Az Ujság, 1960 (40. évfolyam, 1-48. szám)

1960-12-01 / 47. szám

DECEMBER 1, 1960. AZ ÚJSÁG 3 OLDAL A CSÁRDÁBAN — TÁRCA — Irta: RÁKOSI VIKTOR Az utszéli csárda közepén ül az öreg csárdás és a fele­sége-A csárdás rövidszáru mak­rapipáját szíjjá, az asszony ölébe rakja a kezét és maga elé bámul. Az udvar közepén lompos kuvasz hever s néha nagylustán egy tovaszáiló légy után kaffant. Igazi elpusztult csárda ez. Istálóján nincs ajtó, keríté­sét régen feltüzelték, termé­szetesen kapuja sincs, csak két cölöp jelzi azt a helyet, a hol hajdan, mikor még volt itt mit félteni, a kapu állott. A szekérállás is düledezik. Felét elhordta valami szél­vész, a másik fele meg a nya­ka közé készül dűlni annak, aki alája áll, ha ugyan akad­na ilyen ember. A csárdásgazda és felesé­ge kitekintenek a sik határ­ba, a sárga őszi tájra, hol ördögszekérnél, kutyafejnél és szamártövisnél egyebet a­­lig lát a szem- Az élettel el­takarodott innen a nemesebb növényzet is, csak afféle al­sóbbrendű kóró maradt itt, melyet a kutyáról, az ördög­ről és a szamárról neveztek el. A csárdás kiveszi a pipá­ját s a nyelével kétfelé sodo­rint ja a bajuszát. Azután lassú hangon megszólal: — Asszony, beszélj már valamit. Azt gondolom, te­metőben vagyunk, olyan nagy a csönd. — Isten segítségével négy ven esztendeje, hogy együtt vagyunk. Azt tartom, mi már mindent elmondtunk egy­másnak. A gazda ránézett oldalbor­dájára s morogva megszó­lalt:' — Negyven esztendő szép' idő- Csúnyául megvénültél, asszony. — Hát kend? Kend tán azt hiszi, hogy fiatal ma­radt? — A férfi ember marad, ha megvénül is. De az asz­­szonyból vénasszony lesz. Vén boszorkány. — Hallja kend, azért nem volt érdemes szót kezdeni. Inkább üldögéljünk naphosz szat csöndesen egymás mel­lett-Az asszony nagyot sóhaj­tott s azután keserű hangon megszólalt: — Volt idő, mikor kend is szebben adta a szót, mint most. — Volt hát — felelt mo­gorván a gazda. Akkor a csár da is szebben adta a jövedel­met. Volt vendég, volt pénz, volt lovunk, ökrünk. S a sze­génylegények minden éjjel itt muzsikáltatták magukat csárdában. Hej, szép idők voltak azok. Szeretném tud­ni, hova lettek- Nincs már ember, nincs pénz, nincs élet. Jobb volna, ha már mi is el­baktatnánk a pap, meg a kán tor segítségével valami szebb világba.. A hol nem kell a holnappal törődni. Hosszabb csönd követte az öreg ember kifakadását. Mindketten nyilván a régi jó időkön tűnődtek. Végre az asszony megszólalt: — Emlékszik kend a Pa­tyolat Jóska bandájára? A- zok voltak a finom legények. Nem sanálták a pénzt sem a gazdag embertől, sem a sze­gény embertől. A gazdag em­bertől nem sajnálták elvenni, a szegény embernek nem sajnálták odaadni- Külön bandája volt neki cigányok­ból. A cigányok nemcsak a lopott holmik eladásához ér­tettek, hanem a muzsikálás­hoz is- A csárdást arannyal fizették. — Ma már bankó se kerül. — Attól kaptam azt a vas­tag aranyláncot, amellyel ?.­­kár szekeret lehetett volna megkötni. Emlékszem jól, hogy kend milyen rossz né­ven vette ezt tőlem — nem a betyártól, hanem tőlem. Lőcs csel vert meg kend érte- Ak­kor még jobban szeretett kend engem, mint máma. Mi­kor aztán jól eldöngetett, az aranyláccal bement a város­ba s eladta száz forintokért. Emlékszik rá kend? — Emlékszem-e? Vala­mennyire emlékszem. Azok­ra a hires gyerekekre, akik 5 vármegyén végigszágnldot­­täk, aztán itt pihenték ki fá­radtságukat minálunk. Hogy táncoltak, hogy kártyáztak, hogy énekeltek, hogy ittak! öröm volt nézni őket. Mert ez volt a pihenésük, nem az alvás.' Öt éjjel kergették ő­­ket a pandúrok- A hatodik éjszakát meg egy szemhu- Ayoritás nélkül végig tudták mulatni. Hej, kivesztek a régi betyárok. S a betyár-csárdá­sokból is koldusok lettek. Tengődünk, éldegélünk ab­ból a kis krumpliföldből, meg kukoricaföldből. Bezzeg a régi időkben nem törte kapa a tenyeremet, nem nyo­mott ásót a lábam, mégis ur voltam. S a magam lovain mentem a vármegyére, mikor a betyárok dolgában bee hál­tak. s I t f i I 4 4 A vén ember nagyot sóhaj tott, mint aki tisztában van azzal, hogy a mi elmúlt, visz­­sza nem jön- Úgy elmerültek a visszaemlékezsbe, hogy ész­re se vették az eső csöpörgé­­sét. A kutya fölkelt, kelet fe­lé fordulva szimatolt, aztán vakkantott egyet-kettőt és be ment az istállóba folytatni álmodozásait, melyek bizo­nyosan szintén a régi betyár világ körül forogtak. A mi­kor talán a házőrző kutyá­nak is több dolga és nagyobb becsülete lehetett. Az eget sötét felhők borí­tották. Minden jel arra mu­tatott, hogy nagy vihar köze­ledik. A távolból hintó robo­­gása hallatszott. A csárdás fölállt és kinézett a pusztára- Aztán a kapuromhoz balla­gott s hátát a cölöpnek vetet­te. Az utón vert porfelhőből egy hintó bontakozott ki. A bakon libériás kocsis ült, há­tul pedig egy hasonló uni­formisba bujtatott huszár. A kapu előtt hirtelenül meg­állt. A huszár odakiáltott: — Hej, atyafi! Ez az Alig­­álló csárda? — Ez volna. — No, meg is látszik rajta, mert alig áll a lábán. — Hát ne gyere be, öcsém, ha attól félsz, hogy rád dűl — Nem is jönnék be, ha rajtam állana. De hát az u­­rak azt paráncsölták, hogy a vacsorájukat ide hozzam. — Miféle urak? — kérdi a csárdás, pipáját ki sem véve szájából. — Az úri vadásztársaság, melyet meglepett a zivatar. A tekintetes főjegyző ur, a nagyságos képviselő ur, mél­­tóságos Swarc báró ur. a te­kintetes aljegyző urak.... kü­lönben mi köze kendnek hoz­zá? Hozza rendbe a vityilló­­ját, terítse meg az asztalát, aztán nyissa ki a kaput, hogy bemehessünk. A huszárnak erre az utol­só szemtelenségére a csárdás kivette a szájából a pipát,,, nyilván, hogy egy vastag go­rombaság kiférjen rajta. De nem ért rá felelni, mert a kocsis kacagva behajtott az udvarba- A huszár leugrott a bakról s kezdte kifelé pak­­kolni a kocsi tartalmát. Az eső ekkor már meglehetősen kezdett s alig helyezték el a lovakat az istállóba, tolták a hintót a szinbe, három kocsin vágtatva megérkeztek az úri vendégek. Puskás, hangos beszédű, napbarnított alakok, akik be rontottak a csárda ivójába.. E közben az asszony egyet­len fehér abroszát végigteri­­tette a hosszú asztalon s várta a további parancsokat. A huszár ezalatt bort, sa­vanyú vizet, egy dézsa jeget, egy egész sonkát, hideg szár nyast, fölvágott hideg disz­­nóhust, sót, paprikát, mus­tárt, ecetet .olajat-rakott ki az asztalra s miközben az u­­rak az esőcseppeket kirázták magukból, jelentette, hogy tálalva van. A csárdás pipáját már ré­gen zsebre tette és levett ka­lappal nézegette az urakat- Ilyen társaság se fordult meg régen az ő rozoga korcs­májában. Odakint megdör­dült az ég s miközben az éhes vadászok mohón falatoztak, hatalmas őszi eső zuhogott alá. Vidám kocingatás, vas­kos tréfák, harsogó nevetés zaja töltötte be a levegőt. Ez igy ment egy félóráig. Félóra múlva nyílt az ajtó s itt voltak a cigányok. A Csir­ke bandája. Ezek, úgy látszik egész nap lesték a vadász­­társaságot, hogy hol csíphe­tik meg ebédközben s igy jó formán még száraz bőrrel el jutottak az Aligálló csárdá­hoz­(S mikor az urakban egy­két pohár bor volt. már ők is megjelentek a mulatság e­­melésére. Természetes, hogy nem találtak visszautasítás­ra s a korcsmárosné meg a korcsmáros a hegedű legelső hangjaira fénylő szemmel te­kintettek egymásra, mintha azt mondanák: Éppen mint a régi jó időkben. Az urak, a csárdás és fele­sége (kik szintén megkaptak a maguk részét), a kocsisok és huszárok jóllakván, az eső pedig szakadatlanul zuhog­ván, megkezdődött a mulat­ság. Eleinte szomorúan, azu­tán egyre szilaj abban. A ci­gány jóvérű legény volt, áz úri társaság kedvéért igye­kezett kitenni magáért, el­fogta az inspiráció, a komisz, rossz hegedűjét ugyancsak keservese^, szivreh'atóan ri­­katta. Előszedte azokat a ré­gi nótákat, amelyeknek han­gjai mellett annyi jó magyar família búcsúzott el ősi va­gyonától. S azután előszed­te azokat a szilaj, duhaj nó­tákat, amelyek mellett annyi ifjú hős táncolt a tábortüzek körül-Az urak egyre jobban ne­kimelegedtek. Egy óra múl­va a csárdásnak minden üve­ge, korsója és bögréje össze volt törve. A képek le voltak verve a falról s a hatalmas nótázás hangjai messze ki­hallatszottak a zivatarszán­totta pusztaságra. Hirtelen a mulatság nyugvó pontra ért. Az egyik aljegyzőnek tud­niillik zseniális ötlete tá­madt. Az, hogy Swarc báró vegye meg az egé^-z rozoga házat és aztán gyújtsák föl. Szerencse, hogy voltak józan elmék, melyek ezt az ideát nem tartották olyan zseniá­lisnak, mint az aljegyző a báró és a csárdás, a kik hár­man legnagyobb lelkesedés­sel törtek lándzsát mellette. Fölötte hosszú disputa indult meg, melynek csak az az u­­jabb eszme vetett véget, hogy kártyázzunk. Minden magyar mulatság befejező része a kártya. Mi­kor megunták a muzsikát, az éneket, a bort, előszedik s kártyát, mely igazán az öt* dögribk legfurfangosabb ta­lálmánya, mert az agyvelő­nek egészen uj és eddig pi­hent sejtjeit foglalkoztatja. Egy éjszakán át mindenféle élvezetbe belefáradhat a mu­lató s a kártyázáshoz még mindig friss erővel foghat. Az egyik aljegyző megfog­ta az abrosz sarkát és egy rántással lehúzott mindent, ami az asztalon állott. Bor, pohár, üveg, tányér, ételek vegyesen hullottak a korcs­ma agyagospadlójára s a csárdásék és a huszárok u­­gyancsak sürögtek, hogy min­dent gyorsan összekapkod­hassanak. A cigányok is fél­retették hangszerüket, hogy a maradékok elfogyasztásá­hoz lássanak- A korcsmáros minden rossz lámpását meg­­gyujtóttá, valamennyi gyer­tyáját előszedte, lsakhogy az urak minél nagyobb világos­ságban dolgozhassanak. Meg indult a játék: ferbli, forin­tos vizivel. Öten vettek ben­ne részt s az arany és a ban­kó csakhamar halomban állt előttük. Mint igazi uraknál szokás csend uralkodott. Csak a ferbli-müszavak röpködtek és az arany és e­­züst csengése hallatszott. Az egyik huszár, ki már értette a csíziót, bent maradt inspek ciósnak kötelessége lévén a hütött bor töltőgetése és az uj kártyapaklik kibontása. A többi cseléd a csárdá­­sékkal együtt levonult az is­tállóba’ nem feledkezvén el magukkal vinni a cigányt és elegendő bort és egy rossz istállólámpás pislogó fényé­nél megindul a huszárok mur latsága- De itt már a prímás nem játszott, ő is a mulatók közé ült s a prímássá előlép­tetett kontrás épp úgy húzta az ő fülébe mint a legöre­gebb huszár fülébe. így ment ez hajnalig. Ek­kor az inspekciós huszár meg jelent a csárda ajtajában és nagyot kiáltott. Erre a kiál­tásra mindenki a posztjára sietett. A kocsisok a lovak­hoz’ a huszárok az urakhoz. Az urak egymásután bújtak elő a füstös csárdából s jót nyújtózkodva, nagyot szip­pantottak a friss levegőből, mely párásán gomolygott vé­gig a végtelen rónaságon. Az, arcok beesettek, ólom­­szinüek voltak; álmosság és fáradtság látszott minden­kin- A kártyaszenvedély láza azonban nem engedte, hogy a bor mámorának rabjai le­gyenek. Nem is volt ott ré­szeg más, csak a huszárok, kocsisok, meg a vén csárdás, de ezeken nem lehetett észre venni semmit. Hallgatagon és gyorsan teljesítette min­denki kötelességét. Rövid idő múlva minden a kocsikra volt pakkolva, az urak fölszálltak, a csárdást gazdagon megfizették, s ma­gasan fölvágva a friss sa­rat, tova robogtak a reggeli szürkületben. Nemsokára el­nyelte őket a köd, a kocsi­­robogás is elhalt s újra csön­­deség volt a pusztaságon• .. A cigányok elfeküdtek az istállóban. A csárdásgazda lassú elégedettséggel meg­tömte pipáját, mély szippan­tásokkal rágyújtott és a kü­szöbre ült a felesége mellé- Sokáig hallgatagon üldögél­tek, végre halk, elégedett mormogással megszólalt az öreg ember. — Nem úgy van az, ahogy az este beszéltük. — Mi nincs úgy? — kérdi az asszony. — Azt mondom én neked asszony, hogy nem veszett még ki a régi betyárvirtus. Csakhogy az urak _ már ezt is elvették a szegény ember­től. HUMOR NINCS ÉRTELME... A lacházai vasútállomáson több mint két órája ül egy­­más mellett két pesti utazó. Az állomásfőnök nézi őket, nézi, aztán nem birja to­vább és odamegy hozzájuk. — Már megbocsássanak, hogy megkérdem,— mondja. — de két órája figyelem ö­­nöket, itt ülnek egymás mel­lett és egy szót se szólnak egymáshoz. Talán haragban vannak? — Már mért lennénk ha­ragban? — néz rá csodálkoz­va az egyik utazó. — Dehogy vagyunk.... h — Hát akkor miért nem beszélgetnek? — Egyszerű! — felel a másik utazó. — Ha én mon­dok valamit, azt ő nem hiszi el, ha ő mond valamit, azt FANCHALY VIRÁGÜZLETE 4714 Lorain Ave Tel. ME 1-1882 Vágott és cserepe* virágok TEMETÉSEKRE kegyelettel esen. LAKODALMAKRA Íz­lésesen végezzük el a rendelést Távirati virágküldés a világ bármely részébe — teljes jót­állással. Francia pezgő és többféle High Ball* RUDY TAVERN 5710 Lorain Avenue Tel. WO 1-9586 Vhysky - Vodka - Scotch - Jin - Bourbon - Rum kapható üvegekben kivitelre Is. iO-nél többféle sör van mindig készenlétben Ha party van a házánál, ná unk nagy kedvezménnyel kaoia a sört. én nem hiszem el- Mi értel­me, hogy beszélgessünk? TÁJÉKOZATLAN EMBER — Csókolom a kezét, nagy ságos asszonyom. Hogy van? — Gratulálhat nekem, Ede.... Tegnap nagymama lettem. — Micsoda?- És már fent­jár? MAI GYEREK Anya megakarja büntetni 6 éves nyelves kisleányát: — Jutka, azonnal állj a sarokba! — Nem akarok! — De én akarom! — Akkor állj te oda! ÁLLAMI GYÓGYSZER­­TÁRBAN. Gyógyszerész-jelölt érkezik az egyik budapesti állami gyógyszertárba. Az első gyógyszerész mindent meg­mutat neki, hol az aszpirin, köhögéselleni gyógyszer és a többi. Az ujonnanjőtt rámu­tat egy nagy üvegre, amelyen ez állt: Frastujja­— Mit jelent ez a latin szó? —kérdi.—Még sohasem hallottam: — Ez nem latin szó! — formed rá a gyógyszerész.— Ez azt jelenti, hogy frász tudja.. Ebből adunk azok­nak, akiknek a receptj ét nem j tudjuk elolvasni.... A LEGEGYSZERŰBB Monsieur Dupont 68 éves. beelenti barátjának, - Dévai­nak. hogy nősüli — Kit veszel el? — kérdi Dévai. — Binette Leonirt.. — A kis Binette-et?— néz rá elképedve a másik. — Hi­szen az csak 17 éves! — Tudom, — feleli nyu­godtan Dupont­— Idefigyelj barátom, kez­di türelmesen magyarázni Dévai. — Ez képtelenség. Gondolj csak arra: tíz év múlva te 78 éves leszel. Bi­nette pedig 27.... — És aztán?! — csattant fel Dupont. — 27 év az még nem olyan sok! Különben is, ha majd öregnek találom, akkor keresek egy fiatalab­bat.... BÉKEBELI TÖRTÉNETKE A férj könnyek között ta­lálja a feleségét. — Jaj, — zokogja az asz­­szony — képzeld, mi tör­tént....? A szomszédban lakó nőnek ugyanolyan kalapja van, mint nekem. — Ez azt jelenti, hogy uj kalapot akarsz? — Hát.. — szipogja a fe­leség —. el is költözhetünk De azt hiszem az valamivel drágább.... Fakutya TELEFONUNK: GA. 1-S658 Rés. FA. 1-1154 FEKETE KENYÉR Iría: PETŐFI SÁNDOR Miért aggódd lelkem, jó anyám. Hogy kenyeretek barna, emiatt? Hisz meglehet: ha nincs idehaza. Tán fehérebb kenyérrel él fiad. De semmi az! Csak add e'pm anyám Bármilyen barna is az a kenyér. Itthon sokkal jobb izü énnekem A fekete, mint máshol a fehér. FÜSTBE MENT TERV Irta: PETŐFI SÁNDOR Egész utón — hazafelé Azon gondolkodám: Miként fogom szólitani Rég nem látott anyám? Mit mondok majd először is Kedves, szépet neki? Midőn, mely bölcsöm ringatá, A kart terjeszti ki. S jutott eszembe számtalan Szebbnél szebb gondolat, Mig állni látszék az idő. Bár a szekér szaladt. S a kis szobába toppanék . . . Röpült felém anyám . . . S én csüggtem 'ajkán szótlanul . . . Mint a gyümölcs a fán. HADNAGY URAM. Irta: GYULAI PÁL ''Hadnagy uram, hadnagy uram!" „Mi bajod van, édes fiam?" ''Piros vér foly a mentére!" "Ne bánd, csak az orrom vére." ''Hadnagy uram, hadnagy uram! El ne essék itt az útban!" "Belebotlám egy nagy kőbe; Szuronyt szegezz, s csak előre!" Megy a honvéd, áll a hadnagy. Mély sebében összerosk'ad. ''Hadnagy uram, hadnagy uram!" "Csak előre, édes fiam!" Szakács József ÓHAZAI PLUMBER ÉS SZERELŐ MESTER 3097 Ashwood Rd. SK 1-1479 A csatornát ásás nélkül VILLANYGÉPPEL ttsztitjuk Uj munkát és javitást egyaránt vállalunk .RENDELJE MEG A VAJDA ALBERT szerkesz­tésében LONDONBAN megjelenő FAKUTYÁ-T A világ egyik legjobb magyar vicclapja. Megrendelhető: 65 Mortimer St. London, W. 1 England, Europe vagy az Egyesült Államokban: Alex Fodor, 147 Central Park West New York, 25. New York. Egyes szám ára 20c — Előfizetési ára félévre $2.40 egy évre $4.80 Megjelenik havonta kétszer 1-én és 15-én. TETŐ — CSATORNA és KÉMÉNY JAVÍTÁS ART'S RESIDENTIAL ROOFING 3037 E. 123rd St. WY 1-6406 ART SEGEDY, tulajdonos — házi tel. 3-4403 MINDEN MUNKÁÉRT SZAVATOLUNK. HA GYÁSZ ÉRI A CSALÁDOT, minden szükséges intézkedést. hűségesen és lelkiismeretesen elvégzi a LEGMÉLTÁNYOSABB díjszabások mellett Ifj. Riczó J. János Lukács István JOHN J. RICZO MAGYAR TEMETÉS RENDEZŐ Lukács István, Licensed — KÉT TEMETKEZÉSI INTÉZET — 12519 Buckeye Road LO 1-2030 17504 Harvard SK 1-8900

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom