Az Ujság, 1956 (36. évfolyam, 1-49. szám)

1956-02-02 / 5. szám

FEBRUARY 2, 1956. AZ ÚJSÁG 3 OLDAL GLÜCK DEZSŐ: Naplója a nyilas és nazi kegyetlenségről 20. RÉSZ. Egyik julius végi délutá­non, egy 21-22 éves német­országi (Hitler jugend) S S. volt itt szolgálatba. Egy má­­ramarosi 30 év körüli ember egy kicsit tovább volt a W. c.-én, amikor jön vissza és jelentkezik a sapkájáért, az S. S. mosolyogva kérdi tőle: miért volt oly soká oda? Az ember mond valami kifo­gást, valószínű azt, hogy has menése van, (ez a betegség gyakori volt és sokan el is haltak benne) azt a választ kapta: ha akarom hiszem, ha nem akarom nem hiszem. Mutasd, hogy tudsz futni; ezzel a kezében tartott vesz­­szőt a részünkre tiltott heíly­­re jó messzire eldobja és u­­tasitja az embert: fuss, a­­hogy tudsz, hozd vissza a botom. Alig futott többet 10 lépésnél, az S. S. lekapja a válláról a fegyvert és egy jól irányzott lövéssel lelövi az embert. A többiek e jelenetet meg­döbbenve, mozdulatlanul, hangtalanul nézik. Az iS, S. kiválaszt egy embert és meg parancsolja néki: ereggy, fuss, hozd ide a hitsorsoso­­dat, nézzük meg hátha még él. Még eisern érte a lelőtt embert, ezt is lelőtte. Ahogy ezzel is végzett, a­­zonnal elment a közeli tégla gyárba és onnan telefonon jelentette a láger parancs­nokának az esetet, de ter­mészetesen nem úgy, ahogy az történt, hanem ahogy an­nak jegyzőkönyvbe kellett kerülni, vissz a jövet a többi­eknek megparancsolta: ha ki jön a bizottság és bárkit is megkérdez az eset hogyan történtéről, mindenki vallja azt: a két Häftling szökni akart, azért lett lelőve! Aki nemugy fog beszélni, legyen rá elkészülve: 48 óráig nem fog élni. A bizottság ki is érkezett. Ez állott: a lagerführer, a lager elterszt, a kranken­bau elterszt, a krankenbau vezető főorvos és a kranbau unterschaftführer. Megkezdődött a vizsgálat. Lemérték mindkét ember lábnyomat távolságát, (az­ért kellett futni, hogy a láb­nyomok futó ember nyomait mutassák) kihallgattak há­rom Haftlinget, kik egyön­tetűen azt vallották: mind­ketten szökni akartak és fel­szólításra sem állottak meg. Ezzel a vizsgálat be lett fejezve és a kommandó be­vonulhatott a lágerbe, ma­gával vive a két hullát. Ugyan ez az S. S. egy má­sik ilyen kisebb kommandón még egy embert lelőtt, en­nek a kivizsgálása is ugyan úgy folyt le mint az elsőnek. Azt hiszem, hogy kicsit kü­lönösen hangzik e gyilkossá­goknak a kivizsgálása olyan helyen, ahol mindig az a cél, hogy az embereket halálra dolgoztatni, kínozni. A hely­zet az, hogy nyíltan megölni embereket, különösen olyan helyen, hol a civil forgalmat 100 százalékosan megakadá­lyozni nem lehetett, tilos Egyébként a lagerführer nem volt olyan vadállat ter­mészetű, mint alantassai, é­­pen azért volt a kutyásőr­mesternek s hozzá hasonlók­nak a lágerbe való belépése megtiltva. Egyébként a kivizsálások­­nál ne gondoljunk holmi rendes civil eljárásra, tár­gyalásra, nem; ebből soha tárgyalás nem volt, a tettes a legkisebb büntetést sem kapott. Felvették a jegyző­könyvet és ezzel le is lett zárva az egész ügy. A kutyás őrmesternek volt egy társa, szintén őrmester. Ennek a háta görbe volt, e­­zért elneveztük: púpos őr­mesternek. A