Az Ujság, 1962 (42. évfolyam, 1-48. szám)

1962-03-01 / 9. szám

MARCH 1, 1962 d AZ ÚJSÁG 2 OLDÄLl Magyarország Története pogárára is. Nemcsak az osz­­ta yérdekezet szünteti meg, hanem még a népeket any­­nyi századokon at elválasztó ellentéteket is. “A szabadság j i testvéresitette a népeket, j mert nem a múlt század vér- j verfes lobogójával rohant túl határain, hanem a béke olaj­­ágat nyújtva igénytelen kezek­kel.” A szó idáritás megvolt. Azt j hirdette Lamartine, 'azért lel­kesedett a német parlament, j még az olaszok is, csak az osz­trákot zárták ki belőle. Ez a szolidáritás akasztotta meg a régi rendeszer embereinek ke­zét és kárhoztatta tétlensége azoh karokat, melyek készek | voltak fegyvert alkalmazni az ,eszjne ellen. De azért a köve-{ 1 telés alkotmányos tárgyalása j nerji haladt. A felső-ház nem j tartott ülést és igy Kossuth felirata nem juthatott a ki­­| rá’yhoz. Magyarországot, épen j mert törvényes volt a moz­­j galma ,tövényesen meg is le- j Jhetett állitani. Ausztriában, j hol nem volt alkotmány, sok- j kai elemibb erővel kellett nyilatkoznia a népakaratnak. Kossuth beszéde, melyet nyomban olvastak Bécsben! és a tartományokban is, emel-j kedettségével és követelései-1 nek népszerű vo’tá.val itt tán még nagyobb hatást idé­zett elő. mint a szabadsághoz szokott Magyarországon. Bécs­ben a “Juridisch-politischer Leseverein”, melynek dr. Bach Sándor volt az elnöke, szolgált a müveit elemek ta­lálkozójául s az alkotmányos törekvések központjául. Sok ezer aláírással folyamodást nyújtottak be az alsóausztriai rendekhez, melyben kifejezve hűségűket a császár és a dy­­nasztia iránt, kérik: az állam­­háztartás helyzetének közzé­­, téte'é'j- az egész monarchia [lakosságát képviselő gyűlés periodikus összehívását, mely (gyűlésnek adassák meg az a­­: dó megszavazásának s a pénz­ügyek ellenőrzésének joga; a sajtótörvényt; nyilvánosságot az ’ igazságszolgáltatásban és vé^re mivel, itt kiválóan a nolgárságról van szó. a keres­­ikedelem. ipar. földmives és | értelmiség kellő képviseletét. Mecrmozdult az ifjúsági is. Március 12-én az egyetemi |deákság az aulában oly petí­ciót fogadott el, me'y a sal- i tószabadságot. a népnevelés, I a tanszabadság behozását, a j f«Jeke7iek e-rvenjogusáTa,* ■kivánja. A tanárok —. mit ' Metternich nekik sohasem bo­csátott mez —. megígérték, hogy magok nyuitiák át a folyamodást a császárnak. Mozgásban volt az egész vá­­,ros és mindenütt hirdették, iho^v március 13-ika a forra­­| dalom napja. Március 13-ika Bécsben i | E napon, hétfőn, a diákság : nagy tömegekben ’vonult a ; rendek palotája elé,, sok pol­gártól kisérve. Mialatt a tö­meg egy része behatolt a ta­nácskozó terembe, azalatt több deák, különösen lengye­lek, beszédekkel lelkesítették a künn maradiakat. A rendek átvették a folyamodást és megígérték, hogy átadják a császárnak. Egy deputaciójuk át is ment a Burgba, hol épen i a statuskonferencia volt e-I i ff gyütt. Metternich erőszak al í klímázását aján’otta, de egye­dül mar'adi. A határozat az volt, hogy a petíciót kiadják egy külön bizottságnak. Ez a halasztó módszer nagyon meg­felelt a bürokrácia hagyomá­­' nyának, de nem a tömeg ó­­haitásának, melynek azalatt azalatt nem győztek felolvas­ni Kossuth beszédeit és me- Tvet Fischhof Adolf és a de­­ákság