Az Erő, 1925-1926 (9. évfolyam, 1-10. szám)
1925-11-01 / 3. szám
66 AZ ERŐ 1925. november hó. nak tartottam és úgy csúsztam ide.“ — Meglehet, én is illy módon érkeztem haza ... Közli: Rédeyné Hoffmann Mária. # Arany János balladái. (Magyar dolgozat.) Bevezetés : Egy egyszerű, magyar parasztváros egén, a múlt század elején feltűnt egy fényességes kis csillag. Egyre jobban tündökölt útjában, ragyogása csakhamar messze elvilágított; korán megnősült s pályáján folyvást magasabb íveket írva, híres balladákat és eposzokat írt, Pestre költözött és az Akadémia titkára lett . . . * Kazinczy Ferenc jelentősége. (Magyar dolgozat.) Bevezetés: Azok, akik hivatásszerűen űzik a sportot, gyakran egy olyan embert szerződtetnek, akik nekik az illető sportszakmában hasznos útbaigazításokat adnak. Ezeket az érdemes embereket trénereknek nevezik. Ilyen irodalmi tréner volt Kazinczy Ferenc . . . Közli Vajthó László. Rovatvezető : KELECSÉNYI GABRIELLA. A legnagyobb ajándék. Két nap óta nem volt olyan derűs a leánytábor élete, árnyék borult föléje. Semmiség volt az egész: Dóra és Piroska összekülönböztek valami bolondságon. Régi gyerekszisztéma szerint örök haragot játszottak, egyik a sátorban duzzogott és tizennégy szilvásgombóc helyett csak kettőt evett ebédre, a másik egész nap a réten feküdt és az ezüstszárnyú felhők röpködését nézte szótlanul és elkeseredetten. Pedig milyen kedvesek és szépek voltak máskor öszszesimuló, aranyos jókedvükkel; vidám és meleg barátságuk elborulását megérezte az egész tábor. És hiába volt minden békítési kísérlet, pedig mindent megpróbáltak a társaik, egyik békeküldöttség a másik után kereste fel őket, hiába. — Nagyon fáj, nem megy — mondta Dóra. — Túlságosan szerettem Piroskát, minden gondolatomat megosztottam vele. És ő megcsúfolta, kijátszotta az én szeretetemet, prédára dobta, ami a legszentebb nekem. — Nem, nem bocsátók meg — mondta Piroska is. — Ha én szeretek valakit, csak egyet kérek tőle, de ez parancs és törvény: hogy higyjen bennem. Hit nélkül nincs barátság, nincs szeretet. Dóra kételkedni tudott bennem, elhitte az első szóra, hogy visszaéltem a bizalmával, ez nem barátság. — Azért ki lehet békiilni — vélte Edit, aki józan nyugalmú, fölényesen komoly és tartózkodó lélek volt. — Legfeljebb nem lesztek többé olyan Castor és Pollux-fajta csudapéldányok. Azt gondolom, jobb is így: ennél a szilaj és önzőén mindent magának követelő nagy barátságnál többet ér a csendes, derűs pajtási viszony, amivel mindenkit magunkhoz vonhatunk, anélkül, hogy a lelkünket egészen odavessük. Úgyis annál gazdagabb az ember, minél kevesebbet ajándékoz oda magából, csak az a miénk, ami itt marad a lelkűnkben. — Nem, nem! — kiálotta Dóra. — Ez az önzés filozófiája, nekem nem kell ez a hűvös barátságparódia. -Vagy — vagy! Én egészen adom a lelkem és egészet is akarok kapni érette. — És igazad is van — mondta Ili, a tábor lelke, akit csendes és meleg szívéért mind nagyon szerettek. így lett sokat vitatott témájuk a barátság egy gyönyörű nyárvégi alkonyaton az öreg hársfa alatt. Nincs a világon semmi szebb ezeknél a nyárvégi alkonyainknál az erdő szélen. Tele volt vadgalambbúgással a táj és az ég mélységes kék vizében aranyhajók úsztak. Köröskörül hallgatag erdők, méltóságos öreg hegyek, odalenn a nagy ezüst folyam és a sziget, a távol képébe tisztán rajzolódott egy messzi torony karcsú vonala és a lelkűkben templomi csend. És nincs a világon semmi szebb, mint egy ilyen napsütötte kedvű, életpompájától igézetes leánysereg ott a nagy fa körül, az erdő szélén, amint hallgatja a végtelen élet szent zengését. — Haragudni itt! Hát nem érezitek micsoda profán dolog ez! — kiáltott fel Ili. — Nem érzitek most, milyen gyönyörű e világ, az élet? Milyen gyönyörű ez a hely, ez a kedves, öreg fa, ez a nyilt nagy rét a hegyoldalon, ezek a vadgalambos erdők, ez a kék hegykoszorú és mi, mi itt az öreg fa körül! Hát maradhat itt harag az ember szivében? — Harag, az nem, de fájdalom, az igen — mondta szomorúan Piroska. — A természet tündöklő tükrében mélyebbé és bensőségesebbé válik a bánat, még jobban fáj a szíve az embernek itt. ' Dóra nem szólt semmit, csak lecsüggesztette szép barna fejét. — Nem is lehet ideális barátság a világon —
