Az Ujság, 1962 (42. évfolyam, 1-48. szám)

1962-03-01 / 9. szám

t OLDAL AZ ÚJSÁG m MARCII 1, W62 Tiszta Lélekkel KIS REGÉNY IRTA: F. H. REIMAR Bender doktor még mindig szótlanul nézett a feldúlt, ^gyönyörű arcba, könyörgő szemekbe. — Rudolf! — röppent el az asszony ajkáról, és ez a szó mintha feloldotta volna a varázst, amely perceken ke­resztül fogva tartotta a férfit. — Menjünk — mondta tompa hangon— ós Isten legyen velünk! A két idősebb orvos egyetlen szóval sem tiltakozott, mi­kor fiatal kollégájuk különvéleményt jelentett be a megál­lapított betegségre vonatkozóan s véleményének értelmé­ben egyedül kezelte tovább a beteget.. A tanár felesége kí­vánta igy s Bender doktor kénytelen volt e.tekinteni min­den tapintatossági kérdéstől, ha teljesíteni akarta ezt az e­­gyetlen és utolsó kívánságot, amellyel az asszony hozzá fordulhatott. Attól a perctől kezdve, amelyben mint orvos elfoglalta helyét a beteg mellett, egyszerre megnyugodott és pontosan tudta, hogy mi a teendője. Nem volt könnyű dolga: a tanár betegsége olyan baj, a melyet a legritkább esetben tudnak sikerrel gyógyítani., Minden nyugalmára és ügyességére szüksége volt, hogy a műtétet, amelyet elkerülhetetlennek tartott, sikerrel végre-' haj hassa, s csak mindent feláldozó buzgalmának és Adél, gyöngéd gondosságának volt’ köszönhető, hogy Mindorf ta­nár lassan-, assan mégis a gyógyulás felé haladt. Végre túl voltak a veszedelmen; a tanár eleinte nem hitt felgyógyulásában, de amint jobban megerősödött, élet kedve és bizalma is egyre inkább visszatért. És végül elkövetkezett az a nap is, amikor Bender ö­­römtcl sugárzó arccal, győzelme tudatában állhatott Adél elé: W — Isten segítségével — meggyógyult! — Az asszony nem szólt semmit, de nyílt és komoly te­kintettel nézett a fiatalemberre. Aztán néma, hosszú kéz­­szoritásba találkoztak. j — Mihe yet Hermann megerősödött — mondta bucsu­­záskor, Olaszországba utazom vele és mire visszatérek, tisz-Az Uj Gáz égeiők megsemmisítik a szemetet és hulladékot füst, szag és lárma nélkül. Nem kell ki­járni ?. szemetes kannákhoz. Az a tény . . . nincs is szükség szemét kannákra. Ha egy uj füstnélküli, szagtalan éáz égetője van a pincéjében vagy a munka helyiségében. Megsemmisíti a csontokat, a papírt, a gyümölcs héjat . . . minden elégethető szemetet, jóformán csak pennykért naponta. Nézze meg az uj modelu gáz szemét-égetőket még ma. Calcinator- Caloric . Cleveland-Dornback . Duramatic . Majes­tic-Martin . Sears-Kenmore . Warm Morning . Nincs lefizetés és 36 hónap alatt a gáz számlájával fizet­heti. ta lélekkel találkozhatunk, ugye? — Úgy lesz, Adei — válaszolta a férfi komolyan. E bucsuzás után Bender doktor lakására ment, hogy a postáját átnézze, azután menyasszonyához készült, akit a tanár betegségével vivott küzdelem alatt egyszer sem lá­tott'; az egyelen a kálómmal, mikor néhány percet szakít­hatott meglátogatására, nem találta otthon Elzát. Éppen elhagyni készült lakását, mikor még egy levelet hoztak. Közömbös irás volt, ame ynek keltezése mégis meg lepett mosolyt csalt a