Az Ujság, 1960 (40. évfolyam, 1-48. szám)
1960-03-17 / 11. szám
OLDAL AZ ÚJSÁG MARCH 17, 1960 Elveszem a Feleségemet REGÉNY Irta: HARALD BAUMGARTEN Fordította: MEDVECZKY BELLA Az első felvonás befejeződött. Ragyogó fény villant fel a teremben. Reginaid Sóim fiatalos jókedvvel mondta: — Az a szerencsétlentizenhármas szám! Emlékszik még, kisasszony? Az alig bólintott. De az arcára újra valami különös, visszautasító hűvösség húzódott. A mellette ülő kis öreg hölgyazonban előre hajtotta a bubifejét és lorgnonján keresztül figyelmesen nézte a fiatal férfit. — Nagyon örülünk, hogy személyesen is megismerkedhetünk önnel, Sóim ur. De nem árulná el nekünk, hogyan jutott ennek a jegynek a birtokába, amit egy ismerősünknek adtunk át? A férfi rövid szavakkal elmondta a jegy történetét. — Oh.. Rison professzor urat valószínűleg valami beteghez hívták — magyarázta a grandemére. —ön még mindig annyi pecchel játszik a versenyeken? — bájosan mosolygott a fiatalember csodálkozásán és folytatta: — Azon csadálkozik, hogy honnan ismerem olyan jól? Megfigyeltem önt Longchampban a versenyen. A tragikomikus kalandját, amit unokámmal élt át, szintén tudom. Elhallgatott, majd Lilóra pillantott és hirtelen felállt. — Ugy-e, megbocsát, ha egy percre eltávozom, de lady Balfourt kell meglátnom. Fiatalos, könnyed léptekkel ment ki a páholyból. Lent a színház éttermében, Charles Rison már várakozott rá. El rejtőzve ült az egyik sarokban egy üveg burgundi mellett. — Jól csináltam ezt, Ninon, mi? — kérdezte ragyogó arccal. ■— Nagyszerűen, Charles! Azt mondtam, hogy orvostanár vagy. Ezt az urat majd meghívom most magunkhoz. Ezalatt Lilo az előcsarnokban sétált Reginaiddal. A fiatalember nem értette a leány szótlanságát. A vidám hang, amivel eddig a párisi kis nőkkel csevegett, most őszinte szenvedélyben olvadt fel. ő is csöndes lett és megelégedett azzal, hogy mindent megbámuljon a leányon. Ruhájának finom egyszerűségét, karcsú, keskeny csípőjü alakját, arcának meglepő szépségét és járásának könnyedségét. Megdöbbenéssel eszmélt rá, milyen mély érzéseket UBÍ(II 1)1 TDD DeLuxe Mode f nlul 11 1 Ilii Re,*eator We've never seen a tetter buy than this 10.9 cu. ft. Frigidaire DeLuxe giant. It's big... budget-priced... filled with luxury features. LOOK! • Meat Tender stores over 9 lbs. of fresh steaks, chops, cold cuts! • Full-Width porcelain-enamel Hydrator! • 5-Shelf storage door even holds half-gallon milk bottles! • New Magnetic Door seals air-tight all the way around! Plus...New, Feminine “Sculptured Sheer Look” KÉT MODERN ÜZLET LOUIS Furniture Louis Sobonya Johnny Bill Jimmy and Sons & Appliance Co. kelt föl benne ez a gyönyörű leány és ez a felfedezés bizonytalanná és félénkké tette.... A búcsú pillanatában a mikor a grande-mére és Lila a várakozó autóba ültek, a férfi érezte a leány kezének biztató szorítását és ez a szorítás többet mondott, mint bármi más. Daioló boldogsággal ment hazafelé Reginald a tükörfényességü, nedves utcákon. Szenvedélyének hullámai elborították. Ragyogó fantáziával színezte ki máris a jövőt és ittasan ment az éjszaka csillogó lámpái között — az uj boldogság felé. III. FEJEZET. Még sohasem voltak olyan szépek az őszi rózsák, mint ezen az őszön. Ragyogó színek szimfóniájával öntötték el Párizst. A sarkokon álló