más vezérei tartottak szóval. Metternich eltávolí­tását. az alkotmányt követel­ték. A katonaság ellen, mely ( a Burghoz vezető utat elzár­va tartja, egyre kihivóbban lépnek fel. Egy garázda tö­meg a rendi ház bútorait le­­j dobia a Tent álló katonákra. i főherceg, sortüzet adat. Meg­volt tehát a foradalom kitö­­| récéhez az alkalom. A sebe­sülteket körülhordozzák a városban, a deákság fegyvert követel, a munkások csopor­tosulnak, a csőcselék hozzá­juk csatlakozik, sőt még a bé­kés polgárseág is megmozdul. A rendek, az egyetemi és más testületek küldöttségei, egy­másnak adták a kilincset a Burgban. De Lajos főher­ceg ts Metternich állhatato­sak maradtak, bízva az épen ieler.jüvő Windisch-Graetz herceg energiájában. Mint­hogy a zavar nem szűnt meg, Metternich estefeló már kész volt sajtótörvényt adni és hozzá is fogott annak fogal­mazásához. Késő volt. Gróf Brauner, a* rendek egyik ve­zére, kije'entette, hogy már csak az államkancellár elbo­csátása nyugtathatja meg a kedélyeket. A lázadás egyre erősödött. Este tiz óra felé Laios főherceg megmondta Metternichnek, hogy némely jelek szerint a főváros biztos­sága az ő eltávozásától függ. '. Az öreg _ államférfi nem méltóság nélkül bukott meg. Nem akarja elvállalni a fele­lősséget a vérontásért és nem áll útjában a, kbrmány­­nak. Azon tudattal vonui 'vissza; hogy teljesítette kö­telességét az állam iránt és fél, hogy szemére vetik majd, hogy vállain magával vitte a | monarchiát. így bukott meg a régi rend nagy elméleti és ! gyakorlati á lamférfia. Nagy ! sikerei elbizakodottá tették, de minden hibajavai belátás dolgában még nagyon felül­múlta azolcat, kikkel együtt kellett dolgoznia. KonserVa­­| tiv volt, de reakciónárius soha Hogy mit jelentett az ő egyé­nisége, '.kitünikj abból,, hogy ! annyi időn át uralkodó rend­­j szere vele együtt végkép meg­­j semmisült. (A jövő számunkban már a Magyar Márciusi Napok kö­vetkeznek.) gondolni a széthúzó érdekek közt. Mégis csakhamar követ­te Bocskai föllépését az el­lenreformáció győzelme és az osztrák szabadságérzet tnost sem bizonyult kitartó szövet­ségesnek. A rendek egy értelemmel e fogadták Kossuth indítvá­nyát. Másnap az országos il­lésen Zarka personális azt a­­jánl’otta, hogy ne avatkozza­nak be más országok alkot­mányába, adják elő óhajukat s kérjék fel közvetítésre a ná­dort. Hiába, a feliratot most is egyhangúlag elfogadták. Mindenki bukottnak tartotta már a rendszert. Kossuth he­ve, melyet az események egy­úttal a politikai belátás nim­­busával vettek körül, magá­val ragadott mindenkit. Csak Széchenyit nem. Ő, ki legjobban megingat­ta a régi rendeszert, akarja most megvédeni a forradalom árja ellen. Hazajára nézve veszélyt lát minden összeüt­közéseben. Korával aristokra­­tikus, köarnyezete sem ma­radt reá hatás nélkül. Megi­jedt a demokratikus, anarchi­kus elemek uralmától. Pol­­gáraháborut lát előre minden iszonyával. Az a meggyőződé­se, hogy csak az ő tekintélye és az ő energiája segíthet. Március 2-án kéisz tervével. Még épen nem aggódik, ha csak megmaradnak egy me­­thodus mellett. “A dynastia s az ország számíthat reám. Csak az az óhajom, hogy hasz­nálhassak. Az pedig rend nél­kül nem lehet”. Március 4- én teljhatalmú utódja akar lenni Apponyinak Apponyi a diétái hírek hal­latára elhatározta