Az Ujság, 1962 (42. évfolyam, 1-48. szám)

1962-01-18 / 3. szám

X4.vÜr,i/?r is, ihr,2 AZ VJ:AG £ OLDAZ' Magyarország Története vét hitv. protestáns és 260,- 000 zsidó. Erdélyben a lakos­ság 4/10-e óhitű, 3/10-e katho­­l'kus kik közt azonban gö­rög katholikus is van több és három tizede protestáns. A magyar, német és tót katho­likus vagy protestáns, a szer­­bek és oláhok nagy többsége óhitű, kisebbsége görög ka­tholikus vagy protestáns, a szerbek és oláhok nagy több­ségé óhitű, kisebbsége görög katholikus, a horváth me­gyék tisztán katholikusok, de a horvát végvidékeken sok az óhitű is. Amennyire feldarabolt ez a népesség nemzetiség és val­lás dolgában, annyira egysé­ges lakóhelyre és foglalkozás­­sára nézve. Az egész lakos­ságnak alig egy tizede él vá­rosokban. De kivéve a fővá­rost, melyet már Budapest­nek szoktak nevezni és mely az egyetlen nagy város az or­szágban. a városiak nagy ré­sze is földművelés után él, csakúgy mint a föld népe. A főországban a nemesség szá­mát —, azt meg nem olvas­nák 1787 óta — Fényes Elek 62.000-re teszi, gyermekeket, nőket beleértve, pap van 16,­­,000, tanitó 11,000, tisztviselő, ügyvéd és orvos 912,000, ke re' íkedő 21,500. Gyárak szá­ma 528 és az állandó “gyár- i dolgosok” 23,400-ra rúgnak. 'És igy, ha a kézműves legé­nyek és inasok számát 78,- 000-re becsüljük, az egész i­­paros népesség 334.153 em­berből áll, azaz minden 35-ik ember iparüző. Ez tehát egé­szen agrikulturális ország, annál is inkább, mert a gyá­rak legnagyobb része is me­zőgazdasági terményeket dol­goz fel, az iparos pedig több­nyire emellett föld- vagy még inkább szölőmüvelő. Ha valahol, tehát az ilyen , országokban, hol más jöve­­| delmi forrás alig van, fon­­! tos a földbirtok elosztása, í A magyar föld eloszlása ! Az egész 53 millió holdnyi területből 44,880,000 hold volt művelés alatt. Ebből 9,-400.000, adó alatti szántóföld í 7 millió; rét, nemesi birtok ' 2Vi millió, adózó 1,900,000; i n°me"i szőlő 981,000, adózó 355.000. Kert van 553,000, er­dő 14,7000,000, legelő 7*A mil­lió hold. A rét és legelő nagy kiterjedése magában is mu­tatja a ma.rhatenyésztés fon­tos voltát, de azt is, hogy mily kevéssé intensiv a gazdálko­dás. A roppant erdőterület­ből az ország közepére alig jut valami. A müveit föld nagyobb része, csaknem há­rom ötödé nemesi kézen van; az egyetlen intensive müveit földnek, a szőlőnek meg épen háromnegyed része. A kincstári, az egyházi bir­­jtok és a nemesi föld tehát u­­gyancsak szűkre szorítja azt a területet, melyből a többi embernek meg kell élnie. Ez az aránytalanság (még na­gyobbá válik, ha még két körülményt veszünk figye­lembe. Az egyik az, hogy nem is véve a királyi uradal­­. makat, a nemesi földnek tálán I a felét a főpapok és körülbe­lül 20 főnemesi családriak birtoka foglalja el. A nemes­ség legnagyobb része is szegény. Hogy’ is volna más­kép, mikor magában Borsod­ban 35,000 a nemes, az egész­nek több mint egy hatoda, Pozsonyban 28,000, Biharban 31 000, Szabolcsban 31,000. A másik az, hogy a jobbágyföl­­dön körülbelül 620.000 job-AZ UTOLSÓ MAGYAR DIÉTA Az ország állapota Ha akár a hagyományt, a­­kár az Írásbeli emlékeket kö­vetjük, az