Az Ujság, 1960 (40. évfolyam, 1-48. szám)

1960-03-17 / 11. szám

MARCH 17. mo AZ ÚJSÁG 3 OLDAL Gyermekkori Emlék — TÁRCA — Magda a férjével a korzón ülve élvezte az első szép ta­vaszi napot, Kobler Dezső az egyik bank vezető igazgatója haladt előttük. Amikor meg­pillantotta Magdát, örömteli tisztelettel ülvözölte Magda férje csodálkozva kérdezte. — Honnan ismered ezt a embert? — Együtt gyerekeskedtünk Szentesen. A férj arca egyszerre felra­gyogott: — Nagyszerű, ettől» az úrtól függ ajánlatom Sorsa, amelyet a vállalathoz benyújtottam. Az asszony érthetetlen gya­­nakodással tekintett férjére. — Bocsáss meg, de nem egé­szen értem az összefüggést. A férj fölényesen mosolyog. — Nagyon egyszerű pedig a dolog. Az imént azt montad, Kobler gyermekkori ismerő­söd. Hát akkor most elme­hetsz hozzá és megkérheted, eszközölje ki, hogy én kapjam meg a rendelést. Az asszony egyszerre elko­molyodott. — Nem találod furcsának, hogy én keressem fel Kohlért. Legalább tiz éve nem beszél­tem vele. A férje kissé meghökkent a visszautasító hangtól és el­hallgatott. Később azonban újra előhozakodott a dologgal és addig kapacitálta az asz­­szonyt, amig az végül is kötél­nek állt és felikereste a banki­gazgatót, Kobler feltűnő szí­vességgel fogadta. — Milyen szép maga! — mondta elragadtatással. — Milyen remek asszony lett a hajdani törékeny kis szőke lánybői. Magda mosolyogva szólt köz be: — Remélem elhiszi, hogy nem egészen azért jöt­tem ide, hogy elhalmozzon bókkal. Sajnos, egész közön­séges prózai ügyben keres­tem fel. Arról van szó, hogy az uram ajánlatot adott be a bankjukhoz. — Hogy hívják az urát. ■— Stummer József. Az igazgató homlokára ütött. — Tudok az ajánlatról. Mondhatom nehéz ügy. — Majd maga elintézi. Kobler szemébe nézett az asszonynak. — Tegyük fel, hogy elin­tézem, de mi a jutalmam?— kérdezte halk hangon. Az asszony elpirult a vá­ratlan fordulatra. Akaratla­nul is hátrább lépett. Ajkán megvető mosoly su­hant át. — Sajnos, nem vagyok jártas az üzleti világban. — És mit szólna, ha már most kijelenteném, hogy el­fogadtatom a férje ajánla­tát? — Megköszönném a ked­vességét és előzékenységét. — Ilyen fukarul bánna el velem. Az asszony nem felelt, le­hajtotta a fejét. Kobler óva­tosan odaépett hozzá és ma­gához akarta ölelni. Magda rémült mozdulattal tért ki a támadás elől. Kobler ráné­zett. — Hogyan, valóban nem Francia pezgő és többféle High Ball» RUDY TAVERN 5710 Lorain Avenue Tel. WO 1-9586 Why sky - Vodka - Scotch - Gin - Bourbon - Rum kapható üvegekben kivitelre is. 50-nél többféle sör van mindig készenlétben Ha party van a házánál, ná­lunk nagy kedvezménnyel kapja a sört. akar adni előleget? Az asszony összeszedte minden erejét és nevetvfe mondta: — Sohasem hallottam, hogy előre fizessenek olyas­miért, amit még nem teljesí­tettek. Koblernek tetszett a fele­let. Egyszerre kijózanodott: — Rendben van, a jövő hé­ten jöjjön el és megkapja a széi’ződést. Magda néhány nap múlva ismét bekopogtatott az igaz­gatóhoz. Kobler tárt karok­kal fogadta. Átadta neki az Írást, amelyben a vállalat férjét bízta meg a szóbanfor­­gó üzlet lebonyolításával. — Meg van velem eléged­ve? — Tökéletesen. Kober gyengéden átölelte. — Ugy-e most már nem fél tőlem. Magda nem védekezett az ölelés ellen nyugodt hangon mondta: — Nézze Dezső, nem taga­dom, eddig féltem magától, mert maga, a nagy, hatal­mas, a megközelthetetlen ve­zérigazgató volt, akitől a fér­jem dolga függött. De most, hogy ezt megtette értem, most már nem a félelmes bankigazgató a szememben többé, hanem az a kedves Dezskó, kivel Szentesen bol­dog gyermekoromat töltöt­tem. Koblerben egyszerre más érzés ébredt fel, a gyermek­kor emléke megérintette. Hal kan folytatta, amit Magda el kezdett. — Igen, a kert a ház végén volt s abban voltak a maga kedvenc virágai, az ibolyák, az árvácskák, a tátikák, a margaréták, a primulák. Mind a legszebb pompában nyittak s maga olyan büszke volt rájuk. — Maga pedig Dezső min­dennap eljött gyönyörködni a virágaimban. Ama emlék­­szik-e, milyen örömmel hoz­ta az árjegyzékeket, ame­lyekben hollandi tulipánokat hirdettek, vagy a francia kertészek ritka virágkeresz­tezéseit, mely révén uj nö­vényfajt termeltek ki. Egy­szer meg is lepett egy ilyen ritkafaj táj u szobanövénnyel. Emlékszik? — Igen — emlékszem szép volt a barátságunk, Magda. — Szép volt, Dezső — és tiszta. — Mért mondja ezt? — Mert ebben a pillanat­ban jólesik visszagondolnom arra, hogy akkor maga mi­lyen önzetlenül, milyen tisz­ta lélekkel igyekezett nekem örömet okozni. — Azt hiszem most is azt tettem, örömet okoztam! — Igen, de most az öröm­szerzés gondolata mögött volt valami, amit én magá­ban azelőtt nem ismertem. Ez nekem végtelen fájdal­mat okozott. Kobler megsimitotta hom­lokát. —Az idők változnak, Mag­da — mondta megszégyenül­tem — Nézze, Dezső, én meg­gondoltam a dolgot. Vissza­adom ezt a férjemnek szóló megbízatást s igy nem leszek magának adósa. Nem aka­rom, hogy valaha is azt higy je, hogy adósa maradtam! Kobler mély megbánással válaszolt, mintha mindent jóvá akart volna tenni. — Ezt az ügyet az igazga­tótanács már letárgyalta. Nézze kedves Magda, ha pil­lanatnyilag volt is valame­lyes önző fellobanásom, az­ért viselkedtem úgy, mert szerettem volna megtudni, mi maradt meg magából, a mi kedves gyerekkori múl­túnkból. — Nos és csalódott ben­nem? — Nem. Boldog és büszke vagyok magára. Nagyon kö­szönöm, hogy pillanatra is­"AKI ELSŐ CSAK ÍGY IRÁNYT KÖVETHET, S AZ IRÁNY, ELŐRE.-Lelkipásztori jelentés az 1959-ik évről-Dr. Szabó István, lelkipásztor I. RÉS'Z. ”....egyet cselekszem, —a melyek előttem vannak, nekik dőlvén, célegyenest igyekszem előre. Pál apostol Fii. lev. 3,14 Tizenkét és fél év együtt, tiz és fél év a Nagytemplom felszentelése óta. Pásztor és nép együttmunkálkodásának boldog és Istenben áldott re­kordja. Ez gyülekezetem né­pe előtt a tizenharmadik pásztori jelentésem. Hála érte Istennek, aki minden ál­dások egyetlen forrása. A múlt tükrében a mi e­­gyüttes építésünk a mai na­pon ilyen képet mutat. 1891- től (az egyház megalapítá­sától) 1959 végéig egyházunk egyenes bevétele kerekszám­ban egy és egyenegyed millió dollár. Ebből a 12 és fél e­­gyütt eltöltött esztendő a­­latt a reánk eső rész nyolc­­száztiz ezer dollár, vagyis a 69 esztendő alatti összes be­vételnek a két harmadát az elmúlt 12 és fél év alatt e­­gyütt vettük be. Az alapításból 1945-ig évi 26 ezerre nőtt költségvetést együttmunkálkodásunk alig több mint egy évtizede alatt előbb 30 ezerre, majd 40 e­­zerre és most végre 60 ezer­re emeltük fel Isten segedel­mével és híveink hűségével. Milyen szivet, leket melegítő csoda! Ha majd hallgatnak az ajkak — biblai igék sze­rint beszélnek a kövek, be­szélnek még ékesebben a meg nem hamisítható számok! De az anyagiaknál, mely ha elengedhetetlen is, de mé­gis csak keret, még hasondit­­natatlahul boldogitóbb a lel­ki haladásunk örvendetes re­kordja. A lelki haladásnak minden gyülekezet életében az igazi hőmérője az Úrva­csorával élőknek a száma. Az 194-es 1682-es urvacso­­rázói számról az együtt töl­tött évek alatt minden évben lépcsőzetesen emelkedve el­értünk a múlt év végi leg­magasabb számhoz, amely 3474. Ezért azután még in­kább örök hála Istenünknek! Az elmúlt 1959-es eszten­dő kritikus év volt Ameriká­ban. Az acélsztrájk nehéz esztendeje. Mégis — Isten­nek hála — az évi bevéte­lünk két és félszerrel maga­sabbra rúgott, mint az előző és nyugodt esztendei dicsé­retes bevételünk. Pénztárfor­galmunk kerekszámban elér­te a 65 ezeres keretet és ma­radványunk történelmünk é­­ri legmagasabb maradvá­nyát a 15 ezret. Mindenéi é­­kesebb bizonyíték az évi pénz tári jelentés. A Lélek síkján az elmúlt esztendőben a következő szá­mok tesznek ékes bizonysá­got. Megkereszteltünk 35 gyermeket, megkonfirmál­tunk 47 ifjút és 17 felnőttet, felvettünk 23 uj felnőtt megkonfirmált egyháztagot. Összesen szaporodtunk tehát 87 lélekkel. Megeskettünk 22 házaspárt. Eltemettünk 25 egyháztagunkat. És az Úri szent Vacsorában élők szá­ma 3474 volt. Tartottunk összesen 166 istentiszteletet fele részben magyar, fele részben angol nyelven. A lelkipásztor és s. lelkész beteg és család látogatásai­nak száma 344 volt. Presbite­reink 24 kerületünk család­jait maradék nélkül meglá­togatták. Hatalmas szám ez, különösen modern korsza­kunkban, mikor az érintke­zés leggyorsabb formája a telefon, melynek fényes bi­zonyítéka az az ezrekre me­nő telefonhívás, melynek a lebonyolítására már három telefon vonalunk is kevésnek bizonyul. Lüktető és modern egyházi életünknek ez a leg­beszédesebb tanúsága. Az elmúlt év legkiemelke­dőbb eseménye kétségkívül Nagytemplomunk felszente­lésének tizedik ünnepi évfor­dulója volt, amelyet 1959 szeptember 13-ik napján tartottunk meg fényes ünne­pi keretek között, emlékező s hálaadó istentisztelettel és nagyarányú ünnepi banket­tel. Az alkalomra külön mű­vészi Albumunk jelent meg nyomtatásban Nagytemplo­munk szimbólumainak képe­ivel díszítve, mely történel­münk egyik legszebb emléke marad. Bojgás az világban fiiét megjelentette előttem annak a kis kertnek s annak a kedves gyermekkornak é­­des emlékét, amely higyje el, ma is olyan szépen, olyan tisztán áll még előttem, mint akkor, amikor benne él­tünk. És boldog volnék, ha ezzel a kis szívességgel, amit módomban volt megtenni, ö­­römet szereztem volna Ma­gának. És most búcsúzóul, engedje meg, hogy megcsó­koljam a kezét. A W. Sídéi Dunántúliak jubileuma A Dunátuli Magyarok A- merikai Szövetsége 10 éves fennállását tervezte megün­nepelni március 20-ikán az Evangélikus Teremben, W. 98 és Denison Ave sarok. A banketet több oknál fogva elejtette a tisztikar. A tervezett bánket helyett j ubileumi kártyapartyt tar­tanak március 20-ikán, délu­tán 1 órai kezdettel az Evan­gélikus Teremben 1 dollár hozzájárulással. Hogy mégis mindenki leg alább is félig banketen érez­ze magát, uzsonára házilag készült kolbász szendvicset szolgálnak fel fánkkal és ká­véval. Ünnepi program is lesz. VILLAMOSON Utas: Kalauz ur, melyik végén szálljak le a villamos­ról? Kalauz: Akármelyiken ké_ rém, mindkettő megáll. WHEN BUYING OR SELLING . A HOUSE Use our Escrow Service i' Protect both parties <• in the deal Ha nincs, aki fózzör éa Önmaga mm főzhet vmgi pihenői tart a főeleim. él népié otpan ételt kíván étve tetei ée epaexeéffget elf a «yaextani, mmUpant efthee fő* vek okker bereaee fal a RICE RESTAURANT 12521 BUCKEYE ROAD Xtiamkath Kkk WtfMdew. MP HAZA VITELRE 1b. 'bú» ftBUOtt kápán*« uáném MINDENKI JEGYEZZE MEG « kl« regy nagyobb baja mz X Television nal •4>árm*iy gyártmánya Se) feliem garaséi« meBett ■MgJirltJak. Steve G. Szabó b. r. a. • tv k'NoIizott és szakképzett television-j aztoé 2656 East I26th Street UJ TELEFONUNK: SW 1-4544 — RA 1-0567 ízlésesen és méltányos árban készii el minden virág rendelési és iovábbit az or szág Vagy a nagy világ bár­mely részébe. GAYER#S FLORAL SHOPPE 3033 Lorain Ave Telefon ME 1-1889 (Folytatás.) A PERZSA TS ÁSZÁRRAL IGY TANÁLKOZTUNK A zegyik babilonyba lát­juk, hogy magyaros forma urak jönnek be Báránybür s­­üveg van a fejükön, hát mon­dok ezök valami magyar u­­rak az ábrázatuk is azt muta ti. Mondok a legnyüstösebb bajusznak, hogy mondok. — Aggyisten. — Néz rám barátságosan, de nem felel. —Mondok mán mögengedjön a tekéntetös ur, de mán mégse möhet el a magyar embör egymás me­llett hogy ne köszönnyön. — Jaj aszondi a vezetőnk, mit csinál kend. Ez a per­zsák tsászárja. Hát tsakugyan az vót, mert nem tudott magyarul. De azér mégis beszélgettünk a vezetőnk nyelvével, mer két nyelve vót a vezetőnknek egyik magyar, másik nimöt. — Kendtök is Ázsiábul va­lók? — Onnan, mondok, de mink mán régön elgyöttünk. — Mikor aszondi. — Ezelőtt ezör esztendő­vel mondok. Avval fogom a kulatsot, fölhajtóm oszt odakénálom neki. Aszondi, mi van benne? — Mi vóna? mondok, bor. Rázi a fej it, hogy nem köll. Mér mondok, ha nem is va­lami jó, de nem is nagyon alávaló. — Aszondi a vallása nem engedi. — Hát mondok sohase isz­ik? — Nem aszondi. — No mondok, ha ijen ott a vallás, mán akkor mégis tsak inkább vagyok én biró Lepénden, hogysem tsászár Perzsiában. Nagyon megszeretett ezér a szavamér. — Mingyár a­­kasztott a nyakamba egy nagy aranyos perzsa pizt, mög a sógornak is. De mög is köszöntem neki, magya­rosan beletsapkodtam a te­nyerébe, oszt mondok köszö­nöm a hozzám való barátsá­got, a gyeröknek még úgyse vöttünk vásárfiát hát éppen jó löszC Ennél többet se beszéltem perzsa tsászárral soha éle­tűmben.--------- • --------­Ő CSAK TUDJA — Mondd Imre, milyen nő jobb feleségnek szőke vagy barna. — Mindegy az. Az én fele­ségem már szőke is volt, bar­na is volt s nem vettem rajta észre, hogy a haja színének változása befolyásolta volna veszekedős természetét. HOGY ÉRTETTE — Mamüskám, szeretnék elmenni az állatkertbe a majmokat megnézni. — Micsoda ötlet....! Minek akarsz az állatkertbe menni majmokat nézni, mikor tu­dod, hogy ma vendégeink jönnek. Nézd őket. HUMOR ELTÜUT — Igen fájt a fejem és be­mentem a patikába aszpirin­ért — beszéli egy ember a másiknak, — és mire kijöt­tem nyomtalanul eltűnt.... — Mi.... A fejfájása? — Nem, a kerékpárom_ FÉLREÖSM ERTE I Pőre volt a tanyás ember­nek, bement hát a bíróhoz. A hivatalszobában az asz­tal egy menykő nagy szek­rény mellett volt, melyben az iratok állottak. A biró ur épen a szekrény­ben keresgélt, úgy, hogy an­nak nyitva levő szárnyai eltakarták őt a belépő sze­mei elől; a kutyája pedig felugrott a gazdája székére s az asztalon szaglálódott. Az atyafi levett kalappal közeleg, de minthogy élő lel­ket nem lát a szobában, in­dul visszafelé. A biró a zajra becsapja az irattár ajtaját s odakiált a távozónak: Ki van itt? A ku­tya pedig eközben ismét vissza somfordáit előbbi he­lyére az asztal alá. Gazduram megfordul a kérdésre, nagyot néz, hogy a kutya helyet most egyszer­re a birót látj a a széken s az­után igy szól: — Megkövetem alásan a téns urat, de biz előbb azt hittem, hogy a téns ur kutya, azért hát vissza is akartam menni. TAKARÉKOSKODÁS Szerényen öltözött fiatal­ember állított be délután 3 órakor a kis cukdászdába, a­­mely meghitt és diszkrét ott­hona Budapest szerelmes párjainak. A fiatalember egy szelet tortát rendelt, gyorsan elfo­gyasztotta és és várt. Lát­szott rajta, hogy hölgyre vár. Várt türelemmel félórát egy órát, sőt már este fél 8 volt és a fiatalember még mindig várt. A cukrászné végül is meg­­sokalta, hogy egyetlen torta­szelet elfogyasztásának ürü­gye alatt négy és fél óráig koptassák a cukrászda bútor zatát, odalépett a fiatalem­berhez és megkérdi tőle. — Bocsánat, uraságod vár valakire? — Igen, fefelte a fiatal ember, — egy hölgyre várok. — Nos és a hölgy nem jött el? — De eljött, ott ül a sa­rokban. — Hát akkor miért nem megy oda hozzá? — Tetszik tudni —magya­rázta a fiatalember, — az úgy volt, hogy mostanáig ccsak leveleztünk, személye­sen ma találkozunk először. — Na és? — És azt irtam neki, hogy ismertetőjelül egyen képvi­selő fánkot. — Na és nem evett? — Dehogyisnem. Már a ti­zediket eszi. — Hát akkor miért nem megy oda hozzá? — Várok, amig jólakik. Akkor legalább nem kell neki vacscorát fizetnem. Kis Dongo VÉGRENDELKEZÉS A gyáros halálos ágyán fekszik. Odahivatja a felesé­gét. — Alice, — mondja — ha elmegyek tőletek, a házat Ir­ma lányunkra hagyom. — Miért éppen Irmára?— kérdi a feleség. — Tudod jól, hogy Irma vidékre vá­gyik. — Jól van, de szeretném, ha Béla fiunk yenné át a gyár vezetését. — Béla? Tudod jól, hogy Gyula sokkal jobban ért az üzlethez. — Jól van, drágám.... De Tamás vegye át az áruház vezetését. — Henriknek sokkal na­gyobb szüksége van elfoglalt ságra.... A gyáros egy pillanatra le hunyta a szemét, aztán elha­ló hangon kérdi: — Ezekután csak azt mondd meg nekem, édesem., ki az, aki haldoklik? Te.... vagy én? Fakutya SZAKÁL AS VICC J Öreg bácsi utazik a viciná­lison. Egyszer csak elővesz egy almát, meghámozza, az­tán a szemköztülő nagy meg rökönyödésére, az egészet ki­dobja az ablakon.. Utána elő vesz egy körtét, azt is meg­hámozza, felszeleteli és azt is kidobja. Amikor ugyanezt teszi egy őszi barackkal, a Szemköztülő nem birja to­vább és megkérdi: — Bácsikám, mit csinál maga ? — Gyümölcs-salátát, — hangzik a válasz. — Jó, jó.. de miért dobál­ja ki az ablakon? A bácsi vállat von: — Mert utálom a gyü­mölcs-salátát. GYERMEKSZÁJ A kis Pali megütötte fejét és odamegy sírva édesanyjá­hoz. — Várj kis fiam, mindjárt nem fog fájni, majd megcsó­kollak, ahol megütötted 3 nem fog fájni. Anyja meg is teszi s a kis fiú igy szól: — Ahá, most már tudom. Erzsi néném is biztosan meg ütötte tegnap a száját s az­ért csókolgatta az ajtóban Pista bácsi. Ugy-e mama? A GÓLYÁHOZ.... Irta: GYULAY PÁL Megenyhült a lég, vidul a határ, S te újra itt Vagy, jó golyamadár/ Az ócska fészket megigazgatod. Hogy olt kikölthesd pelyhes magzatod. Csak vissza, vissza! Meg ne csaljanak Csalárd napsugár és siró patak: Csak vissza, vissza: nincs itt kikelet. Az élet fagyva van s megdermedelí. Ne járj a mezőn, temető van öli; Ne menj a tóba, vértől áradott; Torony tetőkön nézvén nyughelyei: Tüzes üszőkbe léphetsz, úgy lehet. Házamról jobb h'a elhurcolodol. De melyiken tudsz fészket rakni, hol, Kpiségbeesést ne hallanál alól, S nem félhetnél az ég villámitól? Csak vissza, vissza! dél szigetje vár. Te boldogabb vagy, mint mi jó madár. Neked két hazát 'adott végzeted. Nekünk csak egy volt! az is elveszett! Repülj, repülj! és délen valahol A bujdosókkal ha találkozol: Mondd meg nekik, hogy pusztulunk, veszünk. Mind oldott kéve, széthull nemzetünk . . . Sokra sir, sokra vak börtön borul. Kik élünk, járunk busán, szótlanul: Van, aki felkél, és sirván megyen Uj hont keresni túl a tengeren. A menyasszony meddőségért eped. Szüle nem zokog holt magzat felett. A vén lelke örömmel eltelik: Hogy nem kell élni már sok ideig. Beszéld el .... eh ... . hogy gyalázat reánk: Nem elég, hogy mint tölgy kivágatánk, A kidőlt fában őrlő szu lakik, A honfi honfira vádaskodik. Testvér testvért, apát fiú elad . . . Mégis ne szóljon erről ajakad. Nehogy ki távol sir e nemzeten. Megutálni kénytelen legyen/ Ifj. Riczó J. János HA GYÁSZ ÉRI A CSALÁDOT, minden szükséges intézkedést hűségesen és lelkiismeretesen elvégzi a LEGMÉLTÁNYOSABB díjszabások mellett Lukács István JOHN J. RICZO MAGYAR TEMETÉS RENDEZŐ Lukács István, Licensed — KÉT TEMETKEZÉSI INTÉZET — 12519 Buckeye Road LO 1-2030 17504 Harvard SK 1-8900

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom