Az Erő, 1925-1926 (9. évfolyam, 1-10. szám)
1926-03-01 / 7. szám
1926. március hó. AZERÖ 161 * Egy háromlámpás hordozható rádióvevő elkészítése. Irta: VÖRÖS LÁSZLÓ. lia valaki külföldi, főleg' amerikai yádióujságokban lapozgat, észreveszi, hogy odaát az emberek előtt milyen nagy közszeretetnek örvend a hordozható vevőkészülék, vagy ahogy ők nevezik, a „portable“. Nagy gyárak foglalkoznak olyan többlámpás gépek készítésével, melyek egy kisebb utazóbőröndbe vannak építve. A gépen kivül helyet foglal itt még az anod és az igen kedvelt száraz fűtőtelep, továbbá egy hangosanbeszélő, sőt a bőrönd födelébe elrejtve a keretantenna is. Ha a boldog tulajdonos például kirándulásra magával viszi a vevőgépet, a célhoz megérkezvén, ott ajcárhová leteszi a gépet és miután a födelét felnyitotta, egy gombnyomásra üzemben áll készüléke. Ezek után csak arra kell ügyelnie, bogy bőröndfödelébe szilárdan beépített keretantenna síkja az éppen vétel alatt álló adóállomással egy irányba essék. Magát a keretet nem igazíthatja, ezért az egész bőröndöt kell jobbra-balra forgatnia. Ez azonban csak egy a sok közül. Van még sok más, jobb-rosszabb k onstrukció, amelyeknek puszta Ismertetése helyett, úgy hiszem, alkalmasabb lesz, ha arról beszélek, hogy hogyan kell egy célszerű és főleg a lehetőségig olcsó hordozható gépet elkészíteni. Ismertetésemet két részre osztom, ami a következőkben leli magyarázatát. Bizonyára lesznek olvasóink között olyanok, akik az egyszerűség, olcsóság és egyéb szempontokból nem szándékoznak útigépet készíteni. Ezekre az olvasóinkra való tekintettel az első rész egy bevált, ú. n. „zárókörös“ háromcsöves vevő leírását fogja tartalmazni, aminek itt még semmi köze az útigéphez. Ha most valaki tovább megy és ragaszkodik u címben jelzett vevőhöz, annak a második részben utasítást fogok adni arra, hogy a fenti ve vő gépből, minden átalakítás nélkül, hogyan készíthet egy „portablevevőt“. Ami minden rádió elkészítésénél a legelső: nézzük a kapcsolási vázlatot. Amint látható, elkészítendő gépünk a következő elrendezésű: egy hangolhatatlan (aperiodikus) antennakörre induktive van kapcsolva az első cső, amely magas frekvenciájú erősítőként szerepel. Ez a rezgéseit egy hangolható zárókörön keresztül adja át a detektorlámpának, mely a saját rácskörére van a zárókör révén visszacsatolva. Ennek a visszacsatolásnak — mint azt egy múltkori számban említettem — megvan az az előnye, hogy igen nagy erősítési foka mellet oly csekély rezgéseket ad, erős visszacsatolás esetén az antennának, ami még a közvetlen szomszédunkat sent zavarja. A detektorlámpa auodján keletkező pulzáló egyenáramot egy vasmagos transzformátor segítségével az alacsony frekvenciájú erősítőlámpa veszi át, amelynek anodján végül rendelkezésünkre áll a telefon számára szükséges felerősített lüktető egyenáram,. Most pedig az egyes alkatrészeket fogom felsorolni és mindegyik mellé megjegyzéseket fűzök abból a célból, hogy az az olvasónk, aki egy jó vevőgépet akar magának összeállítani és alkatrészeit ezután fogja vásárolni, de nem ismeri az egyes anyagok jó és rossz oldalait, biztos támpontot kapjon. A zárójeleken belül az egyes gyártócégek neveit vagy az alkatrészek speciális elnevezéseit fogom megemlíteni. Amint az 1. ábrából látható, szükségünk van két darab forgókondenzátorra. Mind a kettő 500 cm. kapacitású, finom hangoló nélküli,* egyenes karakterisztikájú. (Telefongyár, Budapest; Ormond Co. London.) A három darab lámpa megvásárlásánál a következő szempontok irányadók: ha tényleg az utigép a célunk, akkor „Echo“ E 15-ös lámpákat veszünk, melyek univerzális mivoltuk mellett igen alacsony anodfeszültséggel (10—40 Volt) dolgoznak és így kis, könnyű anodtelep alkalmazását teszik lehetővé. Hátrányuk nagy fűtőáram fogyasztásuk (0T— 0 15 Amp.) és a rendesnél valamivel kisebb élettartamuk. De ha ránk -nézve fontosabb a kis fűtőáramerősség és a kisc-bb ‘érzékenység mellett a nagyobb élettartam, mint a magasabb auodfeszültség, úgy az „Egyesült izzólámpa r.-t.“ M. R., jelű lámpái ajánlhatók. (Adatai: fűtőfeszültség' 3 Volt, íűtőáramerősség 0 06 Amp., anodfeszültség detektorlámpa esetén 40—50 Volt, erősítőknél 60, esetleg — ha van — 90 Volt.) Ezután a transzformátorra kerül a sor. Itt az irányadó a nagy menetszám és a nagy vasmagkeresztmetszet. (Ajánlatos a Telefongyár 1:3'5 áttételű transzformátora vagy az 1:4 arányú „Sába“ transzformátor.) Kell még két darab 30 ohmos izzítóellenállás és egy 500 ohmos potenciometer (R2), mely a magas frekvenciájú erősítőlámpa rácstöltésének változtatására szolgál. (Ez utóbbi alkatrészekből jót és főleg olcsót készít a Telefongyár.) Szükségünk van még 3 darab (lehetőleg kapacitásmentes) lámpahüvelyre, egy 300 és egy 2000 crn.-es blokkondenzátorra, egy 2 Megohmos szilitpálcára (tartóval), egy kikapcsolóra (tumbler), melynek segítségével az egész készülék egy kézmozdulattal teljesen kikapcsolható, mivel a közös minuszvezetóket csak ezen tumbler után visszük szét a készülékbe, továbbá egy legalább 6 mm. vastag, 350 mm, hosszú és 480 mm. széles ebonltlemezre, mint mellső lapra (panel), végül egy cca 15—-20 mim vastag, 330 mm. hosszú és 180 mm. széles, lehetőleg kéményfalapra, mint alapdeszkára, különböző csavarokra és belső vezetékekre. * Az összeépített finom hangoló egy speciálisan magyar, de rossz „szokás.“ Alkalmazása mellett a kondenzátor stabilitása kisebb, beállítása nehézkesebb. Helyette (de csak a Ca kondenzátorhoz) egy a külső panelra erősített kis gummitárcsát alkalmazunk, mely a kond. forgatógombjához szorulva azt finoman mozgatja („Merz“ finom hangoló.)
