Az Erő, 1924-1925 (8. évfolyam, 1-10. szám)
1925-04-01 / 8. szám
1925. április hó. AZ ERŐ 181 elszigetelt munkád akármilyen jó, nem ér semmit, mert nem nyilvánvaló. Azután meg nemcsak te vagy a világon. Örülök neki. ha te biztos vagy a dolgodban, de hát a többire nem gondoltál ? Nem figyelted még meg, ha órán valami ilyen parancs hangzott el: álljanak fel azok. akik ... a legtöbb fiú nem mer elsőnek felállani, hanem előbb körülnéz, hogy van-e rajta kívül jelentkező más is? Bizony, ezeknek a körülnézőknek a kedvéért kell csapatba állni s úgy dolgozni a jövendőért. összefoglalás. 1. Attila őrszemének az való, aki nemcsak éli világát, nemcsak öröme és bánata van, nemcsak gondolkozni és kritizálni szeret, hanem cselekedni is akar és szokott, szóval: a tett embere. 2. Az őrszemnek valók közül az lépjen be Attila katonái közé, aki Az Erő szép és igaz világát kész programmul iis tekinteni és mindent elkövet, hogy az megvalósulhasson. 12. sz. parancs: Attila minden tényleges és leendő őrszeme teljes programmot állít össze, lehetőleg beküldi még április folyamán ezt a programmot, mindenesetre kíváncsian várja: mennyiben egyezik a saját. pragrammja a májusi számban közlendő hivatalos programmal. Végrehajtási utasítás. Elvünk az, hogy Magyarországot, csak talpig emberek szerezhetik vissza és tarthatják meg. Talpig embernek pedig ebben az ideges, kéjsóvár, nemtörődöm világban a harmonikus lelkű embereket tartjuk. Ha tehát programmszerüen akarunk ilyenekké válni, programmunk nem lehet egyoldalú. Legyen. I. Testi programmunk. Étkezésre, alvásra, testedzésre, játékra, sportra, kézügyességre s általában ügyességeikre gondoljon mindenki, mikor testi programmot csinál. Legyen aztán II. Szellemi programmunk. A szépet és igazat kereső ember állítja össze ezt a programmot. Műélvező (vagy, akinek Isten erre tehetséget adott: műalkotó) és önképző programmot értünk alatta. Legyen továbbá III. Társadalmi programmunk. Otthon, az iskolában, lakóhelyünkön, ebben a hazában, sőt az egész világon élnek rajtunk kívül emberek, akikkel szemben jogaink és kötelességeink vannak. Nagyon sok ember került úgy ki az életbe, hogy mindent tanult, csak élni nem tanult. Gondolnunk kell tehát arra is, hogy megtanuljunk elhelyezkedni a világban. Legyen végül IV. Lelki programmunk. De ezt szeretném, ha közösen állíthatnánk össze nyári táborunkban, Gyöngyös mellett (Bene-fmsztán). Erre vonatkozólag csak azt szeretném tudni: kik akarnak résztvenni rajta? ELNYOMNA* Rovatvezető KELECSÉNYI GABRIELLA Utravaló egy ismeretlen menyasszonynaki Áhitat csöndje zeng utcánk felett, Ma téged- ékít. fest a képzelet, Fátylak között suhansz, szép tündekép. Lélekzetfojtva les az utcanép, Virágos díszben vár kévéig határ És hív az élet: messzi szép határ. Kedves idegen, tündöklő virág, Körötted, kering ma a nagy világ, Szép arcod bár takarja fátyolod, Jól látom én, szemedben hogy ragyog Sugaras-bűvös boldogságnak fénye. S szívedben csókos-édes csönd zenéje. Koszorús fejed sugárzó planéta, Bolygók körötte — és a nagy aszkéta Hétköznap életkomor remete (Álmokat hervaszt hús lehellete) Kámzsáját mélyen hoinlokáha húzza, — Ám holnapodhoz néki van jussa. Ez a mai nap szent mért földköved, Ábrándvilágból szárnyas hű követ, A holnapodat szürke fellegek Takarják — ma glóriás ünneped Dús két marokkal szórja sugarát — Oh, gyújtsd telkedbe, — őrizd meg a Mát! Mert elkopik a hóselyem cipellő, Tűnik az ábránd: kósza, hűtlen szellő, Sorompó a gond: szűk, szürke határ, Nem röpít, mindig virágos határ, Ha rád borul majd hétköznapok éje. Hulljon szívedre szent Mád tiszta fénye! . . . Messziről nézlek, erkélyrács mögül. Szívemben a csend fájón hegedül, Bár nem hallod meg méla ütemét, Utadra hintem e borús zenét, Feléd suhan a szürke kö>}ön át. Sir fit s megáld e fájó szerenád ■ ■ ■ Halálvágy. Nagyon szeretnek arra gondolni a leányok, hogy őnekik csupa szomorúság az életük és legjobb lenne meghalni. Rendesen azok beszélnek így, akiknek a legkevesebb okuk van reá, akiknek otthonuk van, gondtalan életük, talán még kényeztetik is őket. Egyszerre aztán történik valami. Egy fin mással táncol, vagy valamelyik tanár nem olyan kedves egy órán, mint máskor szokott lenni. Es kész a katasztrófa. Tizenhat, tizenhétéves leányok álmaiban a halál sem borzalmas fekete rém. Talán inkább valami Mefisztó-arcú fekete árny, aki meghajolva, karját
