Az Erő, 1924-1925 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1925-02-15 / Jókai szám

142

AZ ERŐ

1925. február hó.

4

A jezsuita convent.

Hatan valának együtt, a perjellel és a gvárdiánnal, a hetedik kint jár a faltukon a kegyadományt beszedni.- Bonedicite! — kezdé a perjel. — Ecce nuntium patronae nostrae illustrissimae. — S létévé a pecsétes levelet az asztalra, amit a körü'lülők kézrölkézre adának. Mind megértették: latinul volt. Az orrok elfin,torultak, az ajkak lepittyedtek, a szemöldök összevonulitak, a szemek hunyorogtak. Egynek sem tetszett. *

— Est unus de nobis invitatus in aulam patronae nostrae munificentissimae, ad educandum filium unicum domicellae.

■— Parvum diabolum perduellem, — monda rá a gvárdián.

— Garrulantem, sifilatorem in ecclesia!

— Maledictorem sanctorum et animarum!

— Mortificatorem animalium.

Miiidenik tudott rá valamit.

Legjobban megtette a legutolsó.

■— Insanum prolem matris vesanae.

— Quae est pernicies omnium virorum, — folytatá a gvárdián, áttérve e tárgyra.

— In omnibus punctis peccans.

— Omnia eacramenta pedibus calcans.

— Fúria demens, sa.ga sacrilega!

— Quae maritum letali potu ad inferos misit!

A perjel mindezen kegyetlen észrevételekre stoicus nyugalommal felelt:

—■ Séd est patrona nostra benignissima et filius érit (hereditarius paftronus noster. Oportet haurire ealicem amaram. Fiat electio.

Mind nagyon csóválták a fejüket.

— Ego haibeo ardorem frigidum in tillis, — mondd az egyik, a lábszárait dörzsölve.

— Ego verő laiboro de bili. —• S bizonyságul a nyelvét is megmutatta az átellenben ülőnek, ki rögtön utána monda:

— Ast ego aegrctos sanare sum vocatus.

Most. mind a hárman a negyedikre néztek: az igen biztosan érezte magát a legjobb kifogás birtoklásában.

—• Equidém non sum versa,tum in lingvis scythicis: nec in hungarica, nec in sarmatica.

Az ötödik meg volt szorulva; mivel vágja ki magát ?

— Me votum tenet nun quam foeminas alloqui.

Egynek sem tetőzett a feladat.

— Mittamus ergo Petritm, — mpndá nyugodtan a perjel.

Mind az öten conclamáltak rá:

— Tarnen est adhuc juvenis, —- mondd az egyik.

— Séd moribus severus, — felelt rá a perjel.

— Occurret tentationem maximam, — veté ellen a másik.

— Eo major érit triump.hus eius, — felelt rá a perjel.

—• Tarnen est adhuc tan tűim fráter! — kiálta fel a harmadik.

— Faciamus eum patrem, —• viszonzá a perjel.

Erre mind felugráltak s hangosan contradicáltak.

— Hoc non pergit! Hoc non pergit! Oppugnat legibus nostris!

A perjel hideg vérrel szólt közéjük:

— Ergo pergat alter.

Arra mind elcsendesültek s vállaikat vonogatva ültek vissza nagy, gazdag faragiványú támlásszékeikbe, s csak úgy morogtak maguk elé:

— Ergo fiat Peter pater. Ergo pergat Pater Peter.

Jókai Mór.

ÚJUDVAR

Az Erő játékterén.

Régi magyar társasjátékok.

Azt mondják, hogy nincsen kedély a magyarban; láttatok volna csak bennünket a magunk fiatalságában, hogy elmulattunk napestig a hármas-futóson; az volt a feladat, kinek-kinek elfog-ni a maga szép leányát; ha azt nem találta: elfogni helyette a másikat; ha a párok egymásra találtak, milyen nagy öröm volt akkor! Aki pár nélkül maradt, hogy nevettünk rajta olyan nagyot,, maiik percben aztán mirajtunk nevettek; utoljára aztán szépen megosztoztunk: ez az enyim, ez a tied.