akkori Magyaror­szág egy haladó, törekvő, nagy jövőre hivatott nemzet ké­pét tünteti elénk. A külföld akkor kezd ismét irántunk érdeklődni és az egész iro­dalom egyetért abban, hogy itt céltudatos és eredményes munka folyik százados mu­lasztások jóvátételére. Oly fejlődés ment itt végbe, mely­ben igen sok volt a kísérlete­zés, olyan, melyben még jóa­karó ajakra is mosolyt csal­hatott a cél nagysága és a reá fordítható erő csekélysé­ge közötti arány. És mégis olyan, mely magasra törhe­tett, mert meg volt erkölcsi alapja, az a meggyőződés, hogy mindenki legjobb ereje szerint megteszi kötelességét a haza iránt, az a biztos re­mény, hogy ez a fáradság nem lesz hiábavaló. Nem frázis,, hanem teljes igazság, ha egy bizonyos kor ifjúságának szelleméből ítél­jük meg a jövőt. Afelől pedig nem lehet kétség, hogy ha volt valaha ideálokért, élő­haló, saját tökéletesedésen buzgón munkálkodó ifjúság: az 1825-48 közötti generációja az volt. Meg volt benne az if­júság boldog reménysége és tettereje, meg volt benne a vágy tudomány által kitűn­ni és használni a hazának. A liberalizmus igazi jellemvo­nása: hogy a személyes ér­vényesülés legszorosabb ösz­­szeköttetésben álljon a köz­nek szolgálatával, ritka ge­nerációban volt meg annyira, mint ebben. Efelöl nemcsak a legnagyobb fejlése, Pető­fié, Aranyé tesz bizonyossá, hanem még a közepeseké is, mint Lónyay Menyhérté, Sok tekintetben ahhoz a német ifjúsághoz hasonlíthat­nék a mienket, mely végig vívta a szabadságharcot Na­poleon ellen. A lényeges kü­lönbséget abban találjuk, hogy a németnek műveltsége első sorban filozófiai és iro­dalmi volt, a mienk pedig történeti és gyakorlati. A má­sik különbség az, hogy ná­lunk a hazafiság oltára szin­te pótolt minden más vallá­sos érzeímet. És ha ennek a szellemi és erkölcsi erőnek alkotó ténye­zőit keressük, azokat különö­sen két, egymással ellenkező­nek látszó eszmében találjuk. Az egyik a magyar mozga­lom közössége az Európát mozgató nagy iránnyal, a •nemzetiség, a szabadság, a testvériség és egyenlőség kul­tuszával Ezen közösségnek tudata lelket öntött minden­kibe, mert meggyőzte arról hogy halad, halad abban az irányban és azon az utón, a­­melyen a világon uralkodó népek jártak elől. Az elma­radás bukásba dönti a nem­zete: a gyors előrelépése álta '‘lesz Magyarország”, mint Széchenyi megjósolta. A másik a nagy történeti múlt tudata. Sokak előtt ért­hetetlenné teszi, szinte felü­letesnek tünteti fel modern fejlődésünket az a körülmény, hogy olyan korszak után kö­vetkezett, melyben épen nem volt alkalmas akár az anyagi, akár a szellemi és erkölcsi erő kifej tésér,e olyan korszak után, melyben hazánk sokban csak provinciális életet élt. Ha I. Ferenc császár korával vetjük össze e törekvéseket, csakugyan el kell bámulnunk merészségükön, vagy elítél­nünk azt a könnyelműséget, mellyel oly sivár talajból oly gazdag termést várnak. A ma­gyarázatot adja meg, hogy a provinciális lét nem feledtet­te el a magyarral régi dicső­ségét, az Árpádok, Nagy La­jos, Mátyás, vagy épen At­tila korát. Ha az ősök bűne miatt elveszett mindaz, a­­mit szereztek: elveszett még a legdrágább kincs, a függet­lenség is: visszaszerezheti azt a jelen nemzedék verej­­tékes munkájával, vérének ál­dozásával. Nem derék nemzet az, mely mindenkorra le bir mondani azon erkölcsi javak­ról, melyeket valaha birt. Az Európával való közös­ség az anyagi és szellemi ha­ladás útjára vezetett; a törté­neti mulit a függetlenséget mutatta fel legfőbb cél gya­nánt. Az eszmék csak mint erők ielentkeznek a világ színpa­dán. Nézzük, mi volt 1848 e­­lőtt a magyar ereje. 