fiatalember ajkaira. Furcsa dolog jutott eszébe a lévé., keltezéséről; milyen különös, hogy égsz nap nem gondolt még erre! Waltherék szobalánya azt mondta, hogy Elza .egyedül van s igy Bender doktor bejelentés né kül a leányka szobá­ja felé indult. — Rudolf! — ujjongot fel a fiatal leány mikör vőlegé­nye váratlanul belépett — aztán elhallgatott és ijedt zavar­ban próbálta örömét elpalástolni. :— Édesem — lépett hozzá gyöngéden a fiatalember —, ma nagyon kedvesnek kell lenned hozzám —, aszületésna­­pom van ma! Ó’ — röppent el megllepetten a leány ajkáról —, és semmit sem tudok adni neked — De igen — nézett rá komolyan Rudolf —, valamit ka­pok tőled, de nem most rögtön és — nem ingyen: előbb te is megkapod tőlem, amit már régen kértél —. gyónni aka­rok ma neked szivem! — Ne beszélj róla, Rudolf — kérte a leány és mélyen elpirulva, lesütötte a szemét —; anya már megmagyarázta, hogy nem volt igazam és már annyit sírtam miatta. Hagyd — Nem úgy van, Elza, teljes jogod volt ahhoz, amit kérté', csak én nem akartam akkor belátni még! Most add ide a kezedet és ülj le mellém, hogy beszélni tudjak így ültek egymás mellett, mig a férfi elmondta, amit el kellett mondania. Sokáig tartott ez a vallomás és Elza nem egyszer pirult és sápadt el a hosszú elbeszé és alatt, egyszer-egyszer megrándult a keze a férfiéban,' olyankor Rudolf elbocsátotta a keskeny kezet, de a leány ujjai ehány. perc múlva ismét önként simultak az övéhez. — Most hat mindent tudsz, Elza — fejezte be gyónását Bender doktor —, és most rajtad a sor, hogy megmondd: tudni sem akarsz rólam többet — vagy megajándékozol en­gem, születésnapom örömére, az egyetlen ajándékkal, amit tiszta szivől kívánok, Elza egyetlen szót sem válaszolt, de Bender Rudolf dok­tor úgy látszik, meg. vojt e égedve a felelettel, mert ma­gához vonta a karcsú leányalakot és ragyogó tekintettel né­zett a könnyes arcocskába, amely engedelmesen simult a vállára. — VÉGE — Paraszt Dráma —REGÉNY— Itt egv kis szünet állt be közöttük. Azután János erőt vett magán és ujó ag szólott. — Gábor apó! Kelmed minden évben ígéretet tesz ne- Jtem, hogy bizonyosat fog hozni. Nem ámit-e?_ Miért kell górnom e^yik évről amásikra? I r—’ Csit, suttogott Gábor apó, s villogó szemeivel asö­tétségfce igyekezett hatolni. Fölösleges volt. Boris csak lá­tott,, nem ha'lőtt semmit. — Nincs senki. Magunk vagyunk, szól János nyugtatólag. Gábor apó, mintha nem bízna még a légben sem, egé­szen odahajolt, János füléhez, úgy súgta neki: — Hát azért kell várnod évről-évre, mert egy éjjel csak egy sirt bírok felásni ésujra betemetni János megreszketett. | Ah, sóhajtott borzadállyal s csüggedten lehajtotta a1 fejét. Gábor apó, mintha már a nehezén túl esett volna s csak közömbös dolgokról beszélne, rendes hangon folytatta to­vább: — Ha bizonyságot akarsz ezt kelil tennem. Volt har­mincegy.. Minden évben a búcsún töltök öt napot. Öt nap, öt éjjé . És öt éjjel öt sir. Hat év elmúlt. Hatszor öt az har­­.minc. Még erre az esztendőre megmaradt a harmincegyedik. János szomorúan rebegte:: — És minek az? Az