Az Ujság, 1961 (41. évfolyam, 1-50. szám)

1961-01-26 / 4. szám

JANUARY 26. 1961 AZ ÚJSÁG 3 OLDAL 1848 Március 15. Gulyás István, régi ameri­­kás magyar azzal a szándék­kal utazott haza, Jugoszláviá­ba, Újvidékre, hogy ott éli le életének hátralevő részét. De mégis jobbnak találta, ha visz­­szatérl az Egyesült Államok­ba Közel egy esztendőt töltött Jugoszláviában —, a helyzetet alaposan ismeri. Tagadja, hogy Jugozláviában üldözik a ma gyarokat. Magyar iskolák van nak. Bizonyságul átadott egy magyar olvasókönyvet, ame lyet a magyar gymnázium 3 ik osztályában használnak. E jugoszláviai magyar olvasó könyvből vettük át az 1848 Március 15-ikének az ismerte íését is, amelyet két folyta fásban közlünk. Az olvasó könyvben magyar költők: Pe tőfi Sándor, Arany János, Tompa Mihály, Ady Endre, József Attila remek költemé­nyeit találjuk. Ez olvasókönyv is elég, egy­úttal fényes bizonyíték arra, hogy Jugoszláviában nem ül­dözik a magyarságot. Komor, esős, havas időre virradt március 15-e. A budai I hegyek tetejére felhők eresz­kedik, a Duna fölött vastag! köd lebegett. Szerdai nap volt. Máskor i-( lyenkor már érezni lehetett a tavasz első meleg leheletét.; Most minden hideg és barát­ságtalan volt még. A tavasz is, a szabadság is még alud-j tak. De a szabadság már ébrede­zett. Forró volt az ember lelke. I Hevesen dolgozott az ifjúság szive. A Pilvax-kávéházat alig csukták be az éjjel. Az Ifjúság és az irók késő éjszakáig e­­gyütt tanácskoztak azon, ho­gyan vívják ki másnap a fel­sőbb hatalmak ellenében a nemzet szabadságát. Mikor már a szerepeket kiosztották, hazamentek lefeküdni. Feküd­ni, de nem aludni, ébren ál­modozni, mert nem hunyta be egyik sem a szemét. Pitymalatkor, hat órakor hajnalban már újra a kávéház­ban voltak. Egymásután ér­keztek: Petőfi, Jókai, Irinyi, Vajda János, Vasvári, s a töb­biek. Ki tudná valamennyi de­rék fiú nevét felsorolni. Elég az hozzá, hogy senki sem hiányzott azok közül, akik megígérték, hogy ott lesznek. Fiatal arcukat pirosra csípte a friss márciusi szél, szemük ragyogott a lelkesedés füzétől. El voltak tökélve mindenre. Az első, amit tettek, az volt, hogy a magyar nemzet kíván­ságait, a tizenkét pontot letisz­tázták két példányban és az Uriutca meg a Kigyó-utca sar­kára kiakasztották, hadd ol­vassák a járókelők. Már ez a kis dolog is tilos cselekedet volt az eddigi tör­vények szerint! Ezek a kíván­ságok igy hangzottak: Mit kíván a magyar nem­zet? 1. Kívánjuk a sajtószabad­ságot, a cenzúra eltörlését. 2. Felelős minisztériumot Bu danesten. JÓZSEF ATTILA: Mondd, Mit Ériéi... Mondd, mii érlel annak a sors'a, akinek nem jut kapanyél; kinek bajszán nem billeg morzsa, ki setét gondok közt henyél; ültetne krumplit harmadába s nincs szabzad föld egy kapa se, s csomókban hull a hajaszála, s nem veszi észre maga se? Mondd, mit érlel annak a sorsa, akinek öt holdja terem; lompos tyúkja kárál a torsra s gondjai fészke a verem; s igája nem zörög, sem ökre nem bőg elnyújtva — nincs neki — s mélyéről párolog a bögre, ha kis családját eteti? Mondd, mit érlel annak a sorsa, ki maga él, maga keres; levesének nincs sava-borsa, hitelt nem ád a fűszeres; egy tört széke van, hogy begyújtson, repedt kályhán macska ül, ritmust lóbál az ajtókulcson, néz, néz, s lefekszik egyedül? Mondd, mit érlel annak a sorsa, ki családjáért dolgozik; veszekszenek, kié a torzsa, és cSak a nagylány néz mozit; a nő mindig mos — lucsok holtja — szájize mint a főzelék s a szigor a lámpát eloltja, csend fülel, motoz a setét? Mondd, mit érlel annak