Az Erő, 1924-1925 (8. évfolyam, 1-10. szám)
1925-06-01 / 10. szám
220 AZ ERŐ 1925 junius hó. A tengerparton voltam. A teljesen sima, kullámtalan, csendes tengernek a sziklás parthoz verődése olyan szörnyű dörgéssel hasogatta a fülemet, mintha rémületes orkán söpörte volna végig a végtelen vizet.. Egy lépést tettem lábujjhegyen, de nem mertem tovább menni, mert a legkisebb mozgás is olyan sokáig dörgő, ezerszeresre fokozott visszhangot adott, hogy csaknem belesiketültem. Borzalmasan hatott ez rám az eddigi halálos némaság után. Gondolkodni se volt időm, hogy a légmozgás vagy mi okozza ezt a tüneményt, mert nagy meszszeségben, igen magasan mozgó és felém közeledő fekete pontot láttam. A fekete pont a napsütésben lassan szikrázó fehérséggé vált. —■ A léghenger! l7-- kiáltottam fel. — Az utópiái léghenger. Néhány pillanat múlva csendesen leszállt a parton, tőlem alig pár lépésnyire. Három, magamhoz teljesen hasonló ember bujt ki a henger belsejéből, utána még egy, aki aranyszövetű zsákokat cipelt ki. Mert mind a négyen a zsákokat a csővasút nyílásához vitték. Feléjük futottam. —- Háború van! — kiáltám. — Ne menjenek oda! A munkások fellázadtak. Bámulva néztek rám. Úgy látszik, nem tudtak angolul. Nem volt időm magyarázatot adni, mert elborzadva láttam, hogy a hatalmas csattanással ebben a pillanatban megérkező csővasút csak úgy ontja magából az öreg embereket. Üldöztek és megtaláltak! 7. sz. végjáték. Campbell és Fernandeztől. Világos: Kh2; f3, g2, g4 és h3 gyalogosok. Sötét: Kb8; a6, g6 és gB gyalogosok. Világos indul és remist ér el. Megfejtések: 7. sz. 1. He7—d5! Meglepő fenyegetés, ügyes vonaloldás, de aránylag kevés tartalom az anyagpazarlásban. (Torma test.). Szokatlanul nagy anyag dacára hibátlan, nehéz probléma. 8. sz. c3—cJf! Kényszerlépéses feladvány egy minta más-mattal (Kd6-ra) s egy többmattal Kétségbeesésemben magam sem tudtam, mit teszek, oda futottam a léghengerhez, beleugrottam, lenyomtam gondolomíormán valami billentyűt, mire a henger gyorsan a levegőbe szökött. Az emberek összevissza szaladgáltak alattam és heves kézlejtésekkel mutogattak a mindig magasabbra szálló henger fölé. Olyan gyorsan szálltam fölfelé, hogy a kis emberpontok is eltűntek már alattam s csak a tenger végtelen vizét láttam. Nem ismertem a hengergép kezelését, eszeveszetten nyomkodtam a billentyűket, gombokat, miáltal a gép feljebb és lejebb ugrált. Végre sikerült egyensúlyba hozni. Olyan gyorsan suhant el alattam a tenger, hogy már a partot láttam. Újból hevesen keresgéltem a megfelelő szabályozó műszert, míg végre, közvetlen a parton, egy gombnyomásra szédületes gyorsasággal lezuhantam. A léghenger rettentő csattanással zuhant a földre. Mikor magamhoz térve kimásztam, bámulatomban önkénytelenül is felkiáltottam. Gyönyörű, sokszínű virággal elborított réten voltam. Itt-ott kék és vörös színű facsoportok tarkállottak. A távolban óriási, gyönyörű paloták körvonalait láttam. A távolból három, ^evesen kiabáló és integető ember szaladt felém. Csak ennyit láttam, mert a kimerültségtől, az izgalomtól elvesztettem eszméletemet, elsötétült előttem minden s ájultan estem a mohaszerű, piros fűre. (Vége.) (Kd4-re). (Torma testv.). Háromszoros ütésben álló bástya tüntető mattja gyönyörködhet. Olasz J. feladványának, amit Szász Lajos hű olvasónk a kövekezőképpen bizonyít: 1. d4—c6, 2. Kd2—Vc7, 3. Kd3—Vf4, 4. Kc4—a6, 5. Kc5—Ba7, 6. e4—h5, 7. Vg4—hg, 8. Kb6—Bh5, 9. Fc4—Bf5, 10. Fe6—fe, 11. ef—e5, 12. Kc7—ed+, 13. Kc8—Kib7, 14. Kd8—Kf6, 15. b4—Vd6, 16. JIf3—gf, 17. e5—KeB, 18. b6—Vc7+, 19. be—Hf6, 20. c8H—d3, 21. Hd6—ed, 22. c3—d5, 23. a4—Ec5, 24. a5—Fb6, 25. ab—a5, 26. ba—Ha6, 27. a8H—Kd6, 28. Hd2—Ke5, 29. Bbl—Kd6, 30. Hb6—-KeB, 31. Ha4—Kd6, 32. Bb6—Hb4, 33. Fa3—Ke5, 34. g3—Kd6, 35. h.4—Ke5, 36. h5—Kd6, 37. Bh4—Ke5, 38. Bd4—Kd6, 39. h6—KeB, 40. h7—Kd6, 41. h8V—Ke5, 42. Vh7—Kd6, 43. Vg6—-KeB és készen van a feladvány! Szerkezeti hibája nincs. Levelezési versenyünk győztesei: I. Hódmezővásárhelyi fg. II. lief. holl. Pápa. III. Verbőczy fg. Budapest. Szépségdíjaikról s a verseny méltatásáról legközelebb. A díjakat a lap megjelenése után kézbesítjük.
