Az Ujság, 1959 (39. évfolyam, 2-51. szám)

1959-02-26 / 8. szám

FEBRUARY 2fi, mR AZ ÚJSÁG ZILAHY LAJOS, A VILÁGHÍRŰ KERESZTÉNY MAGYAR ÍRÓ ORSZÁG-VILÁG ELŐTT VÁDOLJA A NYILASOKAT: Budapest védelme helyett védtelen zsidókat gyilkoltak Budapest védelme helyett védtelen zsidókat az ágyukból elhurcoltak a Duna partjára, ott agyonlőtték őket és a Duná­ba dobták holttestüket 3 OLDAL 1944 őszén miindenki tudta, hogy Né­metország elveszítette a vi­lágháborút. A győzelmes vö­röshadsereg már Romániá­ban, Lengyelországban, Ma­gyarország keleti részében hömpőlygött Nyugat felé. December végén, amikor a szovjet csapatok már telje­sen körülzárták Budapestet, az oroszok parlamentereket küldtek a Budapestet '‘védő” náci tábornokhoz és továb­bi vérontás elkerülése végett Budapest megadását kérték. A német tábornok az orosz parlamentereket agyonlövet­te. Amikor ennek hire terjedt, Budapest lakossága úgy ment le a pincékbe, mintha a sirba ment volna le. Meg­kezdődött Budapest ostroma. Mi negyvenketten voltunk a tulzsuffolt pincében. Szé­keken és asztalokon alud­tunk, sokan a puszta földön télikabátban. Élelmiszerünk már alig volt, de a “mészár­szék” a hátsó udvaron éjjel­nappal nyitva volt- a “mé - szárszék” egy bombatépett lótetem volt, kőkeményre fagyva a januári télben. I- vó és főzőviznek havat olvasz­tottunk. A DANTEI pokolnak ezekben a napjaiban a ház felettünk már három bombát és tizenhét tüzérségi belövést pott. De a legnagyobb ve­ély Budapest “védői“ vol­tak, akik nem a támadó vö­rös hadsereg, hanem a polgá­ri lakosság ellen harcoltak, mint “katonai rendőrség“. A zsidókat éjszakánként ágya­ikból húzták ki, szilveszter éjjelén mezítláb és pizsamá­ban vezették őket a Duna­­partra, agyonlőtték őket és a holttesteket a jégtáblák­tól zajló Dunába dobták. De vadásztak az angol- és amerikapárti, liberális kérész tényekre is. Általában min­denkire, aki gyanús volt, mint nyilasellenes-Mi a pincében valameny­­nyien német ellenesek vol­tunk hamis igazolványok­kal felszerelve. Voltak kö­zöttünk zsidók, szociálde­mokrata munkások, grófi i­­nas°k, szobaleányok, gaz­dag arisztokraták, férfiak, asszonyok és gyermekek, — a legvegyesebb társaság, de most valamennyien a halá­los veszély testvériségében összeforrva. Mindnyájunknak oka volt félni a Gestapótól és a nyi­las “katonai rendőrségtől“, ezektől a vérszomjas, zöld­­inges, civilrongyokba öltözött KÜLDJÖN PÉNZT HUSVÉTRA MOST! Kerüljük el az utolsó Der­cék rohamát. Rokonai és ba rátái pénz ajándékát pon­tosan megkapják, ha ma el­küldi. E szolgálat rendelkezésé­re áll az összes 69 kényel­mes fiók bankunkban. CIO « 1 Ml OM. Tagja a Federal Deposit Insurance Corporalionnak tizenhat - tizennyolc éves kölyköktől, akiknek keskeny vállát lehúzta a nehéz Man­­licher. A nyilas újságok ál­landóan szellőztették “sötét“ múltamat, hogy a háború előtt éveket töltöttem Ang­liában és Amerikában, ahol darabjaimat játszották és regényeimet kiadták. Mindez elég bizonyíték volt arra, hogy veszélyes, destruktiv elem vagyok. Hamis papiro­som szerint zongora tanár voltam. (Sohasem játszot­tam zongorán.) Napközben fel- és alá jár­tunk a pince keskeny folyo­­sólyán, mint a ketrecbe zárt vadállatok, egyetlen gondo­lat kínjaiban: mikor lesz vé­ge a bombázásnak, a nyilas terornak és éhezésnek? Ki fog felszabadítani bennün­ket? Csak a szovjet katonák. És minden okunk meg volt rá, hogy reszkessünk ettől a pillanattól. Válaszul, hogy az orosz parlamentereket agyonlőtték Malinovszkij marsall ukrán divíziókat küldött először Budapestre, akiknek negy­vennyolc órai szabad rablást engedélyezett. Német és nyi­las katonák rengeteg kis uk­rán falvat égettek fe! és ször­nyű bestialitásokat követtek el az ukrán lakosság ellen. A hírek pincéről ^pincére futótűzként terjedtek. A bosszúálló ukrán csapatok már elfoglalták a külváro­sokat és a hírek szerint gyak­ran megtörtént, hogy amikor beléptek a sötét pincékbe, géppisztoly ltüzet nyitottak a pincék lakóira. Január 18-ának reggelén már a szomszédos utcában voltak. Dél tájban valaki kétségbeesve kiáltotta el magát; “Itt vannak!“ A pince kicsiny, homályos ab­lakához tolongtunk. Egyet­len szovjet katona mászott át a kerítésen a szomszédos udvarból. Megállt a havas udvaron és körülnézett. 0- riásnak látszott a ködben, mint valami szörnyű láto­­mány: ő volt a bosszúálló Ukrajna. Magas, jégszürke báránybőr föveget viselt és mellén, keresztben, ott füg­gött a félelmetes géppisztoly. Lélegzetünket visszafojtva figyeltük. Közelebb lépett a félig már megevett lótetem­hez és néhány másodpercig vizsgálgatta. Amikor lassan elindult a pince ajtaja felé, mi vala­mennyien gyorsan sorba áll­tunk és halálos csendben, szinte haptákban, mozdulat­lanul vártunk. Csak az asz­­sz°nyok ajka mozgott, ahogy némán imádkoztak. Megnyílt az ajtó és a szov­jet katona belépett a félho­mályos pincébe. Balkezében felkattantotta a villanylám­páját, jobbkezében felhúzott kakasu, kis, fekete revolvert tartott.. A lámpa sárga fényköre arcról arcra szállt. A pince a mosdatlan és b°rotválatlan arcok Gorkij “Éjjeli mene­dékhelyének“ színpadi eltul­­zása volt. Mint ellentét P. grófnő hatalmas brilliáns fülbevalói csillogtak a fény* Den, de a lámpa fénye tovább haladt az ékszereken. Úgy, látszott, a szovjet katonát nem érdekelték brilliánsok. Tipikus, ukrán paraszti arc volt, napszitt bajusszal, szél­től cserzett, szomorú, lát­­radt arca időtlennek lát­szott. Lámpájának fénykoré meg állt egy tiz éves kisleány kié­hezett arcán. A kis lány szája félig nyitva volt, szin­te néma sikolyba fagyva a félelemtől. A sárga fény­kor néhány másodpercig, mint valami különös grória állott meg ezen az elkinzott gyermekarcon. A szovje katona eloltotta, zsebre tette a villanylámpát, olyanféie mozdulattal, mint amikor az orv°s befejezi a viizsgálatot, de arca semmit sem árult el. A magas, jég­szürke főveg meghajolt, a­­hogy a katona egyetlen szó­­nélkül kilépett az alacsony pinceajtón. Mi ottmarad­tunk a csöndben, még min­dig sorban állva. Tudtuk, hogy a katona társaival f°g visszatérni. De mi fog tör­ténni akkor? Néhány perc múlva vissza jött egyedül és géppisztoly nélkül. Nagy, nehéz, fekete katonakenyeret hozott és le­tette az asztalra, szégyenlő­sen ügyetlen mozdulattal. Figyeltem nagy paraszti ke­zlésesen és néltányos árban készít o» minden virág rendelést GAYER'S FLORAL SHOPPF 3033 Lorain Avenue Telefon: ME 1-1889 ‘endel minden nap reggel 10-161 este 8-lg. Or. CIPRUS ISTVÁN FOGORVOS 2884 Scranton Road TsL CHorry 1-3317 zét a tört piszkos körmödet Aztán megfordult s anélkii, hogy bárkire nézett volna magunkra hagyott minket a pincébe. Fel voltunk sza­badulva. Ezen az estéh értem jöt­tek barátaim, hogy megír­tam a felszabadult szabad magyar sajtó első vezérete­két, a másnap megjelelő “Szabadság” cimü lapban. Ci­­kemet ezzel a pincei jele­nettel kezdtem és ezt ívtam: Bibliai pillanat volt Egv ember jelent meg {kö­zöttünk, egy primitiv ukrán paraszt, akinek faluja leé­gett, házanépét talán ma­gyar katonák ölték meg. Fel hatalmazása volt a szabad rablásra, meg is ölhetett vol­na bennünket minden követ­kezmények nélkül. Alázatos szomorú arca azt a hatást tette rám, hogy egyike volt az orosz pa raszt millióinak, akik meg minden vasárnap elmennek a sokszínű és hagyma alakú kupolák alá s akik még térd­re ereszkednek az ikonok kék poharu mécsei előtt. Én nem tudom ennek a szovjet kít> nának a nevét és attól félek, sohasem fogom látni az élet­ben. De sohasem fogom e fe­lejteni. Ennek a háborúnak égő poklaiban ez az uk 'í n katona a megbocsátás gon­dolatát hordta magában és a h°gy, bosszú helyett, kenye­ret tett az asztalara, kezé­nek a zavart mozdulatával, alázatos szomorú arca íjry Krisztus arcára emlékezte­tett. “Aki téged kővel meg­dob — dobd vissza kenj'ér­rel’ Cikkemnek óriási hatá?a volt igen sok olvasóra. Jöt­tek a levelek, valamennyi egyforma tartalommal: “Csak várj, te piszkos kom­munista, fel fogunk akaszta­ni, krisztusarcu szovjet ka­tonáddal együtt!“ Nem voltam meglepve. Nem mindenki volt olyan ^eröttösés, mint mi. Bár az emberölés ritka volt, de a rablás és különösen a nők megbecstelenitése kisért a a felszabadítást. Budapest la­kossága már tudta, mit je­lent az orosz felszabadítás. Amikor 1947-ben a kommunisták kezébe lke­rült a kormány, elhagytam Magyarországot. Hét eszten­dővel később a “Krisztusar­cu szovjet katona“, mint ha­za járó lélek jelent meg ndw­­yorki életünkben. Feleségem és én sikerrel tettük la az állampolgári vizsgát, de nem hívtak be bennnünket a pol-Francia pezgő és többféle High Balls RUDY TAVERN 5710 Lorain Avenue Tel. WO 1-9586 Vhysky - Vodka - Scotch - Jin - Bourbon - Rum kapható üvegekben kivitelre is. íO-nél többféle sör van mindig készenlétben Ha party van a házánál, ná­cink nagy kedvezménnyel kap]* a sört. FANCHALY V1RÁGÜ71FTF 4714 LORAIN AVENUE ME 1-1887 Vágott és cserepes virágok TEMETÉSEKRE kegyelettel­esen. LAKODALMAKRA Íz­lésesen végezzük el a rendelést Távirati virágküldés a világ bármely részébe — teljes jót­állással. «ZHDEMFAJTA FTJRNACI lm Javítást telje Jótállással végzünk. mnkáti caatoránsás la tété Javítást te vállalnék THE PARKHILL FURNACE CO. SK 2-4949 21816 Haiworth Ave BEACHWOOD, OHIO DAVE SZABÓ SEVEN'S FLOWERS Virág m!nd«e aQccloznra 2525 Buckeye Rd V Buckeye és E. 126 sarkán iggel Janos es Csipkés K- temér tulajdonosok WA 1 4461 I Ha nincs, aki főzzÓr és /inmaga sem férhet oagt /éhemét tart a főzésben, é* »éffht olyan étéit kíván élve *tet és egészséggel séfé "yosztani, amilyent óit kot 'érsek akkor keresse fel o *ICE RESTAliPAN7 AZ UJ HELYEN 12521 BUCKEYE ROAD i’ll»« Mtttftt Uponti mil de nap HAZA VITELRE lu. ELxatwth Kish, tu>-4danm Gyógyszereket az óhazába csa.< c SAJÓ PÁTI KÁVAI küldőn! SAJÓ BANDOB HitRii GYÓGYSZERÉSZ 3824 Lorain Ave Telefon: WO 1-8489 gársági eskü letételére. Egy teljes év múlva még mindig “cjisplaced person"-ok vol­tunk. Ügyvédem nem volt derü­látó. “Sejtem, hol van a baj“ — mondta. ‘Legutóbbi regényed, a The Angry An­gel (A dühödt angyal) nem­csak a kommunista, de a nyilas terorral is foglalko­zott.“ Egy Európában magya­rul megjelenő, kis nyilas új­ságot nyújtott át. ”Ez a Zilahy ugyanaz a Zilahy — irta a cikk — aki a "krisztusarcu szovjet kato­na” cimü hírhedt cikket irta. Kötelességünknek érezzük, j hogy ezt az embert elnémít­suk.“ Ügyvédem aztán igy foly­tatta : Ezek a nyilasok nem örül­nek annak, hogy egy regény több európai nyelvre lefor­dítva a múltjukról beszél. Mai álláspontjuk az, hogy felejtsük el, ami történt — most mi vagyunk a százper­­centes, legjobb, legmegbízha­tóbb antikommunisták. At­tól félek, feljelentésekkel á­­rasztják el az amerikai ha­tóságokat.' Vizsgálat indult meg elle­nem és a feleségem ellen. Ugyanakkor a kommunista magyar kormány odahaza összes munkáimat fekete lis­tára tette és a kommunista magyar lapok, mint árulót kezeltek, aki a népi demokrá­ciát felcseréltem a kapita­lista Egyesült államokkal. Ez a vizsgálat majdnem két esztendeig tartott és nem használt kenyérkereső, irói foglalkozásomnak. Egy novemberi délután megint ott ültem az amerikai vizsgálóbiztos asztala előtt. A régebbi kérdésekből már tudtam, hogy mi a vád elle­nem. Elnöke voltam a Ma­gyar-Szovjet Művelődési Társaságnak. (Ezt nem ta­gadtam) Megjelent az arc­képem a Pravdában Voro­­silov marsallal ugyanazon a kanapén ülve. (Ezt is beis­mertem.) Főszerkesztője voltam a ‘Szabadság“ cimü kommunista lapnak. (Ez a vád nem volt igaz.) A szemüveges, simára bo­rotvált, hideg, mosolytalan, amerikai vizsgálóbiztos va­lami húsz nemzetközi és magyar kulturális társaság­ban végzett tevékenységem­ről faggatott, négy évtizedes irói múltamra visszamenően. Miért vállalta el ön a Ma­gyar-Szovjet Művelődési Társaság elnökségét? — kérdezte szigorúan. Követtem Winston Churc­hill és nemrégiben Eisenho­wer elnök feszólitását, hogy dacára a szörnyű feszültség­nek, minden erőfeszitésünk­­ket meg kell tenni, hogy a Szovjetunióval fenntartsuk a művelődési kapcsolatokat. Irt ön valaha színmüvet, regényt, vagy cikket, amely a kommunista rendszert di­csőítette?. Soha. Irt ön valaha egy cikket egy krisztusarcu szovjet ka­tonáról?. Yes, sir. Kényszerből irta ezt a cik­ket? ön vagy családja ve szélyben forgott volna, ha nem írja meg ezt a cikket?. No, sir. S°ha nem fogad­tam el senkitől utasítást,, hogy, mit írjak. „Miért irta azt, hogy annak a szovjet katonának az arca önt Krisztus arcára emlékez­tette?” Nehány pillanatra lehuny­­am a szemem, mielőtt vála­szoltam. Minden emlékem vi­lágitó erővel jött vissza.. An­­íak a szomorú, paraszti arc­nak profilja, ahogyan a ke­nyeret az asztalra tette. Az a mély csend és aztán ahogy egy asszony hirtelen felzokogott. Az emberiség egész tragédiája megvilágosodott bennem, a­­hogy fáradt, lassú hangon el­mondtam ezt a pincei jelene­tet. Néhány pillanatig a vizs­gálóbiztos és gyorsíró titkár­lője mélyen hallgatott, aztán íjra megszólalt a hideg hang: „Most, amikor már többet ud a szovjet terrorról, vissza­vonja ezt a cikkét?” A kérdés jóakaratu kérdés iek hangzott. Tudtam, hog> amerikai állampolgárságom forog kockán. Mit válaszoljak? Az igazat írtam. Azt Írtam, a­­mit láttam: az emberszeretet egy krisztusi sugarát a sötét pincében. Éreztem, hogy nagyon sá­padt lehettem a felindulástól. Érztem, hogy valami nagy igazságtalanság történik ... Ki ellen? Nem én ellenem és nemcsak ennek az amerikai vizsgálatnak a részéről, de az egész emberiség ellen. A „Krisztusarcu szovjet kato­na” ellen, ellenem és mind­nyájunk ellen. A nyilasok, mint amerikabarátot üldöz­tek, a kommunista Magyar­­országot ugyancsak, mint gyanús amerikabarát kellett elhagynom és most, tiz év u­­tán az Egyesült Államokban úgy ülök itt, mint a vádlot­tak padján. Mélységesen meg voltam sértve ettől a vizsgálattól. „Ezt a cikkemet soha nem fogom viszavonni — mond­tam, aztán felállva kiáltot­tam -— és ha emiatt a cik­kem miatt nem kapom meg a polgárságot, sohasem fo­gom sajnálni, hogy nem let­tem amerikai állampolgár!“ Aztán leültem és bocsána­tot kértem felindulásomért. Éreztem, hogy elvesztettem a csatát. De hova fogunk menni? Hol, melyik ország­ban kezdjük újra fáradt éle­tünket, azzal a megalázta­tással, hogy nem voltunk ér­demesek az aiüerikai állam­­polgárságra? Már elmúlt öt óra amikor a vizsgálóbiztos feltette utolsó kérdéseit és a hosszú, üreá folyosón a felvonó felé tartottam. Mit fogok mondani a feleségem­nek? lépéseket hallottam mögöttem, de nem fordul­tam vissza. Amikor meg­nyomtam a lefelé szóló gombot, egy kéz megelőzött. Megfordultam — a vizsgáló­­biztos állt előttem. Felém nyújtotta kezét, mélyen a szemembe nézett és azt mondta: „Mister 'Zilahy, én ön mellett állok. Isten áldja meg — Isten vele.” Lent a Columbus Avenuen esett a fekete őszi eső. Egy asszony ragadta meg a ka­romat. Az arca könnyben u­­szott. “,Oh mister Zilahy.... Én úgy sajnálom magát.. Én úgy megértem a maga cik­két a krisztusarcu szovjet katonáról.... Én magam is hiszem, hogy nagyon sok jó­szívű ember él a Szovjetu­nióban....” Az első pillanatban nem ismertem meg zöld esővédő satyakjában. Az a kis tit­kárnő vott, aki a vizsgálatok alatt gyorsírásba vette val­lomásaimat. Elkísért egé­szen az autóbusz megállóig, karomnál fogva vezetett és támogatott, mint egy sebe­sült embertársát. Egyedül maradva az autóbuszban szinte félhangosan mond­tam önmagámnak: „Ez A- merika!” Mi történt volna velem, ha otthon maradok s a Rákosiuralom alatt egy magyar lapban cikket irok ezzel a cimmel: „A krisztus­­arcu amerikai katona?“ Ho­gyan folytatta volna kihall­gatásomat Farkas Vladi­mir? Semmi kétségfélholtra vert volna. Tiz nap múlva értesítést kaptunk, hogy a vizsgálatot, amely száz percentben tisz­tázott bennünket, befejezték ellenünk. És egy másik két hét múl­va behívtak bennünket az a­­merikai állampolgársági es­kü letételére. FOHÁSZ Irta; KOVELL NYERGES MARGIT Magyarok Istene ki vagy a menyekben. Ez imám hozzád szól, hallgasd meg kérésem. Utolsó reményem te benned helyeztem. Adj erőt népemnek — kegyelmes Istenem. Hazánkat szétzúzták gyilkos ellenfelek. Népem megbéniták, vakok, csonkák lettek. Tekints le népemre oh én jó Istenem, Ments meg, a végpusztulásnak ne menjen. Mit vétettél népem e nagy bünhödésért. Hogy a magyar szenved mindenki bűnéért? Hazug árulók judásként eladtak — S a világ törvény előtt — még birát sem kap. Hol vagytok fiaim — kurucok, vezérek? Magyar hazátok hiv — jöjjetek, védjetek! Ha van magyar vér benned — s ki annak vallja magát. Nem tagadja meg most azt a szülőhazát. Magyar testvéreim — a messze távolban. Mentsetek meg, még lehet a végpusztulástól. Imánkba foglalva, könnyek között kérünk. Magyarok Istene — most és mindörökre — hallgasd meg kérésünk. E verset az Amerikai Magyar Női Segély Egylet jubileumi Albumából vettük át. Ha Floridában készül letelepedni, forduljon teljes bizalommal a PRAGER JENŐ ENGEDÉLYEZETT ÉS MEGBÍZHATÓ ingatlanforgalmi irodájához. JÓNEVÜ ÉS MEGBÍZHATÓ MAGYAR SALES-manek Állanak a magyarság SZOLGALATARA A Floridai éleinek megfelelő szép, kényelemre be­rendezett laKÓházak vagy nagyobb, jövedelmező több szobás és több lakásos épületek. EUGENE PRAGER, REALTOR 3161 S. W. 8-ik ucca Tel. HIGHLAND 6-6483 MIAMI. FLA. rELFONUNK: NYOMDA: GA 1-5658 Otthon: FA 1-1154 SZABOLCS MEGYEIEK! MINDANNYIAN DOLGOZZUNK A SZABOLCS MEGYEIEK KLUBJA KÁRTYA PARTYJA érdekében, amelyet 1959, Március 1-én, Vasárnap délután 2 órai kezdettel a WILLIAM PENN OTTHONBAN, 8637 Buckeye tartunk meg A TEMETKEZÉSI ALAPJA JAVÁRA Mindannyiunk közös érdeke, hogy e kártya party sikerüljön, éppen ezért minden tag vegye meg a jegyét és adjon el legalább még egy jegyet. Sok ajtódij! — Finom uzsonna szabolcsi fánkkal A HOZZÁJÁRULÁS 75 CENT VflHDENKI JEGYEZZE MTV iá ki* rogy nagyobb baja var A Televisionna! ^bármely gyártmánya te) telje« garancia mellett megjavítjuk. Steve G. Szabó b. r. g. - TV fr&olizott és szakképzett television-javifci 2656 East 126th Street UJ TELEFONUNK: SW 1-4544 RA 1-0357 HA GYÁSZ ÉRI A A CSALÁDOT minden szükséges intézkedést hűségesen és lelkismeretesen elvégzi a legméliányosabb díjszabások mellett MAGYAR TEMETÉS RENDEZŐ JOHN J. RICZO Lukács István, Licensed — KÉT TEMETKEZÉSI INTÉZET — 17504 Harvard SK 1-8900 Tisztelettel tudomására adjuk a magyarságnak, hogy 12519 Buckeye Road megnyílt UJ TMETKEZÉSI INTÉZETÜNK KÉT modernül berendezett! káopl­­nával és a gyászolók részére minden kényelmi helyiséggel. 12519 Buckeye Road LO 1-2030

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom