Az Erő, 1924-1925 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1925-04-01 / 8. szám

186 AZ ERŐ 1925. április hó. Rádió-iskola JL Kathódlámpás készülékek. — Egycsöves egyszerű vevő. Mielőtt még a készülékek leírásába fognék, néhány szóban a rádió-apparátusok lelkét — a kathódlámpát vagy más néven elektrocsövet — szeretném röviden ismertetni. Ha előveszünk egy ilyen lámpát, abban — bármi­lyen rendszerű legyen is az -—• három alkatrészt kü-1—2. ábra. löniböztethetünk meg (1. ábra.) Ezek: a külső fém­henger (A), vagy anód, ezen belül a drótspirál vagy háló (R), a rács, legbelül pedig, az előbbiek tengelyé­ben az izzószál (K), vagy kathód. Az elöbieknek eg5'­­egy, az utóbbinak két kivezetése van a lámpafoglalat alsó részén. A működési elv az (2. ábra), hogy egy nagyfeszülW-gü, de kis intenzitású telep (T2) két sarka van bekapcsolva a lámpa kathódjába (K), illetve anódjába (A). Ha már most a kathódot egy kis fe­szültségű, de nagy intenzitású segédteleppel (T) iz­zítjuk, akkor — bár semmiféle összeköttetés sincs » kathód és az anód között — zárt. áramkör keletkezik. Ezt a zárt áramkört a kathódról leváló úgynevezett elektronok okozzák. Ha ezután a kathód és az anód közé egy átlyugigatott fémlemezt — rácsot — helye­zünk és abbé vezetjük az antennát érő hullámokat, úgy ez a rács az elektronokat többé-kevésbbé vissza­tartja. vagy vándorlásukat elősegíti, így a zárt áram­kői* erőssége is nagyobb vagy kisebb lesz és a telefon lemeze, valamint a keletkező hang is állandóan vál­tozik. Ez a változás azonban jóval nagvobb, mint az antennát érő hullámok változása, mivel a telefont tápláló iáramfarrás tetemesen erősebb áramot szolgál­tat, mint amekkorát maguk a hullámok nyújtanának. Itt tehát a beérkező hullámok csak szabályozólag hat­nak, nem úgy, mint a kontaktdetektoros vevőknél, ahol magukból a hullámokból keletkezett egyenáram hozta rezgésibe a telefont. A keletkezett hang itt is teljesen megfelel az adóállomáson leadott beszédnek vagy zenének. De lássuk most már, hogyan fognánk hozzá egy ilyen appartus elkészítéséhez. Amint a 3. ábrából lát­hatjuk, ez a készülék már jóval több alkatrészből áll, mint a detektoros vevő; de természetesen jóval na­gyobb a hatásfoka is. Az elkészítendő alkatrészek a következők: egy önindukciós tekercs (L. kb. 200 me­nettel), egy forgó kondenzátor (•C1 kb. 500 cm. kapa­citású), egy rácskondenzátor (03 kb. 200 cm.), egy rácslevezető ellenállás (R1( 1—2 Megohmos), egy lámpaalapzat, egy izzító ellenállás (R2, kb. 20 ohmos) és végül egy 2000 cm. kapacitású telefon-kondenzátor (C3). Vásárolnunk kell azonban egy 4000 ohmos ket­tős fejhallgatót, egy „Kremeneczky“ gyártmányú úgynevezett ,,Miniwatt“ elektroncsövet, egy 4 voltos akkumulátort), ami helyett azonban tökéletesen meg­felel egy zseblámpa-elem is) és egy 40 voltos úgyne­vezett „anódtelepet,“ Megjegyzendő, hogy az utóbbi kettőt egy tüigyes amatőr a ,,Technikai zsebkönyvtár“ alapján el is készítheti száraz elemekből. Vegyük most ezeket az alkatrészeket sorjába. Ön­indukciós tekercsnek tökéletesen megfelel a múlt szá­munkban közölt detektoros vevő tekercse, ha arról a detektort elhagyjuk és bevezetésül a csuszókontaktust. 4. ábra. kivezetésül pedig a tekercs egyik tetszés szerinti vé­gét használjuk fel. Ekkor természetesen a többi csa­varok elmaradnak. A forgókondenzátor elkészítésének ismertetése igen hosszadalmas és éppen ezért ezen a helyen nem foglalkozhatok vele, csupán csak utalok a „Magyar Rádió Újság“ 9. számára, melyben egy egy­szerű, die jó forgókondenzátor leírását megtalálhatjuk Rácskondenzátort azonban már magunk is készíthe­tünk a következő adatokból. Vásárolunk egy ív szta­­niolt és ebből nyolc darab 4X7 cm.-es lemezkét vá­gunk ki. Ezután valami jófajta, például miniszter­papirosból 45 cm. hosszú és 5 cm. széles szalagot vá­gunk ki. ezt parafinba kifőzzük és a főzés után meleg helyen függesztjük fel, bogy a fölösleges parafin le­csurogjon. Ha jól megszáradt, 5 cm.-nyi közökben egymásra hajtogatjuk és a sztaniollemezkéket a har­monikaszerű rekeszek közé tesszük (4. ábra). Ez által az egyik oldalon is négy és a másik oldalon is négy lemez áll ki, az egyik az áram bevezetésére, a másik pedig elvezetésére szolgál. Most az egészet összecsuk­juk. Veszünk eay 8 cin. hosszú és 6 cm. széles lomb­­fürészfát, ezt parafinban kifőzzük és egymástól 6 cm.-nyíre a középen kifúrjuk egy 4 mm.-es fúróval. Az összehajtott lemezeket a deszkára helyezzük, a

Next

/
Oldalképek
Tartalom