Az Erő, 1925-1926 (9. évfolyam, 1-10. szám)
1925-11-01 / 3. szám
1h25. november hó. AZ ERŐ 67 mondta Juci. — Ez is utópia, mint minden nemes dolog az emberek között. — Van, de csak férfiaknál — vélte Évi. — Ideális barátságra csak ők képesek, a nők soha. — Brr, — pattant fel Edit — hát te különbnek érzed azokat ? —- Különbnek, azt nem, csak szabadabbaknak. És azt hiszem, igazi, teljes baráti érzésre csak szabad lélek képes, minket kötöz ezer dolog, a női élet kicsinyességekbe fullad. Nézzétek csak az anyáink, nénéink életét. Milyen ritkaság az, ha nők megőrzik egymás között egy hosszú életen át a gyerekkorban kötött barátság bensőségét. Bizony elkopik az évek során, az otthon és a hivatás gondjai között, legfeljebb ha kedves emlékét megőrzik. — Van benne valami. Ila férjhez megy a leány, egyszerre elszakad teljesen a régi életétől, különösen az álmaitól és ezeket a leánybarátságokat a közös álmok tették széppé. — Azt gondolom, túlfanyarul fogjátok föl ezeket a dolgokat — mondta Ili. — Már miért ne őrizhetnénk meg fiatalságunk legszebb kincsét, az igazi barátság melegségét egy egész életen végig, talán nem vagyunk képesek olyan mély érzésekre, mint a fiuk ? — Igen, csakhogy ők őszintébbek és nem pletykáznak — kotjyantott a vitába a kis Marcsi. Ezen persze nevetni kellett egy sort. — Tulajdonképen sírni kellene rajta inkább — vélte azután Dóra. — Hiszen ez öl meg minden szépet : a pletyka. — Pedig jók az emberek mind, mégis mennyi öntudatos és még több öntudatlan gonoszság van a pletykában — mondta Évi. — Tudjátok, — szólt most Ili — mint minden érzelmi dolgot, a barátságot is, kétféleképen magyarázhatjuk és értékelhetjük: a kis emberek és az ideális lelkek szempontjából. Átlagos, kis emberi morál szerint bizony utópia az a nagy, tökéletes baráti érzés az emberek között, mert ennek van egy törvénye, a legeslegfőbb törvény az emberek között és ennek engedelmeskednek a legkevésbbé: az őszinteség. — Csakhogy az őszinteség sokszor kíméletlenség. — Tévedsz. Az igazi őszinteség tapintat és szeretet. Ha én a lelkem adom valakinek, akkor jóságot és gyöngédséget adok, nem durvaságot. A nyers, vad igazmondás, mely szurkai, vagdal cél és gondolkodás nélkül vagy sokszor nagyon is célosan, nem az igazság szeretetéből, hanem nagyképűségből sarjad, nem őszinteség az, hanem lelketlen elbizakodottság és butaság. — Butasági — csodálkozott Marcsi. — Hát persze. Nem vetted még észre, hogy csak a korlátolt emberekből hiányzik a megértő szív, csak azok a gőgösek és elbizakodottak ? Az igazi nagy intelligencia, a biztos, nagy tudás mindig jóság, mindig megértés és csupa alázat a világgal és az esendő embertestvérekkel szemben. — Milyen gyönyörű ez, ha igaz! — sóhajtott fel komikus naivsággal Marcsi. — Bizony igaz — mondta Ili és tündökölt a szép, hű szeme, — Azért volt a világ legnagyobb bölcse, legkrisztusibb lelkű tanítója a pogány Sokrates, mert ezt hirdette az életével és a halálával is. — És igen — folytatta Ili — igaz az: átlagemberek számára utópia a tiszta barátság és utópia minden nemes és szép gondolat. Az ő kis lelkűk pókhálójában ott leselkedik a csúf, utálatos pók: az önérdek, a kapzsiság, a hiúság mindig. Hogy is érthetnék meg az élet legmélyebb bölcseségét ők: hogy jobb adni, mint kapni és hogy ajándék az életben minden: nemcsak a múló materiális javak, hanem a lelki kincsek és ajándék a bánat-is, a szenvedés is bizony. —- És itt van, látjátok, Isten legnagyobb, leggazdagabb ajándéka, a barátság. Őrizzétek, óvjátok a portól, a ködfoltoktól. Hát van olyan szép és nagy érzés, mely nélkülözhetné a barátságot? Nem barátunk-e ez a gyönyörű természet, az alkonyat lángoló szépsége, a csillagos ég, az erdő, a folyó? Nem barátja a szülő a gyermeknek, testvér a testvérnek? Nem barátunk-e minden kedves könyvünk, a vers, mely lelkünk legtisztább rezgéseit visszhangozza, a dal, melynek szárnyán röpülni tanulunk? Minden nagy lélek, művész, tudós, amberbarát nem barátunk-e a szó legnemesebb értelmében? És van-e igazabb, alázatosabb és szeretőbb szívű jóbarátunk, mint az, aki meghalt érettünk a keresztfán?... Bizony van barátság, tele van vele az élet, csak meg kell látnunk, meg kell őriznünk, méltóknak kell lennünk rá. Leányszoba-díszítések. Ma, amikor az anyagárak megkötik a szabadabb mozgást, arra kell törekednünk, hogy a szobadísz textilje alkalmazkodjék a gazdasági előfeltételekhez és amit anyagban nem nyújthatunk, pótoljuk ízléses kézimunkával. Ezt szolgálja a Biedermayer-stilushoz simuló,' most divatos kézimunka-technika, mint a rececsipke, kötöttcsipke, a berlinipamutból horgolás. A függöny az ablakot simán takarja, kisebb és az alatt nagyobb fodorban végződve, a szoba padozatáig ér. Anyaga borsótüll vagy batiszt. A sima rész kézimunkája rececsipke, a bojtok zseniliiából házilag készülnek. Az alsó részt takarja a két szárny és ennek felső fodra. A párna felső és alsó lapja cikkelyes, körülete fodros. Anyaga különböző színű berlinipamut. Munkája horgolás. A lámpa faállványon nyugszik. Anyaga selyem vagy libertibatiszt; csipkéje aranyszálból házilag horgolt. A lámpa anyagának színe kell, hogy harmonikus kiegészítője legyen a szobafal színének. líszéky Elza iparművész.