virágos -sátrak aranyvörös és sötétlila mesekastélyokká változtak.Az őszi napokat átszőtte a színek ragyogása. A napfény és a könnyű, lágy szellő simogatása szinte második tavaszt varázsolt a város fölé. Reginaid ittas boldogságban vándorolt Lilo oldalán a boulevaj*dokon végig, virágos hajókon szelte a Szajna hullámait és úgy érezte, hogy most boldog életében először. Milyen boldogan keresgélt a boulevardok üzleteiben újabb ajándékokat, amikről az gondolta, hogy örömet szerezhet velük neki. Hogy égett az arca, ha a Lilo szemében és finom ajkai körül mosolyt látott.... És mégis! Ha a kis palota ajtaja becsukódott mögöttük, mintha sürü fátyol nehezedett volna Reginaid érzésére. Az előcsarnokban sápadtan égett a lámpa és furcsa árnyakat vetett az ősök komorpillantásu arcképeire. A nagymama már elkészítette a teát és ott várakozott a régi barok-kandalló előtt, amelyben sovány tüzecske égett. A sarokban pedig ott gubbasztott Charles Rison, mint valami öreg, kellemetlen bagoly. Az ujjait ropogtatta és különösen mosolygott. — Cgy-e, milyen jó, hogy éppen önnek adtam el az operai helyemet? — kérdezte Reginaidtól, amikor az Lilo oldalán először jött fel a kis palotába. És Reginaid úgy vette észre, hogy erre a megjegyzésre dühös pillantás érte Rison urat a nagymama részéről. Ez a különös légkör, ami kevei~ve volt szívélyességgel és rosszakarattal, akadályozta meg mindig a fiatal férfit, hogy kimondja a döntő szót. A beszélgetést legtöbbször madame de Pirelle vitte. Lilo csöndes volt, mintha ő is érezte volna a nyomasztó hangulatot. Itt eltűnt a kedvessége. Megfeledkezett a vidám mosolyról a meleg kézfogásról, a hozzásimulásról__ És Reginaid érzelmei egyre változtak. Egyik pillanatban elhatározta, hogy végre nyilatkozni fog, a másik percben ismét elhalasztotta. Az ősz pedig egyik napról a másikra elszökött Páriából. Hideg szél fütyölt az utcákon át és haragosan kergette maga előtt az esőtől nedves faleveleket. Szürke ködfátyol borult a városra. A nagymama dideregve ült a kandalló mellett. Lilo és Reginald a Louvrebe mentek. Három óra volt, amikor Charles Rison besurrant az az ajtón. Reginaid tiszteletére most jobb ruhát hordott. —Nos, Charles? — kérdezte várakozásteljesen Madame de Pirelle. — .Semmit sem tehetünk, kedvesem. Crémond határozottan kijelentette, hogy egyetlen centme-ot sem ad többet. Azt mondja, a palota már a kéményeken túl is meg van terhelve. Már nem hiteleznek Lilo eljövendő, nagyszerű házasságára sem. Lekuporodott az egyik sarokba és sárga ujjaival gyorsan sodorta a cigarettát. — André Hericaurttal találkoztam — kezdte újra, miután hiába várt Ninon válaszára. — Azt mondja, találmányával szép sikereket ér el. Bresollal, a repülőgépgyárossal tárgyal most. Herricourt (André közönséges fecsegő — vágott szavába az asszony dühösen. — Bressol sokkal óvatosabb, semhogy belemenjen ilyen dologba. Szóval, hagyjuk má rki a terveinkből azt az embert. Valami mást kell tennünk. Tisztázni kellene már Sóimmal a dolgot. Bizonyosan tudod, hogy ő Helene Clifford egyetlen örököse? — Nincs a világon más rokona, akire a millióit hagyhatná. Newyorkban érdeklődtem. Természetesen igazad van. Ki kell ugratni a nyulat a bokorból. Eh bien! Megfelelő hangulatot kell, teremteni. De ehhez először is pénz kell. Egy pohár pezsgő jó hatással van a vonakodó fiatalemberekre. A granda-mére azonnal elorozta pénzes kazettáját a szekrényéből. FANCHALY VIRÁGÜZLETE 4714 Lorain Ave. Tel. ME 1-1882 Vágott és cserepes virágok TEMETÉSEKRE kegyelettelesen. LAKODALMAKRA ízlésesen végezzük el a rendelést Távirati virágküldés a világ bármely részébe — teljes jótállással. Gyógyszereket az óhazába csqk c SAJÓ PATIKÁVÁ* küldunl SAJÓ SÁNDOR ufctovük» GYÓGYSZERÉSZ TELEFONUNK: GAR. 1-5658. Rés. FA. 1-1154 Good Reading for the Whole Family •News • Facts • Family Features The Christian Science Monitor One Norway St., Boston 15, Mass. Send your newspaper for the time checked. Enclosed find my check or money order. 1 year $18 0 6 months $9 □ 3 months $4.50 Q Nome E. 130th at UNION WY 1-5070 10508 UNION Dl1-6160 3824 Lorain Ave Telefon: WO 1-8488 Address City Zone State PB16 — Az utolsó pénzem, Charles! — sóhajtotta. — Ezt mondod mindig — vonta fel Charles a vállát. Charles újra felhúzta a kabátját, elsietett bevásárolni és azzal lepte meg a csodálkozó kereskedőket, hogy mindent kész pénzzel kifizetett. Természetesen nem feledkezett meg arról sem, hogy elmesélje Lilo eljegyzését a milliomos fiatal Sóimmal. Amikor Lilo és Reginald a szokott órában megérkeztek a lakásba, a grande-mére kinyújtott kezekkel jött elébük. — Kis ünnepély, mon eher, de sajnos, ismét egy évvel öregebb lettem. — A születésnapod van ma, nagymama? A grande-mére szomorúan rázta meg fejét. — Látja, milyen feledékenyek manapság a gyermekek, Sóim ur! — Egy kis intim vacsora szűk családi körben —jegyezte mqg Rison ur.? Föl kellett jönnöm Rouenből, hogy ezt a napot régi barátnőm házában töltsem el. Reginaidra újra ráereszkedett a fagyos érzés, mintha egyáltalában nem tartozna ezek közé az emberek közé, akik pedig annyi szívélyességgel veszik körül. Lilóra tekintett, aki sápadtabb volt, mint máskor és idegesen harapdálta az ajkait. Erős, fehér kis fogai voltak és mint elefántcsont ragyogtak elő a ruzsos ajkai közül. De ebben a percben, amikor Reginaid meglátta Lilo zavarát el is dőlt a sorsa. Titokban megszorította a kezét és boldog volt, amikor érezte, hogy a leány viszonozza ezt a meleg szorítást. Az asztalnál Charles Rison vitte a szót, aztán a nagymama szentimentális hangulatba került és ifjúságáról kezdett mesélni, amikor még négyesfogaton repült végig a sétányon. Lilo csöndes volt és Reginaid úgy találta, hogy még sohasem volt ilyen kisleány osan édes, mint ezen az estén. Vacsora után Charles felszólította Ninon de Pirellet egy dominopartyra. A kandalló mellé telepedtek és elővették a tarka köveket. A selyem sppanyolfal, amit egykor Lilo kezei hímeztek, jótékonyan takarta el a fiatalokat Lilo mosolygott. — Azt hiszem, most hosszabb ideig nem látjuk majd egymást — suttogta a szép leány. — Hogyan? Csak nem hagyják el Párist! — A grande-mére Monte Carloba akar menni. A párisi, esős tél nagyon lehangolja. Reginaid reszketni kezdett az izgalomtól. — Hogy ne lássa többé?.... A válás gondolata egészen megzavarta. Lilo észrevette a férfi szótlan fájdalmát s felhasználta a pillanatot. — Nem szeretem a Riviérát, ahol az egész világ könnyelmű emberei adnak egymásnak rendezvoust. A hangja lágy volt. Karcsú kezei cigaretta után nyúltak. A férfi keze remegett, amikor az égő gyufát feléje nyújtotta. A leány bársonyosan meleg, kék szemeiben hálás mosoly ragyogott. — Köszönöm, Reginaid! Ez a bizalmas megszólítás a férfi arcába kergette a vért. Végképpen összeomlott bizonytalan ellenkezése, amit a furcsa millió keltett benne. Magához rántotta a leányt és szenvedély es csókjaival borította el az arcát. — Szeretlek, Lilo, szeretlek__ A leány lehunyta a szemeit. Ezer kép száguldott át gondolatain. A fárasztó hajsza a versenyeken ... a szürke, vigasztalan reggelek... az álmatlan éjszakák.... Charles Rison próbálkozásai, hogy férjet eszrezzen neki.... és a képek során feltűnt André Hericouort szép, közönyös arca is — annak a férfinek az arca, akit mindenek fölött szeretett— Felftünt előtte Utolsó látogatásának megszégyenítő emléke is_ és utálat fogta el kínzó vágy, hogy mind ettől örökre megszabaduljon. ' I S Esküvőkre, lakodalmakra és j S minden más alkalomra j j a legszebh virágokat kapp j személyes vagy telefon rendelésére. ) I ARAINK SOHASEM ADHATNAK \ S PANASZRA OKOT. j | Orban's Flowers i | 11520 Buckeye Rd. RA 1-1500 j Ha Floridában készül letelepedni, forduljon teljes bizalommal a PRAGER JENŐ ENGEDÉLYEZETT ÉS MEGBÍZHATÓ ingatlanforgalmi irodájához. JÓNEVÜ ÉS MEGBÍZHATÓ MAGYAR SALES-manek Állanak a magyarság SZOLGALATARA A Floridai élevnek megfelelő szép, kényelemre berendezett laKÓházak vagy nagyobb, jövedelmező több szobás és több lakásos épületek. EUGENE PRAGER, REALTOR 3161 S. W. 8-ik ucca Tel. HIGHLAND 6-6483 MIAMLFLA. HA GYÁSZ ERI A CSALADOT na<nr szükség van a JÓ BARÁTRA .aki a le pay róbb réaeletektg irfdolgneza a VÉGTISZTES5ÉGADAS miades tervét — a család Jóváíuigyéeável. Minden tatéskeetée wjy történik, hegy a jrasw ló csa'ád zavartalanul adbaesc 4k magát as ntahé búcsú nagyon netté? perceinek. Gváss me'én sxelgátotárc késsen ilL Bodnár A. Lajos j ÉS FIA IFJ. LAJOS Temetésrendezők és Balzsamozók 3929 LoJtiirt Ave ME 1-3875 > s s s s S A Sári bíró leánya REGÉNY. — IRTA: ABONY1 LAWS S s s s s s s Daninak azért még egy kicsit jól is esett a leány epekedő bánkódása. ,A szerelem édes nyugodtságával ment a leányos ház felé, az egész utón mosolyogva merengett az őt váró leányról. 'Szép este volt, szép csillagos, holdvilágos este, épen a szereiem boldog perceire hivó este. Alig is várta Dani, hogy odaérjen. Ajka boldogan mosolygott és szive édesen dobogott, mikor a kisajtót megzörgette. Azonban Kati most késett. Nem jött, pedig máskor mint a gondolat, úgy szokott ott teremni. Elaludt, mondogatta magában, nem hallotta! Ezzel ismét zörgetett. De Kati nem jött. — Dani hiába zörgetett harmadszor is.... Ekkor ezt mondta magában: vagy nincsen itthon, vagy beteg szegény. Semmi, majd holnap — szólott vigasztalásul és hazafelé vette lépteit. Kati azonban nem aludt, jól hallotta a zörgést, a szive is megdobbant rá, de a párnák közé húzta magát. Bújni, rejtőzni kívánt, s aludni, hogy ne is hallja azt a zörgést, mely most nem a legédesebben hangzik neki. A másik este is eljött, — de a szegény Dani megint csak úgy járt, mint az előbbi este. 'Zörgetett, zörgetett, de hiába. Most már mélyen elszomorodott Dani, s mikor megunva a várakozást távozott, szive olyan nehéz volt, mint a kő. Csak legalább láthatná — gondolta magában, csak legalább egy szót szólhatna vele. Ha egyebet nem, csak azt tudakolhatná meg, mi az oka, hogy már két este zárva hagyja az ajtót előtte!.*.. Semmi! mondogatta még most is magában, reményéből egy cseppecskét sem veszítve. Semmi! majd holnap elmegyek arra nappal, megtudom,hogy nir.csen-e valami baja szegénynek. Dani jól gondolta ki! Szándéka sikerült, mikor déltájban arra ment, csakugyan megláthatta a lbányt, amint az a kis széken ülve a ház előtt varrogatott. Meg is tudhatta mindjárt, hogy nincsen semmi baja, mert a leány nagyon szépen föl volt öltözve, még cifrábban, mint eddig és hogy lett volna baja, mikor jókedvűen dalolgatott. Dani is mindjárt rákezdte a nótát, hogy a leánnyal észrevétesse magát, a leány azonban úgy tett, mintha nem hallotta volna. Most Dani oda állt a sorompóhoz, egy párszor szólította a nevén, a leány azonban, jól hallotta pedig, még sem emelte föl a fejét. Dani nem csüggedt, nem akart távozni, még egytzer nevén szólította a leányt. A leány egy pillantást vetett oda. De milyen pillantás volt az! A szegény1 Daninak szivébe ütődött az a hideg, meg vető, gúnyos, haragos pillantás. A leány fölkelt, fölvette a kis széket is és bement a szobába. Meg akarta mutatni, hogy még a legkisebb érintkezést is, még csak a látást, nézést is el akarja kerülni. Daninak fájdalmasan elszorult a szive. Most már nem mondta, hogy semmi! majd holnap; hanem azért mégis mentem akarta a leányt, hogy talán valami kicsit bosszankodik reá, vagy csak ingerkedik vele. Este megint elment a kisajtóhoz, de most szomorú elszorult szívvel. Meg is fogadta, hogy ha most be nem ereszti Kati, nem megy többet soha, — ma megy utoljára. Most már csak csöndesen, félénken zörgetett. De hiába, most is hiába, nem hallgatott reá a leány, az ajtó nem nyílt föl. Épen ekkor egy furulya hang szólalt meg melette.Dani a szivéhez kapott, annyira fájdalmas volt a hangja Jancsi volt az. Megismerte amint az könnyű léptekkel haladt el mellette. Dani egyet gondolt, pillanat alatt utána termett, cs megállította. Szinte jobban esett a szivének, ha valakinek bánatát elpanaszolhatja— Jancsi fej bólintva hallgatta. — Úgy! — szólt Jancsi Daninak! Úgy! már hát kezdődik cimbora az, ami én rajtam esett. Tudtam én azt! — Kezdődik? — kérdezte Dani szomorúan.-— Épen igy ment velem is a dolog! épen igy kezdődött velem is, amig csak megunatta a dolgot; kicsukott, aztán került még ahol látott is, mindaddig, mig meg nem hallotta, hogy már máshoz járok. Téged is most kicsuk, azután úgy elkerül, hogy akármi mesterségedet veted utána, nem beszélhetsz vele. Dani elszorulni érezte a szivét, szemeibe két keserű köny tódult. Folyvást Jancsira nézett, mintegy várva tőle, hogy világosságot derítő szavait folytassa. Jancsi folytatta is, szinte jól esett neki, mindent, amit tud, elmond arról a csalfa, álnok leányról. — Aligha már nincs megint valakije, mert akkor mindig igy szokott cselekedni. Itt már ismeri minden legény a szokását, nem is szeretne bele a világért egy se, úgy félnek tőle, mint a tüztől. Hanem más valaki van itt Dani, akit én tudok. A JOBB ÉPÍTŐ VÁLLALKOZÓK MONCRIEF • HŰSÍT nyáron LÉGSZABÁLYOZÓT SZERELNEK FEL • FÜT leien THE HENRY FURNACE CO, MEDINA, O j Szakács József \ ÓHAZAI PLUMBER ÉS SZERELŐ MESTER ( 3097 Ashwood Rd. SK1-1479 A csatornát ásás nélkül VILLANYGÉPPEL ttsztiljuk Uj munkát és javítást egyaránt vállalunk
