Az Erő, 1924-1925 (8. évfolyam, 1-10. szám)
1925-06-01 / 10. szám
236 AZ ER Ö 1925 junius hó. Figyelembe veszik a felvételnél korábbi előtanulmányai minősítését is. Oly jelentkezőkkel szemben, akik a próbamunkálatok alkalmával művészi tehetség jelét nem mutatták, a felvétel feltétlenül megtagadható. A felvételi vizsgán készült munkák nem adatnak ki. A rendes jelentkezési időről lemaradt új jelentkező, csakis a rektori tanács engedélyével és írásbeli kérelemre bocsájtható felvételi vizsgálatra.- A főiskolán hét alakrajzi, négy szobrászati és egy grafikai mester tanít. Alakrajzmesterek : Benkhard Ágost, Bosznay István, Csók István, Glatz Oszkár. Réti. István, Rudnay Gyula, Vaszary János. Szobrász mesterek : Bory Jenő. Kisfaludy Stróbl Zsigmond, Sidló Ferencz, ázentgyörgyi István. Grafikai : Olgyay Viktor. A felvételiző rajzaihoz megjegyzi, kihez ill. kikhez szeretne bejutni. Ha mindegy, úgy azt. A főiskola növendékei az alakrajzot és festést ill. szobrászatot az illető mester vezetése mellett, közös műtermi munkával tanulják. Módszer: egyéni oktatás. Ez tölti ki a délelőttöket. Délután vannak a melléktárgyak, melyek az általános tanfolyamon (I és II év) mindenkire kötelezőek (egyes felmentések kérvényezhetők művésznövendékektől). Az első év tananyaga heti óra számárat a következő: (Egyes melléktárgyaknál 2 — 3 tanár közül választ a jelentkező) Alakrajz festés 20 óra Iparművészet 4 •>y Szobrászat 4 n Boncalaktan 2 V Művészet történet 2 » Magyar irodalom* 2 Szemléleti rajz 2 V Ábrázoló geometria 2 n Heti óraszám összesen 38 óra. * Csak leendő tanárjelöltre kötelező. A tanév a következő módon tagozódik : Október 1-től jan. 31-ig tart az I. félév. Február 1-től május 15-ig tart a II. félév. Május 15-től juli. 15-ig a nyári tanfolyamok. Szünidő juli 15-től szept. 15-ig tart. Arra a kérdésre, hogy mit üzennek most érettségiző leendő növendékeiknek ill. kik legyenek azok, a mesterek a következő választ adták : Benkhard Ágost: Nagy a főiskolán a talentumok numerus clausus-a. Aki ide akar jönni, már tudjon is valamit. Használják fel a vakációt figurális rajzolásra, maga a főiskola is tart fenn a felvételire készülők számára nyári tanfolyamot. Aki nem készül komolyan, ki van zárva hogy bejusson, tűi sok a jelentkező. Csak ezen a főiskolán kívánnak ilyen szigorú felvételit s aki itt nem felelt meg, már elkésett mindenünnen. Bosznay István : Azok jöj jenek ide, akik nem ábrándozni, de dolgozni akarnak és akikben a talentum nem föllobbanó szikra, de állandóan égő láng. Mert a művészetben bármely talentum mellett is csak céltudatos komoly és állandó munkával lehet boldogulni. A művészi érzéshez a kifejezés eszközeit — meg kell szerezni és ez csak hosszú esztendők kitartó komoly munkájával lehetséges. Akiben nincs elég kitartás,. munkaszeretet és komolyság, az ne lépjen semmiféle művészi pályára mert úgysem fog célt érni. Csók István : Akik a művészi pályára akarnak lépni, vessenek mindenekelőtt számot azzal, vájjon tehetségek-e s e tekintetben ne elégedjenek meg egy pár rokon s jó barát dicséretével. Érzik-e, hogy képesek lesznek dacolni esetleg még a balsorssal is, hogy diadalmasan megküzdjenek avval a sok akadállyal, ami föltétlenül előfordul minden művész pályáján. Azonfelül azzal is vessenek számot már most, hogy nem abból a célból mennek-e művészi vagy rajztanári pályára, mert egy könnyebbnek látszó megélhetésnek vélik. Gondolják meg, hogy a művészi pálya az, ahol föltétien hivatás kell, különben nem érhet senki célt. Mármost ha evvel tisztában vannak, jó lesz a nyarat rajzbeli tudásuk fejlesztésére felhasználni. A felvételik egyre nagyobb szigorral történnek, sőt ki vannak a jenálló szabályzat értelmében annak is téve, hogy a tanár nem látván elegendő előmenetelt, évközben is kitehet bárkit, ami nem kis veszteség. Ami a kész művészeket illeti, nem oly fényes a helyzet, mint amilyennek látszik. Nemcsak minálunk, de külföldről is sok szomorú hírt hallani. Csak az igazi elsőrendű nagyságok művészetét értékelik, a középszerűségeket elhanyagolják.' Éppen ezért a főiskolán kiváló művészeket és elsőrendű rajztanárokat akarunk nevelni és nem művész proletáriust. Glatz Oszkár : Tehetséget kívánok természetesen növendékeimtől. Jókedvvel és passzióval foglalkozzanak a művészettel s ne higyjék, hogy hanyagsággal élhetik világukat. A ma uralkodó művészi káoszban fontos az igazi hivatás érzése és az a meggyőződés, hogy nem lehet a művészettel felületesen foglalkozni. Legfontosabbnak tartom az átszervezett főiskolán a nyári művésztelepeken eltöltött időt. Az anyagilag és egészségileg is sokszor oly hányatott téli szemeszterek után, testi-lelki felfrissülést jelent a vidéken szabadban eltöltött idő, nem is szólva a művészi fejlődésre gyakorolt jótékony hatásáról. A főiskolára készülők töltsék a nyarat a természetben való legnaivabb rajzolással. Ne kopírozzanak, amint azt igen sokan teszik a középiskolai tanulás után. Lelkiismeretes megfigyeléssel és ne felületes modorosággal rajzoljanak. Ha dolgoznak, tegyenek félre minden hallott és olvasott teóriát. Mihelyt valaki nem őszinte szemmel kezd dolgozni, igen nehézzé válik a valódi tehetségét felismerni, mert a modorosság, amelyet e korban minden teória előidéz, elrejti az igazi tehetségét c roppantul megnehezíti a kibontakozást. Réti István : Nyílt szemű, szőke fiú, nyúlánk egyenes, mint a fiatal nyárfa, megkérdezett, mit kívánok a most érettségiző fiatalembertől, aki a Képzőművészeti Főiskolába óhajt fölvétetni, aki művész akar lenni. Azt felelhetném röviden, amit mindenki: tehetséget. Elsősorban azt. Ám : a tehetség a jó Isten ajándéka. Senkisem tudhatja bizonyosan, kinek s mennyit adott. Olyan az, mint a papirosba jól becsomagolt vásárfia. Csakhogy mig valaki a neki osztott ajándékról lefejti a külső burkot, végtelen sok munkába, fáradságba kerül, egy élet eltelik bele. Nem az elején, hanem a végén tudhatjuk csak, hogy ki milyen adagot kapott a nagy ajándékozótól. De épen ez a munka, amivel valaki a tehetségét kifejteni, tisztán, ragyogóan napvilágra hozni törekszik, kisebb vagy nagyobb legyen bár az, — ez a sáfárkodás az isteni ajándékkal az, amit attól kívánunk, aki erre a
