Az Erő, 1925-1926 (9. évfolyam, 1-10. szám)
1926-02-01 / 6. szám
132 A Z EB ö 1926. február hó. Magyar erdők háborúja. Regény. Irta : HAMVAS JÓZSEF. X. Nagymagyarország. Kegyetlenül erős tél volt. Amilyen még nem jött, amióta ez' a liavas időjárás leszállt Európára. A folvók szinte fenékig fagytak és ahonnan az erős szelek elsöpörték a havat, ott a hidegtől megrepedezett a föld. Palladion volt annak az új világvárosnak a neve, amely a Kongó partján épült és teljesen az európai telepesektől népesült be. A vasúti vonalak innen mindig jobban belenyúltak Közép-Afrika termékeny vidékeire. Az ipar és kereskedelem szédítő gyorsasággal fejlődött itt és az emberek, akik ideköltöztek, örültek a cserének. A túlzsúfolt Európa állandó súrlódások fészke volt. Most, hogy szabad levegőt kapott az emberi törekvés, mintha megkönnyebbült volna a világ hangulata. Palladion iskoláiban olyan térképet tanultaik a gyermekek, amelyen Európa államainak határai csak szaggatott vonalakkal voltak megjelölve, mint tisztán elméleti határok. Gyakorlati jelentősége úgy sincs már a dolognak, hiszen az egész egy terméketlen, lakatlan hósivatag. Az újévi ebéd után a hansági telepen a dohányzóba mentek át feketekávét inni. -Az egyik asztalon könyvek feküdtek, Zóra felvette a csomót és szétosztotta a férfiak között. A férje nevetve utasította viszsza. Neki már mutatta a felesége. Ö már ismeri feleségének terveit. A könyvek Palladionból való könyvek voltak. Részint iskolai könyvek, részint röpiratok, de volt közöttük néhány tudományos munka is. — Nézzék meg, kérem, ezeket a nyomtatványokat. Egytöl-egyig azt bizonyítják, hogy az emberiség leszámolt Európával, nem törődik többet vele. Mint valami tengerbe hullott kincs után, nem akar senki leereszkedni, hogy felhozza. Ma tehát békében élünk itt. A hungaritot is szívesen veszik Palladionban, mindig nagyobb lesz a kereslet, tehát meg is tudnánk élni a magunk kenyerén. Azt meg egyenesen beteges különcködésnek tekintik, hogy mindenfélét összevásároltunk a hó alatt. Nézzék, az egyik könyv humoros munka. Ez tele van olyan tréfákkal, hogy mi megvettük a szép kilátást a Pilétus-hegy tetején, az adelsbergi cseppkőbarlangot, mert ez a hó alatt kiválóan alkalmas nemzetközi gyűlések tartására, különös tekintettel arra, hogy Európában már egyáltalában nem lehet nemzetközi gyűlést tartani, minthogy ott csak egy nemzet ól már: a magyar. — Amíg így gondolkoznak és így tréfálnak, addig nincs baj, — folytatta Zóra. — Hanem egyszerre máskép lesz minden, ha Európában a világ megváltozik. Most valamennyien feszült figyelemmel néztek Zórára. A férje meg a férfiak arcát nézte, mert ő már tudta, mit fog mondani a felesé'ge. — Megígértem, hogy újév napján vallomást teszek. Megtartom az ígéretemet, A tanár úr is segített benne, hogy megtarthassam ígéretemet. — Én? — csodálkozott a geológus. — Nem tudok róla. No, igen, — folytatta Zóra. — Volt szíves és ideadta a jegyzeteit, azokat ismétlten átolvastam. Ezekből győződtem meg arról, hogy a magyar erdőket besorozhattuk katonának, háborúba vihettük őket a. világ ellen, de aztán szépen hazaküldhetjük őket megint, ha itt a bélke. — Haza akarja küldeni az erdőket ?! — fakadt ki a mérnök. — Tudja, hogy mi az? Azt a sok millió fát nem vágja ki Magyarország egész lakossága öt év alatt. Aztán, ha kivágta, mit csinál vele? Csak úgy ott fognak feküdni a lombok a földön és elzárják a talaj elől a napsugarat. Elhordatni? Tíz esztendő nem elég hozzá. A geológus rábólintott, hogy úgy van. Dani azonban feszült figyelemmel csüngött Zorán, mert ő erősen meg volt győződve, hogy Zóra megtalálta a megoldást, És az asszony folytatta is. — Én nem tudtam volna azt ilyen pontosan kiszámítani, hogy mennyi időbe kerülne az erdők kivágatása és elhordása. De azzal le is számoltam, mert nem tartottam helyesnek. Annyit tudtam, hogy soká tart. Nekünk pedig már sietnünk kell. Azt mind tudjuk, hogy erre a fagyos világra ráfizetünk és ezt a ráfizetést már nem bírjuk ki sokáig. — A tervet, kérem, a tervet! — szólt bele izgatottan a mérnök. — Azonnal, kérem, — folytatta Zóra. —. Előbb még nekem van egypár kérdésem- Mérnök úr, hány repülőgépünk van? — Teljesen kifogástalan és használható állapotban negyvenkettő. — Három hónapon beliül ötezer darabot el tudnának-e készíteni? — Azt hiszem, nem.-—• Ha Európának minden rendelkezésünkre álló gyárát erre használjuk föl. — Attól félek, hogy a gyors munika nem lesz kifogástalan. Hanem, ha égy hónapot a berendezésre, a munka bevezetésére fordíthatunk,, akkor elég lesz még bárom hónap. Megjegyzem, hogy ez hallatlan vállalkozás, mert akkor nekünk magunknak több repülőgépünk lesz, mint a földkerekség összes hatalmasságainak. — Nem is akarok ennél a számnál megállni, — folytatta Zóra. — Mert nekünk nem elég az, hogy Európa fölött uralkodunk. Ma már kicsiny a világ é« aki uralkodni akar, annak az egész földön kell éreztetnie erejét. Tiz, tizenöt, húszezer repülőgépünk, vágj' még ennél több járja állandóan a levegőt, akkor a magyar légi flotta megismerteti és becsültté teszi az egész világon a magyart. De ez csak az első pont, amire nézve felvilágosítást akartam. A második kérdés, hogy abban az esetben, ha megtámadnának, hogyan tudnánk védekezni ? — Megtámadnának? — kérdezte csodálkozva a geológus professzor. —- Tgen. Ha Európa felszabadul a hótakaró alól és megint lakhatóvá lesz, mint azelőtt, nem akarják-e majd erőszakkal visszavenni tőlünk azt, amit megszereztünk ? — De hiszen pénzért vettünk meg mindent. Megvannak az adásvételi szerződések.
