Az Erő, 1924-1925 (8. évfolyam, 1-10. szám)
1925-06-01 / 10. szám
232 AZ ERŐ 1925 junius hó. nagy szorgalommal kell a latin nyelvet tanulnia. A bölcsészeti karon mindjárt az első évben meg kell kezdeni a források olvasását, különösen pedig a hazai történelem forrásai közt oly fontos oklevelek olvasásában és megértésében való gyakorlást. Ez annál inkább szükséges, mert a bölesészethallgatók egy része nem a középisk. tanári, hanem múzeumi, levéltári stb. pályán fog annak idején működni. Másfelől viszont a nagyobb, egyes korszakokat összefoglalóan tárgyaló művek olvasása veti meg az alapját a részletes tanulmányoknak és egyszersmind kedvet is ad az ismereteknek mindig szélesebb körű kibővítésére. Némethy Géza, a latin nyelv és irodalom tanára: Az első féléves klasszikus filológus hallgatóknak az egyenesen az ő számukra előadott „A classicaphilologia encyclopaediája“ című kollégium minden szempontból megadja a szükséges felvilágosításokat. Dr. Vári Rezső, a classica-philologia rendes tanára « budapesti K. m. Pázmány Péter Tud. Egyetemen: Kell, hogy mindenki, aki az egyetemen classicusphilologussá akarja kiképezni magat, tisztában legyen a classica-philologia mivoltát érintő alapfogalommal s azzal, hogy bizonyos fölszereltség nélkül képzése lassúbb menetekben halad előre. Először is kell tehát, hogy tudja, hogy a classicaphilologiának nevezett, több, mint 2000 éves tudomány nem a középiskolákban olvasott görög és latin auktorok olvasásában s görög és latin grammatikai ismeretek elsajátításában áll, hanem, hogy a classicus - philologusnak tudományos végcélja, hogy « régi görög és római nép kultúr világát lehetőleg a maga teljességében és egészében ösmerje meg s kihatásait a későbbi korokra. A bázis legalább is az legyen, amit a középiskolában a két nyelv tanulásával kapcsolatosan elsajátított, Aki keveset sajátított el, jól teszi, ha nem választja a szóbanforgó pályát. De mivel még így is megtörténhetik, hogy egy-egy középiskolában az emberi Ítélőképesség különböző fokainál fogva rája nézve túlértékeltség esete következett be, győződjön meg 1. A latin és görög hangsúlyozási és kiejtési szabályok lelkiismeretes áttanulmányozása után, hogy tud-e helyesen olvasni, pld. nem superstit,és-t ejt-e supérstites helyett, kalamuszt cálamus helyett, Láviniaque-.t Verg.-nál Lavínjaque helyett; az au (s nem au) diphthongus kiejtése-sikerült-e neki? 5 —6* szótagból álló görög szót in continuo tud e leolvasni ? pláne, ha csupa nagy betűvel van írva, stb.? a hexametert föltétlenül skandálni tudja-e ? 2. Teljesen terra incognita-e az ő szemében a görög szavak ékezése? Ha igen, kerülje ki hatalmas ívben ezt a pályát; mert akkor nincs érzéke a nyelvi jelenségek iránt s nincsen meg benne az az „Andacht zum Kleinen“, mely föltétele minden ázpíjkta-nak mely viszont philologiai tevékenysége megbízhatóságának értékes záloga. Az érettségit követő vakációban egyebet ne tegyen, mint Homérosz két halhatatlan eposzát olvassa el teljesen. Mert a görög irodalomban és művészetben minden későbbi nyelvi, régiségtudományi, vallástörténeti, etimológiai, irodalomtörténeti, műtörténeti stb. jelenség v. adat, valamiféle, legalább is távolabbi vonatkozásba szokott hozatni a homéroszi költeményektől szolgáltatott jelenségekkel vagy adatokkal, s ezeknek az anyagát a kutatás, ill. analizis, midőn kristályosít, hol itt. hol ott — „kicsapja“. Ez is bázis! De, hogy a mi emberünk Homéroszt olvashassa, németül kell tudnia, mert Homéroszt Ameis— Hentze—Cauer-ek (Lipcse, Teubner kiadásában megjelent) német kommentáros kiadása segítségével kell olvasnia. S legyen birtokában 2 szótárnak, a Papé—Sengebusch-féle 2 kötetes görög-német (Braunschweig, 3. kiad., VI. lenyomat) s a Georges-féle ugyancsak 2 kötetes latin-német (Hannover és Lipcse) szótáraknak. A magyar irodalomból az ókori Lexikon 2 kötete (Budapest, Franklin-társulat) fog hasznos szolgálatokat hajtani, s ha majd jobb idők elkövetkeznek, a m. tud. Akadémia class.-phil.-i bizottságától tervbe vett kézikönyv. Aki egyéb tanácsadásokra kiváncsi, azt „A classica-philologia encyclopaediája“ című (Budapest. 1906, Athenaeum), sajnos, már kissé elavult kézikönyvemnek idevágó fejezeteihez utasítom. Az egyetemen beiratkozó ifjú végre az I. esztendőben ne speciális kollégiumot hallgasson, hanem olyanokat, melyek lehetőleg nagy területet ölelnek fel, (mint Görög ill. római irodalomtörténet, nyelvtan. régiségek, történelem, Class.-phil. encyclopaediája, Class.-philol. története) azért, hogy tudománya kiterjedéséről a kellő átnézetet kapja. Az iskolai auctorokat illetőleg az I. évben a tanárképző intézet tanárainak előadásait hallgassa. Kornis Gyula, a filozófia, tanára: A filozófia tanulmányozására való előkészület nem történhetik máskép, mint megfelelő könyvek olvasgatása által. Különösen a klasszikus filozófusokat kell itt kiemelni, mert ezek műveinek klasszikus varázsa tudja az érdeklődést felébreszteni és ébrentartani bennötk. Itt is első sorban Platon: Dialógusai veendők figyelembe (megjelent a Filozófiai írók Tárrn és a Görög-Latin Remekírók című sorozatokban). Ezek képezik a történelmi alapjait az egész későbbi fejlődésnek. Ajánlatos azoknak a kézikönyveknek az olvasgatása (Kornis Gy.: Bevezetés a tudományos gondolkodásba. Budapest. 1922.), melyek míg egyrészt megmutatják, hogy az a sok tudomány, melyeknek elemeivel már foglalkoztak, mikép illeszthető össze egy nagy szintézisbe, másfélül távlatot nyújtanak azon szaktárgyra, tudományágra nézve is, amelyet választani fognak. Megmutatja, hogy az ö szaktudományuk, melyet az egyetemen művelni fognak, milyen helyet foglal el a tudományok birodalmában. Az egyes szaktudományokon íréiül, megfelelő vonatkozású munkák nyújtanak elméleti szempontokat, így pl. leendő jogászok: Moor Gyula: Bevezetés a jogfilozófiába (Budapest, 1923.), antik filológusok: Platon művei, Aristoteles: Politikája (magyarul, Budapest, 1923.), irodalmár: Tolnai Vilmos: Bevezetés az irodalomtudományba, esztétikus: Meumann: Az esztétika rendszere (Budapest, 1922.), történész: Kornis Gy.: Történetülozófia (Budapest, 1924.), című munkákat olvashatják nagy haszonnal, akik pedig szorosabb értelemben filozófusok akarnak lenni: Pauler Ákos: Logika (Budapest), 1925.) és Bevezetés a filozófiába című munkáit olvasgassák. Természetes, hogy csak a komoly elmélyedés, nem pedig a felületes átolvasás fog eredményt .adni. Lassan kell olvasni, egy-egy rész felett pedig elmélkedni. Az égés7. könyv áttanulmányozása után ki-ki vessen számot magában arról, hogy mennyiben érzi szellemi látóköre kitágulását. Igen helyes közben rövid jegy
