Az Ember, 1954 (29. évfolyam, 2-47. szám)
1954-01-23 / 4. szám
0 a N01DNIHSVfl ■ Az idegenek jelentkezési kötelezettsége Január 31-én lejár az Amerikában tartózkodó idegenek jelentkezési kötelezettsége s erre nyomatékosan figyelmeztetjük mindazokat a magyarokat, akik még nem amerikai állampolgárok. A jelentkezési űrlapot bármely postahivatalban lehet díjmentesen kapni (Form 1-53) s kitöltés után ugyancsak bármely postahivatalnak benyújtani. DAJKOVICH FERENC ÉS GAÁL FRANCISKA GYÁSZA Most jutott el New Yorkba a hir, hogy özv. Dajkovich Istvánná <8 éves korában Balatonföldváron elhalálozott. Az idős uriasszony, akit számosán ismertek a külföldön élő magyarok közül is, Dajkovich Ferenc volt országgyűlési képviselőnek, a newyorki magyar kolónia köztiszteletben álló tagjának édesanyja, Gaál Franciskának pedig anyósa volt. A Dajkovich-Gaálházaspárt a gyászeset alkalmából számosán keresték fel részvétnyil\ állításaikkal. •o*G 'NOlPNlHßVÄ enni XOa*0*d CONDORi E EREN ( p( n XÄ W2 T LAP. El “THE W L\,” FERENC GONDOR'S POLITICAL WEEKLY Reentered as second class matter August 4, 1942, at the Post Office at New York N. Y. under the Act of March 3, 1879 SZERKESZTŐSEG ÉS KIADÓHIVATAL: 320 East 79ST.. NEW YORK, 21. N. Y. Phone: Butterfield 8-61W EDITORIAL AND PUBLISHING OFFICE: 320 EAST 79th STREET,NEW YORK 21, N. Y. (Yearly Subscription $10; Single Copy 20 cents) VOL. XXVIII No. 4 NEW YORK, N. Y., JANUARY 23, 1954 EGYES SZÁM ÁRA 20 CENT Négyhatalmi értekezlet Berlinben Irtai MEDEY ISTVÁN Schönfeld Mihály halála Széles körök által ismert és becsült személyiség volt New Y'ork magyar 'életében Schönfeld Mihály, a “Foreign Language”-hirdetési iroda tulajdonosa, aki az elmúlt héten 70 éves korában hosszas betegség után eltávozott az élők sorából. Kiterjedt rokonság gyászolja az elhunytat, közte dr. Schönfeld Lázár főrabbi, Schónfeld Mihály testvéröcese. A bronxi magyar zsidó hitközség Mount Mcria-sirkertjében helyezték örök nyugalomra pénteken, igen népes gyászoló közönség jelenlétében az elhunytat a Sehőnfeld Lázár dr. által végzett kegyeletes szertartás után. KERTÉSZ ISTVÁN KÖNYVE: “DIPLOMACY IN A WHIRLPOOL” A Magyarországgal foglalkozó angolnyelvü irodalomban jelentős helyet foglal el Kertész István volt római követnek, jelenleg a Notre Dame-i egyetem professzorának • Diplomacy in a Whirlpool” című könyve, amely a fenti egyetem kiadásában látott napvilágot. Kertész István tevékeny részese volt a legutóbbi korszak magyarvonatkozásu diplomáciai tárgyalásainak, részívett a párisi békekonferencián is s igy a koronatanú hitelességével tárja fel az adatokat. Fontos forrásmunka ez a könyv a közelmúlt magyar történelméhez, ahoz a baljóslatú korszakhoz, amikor egymást követően két aggressziv hatalom tört a magyar függetlenségre. A “Diplomacy in a Whirlpool” megrendelhető .közvetlenül az Indiana állambeli Notre Dame University-től is. Amikor a második világháború a szövetségesek győzelmével végétért, Stettinius amerikai külügyminiszter San Franciscóban 1945 május 21-én az UNO-alapokmány megfogalmazására alakult bizottság záróülésén elmondott beszédében meghatározta a háború utáni amerikai külpolitika irányelveit: “ az Egyesült Államok külpolitikájának legfőbb célja, hogy békében is megerősítse azt a háborús szolidaritást, amely lehetővé tette a hitleri Németország leverését. Ez a Szovjetunióra éppen úgy vonatkozik, mint Kínára, Franciaországra és Angliára, Nagyszerű együttműködésünk bebizonyította, hogy az ellentéteket tárgyalások utján le lehet küzdeni.” A Szovjetunió részéről hasonló hangnemben hangzott el a válasz. A két nagy világhatalom megnyilatkozása biztató jel volt a jövőre nézve. Mindkét részről szükségesnek és fontosnak tartották a három nagyhatalom vezetőinek ismételt találkozását, hogy a háború befejezése után felmerült problémák megoldást nyerjenek. Truman, Attlee és Sztálin részvételével 1945 júliusában megtartották a potsdami értekezletet. A záróközleményt, mely szokatlanul bő és részletes, hétezer szó terjedelmű diplomáciai okmány volt, 1945 julius 