én kedvemért bolygatja Gábor apó a halottakat? Az nem a te dolgod, János! Te csak azt bíztad rám, hogy tudjak bizonyosat, ha vájjon meghalt-e bizonyosan, ha nem nyomhatríá-e lelkedet az a borzasztó gondolat, hogy ő még él valahol ezen a világon? Én a lelkedet akarom megnyugtatni. — Igaz! — szólt János szomorúan és nyugodtabban és azután a szomorú kíváncsisággal megkapatva, mohón kér­dezte az öregtől, — s miről hisz bizonyosat tudhatni, A csontokról! meg lehet-e ösmerni, hogy ki s ki volt? E szavai után megrázkódott és az égre tekintett. — Igen is meglehet olyannak, aki ahhoz ért, s a ki pedig nem ért hozzá, megismeri másról. Akit én keresek, megösmerem piros csizmájáról, kapcsos könyvéréi, olvasó­járó’'. Nem mondtad-e, hqgy veres kőkereszt vo.jt olvasó­ján és azon fehér csont-Krisztuska. — Igen! ajándék volt az az olvasó! Igaz! Igaz! Gábor apó mosolygott — No llátod, mégis csak tud., sokat tud Gábor apó, a mit más ésszel el sem érne. Ugy-e, hogy bizonyos hirt hoz­hat neked szombaton Gábor apó? János háládatosan megfogta Gábor apó kezét, úgy. hogy Gábor apó észrevette, hogy a készszoritássel egy né­hány huszas is csúszott az öreg markába. — Mit csinálsz, szólott feddőleg az öreg, én nem kin­csért, hanem üdvösségért teszem. Koldus vagyok! Adj ala­mizsnát. Krajcárt! Vagy ha többet akarsz, egy darab pénz(. a milyen telik tőled, de ne adj egy egész marokkal«. — Ossza el ke med a többi szegények közt! A búcsúi lesznek százan, meg százan. Gáborapó helyeslőleg bólintott a fejével, azután szo­kásos isten segitst- mondva oda legyintett a csacsinak, fe­jét behúzta a sátor állá, s onnan dümmögte Jd: — Dicsértessék — És áldassék szent neve mindörökké! rebegte után? János. A kolesz nyikorogva indult, s nyikorogva lassacskán mászott tovább. Boris haját tépte mérgében, hogy nem hallott sem­mit, s nem tudott egyebet, mint hogy a szomszéd egy a szenkuti búcsúra menő koldussal beszélt. Donát János befelé tartott. Boris gondolta, hogy mar fölösleges kinn maradnia, gugultából felkelt. E percben Dnát János megáVt, habozott, mintha fe­lelett volna valamit. Azután hirtelen jó fennhangon u­­ufána kiáltott a kelesznak: — Szombaton' A koleszból tompán visszafeleltek: ( Esküvőkre, lakodalmakra és \ minden más alkalomra \ j a legszebb virágokat kapjc* j ! Or ban's Flowers | | 11520 Buckeye Rd. RA 1-1500 i | személyes vagy telefon rendelésére. í ARAINK, SOHASEM ADHATNAK PANASZRA OKOT. Szakács József ! ÓHAZAI PLUMBER ÉS SZERELŐ MESTER l I l 3097 Ashwood Rd. SK1-1479 A csatornái ásás nélkül VILLANYGÉPPEL | tisztítjuk | Uj munkát ós Javítást egyaránt vállalunk 4 THI EAST OHIO SAS COMPANY HA GYÁSZ ÉRI A CSALÁDOT nagy szükség van a JÓ BARÁTRA, aki a legapróbb részletekig kidolgozza a VÉGTISZTESSÉGADÁS minden tervét — a család jóváhagyásával. Minden intézkedés úgy történik, hogy a gyá­szoló család zavartalanul adhassa át magát az utol­só búcsú nagyon nehéz perceinek. Gyász esetén szolgálatára készen állanak: Bodnár A. Lajos ÉS FIA, IFJ. LAJOS 3929 Lorain Ave ME 1-3075 Temetésrendezők és Balzsamozók 1 ♦OATÄÄi MORE FOR YOUR SAVINGS at the 71 convenient banks of <OUN°fo\ RIO L». Í. PAT Off. ON SAVINGS DEPOSITS REMAINING 12 MONTHS. On deposits remaining less than 12 months, the former 3% will be increased to 3Yi%. When Money is a Must, Your Closest Friend is Cleveland Crust Ohio’s Largest Bank and Trust Company Member Federal Deposit Insurance Corporation Good Reading for the Whole Family •News • Facts * Family Features The Christian Science Monitor One Norwoy St., 8oston 15, Mass. Send your newspaper for the time checked. Enclosed find my check or money order. 1 year $18 □ 6 months $9 □ 3 months $4.50 Q Name Address TST ~SPe ro-u ízlésesen és méltányos árban készít el minden virág rendelést és továbbit az or zág Vagy a nagy világ bár­mely részébe. GAYER'S FLORAL SHOPPE Tel. 734-2700 22660 Lorain Rd. HA NINCS, AKI FÖZÖN és önmaga sem főzhet vagy pihenőt tart a főzésben, de mégis olyan ételt kíván élve­vettel és egészséggel elfo­gyasztani, amilyent otthon főznek, akkor keresse fel a RICE RESTAURANT 12521 BUCKEYE ROAD Finom eledelek HAZA VI­TELBE is kaphatók, Elizabeth Kish, tulajdonos — Szombaton! Bizonyosat hozok. Boris nagy Jéiekzetet vett örömében, még is tudott valamit, legalább annyit, amennyi a kulcsa lehet továb­bi leskcd.ídésériek Bizonyost hoz! Miről?. Itt nagy titok lappang mon­dogatta magában. Vájjon midolga lehet Donát Jánosnak egy szer.tkuti búcsúra baktató koleszos koldussal? Mert hogy koleszos koldus, az már bizonyos. — És érdekes lehet m'ről hoz bizonyost, — És a menyecske még mindig vir­­ra.szt a mellett a gyermek mellett! A SZÍV AD ÉSZT Donát János bement, ledőlt a padkára, de nem tu dott elaludni. Po)lácska aludt, csak nehéz szaggatott lélegzés adott fővel bánkódni, gondolkozni látszott. Néha-néha felpil ontott, mikor Donát János nehéz sóhajait hallotta a pad káról. Ilyenkor ő is nagyot sóhajtott és csendesen fohász kodott magában: — Oh csak ez a nap ne jönne elő soha az esztendőben. Aztán pár perc szünet múlva, miközben férjét szánó érzéssel szemlélte, fűzte tovább gondolatait: — Ez egészen megkeseríti az életünket, nem hagy háborítatlanul semmi örömet. Mikor lesz vége ennek? A mécs szomorúan pislogott. — Azután megint pái perc múlva igy szólott magában: — Ennek az embernek sizvében több van, mint sejtés. HJz bizonyosságot tud. Ez kínozza! Ez öli. És ezt nem me rí neekem megmondani. Donát János nem bírt tovább pihenni, felült a pad­kán, térdeire támasztotta könyökét és tenyerébe haj­­otta bánatos fejét. Az asszony tovább fűzte gondolatait: — Mitől fél jobban? Attól-e, hogy talán bűnt köve­tett el, mely a kárhozatba visz! Vagy attól, hogy — ha gaz, amit gyanít —elveszítene engemet? — E veszíteni? kérdezte magától. Hát valósággal el rellene-e akkor engem dobnia magától? Elvennének­­? tőle erővel? Megszünnék-e felesége lenni? Annak a ked óért, kinek régibb joga van hozzá? — Azt tudhatja, hogy ő akaratja nélkül követett el í'ilálos vétket, ha csakugyan úgy van a dolog.