Az Erő, 1924-1925 (8. évfolyam, 1-10. szám)
1925-02-15 / Jókai szám
144 AZ ERŐ 1925. február hó. «A SZENTLÉLEK TEMPLOMAM, SPORTUNK!»1 Úszás. Milyen diosö tudomány az, úszni a víz fölött! Barátságban élni a hullámmal, a halállal.. Szárnyat csinálni a kezeinkből s repülni, mint al madár! Ha ott a zöld hullám felett lebeghetnék, ahol nem találkozhatik velem senki: ahol nem láthat meg senki, felnézve a ragyogó égbe, versenyt sikongatva a halászmadarajkkal; körültáncolva vickándó halaktól, akik nem beszélik el senkinek, mit láttak, mit hallottak: az nekem tulvilági boldogság lenne! Nem félt. már semmitől. A hullám jó barát volt, ismerték egymást. Ha akarta, hevert rajta, mint egy duzzadó párnán, mint a ringatott bölcsőben a gyermek. Ha akarta, összetette kezeit a víz fölött és úgy imádkozott, csak a lábai taposták a vizet. Sikoltozni dóvaj kedvteléssel, hívogatni a fölrebbenő vadludakat, inge.rkedni az éjszaka fecskéivel, a denevérekkel, mik úgy cincogmajk este a tó fölött, üldözve a futó vizi pókot. Itt szabad volt még dalolni is. Neki ereszteni szabadon gyönyörű aeolhárfaihangját. Néha órahosszant is elbolyongott a hullámtükrön, nem fáradt ki bele. Ez az áldott védőelem visszaadta az erőt idegeinek, amit a mostoha föld elvett tőle. Ott oly fáratag volt, száz lépésnyi séta után már pihennie kellett, elszokott a járástól; itt pedig mint egy najád, sikamlott tova, egész lénye megváltozott. Vívás. Legelőször is vegye ön vissza a kardját. Igen jól forgatta, csak azt tanácslom önnek, hogy a quinteket ne vegye oly mélyen, mert akkor még mindig igen könnyen kiüthetik a fegyvert a kezéből. Birkózás. Hogy is végződhetnék fiatalok közötti mulatság a zöld gyepen birkózás nélkül. Ez az élvezetek legmagasabb! ka: mámorítóbb az ivásnál, hevítőbb a szerelemnél; a tulhabzó férfi-erőnek kölcsönös összevillámlása. Mindenki kikeresi magához illő ellenfelét s túrokra megy vele. Ha nyers erő, durva hovély volna megengedve a játékban, az egész társaság együtt nem volna képes helytállani a herculesi komoly ifjú ökleinek; de itt csak gyakorlott ügyességre van hivatkozás s ebben méltó ellenfelére akadt. Ki vannak véve az erőszak fogásai, a derék-betörés, a gulyásos levegőbe-lódítás és földreteremtés, az állfelütés, az ököllel nyomás: csupán a nemesebb testgyakorlati fordulatok járják s ezekben a két mérkőző egyike sem enged a másiknak. A többi társak, győzve vagy legyőzőiden, abbahagyták már, le is verték magukról a port s most csak a kettő tusáját nézik. Buzdítják őket („ne hagyd magad-.“) A részvét a gyöngébb félhez hajlik, ki társa erejének túlsúlyát bámulatos tornászi ügyességével egyenlíti -ki. A körülálló ifjak ujongnak minden újabb sikertelen kísérleten. Ez boszantja a küzdőt. Egyszerre hóna alá kapja ellenfele fejét balkarjával s jobbkarját alája csapva, felragadja azt a levegőbe s azzal ennek két kalimpázó lábával, mint a csata-eséppel, veid szét a kacagókat; nem nézve, ki barát, ki ellenség? Erre valamennyien ellene támadnak. Most aztán igazán elemében van. Lerázza magáról támadóit, mint oroszlán a kopókat. Három társa akad, ki segíteni jő néki. Hátaikat egymásnak vetik s szembeszállnak a többivel mind. Van kacagó harag, dühig fokozott, jókedv, csintalan örömkitörés, férfihoz, ifjúhoz illő. Gyönyör elnézni e tomboló förfirajt. s küzdő gomolyt, az olym-pi játékok legnemesebb faját. Korcsolyázás. A vihar után a Dnjepe-r oly api tisztára volt seperve a hótól, mint a tükör; csupa gyönyörűség lehetett rajta végigsikamlani. Az ifjak felkaposolák korcsolyáikat, a pisztolyokat, handzsárt és a rostopsinos kulacsot kivéve, min,den fölösleges terhet otthagytak a felborult szán alatt s azzal hurrah-kiáltással nekiereszkedtek az acélsíma pályának. Hanem még korán volt hurraht kiáltani. A fenevad-tábor tömegestül elvonult a három száguldó paripa nyomán; de hátramaradt egy őrszem. Négy ordas ott települt meg a csonka fenyőfa alatt, melyre az imsik felkapaszkodott. Ezek úgy csinálták ki maguk közt, hogy ez az ember reggelre megfagy a fán, akkor magától leesik, négyüknek éppen elég lesz. A legvénebb maytalóc kiült a partmagasságra s úgy nézett tovorohanó társai után s nagyokat ásított éberségében; azok nem jutnak a prédához. Ez meglátta a menekülő ifjakat. Rögtön megkezdte a jeladó-üvöltést, mire a három strázsáló farkas odahagyta az imsiket; azok fiatalabb farkasok voltak. Amint meglátták a két emberi alakot a jégen tovacsuszamlani. rohantak a part mentében utánuk s amint egy kissé csompós helyre akadtak, le utánuk a jégre. A vén őrszem megvárta, míg a lovak után futott társai meghallják jeladásait s a hátulsók visszaszállingóznak az új vadat űzni s -ö maga csak azután rohant a vadászatra. Azt is tudta már, hogy a sík jégen a farkasnak