1787-ben. amidőn az első népszámlálást megtartották, kilenc millió volt a magyar birodalom lakossága j hat­van év múlva 14 milliónál na­gyobb volt a lélekszám. Ma­gyarország lakossága 12,000,- 000 volt. Erdélyé 2.1000,000 Nyomon követte tehát Porosz­­országot, melynek népessége ekkor még nem érte el a 16 milliót. E lakosságból körülbelül 5'A volt ?. tiszta magyar, tót 1,700,000, rác (szerb) 1,300,000, horvát 1 millió, német mil­lión felül ,s 240,000 szász Er­délyben, oláh a főorszáqban 1-300.000 és Erdélyben körülbe­lül 1 millió. Vallásos téren is nagy a megoszoltság. A lakosságnak valamivel több mint a fele a főországban római katho­likus, van még 900,000 görög katholikus, 1,800.000 óhitű, 830.000 ágostai, 1,750,000 hel­FAWCHALY VIRÁGÜZLETE *714 Lorain Ave. Tel ME 1-1882 Vágott és cserepes viráqok TE! 1ETÉSEKFE kegyelettel «sen. LAKODAL1. \KRA 1r lésesen végezzük el h rendel _n Távirati virágküldés a világ bármely részébe — tel!«« léé állással. MINDENKI JEGYEZZE MEG Ha kisebb vagy nagyobb baja ▼an a Televisionnal bármely gyártmány is, teljes garancia mellett megjavítjuk * Steve G. Szabó B. F. G. — TV Iskolázott és vizsgázott, szakképzett television Javító. \ 2656 EAST 126th ST. 5W1-4544 RA1-0567 ágy osztozik meg 255,000 job­bágyielken, a 900,000 zsellér­nek pedig nincs földje. Van tehát roppant nagy mezei I proletariátus, az egész lakos­ág '.eg zámosabb része. Hogy, 180 000 ember áll nemesi szol­gálatban, még kiegészíti az e­­gésze-n feudális gazdasági a­­lapon álló társadalomnak ké­pét. Ez tehát, a nagy földbirto­kosokat kivéve, szegény, na­gyon szegény ország. A tőke­gyűjtés épen hogy kezdetét vette. A pesti takarékpénz­tárba 1846-ban 1,800,000 fo­rintot tettek be, a pozsonyi­ba 1,600,000 forintot, a sop-, roniba 840,000 forintot, a bu-. daiba 42,000 forintot, a deb-' szegedibe 135.000 forintot, a győribe 190,000 forintot. Az adók Természetes, hogy az ilyen ország nem fizethet nagy a­­dót. A hadi adó 4,400,000 frt.J a házi adó, melyet a megyék a városok belső igazgatására fordítanák, 5% millió. Az e­­gé z közjövedelem 34 millió, melyből 10 millió sóból, 4 mil­lió az uradalmakból kerül ki. Ugyanannyi a kiadás is, csak­hogy ebből Bécsbe, “'a cent-| rálIs biodalmi kincstárba” i küldenek csaknem 8 milliót. Ezt a veszteséget részben el­lensúlyozza az, hogy a Ma­gyarországon állomásozó ka­tonaság 8V2 millióiba kerül évenkint, tehát csaknem két­szer annyiba, mint amennyi a fentartására szánt hadi adó. I Tisztán mezőgazdasági or­szágra vall a külső-kereskede-^ lem bilenciája is. A behoza­tal 68V2 millió pengő frtnyi értékű, miből 14 millió jő külföldről, 54j/2 millió Ausz-j triából. iő be. Azonkívül be­­jő még fonál és nyers szövet 9 m'Uió értékben. A többi gyarmati áru és vágómarha; a tudományos és szépmüvésze-1 U tárgyak 363,000 frt. érték­ben szerepelenek. A kivitel 72 millió; 60 millió Ausztri­ába, 12 a külföldre. Ebből a gyapjú értéke 25V2 millió, a gabonáé 19 millió, a dohányé 2.700.000, a vágómarha 10 mil­lió, a bor IV2 millió. Látniva­ló tehát, hogy akivitel csak­nem egészen nyerstermények­ből áll, azonfelül pedig, hogyj legíőbb cikkeiben az uradal- ( mák fejlettebb gazdaságát szolgálja. A szegény nép megelégedett Mind amellett társadalmi forrongás nem észlelhető. A pór igen kevéssel megelég­szik, készpénz csak adóra kell. De épen ez a megelége­dettség, mely a lakosság nagy részénél tunya érzéketlenség­gé fajul, akadálya a munká­nak, a tovább haladásnak. Belétörödött a sok százados igába, de azért a Dósa György tradíciója még él benne és a­­dandó alkalommal meg is nyilatkozik. Az egész, annyi tűzzel foly­tatott reformmunka még alig érintette a társadalomnak a középkori századokban létre­jött, a nemesi uralom száza­dai alatt megszilárdult belső! szerkezetét. Nemcsak a nem­zetiségek és felekezetek, ha-; nem a társadalmi osztályok is külön állottak lélekben egy­mástól. Igaz, hogy a nemzeti eszme napról napra terjesz­kedik, beszéd, sajtó, iskola utján is azon számtalan, szin­te észrevétlen csatornán át, melyekben a közérzület áthat­ja a nemzet testét. De mindez mégis csak inkább a nemes­­"égre, mint birtokra, értel­­mességre első és szinte kizá­rólagos elemre vonatkozhatott A polgári osztály csak kevés részt vesz benne, távol tartja rn.ánya, me’y dlválasztja a már nyelve és külön alkot­­megyétől. Inkább van hatása a mozgalomnak a zsidóságra, melyet a nagyobb városokban már a keresetökre féltékeny német polgárság ellenszenve is segít magyarrá tenni és melynek Gazdagságával e­­gyütt felvilágosodása is emel­­ked'k. A jobbágy és a zsellér nem is vehet részt igazán a politikai életben, mig élet-' módja nem változik meg, ezj pedig nem lehetséges mig a régi birtokviszonyok fenn állanak. A vidéki lakosságot ehzigeteltsége, a közlekedés rosszasága védi meg a szoci­ális mozgalomtól; a városok közt legfölebb Pest nyújt en­nek valamelyes teret. (Folytatjuk.) TÖRTÉNELMET CSINÁLT EGY MEGSZÖKÖTT SZAMÁR Fraiwia pezgő «I többféle High Ball* RUDY TAVERN 5710 Lorain Avenue Tel. WO 1-9586 Whysky - ^odka - Scotch • Jin - Bourbon - Rum kapható üvegekben kivitelre le. >0-nél többféle rör van mindig készenlétben Ha party van a házánál, né­­iák »agy kedve» taayef kiöli i aflrt Halgassa mg! Donó-Halmos Rádió Programját minden szombaton este 6:30-tól 7 óráig -az 1490 diaion Változatos program, amelyen Donó András angolul, Halmos Margit magyarul végzi el a leadásokat. Élő progratuszámok! Ha hirdetést vagy köszön­tőt kíván leadni, hivja fel: LO 1-0824 LO 1-3155 1901-ben történt. Az U. S. A.