— Tudhat­ja, hogy ezért talán az Isten nem büntetheti. Azután édes melegséggel nézett a bánatos emberre. — TJgy van! Csupán azért retteg, hogymegszünhet­­íék a felesége lenni. Azért fél, azért retteg, bánatos, nert szeret, mert nélkülem nem tudna élni többé! For­­fón szeret, mert szomorú napjait igyekeztem megvidi­­ani. — Mert látta, hogy az vagyok néki, ki szivében tel­esen nótolja az elsőt. Látta, kívánságom akaratom az ö kívánsága, az ő akarata. Nem vagyok házsártos, perle­kedő, cifrálkodó, lusta és csak rá van gondom. Azt szere­tem, amit ő szeret. Oh! jó ember! Áldott János Édes pá­rom. Miattam van a szivedben ez a nagy bubánat. Ne állhatta meg, felkelt, oda ment hozzá, letilt mel­­m a a padkára, átölelte az ember derekát és szelíden /álIára hajtotta a fejét. Soká habozott, mig megszólította. — János! Az ember fölemelte fejét, sóhajtott és keblére karói­ul az asszonyt. — Miért kinzod, miért epeszted magadat? — Nem bírok magammal! felelt az ember. Az asszony megfogta mind a két kezét, szemébe né­zett és azután elkezdett beszélni határozott hangon. — Ideje, hogy megnyugtasd magadat. Beszéljünk! Fontoljuk meg a dolgot minden oldalról és legyünk ké­sben mindenre. János szomorúan bólintott fejével és keserűn ismé­telte: Mindenre! Fájdalomra! Szégyenre! Botránkozta­­tásra! Büntetésre és bünhődésre. És arra, hogy örökre elszakadjak tőled, — miután levettem leány-koszorúdat fejedről,— szerencsétlenné tegyelek, hogy légy olyan menyecske a világon, kinek, anélkül, hogy özveggyé len­ne, nincsen isten szerint való férje. Vagy a mi több, még életemben lássalak más felleségének. — Talán még nem is úgy van, ámint gondolod! Kis vártáivá titkolódzva kérdezte: — Eljött most is Gábor apó? — Igen! — Es mit mondott? kérdezte kíváncsian az asszony. — Azt, hogy szombaton bizonyosat fog mondani! fe­lelt az ember nagy sóhajtással. — No látod! Még csak nehány nap és eltűnik min­den szomorúságod, — vigasztalta az asszony. János a fejét csóválta. — Nem hiszem! E/jön a szombat! de Gábor apó nem fog eljönni többé. Én szemeiből olvastam, hogy nem fog eliöni. Úgy láttam, úgy olvastam, «mintha csak suttogó hangját hallottam volna: ‘^Szegény ember, nem jövök én vissza, hogy neked örökös poklot csináljak.* — Oh János, te nagyon is gyászosnak látod a sorso­dat! Hátha nem is úgy van, amint gondolod. János megsimogatta az asszony arcát és fájó mo­solygással beszélni kezdek: — Hallgasd csak, miket gondolok én, milyen gondo­latok kergetőznek az agyamban. Arról csakugyan meg­láthatod. hogy valósággal gyászosnak nézhetem sorso­mat. Hóf gondolom, elgondolom; hogy te ilyen áldott jó asszony vagy, hogy mit szeretsz mily áldásul adott ne­kem téged az Isten. 1 I S S s s s \ ( A 1 RENDEI JE MEG A VAJDA ALBERT szerkesz­tésében LONDONBAN megjelenő FAKUTYÁ-T A világ egyik legjobb magyar vicclapja. Megrendelhető: 65 Mortimer St. London, W. I England, Europe vagy az Egyesült Államokban: 146 BRIDGE ARCH, SUTTON WALK, Waterloo LONDON, S, E. 1 Telefon: WAT 753G Egyes szám ára 20c — Előfizetési ára félévre $2.40 egy évre $4.80 Megjelenik havonta kétszer 1-én és 15-én.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom