Az Ujság, 1960 (40. évfolyam, 1-48. szám)

1960-12-01 / 47. szám

- OLDAL At ÚJSÁG DECEMBER 1, 1960 rrr* Bűnös szenvedély REGÉNY — Volt mindkettőjük keblében valami, ami emésztette, izgatta őket. Márta a vele történt kellemetlenségekre gon­dolt. Tibor kérelmére, mi megfoghatatlan, érthetetlen volt' «lőtte. Matild azon lehetőségre, hogy keresztleánya csak-! ugyan képes volna elhagyni őt és házát a beállt viszonyok következtében. Ez a belső nyugtalanság mindketőj üknek kiült a vonásaira s pirosra festette arcukat. Végre Matild nem állhatva ellent kíváncsiságának, Mártához fordulva kérdezte: — Ma az öreg grófné egy igen különös dolgot beszélt nekem, Márta, szeretném tudni, mi a valóság abban? — Nem tudom miről van szó! — viszonozta a leány látható nyugtalansággal-Viszlayné elmondta neki Szölgyénhyné szavait s Már­ta habozva, de megerősítette azokat.-— De hát hogy gondolsz erre? — kiáltott fel majdnem | megbotránkozással az özvegy. — Ez legerősebb és változhatatlan elhatározásom, — viszonozta visszanyerve erélyét a leány, — s ezt nem ingat­hatja meg semmi. — Még kérelmem és szomorúságom sem? — kérdezte szomorúsággal a grófné. — Semmi, kedves keresztanyám! — viszonozta könny- ■ belábbadt szemekkel Márta, ajkához vonva jóltevője kezét,' ki melegen ölelte meg őt- — Semmi sem tarthatna engem többé itt. Ön kárpótolva lesz távozásomért s nem fog en-1 gém oly mértékben nélkülözni, mint most hiszi. — De én nem bocsátalak el! — kiáltott fel szenvedé­lyesen s oly hangosan a grófné, hogy inas és kocsis vissza­tekintettek rejájuk- Ez pillanatra lecsendesitette és halkab­ban folytatta: — Hová is mennél, mit kezdenél "es mi ok volna arra, hogy Tibor idejövetele elűzzön innét? Márta nem felelt, láthatólag elhalványodott ez utolsói szavakra s mintha a grófnénak saját szavai adtak volna! magyarázatot a kérdésére, megdöbbenve hallgatott el sj fürkészve vizsgálta Márta halványságát. — Erre csak egy ok lehetne, — mondta kis idő múlva | szavakra s mintha a grófnénak saját szavai adtak volna' halkan, tűnődve, gondolkozva, mintha egy kellemetlen | gondolat kapta volna meg, mely eddig nem jutott eszébe-Márta hallgatott, félre fordította fejét s úgy érezte hogy a félelemtől szívverése elállni készül. — Ha Tibort szeretnéd, — folytatta elfogultan, fáj-j dalmas hangon Matild, megragadva Márta kezét, mely most erősen reszketett. E szavakra Márta felkacagott. — Minő gondolat! — mondta tettetett vidámsággel.— Tibor nem az az ember, akit én eszményképemül választa- j nék, folytatta gyors élénkséggel, alig tudva mit beszél- —I Akkor a két testvér közül ezerszer inkább Adrián, ki szebb, érdekesebb, tetszetősebb és sokkal komolyabb, mi szerin­tem biztosabb s több kezességet nyújt a jövőre .... De Matild fürkészve vizsgálta a természetlenül egy­szerre vidámmá lett arcot s nem volt e nevetés által meg­nyugtatva. Nem folytatta a társalgást, de föltette magá­ban, hogy ügyelni fog Mártára. Az, hogy vőlegényét kelle­ne szemmel és figyelemmel kisérni, természetesen eszébe sem jutott. Az ő gyanúja csak egyoldalú volt s kételyei csupán a keresztlányára terjedtek ki, kit szivéből sajnált, J. «■■■■■ ' '■■! "S . ' ÍJ-—P ha a sors az ő vetélytárfenőjének jelölte volna ki. Azonban tekintve annák nagy ifjúságát, remélte, hogy Tibor nem fog nála tartós benyomást gyakorolni. A nők sohasem csalhatják meg egymást érzelmeikre nézve s Márta, bármily ifjú és tapasztalatlan volt, érezte, hogy ezentúl folytonos megfigyelésnek lesz alávetve. És e tudat eddigi helyzetében még elviselhetetlenebbnek lát­szott neki, mert ezentúl minden pillanatban elárulhatta magát s azon rejtett titkot, mely miatt meg akart válni Matildtól, akit pedig hálás szivének teljes melegével szere­tett. A következő napon, tudva, hogy Tibor látogatást tesz náluk, korán délelőtt lóra ült, hogy amily hosszú időre csak lehetséges, kerülje ezt a találkozást és az együttllétet. Kilovagolt a gyönyörű reggelt élvezni. Eleinte megeresztett kantárszárral haladt a szántóföl­dek felé, nézve a gyorsan száguldó kékes felhőket, melyek­nek