a feloszla­tást. Metternichet is meggyő­zi ennek szükséges voltáról, majd a Laios főhercegnél tar­tott konferenciát is. Már minden királyi parancs készü­lőben van a HanczeHárnál, midőn István nádor, kit La­jos főherceg. Apponyi ellené­re. értesített a határozatról, Bécsben terem, és Zsófia fő­­hecegasszonv Közbenjárásá­val megakadályozza a végzés végrehajtását. A március 8-án tatott konferencián már csak Apponyi és Séchenyi szó’nak a felosztás mellett. Appo­nyi ideglázba esik, helyette Szögyény veszi át a kancel­lária vezetését. Széchenyi fen­­tartja követelését, kancellár akar ’enni, mellette Jósika .is szóba jő, de döntés nem történik: Különben ise sem Apponyi, sem Széchenyi nem állhatta volna már útját a mozgalom­nak. Talán szerencse Széche­nyire nézve, hogy nem érhet­te el célját, mert az az ár, melynek zsilipjeit Kossuth megnyitotta, még őt is elso­dorja. A magyar forada’om Mirabeauia kénytelen volt tétlenül nézni, mint eme'ke­­dik uralomra a szenvedély, a mámor, a túlzás, mindaz, mit száműzni sznre^tett volna a magyar politikából. A szabad­ság je1 szava erősebb volt ak­­jkor mindennél. Hogy annak .tartották, kitűnik abból hogv még az Ausztriával való dif­­| rerenHák elosztását is remé­lik tőle. A szabadság nvitia 'meg az aranvkor kanuiát, ha­tártalan jólét s boldogság napjait derítve a hon utolsc Frai.LM'» nozgő es többféle Hiah Balls RUDY TAVERN ^710 1 orrún Avenu* Te! WO 1-9586 Whysky - ^odka - Scotch Gin - Bourbon - Rum kaphat» üvegekben kivitelre is. SO-nél többféle rör van mindig készenlétben Ha Tarty van a házánál, ná iánk nagy kedvesaamnyn kanta a ikfa (Folytatás) Kossuth Lajos beszéde "A nép örök és öröknek kivánjiíji a nép hazáját, és öröknek ama dynastia fényét, melyet uralkodónknak isme­rünk (Ekkor Kossuth még nem volt dinasztia ellenes, csak később lett azzá, az ese­mények hatása alatt. A szerk.) A múlt kor emberei egy-kéi nap után sírba szállnak; de a Habsburg-ház nagyremé­nyű ivadékára, Ferenc Jó­zsef főhercegre, ki első föllé­pésekor a nemzet szereíefét magáévá tette, egy fényes trón öröksége vár, mely ere­jét a szabadságból meríti. Szívből hü csak szabad em­ber lehet, de bureaukratiák iránt lelkesedj hem (kelet­kezhetik. Igen is, t. rendek, erős meggyőződésem, hogy dynastiánk jövője a bi­rodalom különféle népeinek egy szívben s lélekben egye­süléséhez van csatolva. Ezen egyesülést, nemzetiségeik res­pektálása mellett, csak az al­kotmányosság érzelemrokoni­­tó forrasztéka teremtheti meg. Bureau és bayoneti nyomo­rult kapocs. Én tehát indítvá­nyomban, melyet tenni aka­rok, dynastiai szempontból, indulok ki és istennek hála, hogy ezen szempont hazánk érdekeivel kapcsolatban van." "Ha a birodalmi kormány az alkotmányossággal kap­­csolaba nem hozlatik. Fóliáé­­ged trónját és a pr'agmaiica sancliónál fogva kedvelt kap­csokkal hozzánk kötött biro­dalmát elláthaiatlan kárt á­­kolmányok képviseleti ala­pon fejlesztése, a b.onvédelmi rendszer átalakítása, a pénz­ügyi kezelés fe’előssé tételé. Sokban e kérdések közül az érdektalálkozás (kiegyenlíté­sének szüksége forog fenn, mi­re önálló nemzeti jogaink és érdekeink megóvása meletí, örömest nyuj tunk segédke­zet." "Minden reformank aJap­­föltéíele azonban a kollegiális kormányrendnek magyar fe­lelős minisztériummá átala­kítás’?..' Egyelőre rendelje el a fel­ség, hogy akaratának alkot­mányos orgánumai gyanánt a tőle meghívott egyének ve­gyenek részt az országgyűlés tárgyalásaiban. A hozandó törvények végrehajtásáért e­­zek lesznek felelősek. “Ezek által biztosítva legyen a békés megszilárdítás, bizalmas nyu­galom s ezeknek a1 apján ki­fejthető azon szellemi erő s anyagii tehetség, melyben fel­séged, tántoriithjatatlan hű­ségűnk mellett, a bizonytalan jövendő minden eseményei közt, királyi székének legren­­dithetetlenebb támaszát fog­ja feltalálni.” Kossuth, mintegy Bocskai örökébe lép, ki har— madfél század előtt Magyar­­ország politikai és vallássza­badságát a cseh- és osztrák reindekkel való szövetséggel akarta biztosítani. Most a szabadelvű eszmék szolgálnak kapcsuk A dinasztia akkor is megmaradt, most pedig Kos­suth ritka ékésszólással és melegséggel fejezte ki az i­­ránla való ragaszkodását. Ak­kor te’jes volt az érdekazo­nosság; most Kossuth maga is “kiegyenlitésre” kényte’en MINDENKI JEGYEZZE MEG Ha kisebb vagy nagyobb baja van a Televisional bármely gyártmány Is, teljes garancia mellett megjavítjuk Steve G. Szabó B. F. G. — TV iskolázott és vizsgázott, szakképzett television javító. 2656 EAST 126th ST. 5W1-4544 RA1-0567 Petőfi Sándor: AZ APOSTOL HÉS2L-ETEK AZ APOSTÓL-BÓL De íme végsőt lobban a mécs. Kialszik bágyadt élete, S kívül az éj mindegyre oszlik. Mint ?. tovább-tovább adott titok, S a hajnal, a vidám kertészleány. Rózsákat szór a ház kis ablakára S rideg falára a szobán'ak, S ?. fölkelő nap legelső sugára Az alvó férfi homlokára száll. Miként egy arany koszorú, miként egy Fényes meleg csók isién ajakárul! IV. Ki vagy, csodálatos teremtmény. Ki vagy te, 'férfiú? Lelked ruhája Csillgasugárból szőtt,.fényes palást. És testedet Kopott rongyok fedik. Családod éhes, éhes vagy magad, S vasárnapod van. Ha lágy kenyér kerül véletlenül Auosz nélküli asztalodra, S mit ? tié dnek s magadnak Nem bírsz megszerezni, A nagy világot Törekszel boldogítani. Az égbe van szabad bejáratod, S h? úri ház előtt kopognál. Az ajtót bezárnák előtted; Az istennel társalkodói, S 1? nagyurat szólítanál meg, Nem állna szóba véled. Az embereknek egy része szent apostolnak nevez, A másik rész pedig Szenlségtelen gonosztevőnek. ¥' vagy? kitől van származásod? Büszkén nevesnek-e szülőid Fióknak, v-gv szégyenre gyulád arcok Nevednek hallatára? Min szüleiíé'? Ponyván vagy bársonyon? Elmondjam a történetet, E férfi éleiét? E1 mondom azt .ha festeném. Úgy festeném le, mint egy patakot. Mely ismeretlen sziklából fakad, mely Sötét szüle völgyön tör kereesztül. Hol károgó hollók tanyáznak. Minden nyomon e9Y kőbe botlik, S örök fájdalmat nyögnek habjai. Az óra nyelve éjfélt hirdetett. Kegyetlen téli éj vala, A téli éjszakák két zsarnoka Ura'kodott: A hideg és sötétség. Födél alatt volt a világ, Ki is kisértené az istent Ilyenkor szabad ég alatt? Az utcák, melyeken nem régiben Tolongva járt az embersokaság. Üres-puszták voltak, mini a meder. Melyből kiszáradt a folyó ... a Népte'en utcákon csak egy Örült bolyongott, A fergeteg. Nyargalt ’az utcákon keresztül, Mikéntha ördög ülne hátán. És lángsarkantyut verne oldalába. A háztetőkre ugrott fel düh,ében, És besüvitett a kéményeken. Tovább rohant s teli torokkal Ordítozott be’é a Vak éj siket fülébe Aztán a fellegekbe markolt. Rongyokra tépte éles körmivel, S reszkettek a megrémült csillagok, S a felhődarabok között Idébb-odáfcb h ho’d. Mint a holt ember a hullámokon. Egy pillantás alatt Lélekzetével isméi A felhőket tömegbe fújta. És a magasból lecsapott a földre, Mint prédájára a rablómadár, Ejy ablak tábláját ragadta meg. Megrázta és sarkából kifeszité, S midőn mély álmokból a bennlakók Fikoliva fölriadtak, Elvágtatoi ő rémesen kacagva. Néptelen a város ... ki járna ily Időben kinn? ... és még is, még is ott egy Élő alak . . . vagy kisértet talán? Járása olyan kisértetszerü. Errébb jön, errébb, már látszik, hogy asszony, De a sötétség titka, hogy Koldusnő-e vagy úri hölgy? Körültekint leselkedőleg. Amott a bérkocsit pillantja meg, Tolvaj'éptekkel hozzá sompolyog, A kocsis alszik a bakon, Halkan kinyiij' a hintó ajtaját. És lop talán? ellenkezőleg Belétesz valamit, becsukj' az ajtót, S e’illan, mint a gondolat. Nyílt nem sokára a kapu. Kijött egy asszonyság s egy ur, .Beülnek a hintóba, a kocsis Indítja lovait, rohan . . . Ott benn nyögés, aztán sikoltás . . . Az asszonyság sikolta föl. Mert lábánál egy kis gyermek nyögött. Elérte a h,intó a célt. Az ur s az asszonyság kiszáll, S az asszony igy szól a kocsishoz: "Nesze a dij, fiú, ifi benn kocsidban a borravaló. Egy szép kis gyermekecske, Viseld gondját, mert isten adománya.'' így szólt az asszony s ment az úri pár. Szegény kisded te ott a kocsiban! Miért kutyának nem születtél? Ottan leit vén neveltetésed Ez asszonyság ölében, Eltáp’ált volna gyöngéd-gondosan; De mert ember lettél és nem kutya. Az isten tudja, milyen sorsra jutsz! (FOLYTATJUK) HUMOR Péterből férfi lesz Péter zsemleszínű spaniel volt, hosszufülü, buzasze­­mü. Harmadik éve volt tel­­jesjogu tagja családunknak Pontosabban: harmadik éve terrorizált valamenyiünket. Mivel a kutyák sokkal in­telligensebb lények,mint az' emberek, kora ifjúságá­ban kitapasztalta, hogy ha valamit elakar érni, ugrál­nia kell, utána leülnie, fejét félrehajtani, vékony, nyö­szörgő kis hangokat hal­latnia.... és ha mindezen mesterkedések is megtörnek az ellenállás zátonyán, ak­kor két hátsó lábára kell ülnie és egyik melső lábát Vízszintesen előrenyujtania, mintha kezet óhajtana szo­rítani a megfőzendő egyén­nel. Ennek a mozdulatnak, a­­melyet a bus spanielszemek néma könyörgés^ támasztot alá, földi halandó nem tu­dott ellentállni. így azután Péter minden kívánsága tel­jesült, lett légyen az séta, mócsingos csőn':, csokoládé, vagy ebédutám szunyókálás a nagymama brókátfoteljé­­ben. Harmadik é. tévének de-, rekán a csa.áli tnná s ngv| döntött, hogy Péternek | mennyasszonyt kell szerez- j ni. Péter ezir^nyban nem1 jelentett be semmiféle i­­gényt, de a sétáltatást vég­ző családtagok egybehangzó tanúsága szerint, az utóbbi időben rendkívül izgatottan viselkedik, ha nönemü ku­tyalény tűnik fel látó, illet­ve szaglótávolban. Nem telt bele egy hét, si­került találnunk egy csinos, jóházból való ugyancsak zsemleszínű spánielt, akinek családi iratai teljesen rend­ben voltak. Félórányira iak- I tak ugyan tőlünk, de ez nem i jelentett- akadályt, ha ar­­j TÓI van szó, hogy családunk egy négylábú tagja eleget tehessen a természet sürgető követelményének. Pétert, annak rendje és módja szerint elvittük a tett színhelyére, aztán más­fél óra múlva, mivel jelek szerint ő is annak rendje módja szerint viselkedett, hazavittük. A következő nap délután­ján azzal fogadott bennün­ket a ház alkalmazottja, hogy Péter nem hajlandó enni.. Kétségbeestünk. A ku­tya szemmel látható lag tel­jesen jól volt, orra hideg, szőre fényes csillogó. Talán sokat evett előző nap gon­doltuk. De másnap délu­tán is az a riasztó hir várt: a kutya nem eszik. De ek­kor már kiderült az is, hogy déltájban Péter eltűnt. Kint aludt a napon a kertben, de amikor a lány kereste, csak hült helye volt. Rettenete­sen kétségbestien rohant a a szomszédokhoz, senki sem látta a kutyát. 'Amikor ép­pen arra gondolt, hogy tele­fonon riasztja az egesz csa­ládot, a kanyarban feltűnt Péter. A leány leszidta, de nem nagyon, hiszen örült annak, hogy megvan a ku­tya. A következő napon a csa­lád megbízásából, figye­lemmel kisérte Péter tevé­kenységét. Délelőtt ugyan­úgy viselkedett, mint más­kor. Jóízűen reggelizett, az­után nyargalt egy kicsit a Kertben, a madarakat -ugat­ta, majd leheveredett’- előbb a napra, később az árnyék* ba. Az ablakból figyeltető, mert tudtam, hogy sokkal ravaszabb, mint én és az'el" ső pillanatban megsejtené, hogy azért ülök a kertben, mert utána leselkedem. Kö­rülbelül másfél -két órát pihenhetett, mikor felkapta a fejét, ösztönösen odala­pultam az ablakfüggönyé­hez. Péter nem mozdult, .de tekintete körbejárt a házon. Amikor látta, hogy nme^ gyanús jel, gyors szökke­néssel felugrott a kerítésre és átvetette magát az ala*i csony rácson. Sikerült olyan gyorsan ki futnom a házból, hogy lát­tam, amikor sietős léptekkel befordult a sarkon. Egész magatartásán lát­szott, hogy egy bizonyos helyre igyekszik. Nyomban eszembevillant, hogy csak­­egyről lehet szó: a meny* asszony házáról. Nevetnem kellett, bár, ha meggondol­juk, nincs azon mit nevetni) ha valaki visszatér oda ahol jól érezte magát. Feltevésemben nem is csa­lódtam. Péter szaporán be­ügetett abba a házba, ahol két nappal ezelőtt elindí­tottuk a férfiasság útjára Ez is kertes ház volt, a kert­kapu nyitva. Péter egy pil­lanatra megállt a kapufél­fa mellett és mélyet - szip­pantott az onnan áradó mennyei illatfelhőből. Vár­tam, hogy valahonnan elő­kerül a kis “asszonyka' is, őt sehol sem láttam. Ehe­­lyet Péter határozott üge­téssel sietett a ház sarká­hoz, hol nagy bádogtál állt, telve izesebbnél-izesebb fala­tokkal. Megállt a tál mellett és jóízűen falatozni kezdett. Szóval, ezért nem volt ét­vágya odahaza. Tiz perc alatt elfogyasz­totta a tál egész tartalmát, utána vizet lefetyelt a má­sik tányérból és mint aki jól végezte dolgát, kifutott a házból, egyenesen hazafe­lé. ” " Lassan bandukoltam irta­na és közben arra gondol­tam, hogy milyen végtele* nül ravaszak ezek a kutya­­lányos mamák. Pontosan tudják, hogy egy férfit.'..', ú gyomránál fogva lehet leg­jobban megtartani. TELEPHONJAINK: ^ A nyomda és lap ieleofnja: GA 1-5658 Rés. FA. 1-1154 HA GYÁSZ ÉRI A CSALÁDOT, minden szükséges intézkedést hűségesen és lelkiismeretesen elvégzi a LEGMÉLTANYOSABB díjszabások mellett Ifi. Ricxó J. János Lukács István JOHN J. RICZO MAGYAR TEMETÉS RENDEZŐ Lukács István, Licensed — KÉT TEMETKEZÉSI INTÉZET -12519 Bwckeye Road LO 1-2030 175U4 Harvard SK .1 8900

Next

/
Oldalképek
Tartalom