Az Erő, 1924-1925 (8. évfolyam, 1-10. szám)
1925-04-01 / 8. szám
186 AZ ERŐ 1925. április hó. Rádió-iskola JL Kathódlámpás készülékek. — Egycsöves egyszerű vevő. Mielőtt még a készülékek leírásába fognék, néhány szóban a rádió-apparátusok lelkét — a kathódlámpát vagy más néven elektrocsövet — szeretném röviden ismertetni. Ha előveszünk egy ilyen lámpát, abban — bármilyen rendszerű legyen is az -—• három alkatrészt kü-1—2. ábra. löniböztethetünk meg (1. ábra.) Ezek: a külső fémhenger (A), vagy anód, ezen belül a drótspirál vagy háló (R), a rács, legbelül pedig, az előbbiek tengelyében az izzószál (K), vagy kathód. Az elöbieknek eg5'egy, az utóbbinak két kivezetése van a lámpafoglalat alsó részén. A működési elv az (2. ábra), hogy egy nagyfeszülW-gü, de kis intenzitású telep (T2) két sarka van bekapcsolva a lámpa kathódjába (K), illetve anódjába (A). Ha már most a kathódot egy kis feszültségű, de nagy intenzitású segédteleppel (T) izzítjuk, akkor — bár semmiféle összeköttetés sincs » kathód és az anód között — zárt. áramkör keletkezik. Ezt a zárt áramkört a kathódról leváló úgynevezett elektronok okozzák. Ha ezután a kathód és az anód közé egy átlyugigatott fémlemezt — rácsot — helyezünk és abbé vezetjük az antennát érő hullámokat, úgy ez a rács az elektronokat többé-kevésbbé visszatartja. vagy vándorlásukat elősegíti, így a zárt áramkői* erőssége is nagyobb vagy kisebb lesz és a telefon lemeze, valamint a keletkező hang is állandóan változik. Ez a változás azonban jóval nagvobb, mint az antennát érő hullámok változása, mivel a telefont tápláló iáramfarrás tetemesen erősebb áramot szolgáltat, mint amekkorát maguk a hullámok nyújtanának. Itt tehát a beérkező hullámok csak szabályozólag hatnak, nem úgy, mint a kontaktdetektoros vevőknél, ahol magukból a hullámokból keletkezett egyenáram hozta rezgésibe a telefont. A keletkezett hang itt is teljesen megfelel az adóállomáson leadott beszédnek vagy zenének. De lássuk most már, hogyan fognánk hozzá egy ilyen appartus elkészítéséhez. Amint a 3. ábrából láthatjuk, ez a készülék már jóval több alkatrészből áll, mint a detektoros vevő; de természetesen jóval nagyobb a hatásfoka is. Az elkészítendő alkatrészek a következők: egy önindukciós tekercs (L. kb. 200 menettel), egy forgó kondenzátor (•C1 kb. 500 cm. kapacitású), egy rácskondenzátor (03 kb. 200 cm.), egy rácslevezető ellenállás (R1( 1—2 Megohmos), egy lámpaalapzat, egy izzító ellenállás (R2, kb. 20 ohmos) és végül egy 2000 cm. kapacitású telefon-kondenzátor (C3). Vásárolnunk kell azonban egy 4000 ohmos kettős fejhallgatót, egy „Kremeneczky“ gyártmányú úgynevezett ,,Miniwatt“ elektroncsövet, egy 4 voltos akkumulátort), ami helyett azonban tökéletesen megfelel egy zseblámpa-elem is) és egy 40 voltos úgynevezett „anódtelepet,“ Megjegyzendő, hogy az utóbbi kettőt egy tüigyes amatőr a ,,Technikai zsebkönyvtár“ alapján el is készítheti száraz elemekből. Vegyük most ezeket az alkatrészeket sorjába. Önindukciós tekercsnek tökéletesen megfelel a múlt számunkban közölt detektoros vevő tekercse, ha arról a detektort elhagyjuk és bevezetésül a csuszókontaktust. 4. ábra. kivezetésül pedig a tekercs egyik tetszés szerinti végét használjuk fel. Ekkor természetesen a többi csavarok elmaradnak. A forgókondenzátor elkészítésének ismertetése igen hosszadalmas és éppen ezért ezen a helyen nem foglalkozhatok vele, csupán csak utalok a „Magyar Rádió Újság“ 9. számára, melyben egy egyszerű, die jó forgókondenzátor leírását megtalálhatjuk Rácskondenzátort azonban már magunk is készíthetünk a következő adatokból. Vásárolunk egy ív sztaniolt és ebből nyolc darab 4X7 cm.-es lemezkét vágunk ki. Ezután valami jófajta, például miniszterpapirosból 45 cm. hosszú és 5 cm. széles szalagot vágunk ki. ezt parafinba kifőzzük és a főzés után meleg helyen függesztjük fel, bogy a fölösleges parafin lecsurogjon. Ha jól megszáradt, 5 cm.-nyi közökben egymásra hajtogatjuk és a sztaniollemezkéket a harmonikaszerű rekeszek közé tesszük (4. ábra). Ez által az egyik oldalon is négy és a másik oldalon is négy lemez áll ki, az egyik az áram bevezetésére, a másik pedig elvezetésére szolgál. Most az egészet összecsukjuk. Veszünk eay 8 cin. hosszú és 6 cm. széles lombfürészfát, ezt parafinban kifőzzük és egymástól 6 cm.-nyíre a középen kifúrjuk egy 4 mm.-es fúróval. Az összehajtott lemezeket a deszkára helyezzük, a
