Az Erő, 1924-1925 (8. évfolyam, 1-10. szám)
1925-02-15 / Jókai szám
1925. február hó. AZ ERŐ 143 Vagy a vak- zenésznél, mikor egyik játszó szemét bekötök, adtaik kezébe főzőkalán-nyelet, a társaság többi tagja, férfi és nő összefogózva, keringett körűié sebesen, a középen álló rámutatott főzőkalán-seeptrumával a!z eléje akadóra, az egész kör megállt rögtön s hangot kelle adni a kérdező parancsra: a nagy elfojtott nevetés miatt alig birta azt kimondani a meglepett; volt kacaj, lia elárulta magát, volt nagyobb, ha a kérdező nem találta ki. Ha meguntuk ezt is, fordítottuk másra a tréfát, férfit és leányt ki választónk: ez a bárány, ez a farkas; körbe fogózott a fiatalság; ez a sövény: benn a bárány, künn a farkas; farkas iparkodik áttörni a kerítésen, nem eresztik: ha átrontott, a báránykát boesájitják ki s a) farkast marasztják belül; míg egyszer aztán a bárányka is azt akarja, hogy elfogják; a farkaska nem eszi meg, nem, inkább megcsókolja szépen: s lesz belőlük páros galamb s ők is a, körbe állanak; jön a többi egymás után. Ha ebbe is elfáradtunk, leültünk egymásra kendőt liajigálni; elmondtuk: kire, mire miért haragszunk? Nagyon sok okunk is volt néha a haragra,, él sem is találtuk hirtelen, hogy miért? Akk<?r zálogot kellett adnunk; a sok zálog összegyűlt rakásra; akkor aztán elővett bennünket egy öregasszony-nénénk, törvényszéket tartva fölöttünk; mit érdemel az a bűnös, kinek záloga most kezébe van rejtve? Hogy .lestük, hogy vártuk, vájjon mire fognak elitélni? Statuát állani? Magát megcsókolni? Háromszor hazudni? Vagy koldulni menni keseredett párral, sorra koldulva férfitól magajmnak egy darab kenyeret, feleségemnek egy csókot, szép leánynál magamnak egy csókot, feleségemnek egy darab kenyeret? Kantba esni, ki húzzon ki? Verset mondani ex tempore? Énekelni vagy szavalni? Végnélküli fát találni? Gyertyát meggyujtani térden? Bűnösöket meggyóntatni ? Másodmagával prédikálni ? Egyik a dikciót mondja, másik gestikulál hozzá; színműveket, eljátszani súgó után? Oh, mindez oly mulatságos volt, hogy az ember fáradttá kacagta magát rajta s nem tudott jókedvében hová lenni. II. Titkos abc. Tudod-e, hogy az emberi ta|gok és mozdulataik egy teljes alphabetet képeznek? Tanuld meg tőlem te is, hogy azután tudhasd, mit tesznek azok ketten-harman és többen is, kik a legünnepélyesebb tények alatt mintegy véletlenül homlokaikat, szemeiket, mellüket érintik újjaikkal? Tanuld meg tőlem: A: a fül, auris. B: az áll, barba. C: a nyak, cervix. D: a középújj, digitus. E: a mozduló száj, edo. F: a homlok, f rons. G': a térd, genu. I: a lágyék, ingven. K: a fő, caput. L: az ajk, 'labies. M: a kéz, manus. N: az orr, nas'us. 0: a szem, oeulus. P: a mell, pectus. R: a nevető ajk, risus. S: a szemöld, supercilium. T: a lábszár, tibia. U: a köröm, ungvis. V: a has, venter. Majd aztán ügyelj a mozdulatainkra s abból megtudod, hogy mikor némán ülni látszunk s csak kezeink mozdulnak, miről beszélünk? Jókai Mór. A nagylaki iskolás fiúk. „Anyám, anyám, éden anyám, Adj kenyeret, széles karéjt, Jól nekiereszed a kést, Sok is 'legyen, jó is legyen, Iskolába megy kis fiad.“ Anyák otlhon el nem tudják Vélni, honnan ennyi éhség? Még az ebédnél megmaradt Falatot is eldugdossák Iskolába járó fiúk. „Minek neked széles karéj? Kicsinyke vagy, kicsinyt eszel, Megárt a sok, rosszul tanulsz, Rest tanuló a jól lakott. Iskolába minek kenyér?“ „Édes anyám, kedves anyám, Ne szánd tőlem karéj kényért, Leckém mondom, mint a patak, Nagy munka közt kicsiny fiad Iskolában megéhezik.“ És ez minden úap így megyen, És így megyen minden háznál Kakas tejjel, varjú vajjal Sütött kényért egyre hordják Iskolába járó fiúk. Édesanyák meg nem tudják, Meg nem tudják a tanárok, Sem a bírák, sem az írók, Hová hordják a kenyeret Iskolába járó fiúk? De meyiudja igaz Isten, Mindentlátó, Mindenthalló; Amit tesznek nagy titokban Elhallgatva, rejtegetve, Iskolába járó fiúk. Tíz szegény fiú van köztük, Kinek otthon nincs mit enni, Hetek óta, havak óta így táplálják e tíz pajtást Iskolába járó fiúk. Jókai Mór.