26-án hozták nyilvánosságra. A potsdami értekezleten a háborús szövetségesek együttműködése fényesen kiállta az első próbát. Számos kérdésben teljes megállapodásra jutottak. Franciaország nagyhatalmi pozícióját helyreállították, a háború következményeinek gyors likvidálására és a normális állapotok helyreállítására törekedtek. Központi német kormány megalakításához nem járultak hozzá, de hangsúlyozták, hogy nem szándékuk a német nép megsemmisítése. A nyitvamaradt kérdéseket és Németországgal, valamint szövetségeseivel megkötendő békeszerződések előkészítésének ügyét a küUigv miniszteri tanács elé utalták. Magyarországgal, Romániával, Bulgáriával és Olaszországgal kötendő békeszerződések előkészítő munkáját a külügyminiszteri tanács elvégezte és a békeszerződések megkötésére később sor került, A német békeszerződés és az osztrák államszerződések ügyében a Szovjetunió merevsége, jóvátételi telhetetlensége következtében, a külügyminiszterek nem tudtak megállapodásra jutni. A vitás kérdések, elsősorban a német és osztrák kérdés rendezése érdekében jelentős kísérlet tö'télit a Londonban 1941 november 25-én kezdődött külügyminiszteri értekezleten. A megnyitó ülésen Bevin angol munkáspárti külügyminiszter elnökölt. A nyugatiak részéről hangoztatta, hogy “Nem az a célunk, hogy a világot kettészakítsuk. Bízunk abban, hogy a négy nagyhatalom együttműködése, bármilyen nehezen is, de lehetséges.” A Szovjetunió a három hétig tartó értekezlet során nem volt hajlandó a Németország ügyében megkötendő négyhatalmi paktum és az osztrák államszerződés megkötésére. Olyan politikai feltételeket és jóvátételi igényeket jelentett be, melyek a nyugaiak számára elfogadhatatlanok voltak. A túlzott követelések ellen a három nyugati külügyminiszter egységes álláspontot foglalt el. .Amikor Molotov látta, hogy zsaroló kísérlete nem vezet eredményre, igyekezett az értekezletet propagandacélokra felhasználni. Javasolta, hogy a külügyminiszteri értekezlet fogadja a német népi kongresszus, tehát a német kommunista párt küldöttségét, hogy az a “német nép nevében” előadhassa kívánságait, Marshall, Bevin és Bidault a leghatározottobban ellenezték a kommunista küldöttség fogadását, igy arra nem kerülhetett sor. Az utolsó tárgypont, amit Londonban a külügyminiszterek tanácsa tárgyalt, az osztrák államszerződés ügye volt. Megállapodás nem jött létre, mert az osztrák jóvátétel kérdésében áthidalhatatlan véleménykülömbségek voltak. Molotov valamennyi ausztriai volt némel tulajdont és az olajmezők 15%-át követelte. A szovjet követelés ellentétben állott a potsdami egyezménnyel, ezért annak elismerését a nyugati külügyminiszterek megtagadták. Végül is az osztrák államszer- I ződés ügyét a külügyminisztehelyetíesek értekezlete elé utalták. Közel háromszáz ülésen foglalkoztak a külügyminiszterhelyettesek az oszt- i rák kérdéssel, de a szovjet jóvátételi követelés miatt a mai napig sem 1 tudtak megállapodni. A Szovjetunió azért támaszt Ausztriával szembev teljesíthetetlen jóvátételi követelményeket, hogy ezáltal az osztrák államszerződés megkötését lehetettemé tegye, Ausztria és Magyarorszáf katonai megszállását minél tovább fenntarthassa. Marshall amerikai külügyminiszter megunván a három héter keresztül folytatott eredménytelen tanácskozást, javaslatot tett a; 1 értekezlet elnapolására. Ez megtörtént, anélkül, hogy kitűzték volna ; legközelebbi külügyminiszteri értekezlet időpontját. A londoni külügyminiszteri értekezlet tehát eredménytelenül ér véget, mert a Szovjetunió a világ kettéosztására és szembeállításán örekedett. A német kérdés, amely Európa legfontosabb kérdése,, nem > ki ód ott meg, Németország egységét nem sikerült helyreállítani. Ennek íövetkezménye az lett, hogy a londoni külügyminiszteri értekezlet óta, S'yugat és Kelet külön-külön a maga útját járja a katonailag megránt, politikailag és gazdaságilag különálló Nyugat- és Keletnémetírszágban. A német és osztrák kérdés mellett, az elmúlt évek során egyre ■zaporodott a nyitott és tárgyalások utján meg nem oldott, vitás nemzetközi problémák száma. Az ideg- és hidegháború egyre jobban kiéleződött és több esetben a harmadik világháború kirobbanásának veszélyét idézte elő. A Szovjetunió állandóan feszítette a hurt, majd »edig kísérletképpen Koreában a nyílt agresszió eszközéhez nyúlt. A szabad nyugati országok számolván egy esetleges szovjet agresszív lépés lehetőségével Európában, hozzáfogtak közös védelmük megszervezéséhez. A védelem kiépítése nagy áldozatokba kerül, mert az érdekelt nemzetek jövedelmüknek jelentős részét kénytelenek katonai kiadások fedezetére fordítani. A nyugati munkásszervezetek elismerik a kollektiv védelem megszervezésének szükségességét, de nyomatékkai hangsúlyozzák, hogy a bolsevista imperializmus elleni küzdelemben nem elégséges egyedül a fegyverkezés. Ha a bolsevizmus ideológiai kisugárzása és terjeszkedése ellen a nyugati országok védekezni akarnak, akkor a katonai védelem kiépítése mellett a javak igazságosabb elosztására, a dolgozó tömegek magasabb életszínvonalára van szükség. A jólét és szociális biztonság a legeredményesebb védekezési eszköz a kommunizmus térhódításával szentben. A kczös védelem megszervezése során a nyugati országok franciái javaslatra elhatározták, hogy Nyugatnémetország bevonásával, közös európai hadsereget szerveznek. Az erre vonatkozó nemzetközi egyezményt a francia parlament ezideig még nem ratifikálta. Ennek oka abban keresendő, hogy a német militarizmus feltámadásától való félelem és a német hadsereg háború alatti franciaországi szerepléséből maradt szomorú emlékek a francia közvélemény egy jelentős részét az! egyezmény elleni állásfoglalásra készteti. A Szovjetunió, mely minden eszközzel igyekszik megakadályozni a közös európai hadsereg megvalósulását, Indokínában katonai, a nemzetközi politikában diplomáciai nyomást gyakorol Franciaországa. A francia közvéleményt iá fel akarja használni a francia javaslatra létrehozandó európai hadsereg terve ellen. A nyugatiak együttműködését megbontani, a négyhatalmi értekezleten tárgyalás alá kerülő német kérdésben az egységes nyugati állásfoglalást- megakadályozni — ez a szovjet célkitűzés. A Szovjetunióban Sztálin halála éta bekövetkezett változások, nemzetközi sikon eszközölt kisebb, engedmények és a szovjet vezetők részéről hangoztatott békeszándék azt a reményt keltették, hogy a külpolitikában alapvető irányváltozás történt. Kétségtelen, hogy mindaz, ami a Szovjetunióban az elmúlt háromnegyedévben történt, hozzájárult bizonyos mértekben a nemzetközi feszültség enyhüléséhez. A szovjet politikusok megnyilvánulásaik során különös hangsúllyal adtak kifejezési állítólagos békeszándekaiknak és tárgyalási készségüknek. Egyes nyugati országokban a külc-mbczö politikai pártok és társadalmi tömegszervezetek elérkezettnek látták az időt arra, hogy a nagyhatalmak vezetői tárgyalások utján megkíséreljék a nyitott nemzetközi kérdések, elsősorban a német kérdés rendezését. Angliában, ahol a közvélemény Igen fontos tényező, kialakult egy közhangulat, amely nemcsak Churchill miniszterelnök kijelentéseiben, hanem a munkáspárt állásfoglalásaiban is megnyilvánult és ez négyhatalmi tárgyalásokat sürgetett. A francia közvélemény jelentős része ugyancsak reményekkel tekint a négyhatalmi tárgyalások kimenetele elé. Az Egyesült Államok közvéleménye az elmúlt évek tapasztalatai alapján kételkedik a Szovjetunió békeszándékainak őszinteségében. Amerikai felfogás szerint a Szovjetuniónak komoly jelentőségű engedmények formájában bizonyságát kellett volna adni annak, hogy, valóban a nagyhatalmak együttműködésének helyreállítására törekszik. E téren a Szovjetunió részéről úgyszólván semmi sem történt. Ennek ellenére a nyugati hatalmak komoly politikai áldozatokat hoztak olyan nemzetközi atmoszféra kialakításának érdekében, mely lehetővé tette a berlini külügyminiszteri étekezlet létrehozását. Az a tény, hogy; megenyhült nemzetközi légkörben, a négy nagyhatalom külügyminisztereinek értekezlete Berlinben január 25-én megkezdődik, igen őr-Adakozzunk a “March of Dimes” - mozgalomra!