szélét megaranyozta a nap s melyek különböző válto­zatokban bájos képet tártak elébe-Különös enyhe, érzékeny hangulatban volt és a reggel méla csendje meghatottságot idézett elő lelkében, mely a­­zon gondolatra, hogy őrökre távozik e helyről, fájdalmas érzelmekkel töltötte el. Egyszerre hangos lódobogás verte fel álmodozásából s ijedten tekintett azon irányba, mely fe­lől a Szölgyénbe vivő ut vezetett, mintegy eltalálva, honnét és kitől ezedhet ez a váratlan zaj-Megrántotta a gyeplőt s lovával nekiugratott egy mel­­lékutnak, mely végtelen dűlőre vezetett s a veröfénytől csil­logó nádasoknak tartott. De Tibor már messziről megpillantotta őt s árkon-bok­ron kéréstől utána vágtatott s nemsokára utol is érte. Márta a közeledő dobogástól kivette, hogy az, akit ke­rülni akart, utána jön s oly lázasan sietett, hogy szinte ve-Ügyes kézzel a fő ellenőrző kapcsoló táblát kezeli. Rögtön 250,000 kilowattnyi villany áram a felelet - elegendő Cleveland 3/4-nyi város otthonainak az ellátására. Ez a kéz Lloyd E. Benjamin keze EGY EMBER AKI HÁROM ÉLETET ÉL Lloyd Benjamin, a munkás Lloyd Benjamin, a részvényes Lloyd Benjamin, a fogyasztó Ha nincs, aki főzzön és önmaga sem főzhet vagy pihenőt tart a főzésben, de mégis olyan ételt kíván élve­zettel és egészséggel elfo­gyasztani, amilyent otthon főznek, akkor keresse fel a RICE RESTAURANT 12521 BUCKEYE HOAD Elizabeth Kish, tulajdonos Finom eledelek HAZA VI­TELRE is kaphatók. ízlésesen és méltányos árban készít el minden virág rendelést és továbbit az or -zág vagy a nagy világ bár­mely részébe. GAYER'S FLORAL SHOPPE 3033 Lorain Ave Telefon ME 1-1889 Gyógyszereket az óhazába csői< c SAJÓ PATIKAVAl küldünl SAJÓ SÁNDOR irliTto GYÓGYSZERÉSZ 3824 Lorain A ve Lloyd, egy magas képzettségű munkás az Illuminating Company Ashtabulai áramfejlesztő telepén egyike »z Illuminating Company a­­ma 4300 férfi és női alkalmazottjá­nak, akiknek együttes törekvése adja meg önnek a villany életmód kényelmét és könnyebbségét és É- szakkelet Ohio gyárait zúgásban tartja energiával. Közel hét év óta Lloyd vásárolja az Illuminating Company részvényeit a Company munkásainak takaré­koskodó terve alapján. Ő és a 32,000 többi tulajdonos — truck driverek, fogorvosok, háziasszonyok, üzlet­emberek, farmerek, népek az élet minden ágából — jellemzik az iga­zi köztulajdonban a köz javára mű­ködő villany társaságot. Otthonában Lloyd a legnagyobb és a legfontosabb csoportnak részesé­vé lesz . . . 500,000 fogyasztónk e­­gyike. Az Illuminating Company­­tól szolgált fogyasztók majdnem megkétszerezték a villany haszná­latukat az elmúlt tiz év alatt. És mig a megélhetés költsége 25%-kai emelkedett, a villanyosság egységé­nek a költsége véglegesen leesett. Ezért van az, hogy a legjobb vásár az otthonában ma a villanyosság. Telefon: WO 1-8488 TELEFON U NK : GAR. 1*658. FA 1-1154 Good Reading for the Whole Family •News • Facts • Family Features The Christian Science Monitor One Norway St., Boston 15, Moss. Send your newspaper for the time , checked. Enclosed find my check or money order. 1 year $18 □ I 6 months $9 Q 3 months $4.50 Q Nome Address City Zone State PB-U I szélybe döntötte megát. De ő nem törődött semmivel s lá­zas idegessége át szállott lovára is, mely tüszögve ragadta meg a zablát, s megszegett fővel, tajtékzó szájjal repült előre. Márta kalapjának fátyola messza lengett a szélben, mig haja szabadon hullámzott le a hátára. Festőién szép amazon volt és a mellette termett Tibor elbájolva tekintett reá­— Szökni akart előlem, —• kezdte az ifjú, mellette szá­­guldva, de Márta hirtelen oly erővel rántotta meg a kantár szárat,, hogy a vágtató állat felágaskodott s majdnem ha­nyatt vetette magát­— Vigyázzon az istenért, — kiáltott az ifjú, de Márta nem hallgatva reá, megállt és haragtól remegő hangon kérdé: — Miért jött utánnam? — Mert látni, jó reggelt mondani akartam, nem gon­dolva; hogy jelenlétem ennyire kellemetlen önnek. — Fájdalmas rezgés hallatszott hangján s a leány ön­kénytelenül lecsillapodott vagy erős akarattal győzte le haragját. Sokkal nyugodtabban, de metsző hangon szólt: — Az ut nem erre vezet a kastély felé. — Jól tudom az utat, — mondta sértődve Tibor. — ön nem tudja, Márta, mit müvei, midőn ily fékeveszetten száguld. Életét kockáztatja egy szeszélyért, hogy engem ki kerüljön. |, — Nagyon jól tudom,— visonozta a leány hidegen. — de hát azt hiszem, ehhez rajtam kívül senkinek semmi köze­— Márta! — Hagyjon el. Menjen útjára, tegnap elvégeztünk mindent s nincs ok, hogy megújítsuk az együttlétet. — Nem megyek, nem távozom, viszonozta fogai közt sziszegve e szavakat Tibor és arcábok elstétülése mutatta sértődését. -— örökös harcban akar velem élni? Mi mégre? Tudja, hogy ez lehetetlen. — Nem tudom, mit ért harc alatt? — kérdezte megve­­teőan a leánny. — Harcban egymással csak ellenségek le­hetnek s én nem vagyok az ön ellensége. Egyszerűen nem létezik reám nézve­— Ne legyen kegyetlen! — Ne vitatkozunk hasztalan dolgok fölött. Távozzék! J.egyen vége az önámító harcnak, mit úgy látszik, kedvte­léssel idéz elő. Ezzel újra gyors ügetésre serkentette lovát, de az ifjú nem maradt el oldala mellől s ugyanoly arányban gyorsí­totta paripáját. Mártát ez a makacs merészség majdnem kétségbeej­­tette. Szegény Balaton Ándrásné IRTA: ABONYI LAJOS — E skatulyában finom por van egy íü gyökeréből, mely csupán az erdőben terem és még másból vegyítve. E porból kell két jó késhegynit vízben innod minden este és minden reggel kilenc napig és mindig több-tőbb vízben; most egy kortyban, holnap kettőben, s mindig kettőzve, a legutolsó, melyet egy húzómban kell meginnod, épen egy itce lesz, ha azt jóízűen iszod meg, többé nem kell félned semmitől. — Köszönöm. Ennyiből áll az egész? Dani szomorúan lesütötte fejét s tompán felelte: — Nem! — Tehát. — Ülj nyugodtan. — De hát mit akarsz tenni; minek az az éles beretva a kezedben, s miért dugod azt a kis vékony vasrudacskát a tűsbe — kérdezte Lidi megrettenve­— üh Lidi, mit ígértél nekem? Nem azt igérted-e, hogy bátor fogsz lenni. A beretvával, a meddig kék, ki kell vág­nom a sebedet, s utánna e tüzes vassal, midőn már izzó, ki kell égetnem. — Oh istenem! — sziszegte reszketve az asszony. — Inkább máskor. — Az nem lehet, ezt mindjárt kell. ígérd hát meg még egyszer, hogy bátran viseled magadat, hogy nem sikoltasz, nem jajgatsz. Ha azt teszed, képtelen leszek. . sajnálni fog­lak- Nem lesz erőm tovább folytatni s bevégezni a méreg kiirtását. Lidi bátornak igyekezett mutatni magát. — Jó, hát össeszoritom a fogamat, s ha meghalok is mind jár, még se mutatom fájdalmamat. Ezzel kinyújtotta a legény felé gyönyörű, fehér göm­bölyű ikráját, kezeivel a műtét alá készített láb térdeit erő sen megmarkolva, dacosan várta a történendőket-Daninak szintén erőt kellett vennie* hogy a szép fehér ikráját az éles beretvával és tüzes vassal illesse, hogy a fojtott kínon keresztültörő sziszegése ne zavarja, s ne resz­­kettesse kezét, ne riadjon vissza az ujjaira csörgő piros vértől. Szei-encsésen bevégezte műtétét s boldog mosollyal te­kintett föl. A menyecske halvány volt, reszketett, összecsukott aj­kai vonaglottak, behunyt szemeiből könnyek csorogtak, ha­nem szavát megtartotta, nem csak nem árulta el fájdal­mát sikoltással, de még csak egy jajszóra sem nyitotta aj­kait. Midőn a feszabaditó “megvan” szót hallotta, sietett kendőjével sebét bekötni, s mig a jóltevő kezét forróan meg szoritotía, tündöklő szemekkel, derült arccal szól Danihoz: — Ha valamivel az életben meghálálhatom Dani, min­dennel, csak szerelemmel nem; mert az nem az enyém, ha­nem Andrásomé; életemet is feláldozom értea jó Dani., jusson ez eszedbe és adj alkalmatosságot arra, hogy jó tet­tért jó tettel szolgálhassak. Dani elfogadta az odanyujtott kezet s gyöngéden szi­véhez szorította. — Birsz-e lábaidon állni, kérdezte tőle gyöngéden, a­­mint föiregitette. — Egy kicsit nehezen, de mégis bírok. — Vájjon haza tudsz-e menni? Ne fogjam-e be lovai­mat, ne vigyelek-e haza? A menyecske zavartan mentegette magát. — Sok mindent beszélnének akkor.

Next

/
Oldalképek
Tartalom