Az Erő, 1924-1925 (8. évfolyam, 1-10. szám)
1924-09-01 / 1. szám
1924. szeptember hó. AZ ERŐ 5 nagy műgyűjteménynek a megalapítója. Ő eleinte arany-ezüst dísztárgyaknak, ötvösműveknek, továbbá könyveknek és érmeknek gyűjtésére szorítkozott, később azután mindenféle ritka és értékes tárgyaknak a gyűjtését tűzte maga elé célul. Ferdinand idejében jut kótyavetyére a híres Korvinák jórésze, melyekből egész sorozatot szerzett meg a családi gyűjtemény számára. De nemcsak könyvek, hanem ötvöstárgyak egész légiója került Ferdinánd uralkodása alatt Bécsbe. Halála után az örökösök közt háromfelé osztott gyűjtemény Bécsben, Gráczban és Innsbruckban, illetve Ambrasban lelt elhelyezést és az utódok éppen olyan lázas buzgalommal gyűjtötték a jövendőbeli múzeumok anyagát, mint az alapító. Utódai közül nagy hozzáértéssel szaporította az ambrasi gyűjteményt tiroli Ferdinánd, akinek gyűjtőszenvedélye legalább erőszakosságokba nem csapott át. Mert később divattá lett, hogy a híres, messze földön gazdagságáról és műtárgyairól ismeretes magyar emberektől, sőt családoktól erőszakos, olykor csalárd, legtöbbször jogtalan elkobzás útján szerezték meg a kincstár szaporításához szükséges darabokat. Siklóssy László kis könyvében: „Műkincseink vúndorútja Bécsbe“, valamint Takács Sándor műveiben (Rajzok a török világból, I—III., Régi magyar kapitányok, stb.) megtalálhatjuk a nevezetesebb családok kifosztásának, a kiválóbb műtárgyak és műkincsek kivitelének történetét. Különösen Miksa és Rudolf azok, akik egy-egy különösen hires műkincs megszerzésénél, egy-egy különösen gazdag család elszegényitésénél néha még erőszakosságoktól sem riadtak vissza. Ecsedi Báthory István még csak gyöngélkedett s ennek a hírére a császáriak máris ott ólálkodtak Ecsed körül, hogy híres kincseit megszerezhessék. Homonnai Drugeth György még kiskorú volt, mikor főbenjáró bűn miatt anyjával együtt elítélték, úgy hogy Lengyelországba kellett menekülniük; a vagyont, a híres, nevezetes Drugeth-kincseket természetesen elkobozták. így járt a híres Telekessy-, nemkülönben az Ulésházy-család is. Mikor a híres Dobó István 1602. szeptember 15-én éjjel meghalt, váltott staféták vitték a híres gazdag ember halála hírét Bécsbe, Prágába s onnan rövid idő alatt, már szeptember 27-én elindul Rudolf parancsa, hogy Patakon a Dobó-kincstárból a legszebb műkincseket, a legritkább és legjobb karban levő érmeket válasszák ki az ő számára. Sodronyzománcos serleget Magyarország email címerével, Mátyás királyunk birtokából Dobóékhoz került ősrégi ezüstkancsót a Korvin-címerrel s azután a láncoknak, gyűrűknek, násfáknak, drágaköveknek egész tömegét vitték Rudolf parancsára Bécsbe, Prágába. Rudolf volt különben a legzsarnokibb, legszenvedélyesebb gyűjtője a Ilabsburg-család gyűjteményeinek. Hol magyar főuraktól kobozta el drágaságaikat, hol kedvelt cseh rendjeivel szavaztatta meg azokat az összegeket, melyek egy-egy nagy ritkaság (főleg óra) megvételére szükségesek voltak. Betetőzték ezeket a gyűjtési elkobzásokat a híres gazdag Nádasdy- és Zrinyi-családi vagyonnak, valamint a Rákóczi fejedelmi vagyonnak elkobzásával. Nádasdy Ferenc, ki a Wesselényi-féle összeesküvésben való részvételével halálával fizetett meg, híres műgyűjtő volt a maga idejében. Harmincegy szekrényben állott a sárvári kastélyban az a tömérdek ötvösmű, arany és ezüst drágaság, melyet ez a kiváló műízléssel és hozzáértéssel bíró magyar főúr összegyűjtött. Ezenfelül hatalmas éremgyűjtemény; és nagy képtár, mely a legkiválóbb magyar főurak és országnagyok arcképeit tartalmazta, egészítette ki a gyűjteményt, melyről külföldi utazók műveiben is, kik Nádasdynál megfordultak, olvashatunk. Mindez a tömérdek kincs Nádasdy elfogatása után Bécsbe vándorol; csak a tárgyak puszta fölsorolásával készült leltárak is kötetszámra mennek. Hasonló módon jártak el a híres Zrinyi-vagyonnal is Zrínyi Péternek elfogatása után, melynek rövid, érdekes leírását Tollius hollandi utazó „Úti leveleiben“ olvashatjuk. A Rákóczi-vagyon pedig teljesen elpusztittatott, hiszen a vagyonból először I. Rákóczi Ferenc után kellett „fejváltságot“ fizetnie anyjának, Báthory Zsófiának és feleségének, Zrínyi Ilonának; a maradék pedig II. Rákóczi Ferenc fejedelem bukása után került császári kézre. Elképzelhető, hogy a dúsgazdag Rákóczi-család birtokából is mennyi műkincs kerülhetett a Habsburg-ház családi gyűjteményeibe. Ez a gyűjtemény természetesen kezdetben, mint a gyűjtés módjából is kitűnik, igen vegyestartalmú sóit; a szakok szerinti specializálódás tülajdonképen Mária Terézia alatt kezdődött meg. ü alatta történik meg az éremgyűjtemények osztályozása keleti, antik s ujabbkori érmek csoportjára, melyekről fejedelmi bőkezűséggel kiállított katalógust is Íratott tudósaival. A többi gyűjtemények különválasztása, így a vésett kövek (gemmák és kámeák), továbbá fegyverek, ötvösmunkák, bronzművek csoportosítása csak a XIX. század első tizedeiben történt. Ennek a nagyszerű gyűjteménynek, melynek gyűjtése, mint láttuk, több mint négy évszázadon át tartott, igen becses részét alkotják a leletek, melyek a föld alul előkerült pénzeket, arany-, ezüstvagy bronztárgyakat s egyéb anyagból készült használati eszközöket, néha drágaköveket is tartalmaznak. Ezeknek a leleteknek is kezdetben az a sorsuk, ami a többi magyar műkincsnek: nyugatra, Becsbe vándorolnak. Már a XVII. században olvasunk nagy pénzleletekről, amelyek antik, főleg római pénzeket és pedig vegyest arany-, ezüst- és bronzpónzeket tartalmaznak. Ezeknek megszerzésével lett azután a bécsi éremgyűjteményeknek igazán alapvető fontossága a klasszikus ismeret terén. Hogy az előkerülő, érem és egyéb leleteket maguknak biztosítsák, a Habsburgok már igen korán rendeleteket adtak ki a földből előkerült leleteknek a családi múzeumba való beküldése ügyében. Különösen Mária Terézia tett ez irányban sokat érem és régiség leletekre vonatkozó rendeletéivel, melyekkel az elöljáró hatóságoknak meghagyta, hogy a bárhol előkerülő pénzeket, arany vagy ezüst tárgyakat azonnal küldjék föl Bécsbe az udvari kamarához. Itt azután a gyűjtemény őrei a beküldött leleteket megvizsgálták, megállapították az értékét s ennek az értéknek harmadrészét a találónak, harmadrészét a föld tulajdonosának (akinek a földjén a kincs napvilágot látott) utaltatták ki — rendesen magyar pénzből, a budai udvari kamara útján; így növekedett ez a gyűjtemény sok értékes, a tudományos világban ma már igen nevezetes darabbal: magyar tőidből — magyar pénzen. Dr. Oroszlán Zoltán. (Folyt. köv.).
