Az Erő, 1924-1925 (8. évfolyam, 1-10. szám)
1924-12-01 / 4. szám
84 AZ ERŐ 1924. december hó. Ilyen 1. az úgynevezett monokel lencse. Közönséges, egyféle üvegből készült. A fényképezés nagy mesterei közül nem egy közönséges szemüveget használt. Ismertető jelei: semmiféle jelzés nincsen rajta, néha még foglalata sincsen, csak egy drótdarabka vagy ragasztás erősíti a kamarához. A nagy átmérőjű lencsének csak igen szűk nyílásán behatoló fény van felhasználva. Teljesen éles képet sohasem ad. Művészi hatások elérésénél inkább nagy formájú masináknál, vagy egészen olcsó gépeknél alkalmazzák. (2. ábra). 2. A periskop két monokel-lencse összetételéből keletkezik. Itt az egyik lencse kissé korrigálja a másikat: élesebb képet ad, mint előde, de még ennél is igen kis nyílást lehet csak felhasználni. A fölirata „Periscop“ objektív, vagy ha nincsen semmi jelzése, meg lehet ismerni a Írót lencséjéről, mely a foglalat két végén egymástól bizonyos távolságban van elhelyezve. (3. ábra). Az eddig felsorolt objektiveknek egy közös Libájuk van: a beállításnál a látható sugarak metszési pontján keletkezik éles kép. De lemezre viszont a szemnek láthatatlan kémiai sugarai hatnak, ám ezeknek a metszéspontja kissé közelebb van az objektivhez. Ezen a bajon a kétféle sugár egyesítésével segítenek. Az egyesítés egy más üveganyagból készült homorú lencsével történik, melyet liozzáragasztamak a domiboruihoz. Ismertető jelük éppen ez a ragasztás. Az efajta lencséket nevezik achromatikus lencséknek. Ezek alkotják a második csoportot. 1. Egy ilyen achromatikus lencse a gépre szerelve viseli a „Tájkép-lencse“ nevet. (4. ábra). Fölirata többnyire „Achromat“; eléggé nagy nyílással már jó képet kapunk. 2. Egy foglalat két végén elhelyezett achromatikus lencsékből készül az aplanát. Általánosan kedvelt objektiv. Eléggé fényerős, szép képet ad. Fölirata különböző „Aplanat.“ (5. ábra). 3. Az aplanatat már csak a legmodernebb objektiv, az anasztiginát múlja fölül. (6. ábra). Speciális üvegből készül. Fő előnye, hogy igen nagy fényerő, például f 1 :3-5, sőt f 1:2 is elérhető vele és nagyon éles képet ad. Akármilyen objektived van, készíthetsz vele jó képet, ha ismered és nem kívánsz tőle lehetetlent. Ha nem eléggé nagy a fényereje, állványról fotografálj. úgynevezett időképet készíts vagy erős napsütésben vegyél le jól megvilágított tárgyakat. Németh Ernő. Könyvkötő-papír készítés. Tudom, hogy Az Erő olvasói közül sokan kötik otthon a könyveiket s azt is tudom, hogy a könyvkötőpapir nagyon drága. Ezen pedig könnyű segíteni. Olcsóbb és szebb könyvkötőpapirt készíthetünk otthon, mint amilyet a papiriizletben lehet kapni. Elkészítéséhez szükséges egy akkora papir (lehet halványan írott is), amilyen nagyságú könyvkötőpapirt akarunk készíteni. Kell hozzá egy ecset, Körülbelül 2—3 cm. átmérőjű szőrözettel. Végül kell megfelelő színű „Háj“ ru!hafesték. A papirt négy rajzszeggel felszurjuk egy kemény papirra, vagy fára, amelyiken lehet festeni. Ezután a papirt bekenjük keményítő ragasztóval, (a keményítőragasztót úgy készítjük, hogy 1 dl vizet felforralunk és miikor forr, hígított keményítőt öntünk bele folytonos kavarás közben, míg csak sűrű pépet nem kapunk) s megvárjuk, míg teljesen megszárad. Ezt azért kell tenni, hogy a papirt erősebbé tegyük s ne szakadjon el hamarosan. Ha megszáradt, újból bekenjük s rögtön befestjük vízben elég sötétre olvasztott ruhafestékkel. (Az nem baj, ha az ecset szálai által képzett vonalak látszanak). Most vagy az ecsettel becsapjuk az egészet s ekkor márványpapir kinézése lesz, vagy meghatározott távolságokban az ecsetet oldalára fordítva, lenyomjuk a papirra; vagy különféle mintákat festünk. Lehet azután a fésű fokaival végigliuzni egy irányiban s azután keresztben. Azután lehet mást is csinálni, csak kicsit gondolkozni kell. Ha valaki ügyes festő, festhet rá egy kis tájképet, vagy bármilyen finom festményt, csak ilyenkor azt a részt nem festi be ruhafestékkel. Éppen így lehet felírást is csinálni. Az is szép lesz, ha az ecsetet más színű festékbe mártjuk s néhány helyen a papírhoz érintjük. Ha most már a minta kész van, meg kell szárítani, még pedig úgy, hogy nap ne érje. Ez volt a mintával készített papir. Lehet azután minta nélkül is készíteni. Ilyenkor a ragasztót úgy csináljuk, hogy kevesebb keményítőt teszünk bele. Ezáltal elég folyékony lesz. A papirra sok ragasztót kenünk. Befestés után megfogjuk a papir két sarkát és1 felemeljük, hogy folyjék a papiron a festék, mikor nxár éppen lefolyna a papírról, akkor hirtelen a másik két sarkát fogjuk meg s így ellenkező irányban folyatjuk a festéket. Ezt ismételjük néhányszor s ezáltal szépen egymásba folyó tónusokat kapunk. Soós Zoltán, főgimn. VII. o. t.