-ban hire terjedt, hogy a nyugati néptelen és jelen­téktelen államok egyikében, ^évadában arany és ezüst­­árcekre bukkantak. Tekint­ve, hogy a lelet nem bizo­nyult túlságosan gazdagnak, csak a legelszántabb kincs­keresők szedték nyakukba ktoráfájukat, csak a legel­­keseredettebb kalandorok indultak el, hogy ők is kin­csek után kutassanak Néva­dóban. ‘ Ezek' között a kétségbee­sett kincskeresők között volt egy földhözragadt szegény amber, Jim Butler Butler is. Összekuporgatott dollárain három szamarat vásárolt, megrakta őket élelemmel s gy indult velük Nevadába. A hegyek között, aztán na­ponként kora reggeltől ké­ső estig kutatta, kereste a sárga kincset, melytől boldo gulását, szerencséjét várta. Hónapokig dolgozott, ktiz­­ködött a zordon vidéken, de eredménytelenül. Igv vándorolt beljebb és beljebb a hegyekbe, mig vég­re minden elesége elfogyott ’> meg kellett ölnie a szama­rát, hogy legyen mit ennie. De azért nem csüggedt, az­az, hogy inkább végső két­ségbeesésében is vakmerő bizalommal reménykedett hogy egyszer végre mégis rá ■•kad majd arra a kőzetre, a mely az aranyeret szereti. De múltak a hetek s az a­­rany csak nem mutatkozott, d!:".b:r, az eleség ismét el­fogyott s Jim Butlernek meg kellett ölnie második szamarát is, hogy éhen ne haljon. Most már az a vesze­dobja vele a szamarát. Már éppen hozzá akarta vágni— amikor véletlenül ráesett a tekintete s a szeme tágra meredt, a. karja pedig meg­dermedve, kinyújtva ma­radt attól, amit látott.. A hegyek mögül a felbukkanó nap első sugarai ugyanis ép­pen akkor estek rá a kis szikladarabra, mely vakító­an csllogott azon a felén, a­­hol a törés volt. Jim Butler megszédült a meglepetéstől, úgy, hogy le kellett ülnie: a kő tele volt aranyérccel. Most már u­­jongva rohant a szamara u­­tán a boldog ember s mi­helyt megfogta és megkö­tötte, azonnal visszament a sziklához, melyről letörte a követ. Alaposan megvizsgál­ta és meggyőződött arról, hogy dús aranyerekre ta­lált. Ez volt a világhírű Mia­­pak-bánya. mely pár év a­­latt többszörös milliomossá tette szerencsés gazdáját. De Jim Butler nem felefjt­­kezett meg a szamaráról 'Se; nagyszerű palotaszerüistál­­lót épittett a derék füles­nek, hálából azért, hogy szö­késével a gazdag aranyerek­hez vezette őt. Nemsokára egész csapat bányász költözött Jim But­ler aranytelepére s öt esz­tendő múlva már város is keletkezett ott: Tonopah, melynek lakossága rövid idő alatt hatezer főre szaporo­dott s a lakósok nagyresze természetesen bányász volt. A város azután amerikai gyorsasággal felődött az el ha.gyott puszta vidéken és csakhamar vasútja is lett. Későibb nagy és népes vá­ros lett. évente sok millió aranyércet hoztak felszínre. Jim Butler szamara tehát csakugyan történelmet csi­nált, városok keletkeztek nyomában, vasútvonalak é­­piiltek, emberek százezrei költöztek ide és Nevada a leggazdagabb államok egyi­ke lett — hála egy megszö­kött szamárnak. A GÉPEK KIRÁLYA Irta: Mikszáth Kálmán HUMOR delem is fenyegette, hogy el­téved a vadonban s ha meg­eszi a harmadik szamarat is, akkor örökre itt vész a zor­don hegyek között. De még­se tágított. Egy este aztán csügged­ten és fáradtan az egész na­pi eredménytelen kutatás­tól, összetörva dőlt le egy szikla tövében s csakhamar elaludt. Valami nyugtalan­ság, melyről sehogy sem tu­dott számot adni magának, hogy mi okozta, éjféltájban felébresztette. Gyönyörű, holdvilágos éj­szaka volt. Jim Butler kö­rül nézett, kereste a szama­rát, a jámbor füles azonban nem volt sehol! A szerencsétlen aranyásó rémülten ugrott fel és csak most jutott eszébe, hogy le­fekvéskor, mivel nagyon fá­radt volt elmulasztotta va­lami fához kötni a szama­rat. Az állat valószínűleg jhes lett, legelni ment s e­­közben elbolyongott. De mer re? Azonnal elindult a sza­marát keresni, lélekszakad­va futott jobra-balra a sza­­kadétok közt, de a szamár­nak sehol nyoma se volt. Végre hosszas keresés u­­tán ráakadt a szamár nyo­mára. Most már megköny­­nyebbült szívvel követte a nyomot s hegyen-völgyön át barangolva végre szerencsé­sen megpillantotta szama­rát egy szikla tövében, ahol épen egy bogáncson rágó­dott. Feléje futott, de a szamár '3 tovább iramodott. Jim Butler most letört mérgé­ben egy darabot a mellette levő sziklából, hogy fejba-ALKALMI VÉTEL Egy londoni árverésen ka­lapács alá került egy papa­gáj. Kikiáltási ára: 1 font. Az egyik jelenlevőnek na­gyon megtetszik a madár és felkiált, hogy megadja az 1 fontot. Valaki beígér kettőt. Az illető erre három fontra emeli az összeget.... Ez igy megy egy darabig, mig vé­gül azon veszi észre magát, hogy övé iett a madár. . 50 fontért. Műkor lefizeti az összeget, fejcsóválva szól oda a tiszt­viselőnek: • — Ötven font egy papa­gájért? Fantasztikus! Csak azt remélem, hogy tud be­szélni ! — Hogy tud beszélni?— néz rá az árverésvezető. — Hát mit gondol, ki licitált egész idő alatt maga ellen? Sok mindenféle pénzha­misítóról hallottam már. 0- lyan becsületes ember is volt közöttük, mint Bugyi András uram, ki csak ezüst tallérosokat csinált pakfon­­ból, de azokra illendően rá­­vésette: “Andréas Bugyi Rex Hungáriáé.’ Azt hitte ő kelme, hogy igy egyáltalá­ban nem követ el semmi csa­lást. Aztán hallottam olyan úri bandáról is, amelyik a bank­­hamisitó prését úgy helyez­te el az ajtózárban, hogy ha látogatójuk jött és meg­nyomta a kilincset, mindig egy tízforintos bankót nyo­mot ki. Ezeknek is tiszta volt a lelkiismeretük, mert az a két kutató rendőr is, a kik egy napon beléptek hoz­zájuk húsz forintot csinál­­tag nekik. Hát tehetnek ők arról? Mi az ördögnek mász kálnak itt náluk? Hanem a legmulatságo­sabb eset mégis csöngőiéi Kálmán Gergely nevű zug­­tanitó esete, aki szinte azt csinálta, amit az állam. Egyre gyártotta tanyai bérlett házában a bankót. Csodálatos, hogy tizenhá­romezer forintot találtak nála. Még pelig csodálatos, mert úgy találták meg a nagy összeget, hogy Kálmán Gergely uram nem tudott egyik hitelezőjének százhat­van forintot kifizetni, minél fogva lefoglalták ingóságait s azok között egy gépet is. Az ügyvédi Írnok s a vég­­rahajtó közönséges “kép­nyomtató masinának’ tar­tották (mert Kálmán Ger­gely szentképeket is szokott nyomni) s egyszerűen beje­gyezték a foglalkozási jegy­zőkönyvbe: “egy gép, értéke ennyi és ennyi“. Nem is gondolták, hogy a “Gépek királyáéval van dol­guk-Időközben azonban a fog­laltató fél rajtakapta a ren­dőrökkel Kálmánt, mikor éppen elásni akart a föld­be egy garabolyt, és ki­tűnt, hogy a garabolyban ti­zenháromezer forint hamis bankó van és mindenféle bakócsinálási lemezek. Kálmán fia, leánya és felesége rávetették magukat a rendőrökre, kétségbeesve védték a garabolyt, de a rendőrök maradtak győzte­sek s vitték Szegedre nagy diadallal a garabolyt. Kálmán Gergely uramat azonban elfelejtették elfogni. Mert a rendőrök mindig el­felejtenek valamit. Ez eddig mind meg volt irva a lapokban;-de»most jón már'a folytatása, mint telje­sen uj. Kálmán tehát szabadon maradt és ott bujdokolt va­lahol a szegedi tanyákon, vagyis talán ott bujdokol a mai napig is. De az igazságszolgáltatás se pihent. Hogy is pihenhet­ne az. A foglalás idejótől elmúl­ván a perrendtartásilag meg szabott időpont, kitüzetett Kálmán Gergely ingóságára az árverés. És minhogy a kitűzött nap is megvirradt meg is tartot­ták az árverést. Licitánsok, alkuszok, üzérek, gazdák messze vidékről élj övének s kinek mire kedve volt, olcsó pénzért megvehette. így adatot el többek kö­zött a gép is. A gépek kirá­­lya, amelyikkel a bankókat csinálta Kálmán Gergely. A rendőrségnek szüksége lévén korpus deliktire, kez­di keresni, hol van, merre van, mert a lemezek egyré­­sze az ötforintos bankókról a kezükbe jutott, de hát a száz forintos bankóké?­A gépet elő kell keresni: A rendőrség kimegy 'és '■azt a jelentést teszi, hogy a gép­nek vége.. — De hát hova lett? — El lett adva. — Ki adta el? — Maga az állam. "A ' — Teremtő Istenenj, rrti lesz ebből? Ki vette meg a gépet? , ............ — 'Hiszen ez az, amit vol­taképpen nem lehet tudni. A végrehajtónak és a li­citáló ügyvédi írnoknak úgy. rémlik, hogy egy hódmezör sásárhelyi paraszté lett a, gép kikiáltási áron. A rendőrség meg van rö­­könyödve és nyakrafőre ke­resi azóta a hódmező vásár­helyi parasztot, aki jog sze­rűen lett tulajdonosa egy bankó csináló gépet. (Ej, ej hát nem tudta ma: ga Szeged városa megtarta­ni, annak lenne rá a legna: gyobb szüksége.) A hódmező vásárhelyi pa­rasztot természetesen soha­sem tudták feltalálni, úgy hogy az egész nyugodtan nyomathatta már a £?az,il§ bankókat, az államtól meg­vett szerszámmal. De az is megeshet, hogy a búj dosó Kálmán Gergely küldte a licitáns, s mégvelF te a gépet a maga számára, hogy egy kis útiköltséget nyomhasson magának, míe­­lőt útra kelne Amerika felé. E história olyan különös, hogy szinte lehetetlennek látszik. De egyszersmind, olyan mulatságos, hogy szinte kár lenne, ha nem volna igaz. ___ NAGY KÜLÖNBSÉG — Bocsánat, asszonyom— szól egy férfi egy nőhöz -r­­az ön kisfia ásta el a íüEdŐ" köpenyemet a homokba? — Dehogyis F— tiltakozik az asszony. — Az a sógor­nőm kisfia. Az én fiam ilyet sose csinál, ő épp most tölti tele vízzel az ön kalapját....­TELEPHONJAINK: A nyomda és lap teleofnja: GA 1-5658 Res. FA. 1-11H4 HA GYÁSZ ÉRI A CSALÁDOT, minden szükséges intézkedést hűségesen és lelkiismeretesen elvégzi a LEGMÉLTANYOSABB díjszabások mellett Ifi. Riczó J. János Lukács litván JOHN J. RICZO MAGYAR TEMETÉS RENDEZŐ Lukács István, Licensed KÉT TEMETKEZÉSI INTÉZET — 12519 8. ckeve Road LO 1-2030 175C4 Harvard SK 1 8900 ELADÓ Jó forgalmú, biztos megélhe­tést nyújtó ÓRÁS ÜZLET e­­gészségügyi okok miatt, be­rendezéssel, felszereléssel és áru készletével nagyon mél­tányos érért eladó. Érdeklődők d. e. 9-től este 6-ig az üzletben találnak. Csorba József, órás 2704 EAST 93rd Street

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom