Az Erő, 1924-1925 (8. évfolyam, 1-10. szám)
1924-10-01 / 2. szám
VIII. ÉVFOLYAM. 1924. OKTÓBER HÓ. 2. SZÁM. MAGYAR IFJÚSÁGI LAP SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL FŐSZERKESZTŐ: RAVASZ ÁRPÁD. ELŐFIZETÉSI DÍJ: Félévenként .... 17.000 BUDAPEST, VII., HÁRSFA-UTCA 59 b FELELŐS SZERKESZTŐ: KARÁCSONY SÁNDOR. E SZÁM ÁRA 3500 KOR. K. Díákgyerek. Körülötted-melletted mozog, kiabál, tarkállik az élet: benn éli napjait a többi gyerek. Egyik diák, akárcsak te, a másik, harmadik, századik, ezredik meg nem az. Dé hát, Istenem, mit jelent az, hogy ti azok vagytok, amazok meg mások? Diák vagyok — tanulok; örülsz, hogy a problémát , ilyen könnyen el lehet intézni. Mintha bizony a kovácsinas, a kiskocsis, a juhászbojtár, az ostorosgyerek, a hetes, a pesztra, a kisszolgáló nem ugyanezt csinálná. Hát könyvből tanulok, javítod ki gyorsan, de mit szólsz hozzá: az ötödik elemista is könyvből tanul és a Máv. gépgyári tanoncok is könyvből tanulnak. Még pedig nem kivételképen csak azok, a kisújszállási inasiskolában is könyvből tanulnak, a falusi ismétlőiskolások nemkülönben. De én tovább tanulok — hallom a diadalmas tromfot és annyira meghökkenek hirtelen, hogy csak a harmadik pillanatban jutnak eszembe az Erzsébet Népakadémia, a Szabad Egyetem, az esti kurzusok, a falukat járó vándortanfolyamok, nyári kiképzés, altiszti iskola és leghátul a sorban egy-egy jóképű falusi ember, amint gépészi, motorkezelői, fűtői vizsgán izzad. Nini, hiszen ezek is tovább tanulnak. Sokan közülük holtig, mint a jó pap. Tele van velük a kaszinó nagyterme téli estén, ha felolvasást tart a pap vagy a körorvos. Nem veszed észre, hogy tele a világ ilyen végig nem gondolt gondolatokkal s nyugodt, rendes folyását épen ezek szokták megzavarni ? Diák vagyok. Tanulok. Nem kérdem, hogy mit, azt se kérdem miért, nem sokat törődöm vele, hogyan. Akik az életemen nyolc esztendeig rajtababrálnak bizonyosan jobban értik a maguk dolgát, semhogy ilyeneket kérdeznem akár okom, akár jogom volna. Nem veszed észre, hogy épen ezáltal tagadtad meg diákgyerek mivoltodat ? Hiszen az vagy: a micsoda, hogyan és miért lovagja. Ne törődj vele, ki meddig, mit tanul. Te erre vagy kiváncsi: a lényegre, a formára, az okra és a célra. És ez tesz téged diákká a többi gyerek között. Azok megpróbálnak kapálni, aljadzót vetnek a ló alá, villanydrótot szegeznek a lakások falára, beletartják a vasrudat az izzó szénbe, hazatargoncázzák a portékát a vasútról, kimérnek a zsák rizskásából félkilót és azért tanulnak szorozni meg osztani, hogy „számítást csinálhassanak“, olvasni is csak azért, hogy az újság utolsó oldalát naponkint végigböngészhessék. Téged az érdekel, ami ezeknek a hátamögött rejtőzik és onnan mozgatja őket. Neked ez földmívelés, állattenyésztés, ipar, kereskedelem, társadalmi rend és állami élet. Szép mese és érdekes tarkaság az elején, végtelen tér és örökidő, anyag és energia, mozgás és rend a közepetáján, gondviselés és üdvösség kérdése a végén. Diákgyerek, leckéid közben és leckéid által — még a legvégevárhatatlanabb unalmad kellősközepén is — vájjon örökké ezt keresed-e ? Vájjon nem vagy-e a könyvek, irkák, a tanári ceruza és a papirosból készült bizonyítvány tintával írt végosztályzatának a bojtárja, hetese, hogy életed végéig napszámosa maradj annak a világnak, amelynek a királya lehetnél ?