kegyetlenség­ben, a sadizmusban, ha fe­lül nem is múlta a kutyásőr­mestert, de olyan volt mint ő. Ez nem boxolt, hanem pofozott. Begyakorolt po­fonjait nem oldalról adta, hanem szemtől szembe, fe­lülről lefelé, teljesen nyi­tott tenyérrel. Minden egyes ütése az áldozatnak egyszer­re érte: orrát, száját és egy ütése után orrán száján öm­lött a vér. Egy-egy ilyen ütése után ritka eset volt, hogy az áldo­zatnak egy foga ki nem esett vagy orrcsontja ne tört vol­na, vagy az egyik vagy a másik, de olyan is elő for­dult, hogy mind a kettő egy­szerre tört. Ugyan úgy mint a kutyásőrmester, ez is csak lágeren, illetve telepen kívül kaphatott el bennünket, a drót kerítésen belül ennek sem volt szabad tartózkodni. A Richardgrube munkás lakás építkezés befejezte u­­tán az ott dolgozó Haftlin­­gek be lettek osztva a többi munkásokhoz. Itt az első nagy gödör 95 százalékban már kész volt, a lórékat fel­vonó motort elvitték a má­sodik gödörhöz. Az elsőnél maradt két lóré, hozzá egy kézi felvonó. Itt dolgozott 10 ember a mélyben a lőrék­nél, 4 ember a fent a homok hegyen a kézi felvonó csigá­nál. Tekintve, hogy a felvo­nó csigánál a munka na­gyon nehéz volt, ott a 4 em­bert minden órában váltot­tuk. Egyszer a váltásnál rám került a sor, de szeren­csére mielőtt a csigánál el­foglaltam volna a helyemet, elmentem a W. c.-re egy ci­garettát elszívni. Alig vagyok ott egy percig, halljuk a figyelmeztető jelt, ami arra figyelmeztetett, hogy S. S. köztünk. A bent levők gyorsan szét rebbe­nünk, ki-ki megy a munkájá­hoz. Én is elindulok a mun­ka helyemre, de egyszerre megtorpanok; azt látom, hogy fent a felvonó csigánál a púpos őrmester javába működik, egyik embert a másik után ’’agy úsztál ja” Én hirtelen lebukok s lecsu­­szok a mélybe a többiekhez s csak akkor jöttem elő, mi­kor fentről a kiürített lórét le engedték és amikor vissza értem a társaimhoz azt lát­tam, hogy mind véres volt, hogy miért kaptak? Azt so­sem tudtuk meg. Egy ebéd Appellnél ki­tűnt, hogy egy Häftling hi­ányzik. Azonnal az összes capokat össze hívták és elin­dították a telep minden irá­nyába a hiányzót keresni. Még öt perc sem telt el és jön 2 capo az elmaradt em­berrel, kit egyenesen a kom­mandó führer elé állítanak. A kommandóführer “hol voltál” kérdésére előadja, hogy a főpallér elküldte őt egy nehéz szerszámmal egy másik vállalathoz, honnan az kölcsön lett kérve és nem hallotta az eintreint jelző gongot, akkor vette észre, hogy késő van, mikor a ren­deltetési helyére ért s látta, hogy ott már senki sincs. A- zonnal futásnak eredt s fut­va jött, mikor a két capóval találkozott. Már úgy látszott, hogy a fiú megússza szárazon, de e­­szébe jut a kommandófür­­hernek, hogy átkutassa. Ki­szed a zsebéből több értékte­len dolgot spárgát, papír darabkákat, egy kevés do­hányt és elő kerül egy gyu­­fás dobozban “3” szál gyufa. A gyufa szigorúan tiltott volt. Elkezdte vallatni, hogy hol vette a gyufát? A fiú minden kérdésre csak azt felelte: most találtam az u­­ton, ahogy mentem a szer­számmal. A kommandó-füh­­rer hitte-e vagy nem, de a 3 szál gyufáért a fiút, úgy el­verte, hogy este hordágyon vittük haza és hogy később mi lett vele, azt nem tudtuk meg. Nagyon rossz volt estén­­kint a bevonulás. A telep, mint már említettem is, kb. 2-2és fél km.-re volt a láger­től, de nem az országúton, hanem részben az erdőn, részben erdőirtáson. Úgy az erdőn, mint az erdőirtáson évszázados gyökerek a föld­ből kiállottak és bizony nem könnyű volt ott a menetelés, különösképpen akkor, ha az embert zavarják. A ki és bevonulást mindig a kommandó-führer vezette, ha ö gyorsan ment, nekünk is utánna kellett lépnünk. Közte és az első sor között a három lépés távolságnak meg kellett lenni. Ilyenkor az történt: a társaságnak nagy része, az egész napi gyenge táplálkozás melletti munkával ki volt merülve, a lépést nem tudtuk tartani a menet szét húzódott. E szét­­huzódás távolabb mint na­gyobb és nagyobb lett. A fá­radtságon kívül hozzá já­rult ehez az is, hogy so­kunknak a lábáról a hazul­ról hozott jó cipők eltűntek és helyette nehéz fa cipőket kaptunk, ezenkívül az e­­dényt, amiben naponkint az ebédet kihozták, (ez 25 - 30 lit. termosz-szerű edény, egy nek-egynek a súlya: 35-40 kg.) nekünk kellett kézben vinni. Ez edényből volt vagy 30 drb. Minden széthúzásnál a capok botokkal serkentettek a felzárkózásra “aufgen és fordermann;” felkiáltások­kal. Ilyenkor szaladnunk kellett'. Ha nem is működött volna a bot, maga az, hogy e rossz, járhatatlan utón, minden pillanatban kitéve az orra bukásnak, majdnem az egész utat futva megten­ni, különösen annak ki az edényt vitte, elég nehéz volt. Minden este kimerültén érekztünk meg a lágerbe. Állandóan arról beszéltünk: ha egyszer felszabadulunk, soha az aufgen szót hasz­nálni nem fogjuk és elfo­gunk mindent követni, hogy az a szótárból törölve le­gyen. (Több szótárban ke­restem már e szót, egyben sincs.) Ez a folytonos “aufgen” úgy szűnt meg, hogy egy szép napon a kommandófüh! rert leváltották s az uj kom­mandóführer már az első nap kiadta a parancsot a be­vonulásnál : “kurzenschrit”, azaz rövidlépésben. A commandoführer e cse­réjéről mi nem tudtunk sem mit, csak egy este azt lát­juk: nincsen széthuzódás, aufgen, futás, a csapat szép lassú, lépésben állandóan felzárkózva vonul, ha vala­mivel tovább is tart a bevo­nulás, de megszűnt az ezzel való kínzás. Egyébként az uj komman doführer egész jó embernek bizonyult. Nagyon ritkán vert és ha már elkerülhetet­len volt az, hogy valakit meg kellett vernie, azt sem csinálta úgy, mint elődjei. (Folytatjuk..) 50-nél többféle sör van mindig készenlétben RUDY TAVERN 5710 Lorain Avenue Tel. WO 1-9586 Ha partyja van házánál sragy kirándulásra megy csa ládjával és barátaival, olyan kedvezményes áron kap sört hogy érdemes hozzánk elhal ania. Breznay Rudolf, tulaj A Furcsa Vendég NOVELLA Irta: Johann Röser Az Atlantic Hotel portása fanyalogva húzta el a szá­ját.. Hórihorgas, kopottfel­­öltős, gyürötkalapos férfi lépett be a hall forgó ajta­ján és.... az aranyzsinóros e­­gyenruhába bujtatott szál­­lodaboyok majd elájultak a csodálkozástól — kopott ké­zitáskáját sajtkezüleg hozta és tette le a tekintélyes por­tás pultja elé. — Szoba kellene, van ké­rem? — kérdezte a gyanús idegen, hallatlanul szerény hangon. A portás fölényesen mosolygott. Hogy mit gon­dolnak az emberek? Már mindenki az Atlantic Hotel­ban akar megszállni. Végre mégis elhatározta magát és válaszolt: — Nincs szobánk, kérem! Az idegen modora egyszer­re megváltozott. Hórihorgas alakja kiegyenesedett, arca valahogy energikusabb lett és a hangja is egészen más­képpen csengett: — Lehetetlen! Nekem egy elsőemeleti szoba kell, für­dőszobával A zavar egész skálája fu­tott végig a portás arcán. Ki lehet ez a kopott fráter, a­­kin egyáltalán nem látszik meg, mintha ilyen luxus­­szállodákban szokott volna megszállani, s aki mégis ily fölényes biztonsággal lép fel? Hirtelen eszébe jutott, amit a szállodai és éttermi alkalmazottak genfi főisko­lájának lélektani óráin ta­nult, hogy akadnak gazdag különcök, akik elhanyagol­ják a külsejüket sajnálják a pénzt a taxira, de ha kedvük tartja, ezreseket adnak ki hiábalóságokra. A szája ön­kénytelenül mosolyra húzó­dott, a hangjában sem volt már semmi az előbbi fölé­nyességéből. — Igenis, nagyságos u­­ram.—De azután mégis úgy vélte, hogy az óvatosság sem miesetre sem árthat. Hátha mégsincs egészen igaza a genfi főiskola lélektanárá­nak, á ezért sietve hozzátet­te: — Nálunk azonban az a szokás, nagyságos uram, hogy előre kell fizetni. — Micsoda dolog ez? — pattant fel az idegen. Egyet­len rendes szállodában sem szokás előre fizetni. Kiké­rem magamnak, hogy bizal­matlankod j ék. Egy héten belül úgyis elutazom, akkor majd kifizetem a számlát. Megértette? A portás igenis megértet­te. Megértette, hogy úrral van dolga, aki hozzászokot ahhoz, hogy parancsoljon. Intett az egyik fiúnak, kezé­­benyomta a kért 1-sőemeleti lakosztály kulcsát, a fiú fel­kapta az idegen kopott bő­röndjét és elindult vele a lift felé. Az első hét elmúlt. A gya­nús vendég azonban egyál­talában nem mutatta, hogy utazni készül. A titkór elké­­*’zitete a számlát és felküld­te az elsőemeleti szobába, da a fiú pénz nélkül tért vissza. A vendég felháborodva til­takozott a zaklatás ellen. Máj d ha elutazik, két három nap múlva, akkor kifizeti r számlát. A két-három nap elmúlt, elmúlt a második hét is a második számlát is felküld­­ték a vendég szobájába, de ezt sem fizette ki. A portás éles szeme azonban úgy lát­ta, mintha a vendég fellépé­se most már kevésbbé biztos lenne. Aztis észrevette, hogy távozásakor a lehetőség sze­rint elkerüli a portásfülkét. Gyanús, nagyon gyanús! A portás jelenti az esetet az igazgatónak, de az úgy véli, hogy egy-két napig, a hét végéig még várnak. Elérke­zik a szombat, reggel, dél, délután: a vendég nem fizet., Az igazgató utasítására a portás személyesen viszi fel a számlát és kissé erélye­sebb hangon kéri a fizetést. A vendég sértődötten nyúl a tárcája után. — Furcsa egy szálloda. Ugylátszik olyan vendégek­hez van szókba, akik meg­szöknek a fizetés elől. — Nyugodtan csekkönyvet vesz elő, kitölti a blankettát és átadja a portásnak — Nincs készpénzem, ezt a csekket a Kereskedelmi Banknál váltsák be. Este u­­tazom. — Sajnálom uram, szom­bat van, ma délután már nincsen bank. Fizetés nélkül pedig nem utazhat el. — Dehogynem utazom. Fontos üzleti tárgyalásaim vannak, s ha nem engednek elutazni, a kárért a szállo­dát teszem felelőssé. Vitatkozás. Pénz nincs, a szálloda pedig nem fogad­ja el a csekket. Rendőrség. A gyanús idegen végül még­is kénytelen hétfőig a szál­lodában maradni. Végre el­érkezik a nehezen várt hét­fő, a csekkét bemutatják és a bank szó nélkül beváltja. Bocsánatkérés, portás, i­­gazgató, az egész szállodai személyzet mély hajlongá­­sokkal búcsúztatja a ven­déget. Az pedig dühöng és fenyegetődzik. Ha nem té­ritik meg a kárát, olyan botrányt csap, hogy rámegy a szálloda jóhire. Mit lehet tenni, az igazga­tó fizet, amennyit a vendég kér. Másnap reggel hórihorgas, kopottfelöltős ur jelenik meg a Continental Palace Hotel halijában és szobát kér.... Dr. CIPRUS ISTVÁN FOGORVOS 2884 Scranton Road Tel. CHerry 1-3317 Rendel minden nap reggel 10-től este 6-ig. MINDENFAJTA FURNACE »«szerelést és Javítást telje* jótállással végzünk. Jádogoe mukát: csaloránzást és te*ő Javítást is vállalunk THE PARKHILL FURNACE CO. LOngacre 1-4613 12801 Parkhill Ave DAVE SZABÓ STEVEN'S FLOWERS Virág minden a Ikra Jom«*» 12303 Buckeye Road WA 1 4461 Lengyel János es Csipkés E- lemér tulajdonosok HUMOR PERSZE Dicsekedett a cigány, hogy tőle nem lophatnak el sem­mit. —A beegő a zsálogba ván a pokroczon rájtá feksem, a kepenyeggel takaródzom, a felesigem pedig ázs erdeg­­nek se kell. SOROZÁS ELŐTT Összeírták a faluban a ka­tonaköteleseket. Eljöttek a cigányhoz is, aki furfangból a temetőbe küldte három fiát. — Hány fiad van? — Azokat is mondj ám, akik a temetőben vannak? — Azokat is. — Három fiam van ak­kor, instállom, de a temető­ben vannak. így szabadultak meg a ci­gány fiai a katonaságtól. KI AKAR BÉKÜLNI. Háborúba vitték a cigányt, csata előtt igy szólt a káp­lár j ához: — Ugyán ides vitézs káp­lár ur, mutassá meg nekem ázs én ellenségemet, ki se­­retnék békülni vele. NEM A SZŰR AZ OKA Vékonyka rongyos szűr­ben járt télen a cigány. Megszólították: — Kevés ilyenkor ez a szűr, te. — Elég bizs ezs a sür, de a hideg nágyon sok hozszsá. MINEK A ZSÁK? Krumplilopáson érték a cigányt. — Hogy kerülsz te ide? — Kenyergem sépen, a mint ázs utcán mentem; nagy «él kerekedett, fele­melt, őst kerestil dobot ide a palánkon. — De mit csinál a kezed­ben a krumpli? — Hát ezs igy tertint, a mint a sél idedobott, bele kapaskodtam a krumpli Sá­rába, hogy a sél tovább ne vihessen, de a sél erélkedett és kigyitt a krumli. — De minek a zsák? — Ázs, ázs! — vakarta fe­jét a cigány. — Csak a fene a zsákot ette volna meg. MEGMAGYARÁZTA A plébános egy vasárnapi hitoktatás alkalmával kér­di a cigánytól: — Mi végre jött Jézus a földre? — Hát csókolom a kézit, lábát, főtksztviselő uram,—> felelt a cigány—talán azért, mert az időtájt a menyor­szágban nem ment jól a dolga. A LISTA. A községi biró párbért járt figyelmeztetni; uközben ész reveszi, hogy nincs nála a jegyzék. Odaszól a kisbiró­­nak: — János, szaladj csak ha­mar a listáért. A kisbiró neki indul, de csakhamar elfelejti, hogy miféle listát akar a biró ur. Egy darabig csak tűnődik, aztán beállít a község sokat kifogásoló kovácsához, s a biró elé rendeli. — Itt van, biró uram. — Hát ez lista? — Igenis biró uram, még pedig cocilista. AZ ÚRI IMÁDSÁG Az iskolaév kezdetével a gazdaember beíratni vitte a fiát. A plébános, aki vélet­lenül szintén ott volt, meg­simogatta a jóképű gyerme­ket és azt kérdi tőle: — Nos, fiam, tudod-e már az Urimádságát? — Megkövetem átosság­­gal, — szól közbe az apa,— nem tudja ez még az ura­két; csak az ilyen magunk­­forma szegény parasztem­berekét szokta vót velünk ó­­kor-ókor elmondani, ami úgy kezdődik hogy:.. “Mia­tyánk Ur Isten, ki vagyon menyéjben!” HA MÁR MEG KELL LENNI. Fáradtan tért meg az ün­nepi legációból a kis diák, vulgo mendikás, ahogy köz­nyelven nevezik. Legátusát a paphoz kvár­­télyozták, ő azonban kisbir­tokos emberhez jutott szál­lásra. A magyar ember ugyan vendégszerető, de a kis diá­kot még nem szokás ember számba venni: biz ő tőle nem igen kérdezték, hogy vacsorált-e már? pedig a gazda egész családostól ott ült a jó tejfeles gombócz mellett, mig a kis diák meg húzta magát a padkán. Egyszer mégis nem állhat­ja a gazdasszony szó nélkül odafordult hozzá. — Hát, szolgám, messze földről jössz-e? — Köszönöm, — felel a fiú, — nem igen ehetném biz én. — Nem azt kérdeztem, fiam, hanem hogy hová va­ló vagy? — De bizony nem igen szoktam én vacsorálni, csak hébehóba. A gazda azt hitte, hogy a fiú nagyot hall s nem érti, a mit a felesége mond, s az­ért nagyot kiált rá. — Azt kérdi az anyjukom, hogy hová való vagy? — Már hiszen, — szólt a diák elszánt képpel, — ha o­­lyan nagyon erőltetnek ke­gyelmetek, hát Isten neki. S azzal odaült a tálhoz, megkapott egy facér kana­lat s vitézül közmunkáit a tál tisztességére. FINOM KÜLÖNBSÉG — Kend ma megint ..ré­szeg? — kérdi az őrnagy e­­gyik pongyola kinézésű hu­szárját. — Jelentem alássan . — felelt ez — ez még a teg­napi.-------- • --------A WOODMEN OF THE WORLD 185. PETŐFI­­EGYETÉRTÉS O. TISZTI­KARA A januári gyűlésen sikerült kiegészíteni a decemberi gyű­lésen megválasztott tisztikart. A teljes tiesztikar a követ­kező: Elnök: Weither Vilmos, al­elnöki Pillér József, a mindig mosolygó és sohasem fáradt éltes magyar, jegyző: Janzó Ferenc, 2507 Tuxedo Ave, Parma 29, O., pénztári titkár: Mózser Mihály üzletember, aki megbecsült jó munkával tartja fenn az egylet ügyei i­­ránti érdeklődést. Cime: 3917 * West 21st St., tel. SH 1-3005. Tagkisérő: Csengeri Sándor, ajtóőr: Császár István, szám­­vizsgálók: Id. Galgány Sándor, az egylet 10 éven át volt el­nöke, Bem István és Vince Viktor. MINDENKI JEGYEZZE MEG ha kis vagy nagyobb baja van A Televisionnal (bármely gyártmányú in) teljes garancia mellett megjavítjuk. Steve G. Szabó B. F. G. - TV iskolázott és szakképzett television-j avitó SW. 1-4544 Műhely: 2664 Grand Ave. iiwmirf I ■■■!■*!■ ■!■«■»mm Magyarul rendelje a szenét Hivja fel MARY-T. a FAHRLAND-BIRNBAUM COAL COMPANY magyar irodavezetőjét Esésén és méltányos árban készít r-l minden virág rendelést GAYER'S FLORAL SHOPPF 3033 Lorain Avenue Telefon: ME 1-1889 UJ TETŐ és régi TETŐ JAVÍTÁSA A MI MESTERSÉGÜNK, valamint CSATORNA-KÉSZÍTÉS Minden munkával jótállás jár: Szivesen adunk díjmentes árlejtést. Könnyű fizetési feltételek Art Segedy 3037 E. 123rd Sf. Tel. WY 1-6406 HA GYÁSZ ÉRI A CSALÁDOT, minden szükséges intézkedést hűségesen és lelkismereiesen elvégzi John J. Hriczo MAGYAR TEMETÉS RENDEZŐ — KÉT TEMETKEZÉSI INTÉZET — 9412 Buckeye Rd. 17504 Harvard GA 1-3830 YE 1-0929

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom