Az Erő, 1924-1925 (8. évfolyam, 1-10. szám)
1925-04-01 / 8. szám
1925. április hó. AZ ERŐ 179 szerepét az anyai ösztön szolgálatában: a farkaspóknál. Ennek az apró pókfajnak a selymes, hosszú fonalai úgy hozzátartoznak szeptember havának fájdalmas bűbájához, mint a búcsúzó fecskék, a lekaszált tarlók s a sárguló, hulló falevél. Az ökörnyál utasa a kis farkaspók, aki azonban kora tavsszal másra használja fel a fonalat. Alig hogy elolvadt a hó, megjelenik a napsütötte tisztáson öit-hat aipró kis fióka társaságában, akiket a hátán cipel magával. Mikor meg-megpihen, a fiókák is beszállnak a biztos ülésből és elbolyongnak erre- arra — de mindenki odaköti magát egy fonállal a mama testéhez. A mania pedig vigyáz és őrködik — s ha veszélyt lát közeledni, egy rándítás a fonalakon és rohan haza eszenélkül a gyerekhad. föl a gondos mama hátára, aki aztán odább áll velük, ha úgy látja, hogy szégyen a futás, de hasznos. így visz az anyai ösztön fényt és meleget még a pókok rideg életébe is. Szondy György. Uj bemutatkozás. (Bocsánat, az előbb nem hallottam egészen tisztán . . ) Kedves fiúk! Vidéki kőrútunkon sokan vallották be közületek, hogy nincsenek tisztában Attila őrszemeivel. Kik azok? Mit akarnak? Mi a célja az egész mozgalomnak? Ha nem is éppen annyian, de még mindig elég számosán azt is elárulták, hogy: pedig ők szeretnének Attila őrszemei lenni. Nos, nem akarunk mi is okai lenni egy esetleges őrszemhiánynak s ezúttal újból rágyújtunk egy szép, régi, csalogató, verbunkos nótára: Nosza kedves pajtás, adjál parolát, Vesd ki a nyakadból a ’síros. bundát! . .. Ha még ezt sem fogja mindenki megérteni, aki pedig szeretné érteni, akkor úgy se sok értelme van az egésznek, mert a történelem idáig ismert minden rendű-rangú hadserege csak úgy tudta megtenni már a legelső hadimozdulatát is, hogy volt, aki parancsokat osztogatott s voltak, akik megértették és végrehajtották. És sokan voltak, tehetnétek hozzá mindjárt, hanem hát ez nem volna egészen így igaz. Nem mindig voltak sokan. De mindig elegen voltak. Mi meg még mindig nem vagyunk elegen. 11. sz. parancs: Attila minden tényleges és leendő őrszeme végiggondolja a programmot még egyszer. A régiek nem unják közben magukat, az újak pedig nem rémüldöznek rajta, hogy már elkéstek, tudván, hogy a bibliai szőlőmunkások sem egyidőben jelentkeztek dologra, Végrehajtási utasítás. Aki teheti, vegye elő az eddig megjelent Attila őrszemeknek szóló összes parancsokat s keresse ki a szőlőmumkásokról szóló bibliai részt is. (Máté ev. XX. rész). Aki ezt nem teheti meg, az csak a cikket olvassa végig figyelmesen. Verbunkos. Attila őrszemei = Az Erő cserkészcsapata. Tehát olyan cserkészcsapat, melynek. Az Erő a szervezőtestülete. Vagyis sorban, ahogy a fogalmak következnek: 1. cserkész, 2. Az Erőé, 3. csapat. 1. Cserkész. Hogy mi a cserkész, arról nagyon sok meghatározás forog ma közszájon Magyardiákországszerte. Mi egyikkel sem akarunk perbeszállani, hanem ideírjuk: mit értünk mi alattal Sokfele ember s így sokféle gyerek van. Vannak olyanok, akik csak esznek, isznak, alusznak, sütkéreznek, vegetálnak, mint a növény. Már valamivel többek, akik szaladgálnak, ugrálnak, játszanak, esetleg keresgélnek, sőt sok mindent, (ki pénzt, ki csak számolócédulát) össze is gyűjtenek, ,tengö életet folytatnak, mint az állat. Vannak aztán hangulat-emberek, ezek már örülni és búsulni is tudnak, az élet szép és csúnya percei között különbséget tesznek, sokat sírnak , sokat nevetnek. Vannak végül ábrándos lelkek, ezek már gondolkozni is tudnak, igaz és hazug közt különbségiét tesznek, tanulnak és töprengenek egész ifjúságukhosszat s ha a tervek mindjárt testet is tudnának ölteni, egy új, szebb világ ugranók ki a fejükből fixomfertig, mint Pallas Athéné a Zeiiszóből. Csak egy bajuk vám: elvetélnek a gondolataik. Azok a gyerekek, akiket itt felsoroltam, se nem cserkészek, se nem cserkésznek való anyag. Cserkész mindenki és csak az a cserkész, aki a tett embere. Vegetál, teng, érez, gondolkozik, mert ő is ember, mint a többi, de akarni is tud. Onnan lehet megismerni, hogy az élete útját cselekedetek irányítják ós eredmények jelzik. Munka és mű, két olyan szó, amely csak a cserkész szótárában fordul elő úgy, hogy igazában jelent is valamit. (Itt, úgy érzem, vitatkozni kell egy nagy csomó gyerekkel. Ne mondjatok nekem erre ilyesmit, hogy én tudok dolgozni. Mert akkor cserkészek vagytok, alkar hordjátok a 'Cserkészliliomot, akár nem. Vagy csak képzelitek magatokról, hogy tudtok és akkor nem vagytok cserkészek, ha megálltatok a hivatalos őrsvezetői vizsgát, még akkor sem. Aztán nem szabad valami egetverő nagy dolgokra sem gondolnotok, mikor ezt olvassátok. Munka és mű, hozzászoktatok, hogy ez két igen-igen m agyképű szó. Pedig hát. A ti mindeúnapi életetekről van szó. Tíz