a soráa, ki a gyár körül őgyeleg; helyén a kapszlit nő kapdossa s elfakult fejű kisgyerek; s a palánkon hiába néz át, hiába cipel kosarat, szatyrot, — ha elalszik, fölrázzák s lebukik, hogyha fosztogat? Mondd, mit érlel ann'ak sorsa, . ki sót mér, krumplit, kényéért, hozómra, ujságpapirosba s nem söpri le a mérleget; s ritkás fény közt morogva rámol — az adó hoesszu, nagy a bér — s mi haszna sincs, hiába számol többet a peróleumért? S mondd, mit érlel annak a sorsa, ki költő s fél és igy dalol; felesége a padlót mossa s ő másolás után lohol; neve, ha Van, csak áruv^sdjegy, mint akármely mosóporé, s llete, ha van élte még egy, a proletár utókoré? 3. Évenkinti országgyűlést Pesten. 4. Törvény előtti egyenlő­séget polgári és vallási tekin­tetben. 5. Nemzeti őrsereget. 6. Közös teherviselést. 7. Az úrbéri terhek meg­szüntetését. 8. Esküdtszékeket, képvise­letet egyenlőség alapján.. 9. Nemzeti bankot. 10. A katonaság esküdjék meg az alkotmányra; ma­gyar katonáinkat ne vi­gyék külföldre; a külföl­dieket vigyék el tőlünk. 11. A politikai státusfoglyok bocsájtassanak szabadon. 12. Kívánjuk az uniót Er­déllyel. Egyenlőség, szabadság, test­vériség. A dadogó Sükei hangosan próbálta magyarázni a közön­ségnek a pontokat, egy rendőr ezért be akarta kisérni, de a közönség kiszabadította a keze közül. Mikor már a kávéház egé­szen megtelt, Jókai felállt egy asztalra és kijelentette, hogy ha nem akarunk hátrább ma­radni a többi nemzetnél, ko­moly teendőket kell végez­nünk. Minden nemzet halad és boldogul, nekünk is halad­nunk és boldogulnunk kell. Ami a tizenkét pontban meg van írva, ahhoz a nemzetnek joga van, azt követelni kell. Viharos éljenzés támadt er­re, majd nagy csend lett, mert látták, hogy Petőfi Sándor is beszélni akar. Petőfi egy ösz­­szehaj fogatott darab papirost vett elő a zsebéből, lasssan körültekintett a tömegen és a papirosról olvasni kezdte a Talpra Magyart. Akik a kávéházban voltak, sírtak, kiabáltak, toporzékol­­tak lelkesültségükben. Egymás nyakába borultak, egymás ke­zét szorongatták, Petőfit ölel­gették, vállukra emelték... Korülhurcolták a kávéházban —. Még a ruháját is csókolgat­ják. Igaz, hogy ilyen szépet még Petőfi is alig irt életében. Talpra is állította vele a ma­gyart. Aznap már az egész vá­ros tele volt vele, aztán mint egy élő tüzoszlop, a vers vé­­gigszáguldott az országon és lángbaboritotta a nemzetet. A következő pillanatban az egész csapat kint volt az ut­cán. Legelői Bárdy Gáspár vitt egy nagy nemzeti zászlót, utá­na lépdeltek Petőfi, Jókai, Vasvári, Irinyi. Azután követ­kezett az ifjúság. Szivükben nemes elszánt­ság, mellükön kokárda. Emelt fővel és azzal az elhatározás­sal indultak meg, hogy nem hátrálnak, bárminő akadályba ütközzenek is. De ezen a napon simán ment a dolog. Először is az egyetemi ifjú­ság csatlakozott hozzájuk: a jogászok, az orvosnövendékek és mérnöknövendékek. E közben hire ment a város­ban a tüntetésnek, és a polgár­ság Budapest minden részéből a Belváros felé indult, hogy a Talpra Magyart és a tizenkét oontot hallgassa. Ezalatt pedig a kaszár­nyákban megcsörrentek a fegy verek. A kapukat becsukták, a katonák sorba álltak, a tisztek WE WELCOME YOUR SAVINGS M*mb*r Federal Depot» Insurance Corporation szemlét tartottak fölöttük, hogy gyilkos fegyverük rend­be van-e. A budai várban az ágyukat Pest felé szegezték, a tüzérek égő kanóccal mellé­jük álltak, hogy mihelyst pa­rancsot kapnak, lőjjenek a vá­rosra ... A felsőbbség arra ké­szült, hogy fegyveres erővel j nyomja el a nép mozgalmát és az if j uság törekvését a szabad­ságra. De az ágyucsövek tátongó torka alatt az ifjúság haladt e­­lőre a maga utján. Tíz óra tájban a zászló után Petőfi és Jókai mögött már e­­zer és ezer lelkes ember tolon­gott. Valahányszor megálltak és a sápadt Petőfi eldörögte a Talpra Magyar-t, az emberek levették a kalapjukat és egy­szerre ezren meg ezren utána kiabálták: — Esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk. — Most már ki fogjuk nyom­tatni a versemet! — szólt Pe­tőfi barátaihoz. Azonnal megindultak a Länderer és Heckenast nyom­dájába, mely a Hatvani-utca s a Szép-utca sarkán volt. Csak­hogy Magyarországon az ak­kori törvények szerint semmit sem volt szabad kinyomatni a felsőbbség engedelme nélkül. A felsőbbség megbízottját, a­­kihez mindent be kellett ter­jeszteni elolvasás végett, úgy hívták: cenzor. Nagy ur volt ez, tőle függött, hogy mi jelen­jék meg Magyarországon, a­­kár könyvben, akár újságban. Gondolhatjátok, hogy a Talp ra Magyar-t nem engedte vol­na soha kinyomtatni. Csak­hogy tetszik-e neki vagy sem. nem kérdezték tőle, mert ha az ifjúság kimondta, hogy legyen szabad sajtó, hát a cen­zor urnák semmi köze ahhoz, amit ki akarnak nyomatni. A nyomdában persze azzal fogadták őket: látta-e a cen­zor, amit ki akarnak nyomat­ni?., — Nem látta, nem is fogja látni! — zúgott a tömeg. — Nem parancsol már a cen­zor, itt a nép parancsol!—kiál­totta az ifjusSg. Irinyi odament a legnagyobb nyomtatógéphez, rátette a ke­zét és fennhangon igy szólt: — E sajtót a nép nevében le­foglaljuk és megparancsoljuk, hogy nyomtassátok ki a nem­zet tizenkét kívánságát és a Talpra Magyar-t! — Engedelmeskedem — fe­lelt Länderer. — Éljen a sajtószabadság, éljen a nép! — kiáltott a nyomda személyzete és vígan munkához látott. (A vége következik) BALAAM ÉS A SZAMARA . .Balaam korában mindenki csodájára járt annak, hogy egy szamár beszélni tud. A mi korunkban ez már egé­szen természetes. Szappanos Rndfc A legnagyobb amerikai tnsgymr rádió program MINDEN VASARNAP d. u. 1-2 30-Ig WDOK - 1260 ke LO 1-5524 SZAPPANOS RECORDINGS 3046 EAST 123rd Street FANCHALY VIRÁGÜZLETE 4714 Lorain Ave. Tel. ME 1-1882 \/ágott és cserepes virágok TEMETÉSEKRE kegyelettel­esen. LAKODALMAKRA Íz­lésesen végezzük el a rendelési Távirati virágküldés a világ bármely részébe — teljes Jót­állással. HUMOR OKOSAN. Egyszerű ki kereskedőse­géd volt a Beregi Manó a Gutwillig Sámson textilnagy kereskedésében. , Az egyszerű kis kereskedő­segéd szerelmes lett Gutvwil­­lig Manciba, a főnök gyönyö­­rüszép leányába- Valahány­szor meglátta a bájos leány­kát, mindig hevesebbel vert a szive. Kzeledni azonban nem mert hozzá. Hogyan is gon­dolhatna egy szegény keres­kedősegéd egy ilyen leányra. Egy napon mégis bátorsá­got vett magának, belépett főnöke irodájába és megkér­te a szép leány kezét. Az Öreg Gutwillig valóság gal felháborodott ezen a szemtelenségen és dühében csak ennyit mondott: — Mars ki! De Manó nem ment ki. Csak-az ajtóig ment, ahol igy szólt: — Akkor is kidobna, ha én volnék a hires Kleinberger­­cég társtulajdonosa? — Nem — mondta Gutwil­lig — akkor nem dobnám ki, de maga nem társtulajdonosa a Kleinberger cégnek­— Kérem Gutwillig ur, adjon nekem nyolc napi időt és az leszek. És ezzel a kis kereskedőse­géd eltávozott. Másnap beállít Manó a Kleinberger-céghez és udva­riasan megkérdi, hogy belép­hetne-e ő a cégbe társnak? Az öreg Kleinberger meg­vetéssel néz végig rajta és csak annyit mond: — Mars ki! De Manó megint csak az ajtóig ment és onnan szólt vissza: — Akkor is elkergetne, ha úgy jönnék idee kérdéssel, mint a Gutwillig -cég veje? — Dehogy is kergetném ftl — szól az öreg Kleinber­­ger — a Gutwillig vejét szí­vesen beszem be társnak. — Becsületszavára? — Becsüetszavamra. Manó ismét megjelenik Gutwillignél és újra előadja az ügyet. Gutwilig most hellyel kínálja meg és figyel­mesen meghallgatja a dol­gok állását- Aztán mindket­ten elmennek a Kleinberger­­hez, aki kijeenti, hogy egy i­­lyen okos embert akkor is társul venne, ha nem lenne a Gutwillig veje. Hát még igy. És másnap meg is tartot­ták az eljegyzést. A RAVASZ VÁLASZ. Reb Machel minden szomba­ton magához invitált egy pap növendéket. De azt a pap növendéket, aki egyszer már evett nála, soha sem látta többé viszont. Mert reb Me­chel, aki különben szives ven­déglátó volt olyan, furcsa kérdéseket intézett hozzájuk, amikre azok nem tudtak fe-TELEFONUNK: GAR. 1-S658. FA 1-1154 MINDENKI JEGYEZZE MEG Ha kisebb vagy nagyobb baja van a Televisionnal bármely gyártmány is, teljes garancia mellett megjavítjuk Steve G. Szabó B. F. G. — TV iskolázott és vizsgázott, szakképzett television javító. 2656 EAST 126ih ST. SW1-4544 RA 1-0567 lelni és igy szégyenben ma­radtak- Egy mégis akadt egy növendék, aki másodszor is elment hozzá. Evés közben reb Mechel kérdi a növen­déktől : — Tanultál-e ezen a hé­ten vallástant? — Igen, — felelte a pap­­növendék. — No akkor mond meg ne­kem, hogy hívták Noé nagy­­anyj át. — Nézze, — felelte a nö­vendék mondja meg maga nekem, hogy hívták az én nagyanyámat? — Hát honnan tudjam én, hogyan hívták a nagyanyá­után. Csak a halott felesége visel rózsaszín kabátot és pá­vakék kalapot- Az egyik rokon nem állja meg és szemrehányást tesz ezért. A feleség erre indigná­­lódva válaszolja: , — Nem baj ! Fő, hogy a lé­, lek fekete. ALKOHOL i A svédek igen szeretnek inni, főleg tisztaszeszt, de nem birják, hamar lerésze­­gednek. Egy ilyen alkalom­mal hangzott el a következő kérdés: | — Akarsz még egy pohár­ral, vagy öntsem mindjárt a mosdóba? MEXICOl ÜZLETI SZELLEM Két mexicoi olajgyáros ta­lálkozik. — Mi újság, caballer? — Ne is kérdezd! Baj van a társaimmal. — Nagy ég! Mi a baj ve­lük? — Elszöktem a pénzükkel! HOGY IS ÁLLUNK AZ AKARATTAL? Mindig az mondjuk: “aka­rom’ — és mindig azt teszük, amit mások akarnak. dat? — Na lássa — felelte dia­dalmasan a növendék — az én nagyanyám csak ötven év­vel ezelőtt halt meg és maga még sem tudja hogyan hív­ták, honnan tudjam én ho­gyan hívták Noé nagyanyját, aki sokezer évvel ezelőtt halt meg. A WILLAM PENN FRATERNÁLIS EGYESÜLET ESTÉLYEN -HIVATALOS KÖZLEMÉNYE ~ Cilikém. Álmos vagyok- Jó volna már ha elmenének a vendégeink. — Hát hagyjad a Mancika lányunkat valamit zongoráz­ni. KÁROLYRA ÉRDEK LŐDIK. i ...Papa! Mitől kellett megpi­henni az Urnáit a hetedik na­pon?.. Hiszen, hat napon át nem dolgozott semmit, csak I azt mondta, hogy “legyen” és “lön“, az csak nem fárasztó munka! FELTEVÉS. Két vak koldus vándorol faluról-falura- Az egyik ház nál minketten kapnak egy fa­zékbablevest. Mielőtt hozzá­kezdenének az evéshez, meg­állapodnak, hogy amelyik gyorsabban eszik a másiknál, azt a másik pofonütheti. Esz­nek, esznek, egyszerre csak az egyik irtózatos pofont ken le a másiknek. — Miért vágtál pofon? — kérdi az meglepetten. — Idefigyelj! Én olyan gyorsan eszem, ahogy csak belém fér és te mégsem vág­tál pofon! El tudom képzel­ni, milyen gyorsan ehetsz te! TEMETÉS I Mindenki lesújtva és feke­te ruhában megy a koporsó ízlésesen és méltányos árban készít el minden virág -endelést és továbbit az or r-zág vagy a nagy világ bár­mely részébe. G AYER'S FLORAL SHOPPE 3033 Lorain Ave Telefon ME 1-1889 Révész Kálmán halálával megüresedett elnöki szék be­töltése az Egyesületünk I- gazgatőságában pár személyi változást idézett elő, me­lyekről feltételezhető, hogy azok Egyesületünk tagságán kívül az egyetemes amerikai­magyarságot is érdeklik, tí­zért Igazgatóságunk Rendkí­vüli Közgyűlése az alábbi jegyzőkönyvi kivonatnak és határozatnak közlését rendel­te el mindazokban a magyar napi és hetilapokban, hol Egyesületünk híradásai rend szeresen megjelentek. JEGYZŐKÖNYVI KI­VONAT és HATÁROZAT » Igazgatóságunk 1961 Ja­nuár hó 17.-én, Pittsburgh, Pennsyvániában tartott rend kívüli gyűlésén, Révész Kál­mán váratlan halálával meg­üresedett elnöki hivatal veze­tésével, elhunyt hátramaradt szolgálati idejére MACKER GYULA igazgatósági elnö­köt az Egyesület második al­­elnökét bízta meg és egyhan­gú szavazattal a William Penn Fraternális Egyesület elnökének választotta. Macker Gyula megválasz­tásával két tisztség került ü­­resedésbe. Igazgatósági El­nöknek egyhangú szavazat­tal az Egyesület első alelnö­­ke VARGA LAJOS, máso­dik alelnöknek pedig szava­zat többséggel LENART J. GYULA McKeesport, Penn­sylvania-! igazgató lett meg­választva-Az előléptetések folytán megüresedett igazgatósági tagságot Fáczán Mihály pótigazgatóval töltötték be. A választásokkal kapcsolat ban kijelenti az Igazgatóság, hogy e személyi változások Egyesületünk életében nem jelentenek semmiféle irány változást, mert Egyesületünk vezetése továbbra is ugyan­azon keretekben történik, amint azokat a legutóbbi nagy- gyűlésünk előírta. A Rendkívüli Igazgatósági Gyűlés a következő HATÁROZATOT hozta: MINEKUTÁN a Mindenha-Isten elszólilotta közülünk sze­retett elnökünket, RÉVÉSZ KÁLMÁNT és MIVEL .... az Ő távozása kö­rünkből kifejezhetetlen fáj­dalmat okozott egyesületünk tisztviselőinek, igazgatóságá­nak és minden tagjának s Révész Kálmán, mint köz­ponti tisztviselő életéből 29 esztendőt áldozott egyesüle­tünk előrevitelóre, tagsá­gunk jólétének fejlesztésére, s MERT — Révész Kálmán pol­gári és fraternális életünk­nek tevékeny vezetője volt nemcsak Pittsburgh város és környékén, hanem az E- gyesült Államok területén is, MERT — Révész Kálmán el­ismert vezére volt a Ma­gyarországból származott A- merikai Magyar Közösség­nek és mindenkor kész volt tanácsot adni, segítséget nyújtani boldogabb jövő ke­resése végett idevándorolt honfitársainak, s MIVEL — Révész Kálmán mint mélyen vallásos re­formátus család fia, hitének buzgó védelmezője volt, s MIVEL — Révész Kálmán a William Penn Fraternális Egyesületnek nagy vesztesé­get jelent, EZÉRT MOST — az Egyesü­let Igazgatósága, 1961 janu­ár hó 17.-én, Pittsburgh, Pennsylvániában tartott Rendkívüli Közgyűlésének keretében az Igazgatóság, a Tisztviselők és a Tagság ne­vében kifejezi szivbőőll fa­kadó részvétét Révész Kál­mán özvegyének és család­jának, s MINDEZEKÉRT — elrendeli hogy e HATÁROZAT teljes szövege a Rendkívüli Gyű­lés jegyzőkönyvébe vétessék Révész Kálmán emlékének megőrzése végett s a HA­TÁROZAT másolata pedig özvegyének megküldessék. I S I \ S i I \ s I I I I í I I í Ifj. Riczó J. János HA GYÁSZ ÉRI A CSALADOT, minden szükséges intézkedést hűségesen és lelkiismeretesen elvégzi a LEGMÉLTANYOSABB díjszabások mellett Lukács István JOHN J. RICZO MAGYAR TEMETÉS RENDEZŐ Lukács István, Licensed — KÉT TEMETKEZÉSI INTÉZET — 12519 Bcckeye Road LO 1-2030 17504 Harvard SK 1-8900 I f I ) I I 1 \ í t 1 I 1 1 I s

Next

/
Oldalképek
Tartalom