Az Erő, 1925-1926 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1926-03-01 / 7. szám

158 \ Z ERŐ 1926. március hó. gém pedig udvarias mozdulattal melléje segítettek. A kocsi megindult. A kolompos ember előresza­ladt és lihegő fáradsággal folyton rázta kolornp­­ját. A kocsi két oldalán csengőt rázó emberek sza­ladtak. A gyors futásban rettenetesen izzadtak. Verejték csurgott le arcukról, szegényeknek a nyel­vük lógott, de azért lihegve, elfulladozva rohantak a kocsival. Nemsokára megritkultak a fák és szabályos táb­lákba sorakozva, szépen művelt veteményes földek terültek el a messzeségbe. Enyhén emelkedő dom­bok szegélyezték a zöld mezőséget és gabonatáblá­kat. Rendkívül barátságos volt minden. A kis lovak a szaladó emberekkel sebesen üget­tek. Itt-ott csinos házak tünedeztek fel kertek kö­zepén, mind sűrűbben, mígnem a lovacskák egy­szerre kövezett útra robogtak fel. Két oldalt lom­bos fák között haladtunk, most már szabályos sorba épített házacskák között. Egy-egy emeletes ház is feltűnt, úgy látszik, vá­rosba jutottunk. Számtalan ember jött-ment és megbámultak en­gem, az idegent. Feltűnt az is, hogy a természe­tes és magamhoz hasonló emberek közt több apró, kisfejű embert láttam és mindegyik előtt csengős ember szaladt. Bántó, groteszk hatású volt, mikor láttam embereket, akiknek a feje valósággal alma­nagyságú volt. Kíváncsian mutogattam ezekre az emberekre, meg a saját fejemre, hogy megtudjam, kik ezek? A mellettem ülő ember csodálkozva nézett rám, majd kiterjesztett kézfejét mindig magasabbra és magasabbra emelte, mintegy fokokat jelezve vele. Megértettem; olyasfélét akart magyarázni, hogy minél nagyobb úr valaki, annál kisebb a feje. Amint később tapasztaltam, ez így is volt. A kocsi mellett szaladó emberek s a mellettem ülő is egész úton szakadatlanul, roppant bőbeszé­dűséggel vitatkoztak, beszélgettek, de a kocsi hátsó ülésén ülő kis fejű ember egyetlen szót se szólt, hanem apró madárfejét gőgösen fölemelve, méltó­ságteljesen hallgatott. Csoda nagy úr lehet, — gon­doltam magamban —- ha ilyen kis feje van és egyetlen hangot nem szól. Már jó ideje mentünk a hosszú, egyenes utcán, közben számtalan emberrel és hasonló kis szekerek­kel találkoztunk. Némelyik szekér aranyos színűre volt befestve és benne apró fejű emberek ültek, jobbról-balról meg csengetyűsök szaladtak. Az egész út alatt a számtalan kolomp és csengő olyan éktelen csörömpöléssel szólt, hogy alig vár­tam már, hogy kábult fejem és zúgó fülem meg­pihenhessen. Valami kis patak fölött húzódó kóládon hajtot­tunk át és rövid idő múlva egy nagy, aranyozott fakapu előtt megálltunk. A nagyon cifra rácsozat előtt nevetségesen össze­vissza zsinórozott és kicif­rázott tarka egyenruhába öltözött két óriási termetű katonaféle állt feszes vigyázz állásban. Fegyverük nem volt, csak a kezükben tar­tottak igen hosszú, fehér botot, amelynek a tetején a legkisekb mozdulatra is számtalan kis csengő csillin­­gelt össze-vissza. Leszálltunk a kocsiról. A kapuörök megrázták csen­gőiket, a kapu kitáfult. Hosszú, nagyon hosszú kes­keny úton mentünk végig, mígnem emeletes, arannyal bemázolt falú házhoz értünk. — Hová megyünk ? — kérdem. Valami olyan feleletet kaptam, amiből azt értettem, hogy a legfőbb úrhoz, olyan nagy úrhoz, aki a feje ennek a birodalomnak vagy ország­nak. 4. Találkozás a főplemplemmel. Hirtelen aranyozott ajtók csapódtak szét előt­tünk és tágas, cifra teremben találtam magamat, A falak körül négy-öt sorban emelkedő padok hú­zódtak el. Hátul, magas emelvényen, vörös bársony­szék állt, amelyen egy hihetetlen kis fejű ember ült. Olyan döbbenetesen kicsi feje volt, mint va­lami igen apró alma. Jobbról-balról két-két ember szakadatlanul legyezte. Az emelvény alatt igen sok ember állt, csengőkkel, kolompokkal, hosszú Hi­dakra aggatott apró kis csengetyükkel, zászlókkal, jelvényekkel a kezükben. A - padok első sorában ugyancsak igen apró fejű emberek ültek. Bevonulásunk nagy csodálkozást keltett. A2 apró fejű emberek fölemelkedtek a padokból és kí­váncsian nyújtogatták fejeiket felénk. A csengők, kolompok egyszerre megszólaltak és fülsiketítő zenebonát csaptak. Valamennyi ember egyszerre kezdett beszélni. Ebben a rettenetes zsi­

Next

/
Oldalképek
Tartalom