Az Erő, 1925-1926 (9. évfolyam, 1-10. szám)
1926-02-01 / 6. szám
1926. február hó. AZERÍ1 147 pG 'h a m. csali éneüeixrein az zoo n&Ta nowm. A tavalyi Jókai pályázat nótái. — 3.19ta.~>«. í^TTTTTTS A bratkoviceí huszárok nótája. 1896-ban tizenhárom huszár elkeseredésében eltette láb alól kegyetlen őrmesterét, Diószegi Mihályt. Mind a tizenhármat halálra Ítélték. Valahogy nagyon sokan voltak egyszerre akasztófára menők, megsajnálta őket a magyar közvélemény. Kegyelemért folyamodtak többek között azok a vármegyék is hivatalosan, ahová a legények valók voltak. Hiába. A király a lázadás kérdésében, mint mindig, most is hajthatatlan maradt. Aznap este azonban színházba ment. Nagyon tetszett neki A piros bugyelláris, különösen Török biróné: szegény, épen ravatalán fekvő Blaha Lujza. Annak meg épen ezt a nótát kellene elénekelni: Be szeretnék a császárral beszélni, De még jobban szobájába bemenni, Megmondanám a császárnak magának Lányokat is sorozzon be bakának. S Uramfia, mi történik ? Blaháné kilép a lámpák elé, a, zenekar bevezeti az ismerős dallamot, de a szöveg új, a pillanat hatása alatt születik: Be szeretnék a királlyal beszélni, De még jobban a szemébe mondani, Adjon pardont az én kedves babámnak, Meg annak a tizenhárom huszárnak. A közönség felállva tapsol. A király arcán látszik a meghatottság. Kihajol a páholyból és nagyon komolyan bólint Blaháné felé. Másnap csakugyan megérkezik a kegyelem. Tegyük le ezt az emlékezést a kedves halott koporsója mellé virágnak. Egyik katonanótánknak mától kezdve több verse lesz eggyel — ugyebár ?
