­len, elhagyott, árva, lerongyolódott. — És ilyen marad holta napjáig, elbuvik, elrejtőzik hogy még csak ne is tudja senki, van-e a vi ágon. Még csak édes árva lánykáját sem csókolhatja meg. Jánosnak patakzott a könnye, megpihent, csak úgy folytathatta tovább. — És mind a két szerencsétlenségnek én vagyok az oka — Vigasztald maagdat János, hogy volnál te az oka? — Én küldtem a búcsúra. Ez okozta azt, hogy egymás Lói elszakadtunk. — A szomorú esetnek nem lehettél az oka, hiszen annyi buzgó bucsus odaveszett. — János bó intott a fejével, s ábrándozni látszott. — Mily megfoghatatlan dolog! Mint nem lehet azt ér­teni, hogy ha el nem veszett abban a szerencsétlenségben miért nem jött vissza a többiekkel. János leikével visszaszállott a múltakba. — Éppen ilyenkor volt, tavasz volt akkor is, szép verő fényes nap, mint a minőt e szép csendes hajnal igér. Kinn ültem a ház végén, a harangok zúgtak, az utca végén piro? zászlókat lobogtatva, szép csendes énekléssel a bucsusok jöttek hazafelé. Azok elébe szóltak a harangok. Mindenki sietett a hazaérkezők örömére. Egyik apját, másik anyját harmadik kedves párját sietett ölelni. Mindenki megölel hette a magáét, én nem ölelhettem az enyémet. Neki cak holt hírét hozták. Szegény Ágnes! Oh, ha csakugyan iga­zán meghalt volna. — Verd ki fejedből, édes János, azt a gondolatot, hogy ól. Hiszen ha életbe lett volna, vagy ha élne is _ — Hasztalan, nem bírom kiverni fejemből. Hányszor mondtam már, hogy nem álmodtam. Ébren voltam, igy láttam, mint ahogy tégedet látlak most. gondolhatod, mily irtózatos lehetett az. Tudod, hogy igy történt az egész. Hat éves árva volt a nyakamon. Nem volt kedvem sem falunk­­: ban maradni többé. Eíbujdostam ide, urunk másik falujá­ba,. Itt csak úgy megkaptam az egész házhely földet, áldja meg az Isten érte a jó urat. Mit csináljak a kis árvával e­­gyedül egy magam a világon Megházasodtam másodszor, de tiszta lélekkel, isten lát­ja leikemet, nem bolondjába, meg se gondolva a dolgot, is­ten megáldott veled, jobbat nem kívánhattam soha. Épen ez bánt legjobban. Ha rossz volnál, talán nem esnék oly nehezen a szivemnek. Tehát úgy volt az egész. Még most is úgy áll előttem a do3og, mintha ma történt volna. El­mondom még egyszer, hogy lássad és ne higyjed, hogy ál­modtam. Egy hetes házas voltam. A farsang három napja e’őtt egy héttel esett, nagy hó volt a földön, hideg kemény éj­szaka volt. A csibrándi berekben gaiyaztam azelőtt két e­­gész hétig, ott volt halomra rakva a gályám, akkor is épen egy tehénért mentem oda. Az erdc sötét, szomorú, elha­gyatott volt, nem járt benne senki, csak én. A lovakat lent hagytam egy vízmosásnál az utón, magam felmentem a hegyre s úgy hordtam a gályát le, háton apródonkén. Nem féltem soha életemben, akkor meg épen jó kedvem volt. Szép fiatal asszony várt rám otthon, akire örömmel gon­doltam, fütyülgettem. Te bizonyosan fontál itthon a pad­kán, a Pollácska öledbe hajthatta a fejét és te meséltél ép­pen neki, amin a kis gyermek elszunyadt. Nem is gondol­tad, hogy ijedten, rém'ü ten jövök haza, szerelmes gondola­tokkal mosolyogva vártál. Én is igy gondolkoztam, azért jó kedvvel fütyülgettem és hordtam a fát. Harmadszor fordultam! Épen a vízmosás szélén ballag­tam a nyomon, amit magam vertem a hóban, mikor, amint a kocsimhoz érek, felpi lantok, s a kocsi mellett valami emberi formát átok állani. Másodszori ránézésre fölis­mertem, hogy asszony. Tudia isten miért, miért nem, még ugyan nem is gondoltam, ki lehet, de látására megborzong­tam. Megijedtem tőle, mint ahogy a gyengér hivő megszo­kott ijedni a kisértettől, azután elrémü tem tőle mint va­lóságtól. Az asszony, bár mereven állt, -reszketett, mint kit majd megvesz az isten hidege. Feje nagy kendővel volt be­kötve ez egyedül való volt, ami me egithette, mert a többi -uhája ringy-rongy volt. Egész bokáig állott a hóban, s a íavon fe'ül lába szárait nem óvta semmi a hideg hótol. Megszántam a szegény asszonyt! Szegény koldus asz­­szony gondo’.tam, aki eltévelyedett, beviszem a faluba. Oda léptem hozzá. így állottam mellé ni! Nem volt annyira tő­lem, hogy ha akartam volna, el ne érhettem volna a kezem­mel. — Annyira vo't hozzám, mint ide az ajtó. Hajam egy­szerre az égnek állt! Az asszony megszólalt! Testemen mintha csak jég futott volna végig. — Megrázkódtam. Megrémültem. A világ egyet fordult velem. Szivem elá lt. Szemeim tele futottak a rémület ké­nyével és elkápráztak. A mi előttem állt. kisértetnek kellett !ennie. Szám akaratom el en mormogta: Minden jó lélek az Istent dicséri! Végem volt! Elvoltam halva. Nem nézhet­em oda! Az ami előttem állt, épen olyan volt mint szegény elhalt feleségem Ágnes volt az! Csakhogy soványabb, bete­gesebb és gápadtabb, mint ha a sírból kelt volna ki. Hajnal van most, szép fényes hajnal, nem sötét éjszaka de mégis borzadok, ha rágondolok. Pörzsi. hogy megnyugtassa, vállára hajtotta a fejét, át­ölelte, megcsókolta és azt mondta neki: — Képzelődtél! Amit láttál nem volt valóság. Az ha más nem, csak kisértet lehetett. János a fejét csóválta. — Az nem volt kisértet. Szólt hozzám! 'Feleltem neki! Szót váltottunk. Azt kérdezte: én vagyok-e? Ajkam rame­­gett, dideregtem s feleltem neki, hogy én vagyok., Kérdez­te: ha él-e még Pof ácska Feleltem!. Ég), föld összezava­rodott előttem, bele fogódzkodtam a kocsi oldalba és felel­tem mindenre, magam sem tudom mit, ahogy álmában szo­kott beszélni az ember, hogy maga sem tudja mit. Nem néz­tem arra a világért se csak engedelmeskedtem neki, mint egy nagy hatalomnak, ki testemet leikemet megkötötte CleveLoans HOME - AUTO - BUSINESS * PERSONAL LET US HELP YOU 70 CONVENIENT. COMPLETE BANKING OFFICES nemet tun« limn i«»uki fiimin* Good Reading for the Whole Family •News • Facts •Family Features Tha Christian Scianc* Monitor Ona Norway St., Boston 15, Masa. Sand your newspaper for the time checked. Enclosed find my check er money order, t year $18 □ • months $9 0 i months $4.5® Q Noma Address n-u ízlésesen és méltányos árban készít el minden virág rendelési és továbbit az or <zág vagy a nagy világ bár­­msly részébe. GAYER'S FLORAL SHOPPE Tel. 734-2700 22660 Lorain Rd. HA NINCS, AKI FöZöN és önmaga sem főzhet vagy pihenőt tart a főzésben, de mégis olyan ételt kiván élve­vettel és egészséggel elfo­gyasztani, amilyent otthon főznek, akkor keresse fel a RICE RESTAURANT 12521 BUCKEYE ROAD finom eledelek HAZA VI­TELRE Is ksphaiek. Elizabeth Kish, tulajdonos ÉRTESÍTÉS Tisztelettel: tudomására adom ismerőseimnek és általában a magyarságnak, hogy SZEMÉSZETI - OPTOMETRY RENDELŐMET 3924 Lorain Avenue MÁRCIUS 10-én, SZOMBATON MEGNYITOM Rendes RENDELŐ óráim: d. e. 9-től 12-ig és délután 1 órától 5:30-ig. Minden nap vasárnap kivételével Esténként is rendelek ELŐZETES megállapo­dás alapján. DR. ARTHUR Z. KÖVESDY Szemész - Optometrist TELEFON: 281 - 9555 TETŐ — CSATORNA és KÉMÉNY JAVÍTÁS ART'S RESIDENTIAL ROOFING UJ TELEFONUNK: 247-7722 ART SEGEDY, tulaj, házi tel. KIngswood 3-4403 MINDEN MUNKÁÉRT SZAVATOLUNK. 1 S RENDELJE MEG A VAJDA ALBERT szerkesz­tésében LONDONBAN megjelenő FAKUTYÁ-T A világ egyik legjobb magyar vicclapja. Megrendelhető: 65 Mortimer Si. London, W. 1 England, Europe vagy az Egyesült Államokban: 146 BRIDGE ARCH. SUTTON WALK, Waterloo LONDON. S. E. 1 Telefon: WAT 7533 Egyes szám ára 20c — Előfizetési ára félévre $2.40 egy évre $4.80 Megjelenik havonta kelhet 1-én és 15-én. S S s

Next

/
Oldalképek
Tartalom