Az Erő, 1924-1925 (8. évfolyam, 1-10. szám)
1925-04-01 / 8. szám
180 AZ ERŐ 1925. április hó. perc van éppen.'A rengő hájtömegek és egyéb nagybetű népség bizonyosan a tízóraiját dörmöli befelé. Ezek Diákország növényvilága, a zsíremberek. Az izomemberek, az állatország kergetőzik, verekszik, rugkapál. A hangulatembarek kiabálnak, fütyülnek, kacagnak, vagy éppen zokognak, Isten tudja miért, egy-egy lépcsőfordulóban. Az ábrándozók kettesben, kis csomókban vitatkoznak, ma éppen úgy, mint tegnap, vagy egyedül sétálgatnak felalá az udvaron, folyosókon, (esetleg az osztályteremben). A cserkész? Ez a jellemző benne, hogy nincsen neki rendes helye. Az ábrándos mindig a vitatkozók közöt van, az izomember örökösen kergetőzik — a cserkész?... Lehet, hogy éppen tízóraizik (horribile dictu: ő is szokott!!), lehet, hogy ostorcsapot játszani szervezi a többit, lehet, hogy bentmaradt és három-négy embernek levezeti a tangems tételt, lehet, hogy a vitatkozók közt éppen a leghangosabb. Lehet, hogy karonfogva sétál valakivel a folyosón, lehet, hogy — nem tudom, miért —• éppen egyedül áll egy sarokban s maga elé bámul. De akármit csinál, jövő órára vagy holnap ilyenkor valami lesz belőle. Munka? Rávett két-három embert kiránduláskor, hogy míg a többi sütkérezik vagy szaladgál, ők menjenek ibolyát vagy epret keresni. Mii?, hát elmentek és szedtek egy csomót. Ez a cserkész. 2. Az Erő cserkészete. Ha egy gimnázium cserkészcsapatot szervez, bizonyosan azt akarja, hogy a diákjai többetÓTŐ emberek legyenek. Ha egy gyár alakul át szervező testületté, az meg az inasait szeretné különbekké nevelni. Ugy-e ezt hiszitek? No, de akkor mit akar Az Erő?' Azt gondolom, nem jól hiszitek. De azt is megengedtem, hogy nagyon sokatmagatokkal vélekedtek roszszul s e balihiedelemben benne leledzik nagyon sok szervezőtestület is. Igazság szerint egyetlenegy valódi szervezőtestület sem akar a cserkésztől semmit, hanem ad nekik valamit. Alkalmat ad nekik arra, hogy akarhassák a jót. Mert vettétek észre, közietek is úgy van ez bizonyára, hogy a cserkésznek való gyerekek többnyire nagy lókötők s nagyon sokan végképpen elkallódnak közülök örökre. Miért? Mert a tett emberei s nem szabad nekik semmit se csinálni. Alkotni, teremteni van vágyuk: az órán magyarázatra, feleletre kellene figyelni. De hisz az nem tett! Igen. ha nekik kellene kitalálniolc, amit készen adnak elé bök . . . de így! Firkálnak, babrálnak, 'bosszantják a többit egész az osztálykönyvbeirásig. Otthon meg? Egyik nap úgy, mint a másikon, meg kell tanulni egy kész szöveget. Hát inkább elmegy az ember hazulról s elcsavarogja a délutánt. Megy, megy, a lábizmai elfáradtak, a törvényszéki palota elmaradt a hútamögött, egy kis macska nyivákolt egy kőkerítés tetején, a temető-utcát aszfaltozták: egyszóval történt mégis valami ebben az unalmas világban. Egyszóval: a cserkészet minden ízében szolgalat s a szervezőtestület, így most Az Erő, alkalmat óhajt nektek, cserkészeknek nyújtani, hogy igazán akarhassatok valami jót cselekedni. Kik Az Erő cserkészei? Akik ezt az alkalmat felhasználják. Miféle alkalmat? Valaki biztosít a számodra két óra szabad időt téli délután, megönteti jéggel a kert végét és a kezedbe nyom egy pár korcsolyát. Ugy-e nem nehéz megérteni, hogy az illető alkalmat nyújt neked arra, hogy korcsolyázhass. Hát Az Erő mit csinál ? A cikkeivel megmutatja neked egy szebb és igazabb jövendő eszményi képét. Ahol magasabbrendüek a gyönyörűségek és örökérvényübbek az igazságok, mint a mindennapi magyar életben. Példát akarsz? Hát például: vegyük csak a márcúuisi számot. Szebb az a világ, ahol az apa, magát lomos hajófenéknek érző alázattal a fiában földet: célt, értelmet, megérkezést, eredményt megpillantó és ujjongva hirdető árbockoarat sejt, mint a mi mai világunk, ahol apák és fiúk közt nem mindig ilyen a viszony. Igazabb az a világ, ahol a diák nem elábrándozza vagy el csavarogja a délutánját s nem féligsetudva adja el antiquáriusnak a fizika-könyvét, hanem a mondott időben az említett tudományával rádió-készüléket csinál magának. Akkor tudniillik a rossz kanna megszólal, a deszkadarab segítségével világépítő, örökérvényű törvények válnak nyilvánvalóvá. A fizika-órák álmos unalmából pezsgő, érdekes élet lett. Jobb az a világ, ahol a gyerekek tudatára'döbbentek annak, hogy mit jelent gyereknek, diáknak, gimnazistának, felsőoeztályosnak és magyarnak lenni. Nem elrabolja az az igazi jókedvet tőle, hanem meghozza, ha nem volna kéznél. Hiszen attól csak elevenebb lesz az ember, ha valami neki tetsző dolgot rábíztak. No ez eddig, azt hiszem, világos. Most jön azonban a punctum saliens. Sokféle ember van a világon, amint már mondottuk. Ezen az alapon sokféle olvasója Az Erőnek is a) a hájtömegeknek jár és punctum. Nem tiltakoznak ellene. Engedik, hogy járjon. Azután elhányják b) Az izomemberek (hangsúlyozom, a kizárólagosan csak izomemberek) nem olvassák ugyan, de összegyűjtik és némelyek még be is köttetik. c) A hangulatembereknek tetszik Az Erő, vagy haragusznak rá, (vannak olyan volt olvasói, akik tavaly olyan nehezen várták a néha megkésett regényfolytatást, hogy az idén már nem is olvassák; ha nem lett volna Börme olvan érdekes, nem lenne semmi bajuk). Ezek gyönyörködnek a lapban, végigolvassák, eltesziik s kíváncsian várják az új számot. d) az ábrándozók végigolvassák vagy végigfitymálják (vagy végig se olvassák, mert könyv nélkül tudják, hogy nem lehet jó, főleg nekik való), elgondolgoznak rajta, mindenesetre megkritizálják, de aztán eddig van. Már az is cselekedet volna, ha tollat ragadva, megírnák nekünk, amit esetleg egymás között megbeszéltek vagy magukban kisütöttek, tehát már ennyi nem telhetik tőlük. e) van aztán egy nagy csoport -— mindeddig szeryezelen — amely úgy érzi, hogy csakugyan szebb, igazabb és jobb Az Erő világa, mint a jelenlegi és ezt gondolja: — Nohát, ha jobb, csináljuk meg. És hozzákezdenek. Ezek Az Erő cserkészei. C) Csapat. Ilyen diák nagyon sok van Az Erő olvasótáborában. De talán éppen a legjobbak nagyon könnyen ezt mondhatják, sőt, volt már' úgy, hogy csakugyan mondtáik is: mire jó ezekből csapatot alkotni? És miért tudassam is én azt, ha ezek közé tartozónak érzem magam, nem elég, ha szépen, csöndesen, senkinek se mondva, hozzáfogok a munkához? Ezeknek a következőket válaszoljuk: Nem elég. A huszadik század a szervezkedés százada. A gyárak trösztökbe az üzletek szövetkezetekbe, a munkások szakszervezetekbe tömörülnek, sőt az egyes államok sem érzik egyedül biztonságban magukat és ententecord ia lókban, hármas-szövetségekbe állnak. Lehet a te
