Az Ember, 1953 (28. évfolyam, 1-48. szám)
1953-01-10 / 2. szám
JANUARY 10, 1953 r AZ EMBER 5-ik oldal Emlékezés Woldbouer Imrére Irta: GOLDMARK SÁNDOR gilsziget, mint a Gellért és a Gundel s az Abbázia-kávéház. Vagy mint az ugyancsak világhírű Rose- - Quartett a régi nagymultu Becshez. Budapesten minden Waldbauer quartett-est zenei élménynek számított, de azonkívül társadalmi szempontból is kedves, intim esemény volt. Majdnem mindig ugyanaz a hallgatóság, gyakran már a második, sót harmadik generációja egy nagymüveltségü közönségnek. A budapesti Zeneakadémia méltán lehetett büszke sok olyan volt tanítványára, akik — elszéledve az egész világon — hirdették és hirdetik ma is a magyar zenei tehetségek kiváló teljesítményeit. Milyen végzetes szerencsétlenség, hogy az áldatlan politika a zenei kultúrába is betört, ott is rombolt, jobbról és balról is pusztított. Milyen kevesen vagyunk ma már régi pestiek, akik fájó nosztalgiával gondolunk arra a régi, boldog Budapestre, ahol akkor nem voltak “izmusok,” ahol békésen fértek meg egymás mellett a különböző világnézetek és hitvallások. Amikor a Margitszigeten még nem volt Palatínus-strandfürdő s a Margithid nem ragadta magához kinyújtott karjával az előbb oly romantikusan csendes Szigetet; amikor még eseményszámba ment egy hajókirándulás az Alsó-Szigetre, folytatódva a lóvasuttal a Felső-Szigetre. Gyönyörű, békés, felejthetetlen budapesti nyári esték, hová tüntetek? Hol van meg az a csodás hangulat, mely a tüneményes Dunaparton volt érezhető, páratlanul gyönyörű környezetével, szemben a budai hegyekkel, a pompás dunaparti szállók terraszáról letompitva kihallatszó édes-bus magyar nótákkal, Magyari Imre és Kóczé Antal zokogó, duhajkodó hegedűjével? És a magas színvonalú klasszikus hang versenyek, a Waldbauerék, Lénerék, a filharmonikus és a többi kiváló zenekar koncertjei világhírű magyar és' külföldi szólistákkal, Haydn, Mozart, Beethoven, Brahms, Bartók, Kodály, Dohnányi, Weiner Leó (hogy csak néhányat említsünk) müveinek tökéletes előadásával? És a sok jó házi kamaramuzsika nívós, kifinomult kultúrájú műkedvelő muzsikusok körében? Ezek együtt teremtették ezt a csodás zenei atmoszférát . . . ebben a légkörben és hangulatban nevelkedtek a Waldbauerek és a többi jóhirü magyar zeneművészek, a kiváló magyar karmesterek “S zeneszerzők, a világhírű magyar írók, énekesek , színművészek stb. És amikor hálatelt szívvel értékeljük és szeretjük uj hazánkat, nely polgáraiként fogadott be lennünket, ne felejtkezzünk meg izon rögről, melyen bölcsőnk álött, azon földről, mely kitermelte izokat a tehetségeket és kiválóságokat, akik — miként a most elhunyt Walbauer Imre is — tiszteletet, elismerést és dicsőséget szereztek a magyar kultúrának. Hogy az utóbbi években, sajnos, ez i kultúra is lejtőre jutott szélsőséges, áldatlan kilengések folytán, ez más lapra tartozik. Ez ne •ontsa szép emlékeinket és tiszteetünket kiváló honfitársainkkal izemben. Élvezzük a múlt szépséreit gondolatban és legyünk hálának azok iránt, akiknek ezeket a szépségeket köszönhettük. SZT ALIN -DÍJ ... es halálhangulat a magyar irodaiamban Mélységes szomorúsággal értesültem Waldbauer Imre váratlan haláláról. Szinte hihetetlen, hogy a “Pubi,” — ahogyan régebben Pesten becézték — már nincs többé és hogy már 61 éves volt. Még mindig magam előtt látom az aradiutcai bérházban a rövidnadrágos, 12 éves kedves fiúcskát, Waldbauer József kiváló zeneművész és pedagógus gyermekét, aki már akkor is nagy Ígérete volt a budapesti Zeneakadémiának. Ezt az Ígéretet azután nemcsak beváltotta, de azon túlmenően sok évtizeden át büszkesége volt Budapest zenei és kulturális életének. Még fiatalon átvette a Zeneakadémián a hegedű- és a kamarazene tanszéket és — ami Budapest zenei történetének egyik nagyhatású eseménye maradt — megalapította a Waldbauer-Kerpely vonósnégyest kollégájával, Kerpely Jenővel, a kiváló csellómüvésszel és nagykulturáju zenepedagógussal együtt. A középszólamokat is oly elsőrendű művészekkel töltötték be, mint Temesváry, majd Országit és Szervánszky. Ez a vonósnégyes méltó folytatása volt a századfordulóban még működő nagynevű Hubay-Popper quartettnek, melynek tagjai a világhírű Hubay Jenőn és Popper Dávidon kívül olyan kiváló művészek voltak, mint Bloch József, Herzfeld Viktor és később Waldbauer József. Waldbauerék, akárcsak Hubayék, a Zeneakadémia tanári testületébe tartoztak és igy nagy részük volt az egész ország zenei kultúrájának fejlesztésében és az uj zenei generáció nevelésében. A- mellett, hogy a Waldbauer-Kerpely-négyes világviszonylatban is az elsők között állott, pedagógiai térén is nagy érdemei voltak. Szivvel-lélekkel budapestiek voltak és úgy hozzátartoztak a fővároshoz, mint az Andrássy-ut vagy a Mar-48 ORAN BELÜL kiutaljuk rendelését VÁMMENTESEN A MAGYAR KORMÁNY engedélyével MAGYARORSZÁGBAN budapesti raktárunkból KÁVÉJEA, KAKAO NYLONKARISNYAés ÖSSZES EGYÉB VÁMMENTES MAGYARORSZÁGI SZERETETADOMANY nálunk megrendelhető Arieavzékkel készseoael szolaálunk GLOBUS TRADING CORP. «1 BROADWAY, NEW YORK t Tel. BOwling Green 9-41G4 Két magyar író kapott “irodalmi Sztalin-dijat” legutóbb: Nagy Sándor és Aczél Tamás. Ez a két iró a magyar irodalomban meglehetősen ismeretlen, igy hát az 1947-ben megjelent Hungária Irodalmi Lexikonból igyekeztem megtudni: kik ezek a legnagyobbak a nagyok között? Nagy Sándorról ennyit tud a lexikon: “(1899 — Filozófiai iró, mérnök. 1926-1927 szerk. az hód. kérdésekkel is foglalkozó Szintézis c. filoz. évkönyvet.” Aczél Tamásról ez a lexikon nem tud semmit, meg sem említi. Most már körülbelül tudtom ugyan, hogy miért éppen ők kapták a Sztalin-dijat, miért éppen őket érte a “magyar irodalom nagy kitüntetése,” mégis igyekeztem valamivel többet megtudni, például Aczél Tamásról. Nemrég “költészeti vita’ folyt le Budapesten s a vita során Kónya Lajos megállapítja, hogy Acélt Tamás hangja “dadogó, botladozó,” érnái “a semitizmus posványába fúlnak,” sok bennük “a modorosság, a valódi páthoszt sok helyen nyikorgó álpáthosz pótolja . . . olyan formai és tartalmi kisiklások, henyeségek vannak ezekben a versekben, amelyek bántóak és nevetségesek.” Devecseri Gábor Aczél “elvtárs” “költőileg botladozó sorairól, sokszori képzavaráról” beszél: Eörsi István szerint “a szenvedélyt és eimélyültséget felsorolásokkal, tulajdonfőnevekkel s számokkal pótolja.’ Molnár Miklós úgy véli, hogy “a legújabb verseiben is sok a sematikus megoldás, formátlanság,” Ancsel Évát Aczél Tamás legtöbb verse “hidegen hagyja” és Keszi Imre “mélyhütéssel bánik” Aczél Tamással. Ezekután már világosan tudtam, hogy miért kapta Aczél Tamás az “irodalmi nagydijat” és miért nem — mondjuk — Illyés Gyula, vagy akárki más, hiszen Aczélnál nagyobbatnem is olyan nehéz találni, még a mai megfogyatkozott és elcsöndesedétt magyar irodalomban sem. Még inkább megértettem a miértet, amikor elolvastam az ünnepi beszédeket. Kiszeljov, a Szovjetunió budapesti nagykövete "hangsúlyozta, hogy Aczél Tamás és Nagy Sándor e sikereiket úgy érték el, hogy szorgalmasan és kitartóan tanultak a szovjet irodalomtól, a világ élenjáró irodalmától . . Aczél köszönetét mondott "az irodalom és művészet ihletőjének, Sztálin elvtársnak” és Nagy Sándor kijelentette, hogy “az orosz nyelvnek immár az. a hivatása, hogy összeköti egymással a szabadságszerető népeket s közvetíti a népek közt egymás igazi kulturértékeit.” Aczél és Nagy “kitüntetéséből” könnyű megállapítani, hogy baj van, súlyos baj van a magyar irodalommal. A magyar irók egy része emigrált (Zilahy Lajos, Márai Sándor, Cs. Szabó László, Kovács Imre, Horváth Béla, Kovái Lőrinc), másik része hallgat (Tamási Áron, aki résztvett a magyar ellenállásban; Németh Andor, aki állítólag “ideg gyógyintézetben” van; Hatvani Lajos, Ady és József Attila bőkezű támogatója, néhány éve még egyetemi tanár — és még sokan) mások teljesen eltűntek, semmit sem tudunk róluk és végül olyanok is akadnak, akik még dolgoznak, ezeket most veri fejbe Révai József “elvtárs,” a népnevelés minisztere. Révai ugyanis előadást tartott a napokban és megállapította a “polgári ideológia jelenségeit” a mai magyar irodalomban. "Kirivó példa — mondta Révai — Örkény István novellája, a “Lila tinta.” A novella tulajdonképeni témája a pusztuló burzsoázia megsajnálása. Amit Örkény ábrázol — ha nem is nyíltan, de a dolog lényegét tekintve — semmi egyéb, mint a prostitúció dicsérete.” A polgári hatások és hangulatok — még mindig Révait idézzük — a lírában is jelentkeztek. Beszivárgott az uj magyar irodalomba a “dekadens fájdalom-lira, a magánlélek tökéletesen érdektelen. magánkeserveit megéneklő költészet.” Révai megállapítja, hogy a “mai ‘fájdalom-költészet’ reakciósán romantikus elvágyódás a szocializmus építésétől, mindegy, hogy hová: a természetbe, a múltba, vagy akár a jövőbe is.” A magyar irók tehát — én hiszek ebben az esetben Révainak!— elvágyódnak a szovjet-magyar szociálizmus építéstől és mindegy nekik, hogy hová, akárhová, múltba, vagy jövőbe. Ezt én megértem. Abban azonban nem vagyok egészen biztos, hogy ez az elvágyódás “reakciósán romantikus” volna... Azt mondja Révai: “A polgári hangulatok visszaszivárgása líránkban legkirivóban abban jut kifejezésre, hogy a magánérzések és a magánfájdalraak költészete egyeseknél egyenesen halálhangulatokba torkollik bele. Még Benjámin elvtárs “Számadás” cimü versébe is beszivárognak a halálhangulatok. A versben nemcsak az van benne, hogy a költő a harcot előre látja, hanem mintegy előre leszámítolja a vereséget is.” Irodalmi klikk-harc folyik a magyar irodalom berkeiben, mondja ugyancsak Révai. Mindjárt Idézi is Benjámin “elvtárs” egyik uj versét, idézzük hát mi is: Veres Péter? Kulák! Juhász is az! Zelk? Áruló! Benjámin, Kónya? Szintén. Mi bizonyítja, bogy a vád igaz? Hát nem elég, hogy különb irók, mint én!? Ezt a verset Benjámin — úgy látszik — a Veres-Juhász-Zelk, Benjámin-Kónya-klikk egyik ellenségének írja. Ez a “vers” ugyan azt nem bizonyítja, hogy Benjá_ min akárkinél is "különb” iró, de azt, hogy ilyen vádak elhangzottak, mindenesetre bizonyítja. (Révai szerint: “Ez a vers: rágalom . . . Ez a vers az irodalmi közélet megmérgezését szolgálta”). Szubjektív okokat sorol fel Révai a továbbiakban. Megállapítja, hogy a magyar irók túlbecsülik a nehézségeket, mélabusak, pánikhangulatban vannak. A feladatokat is felsorolja Révai: “Fel kell vennünk a harcot a polgári rothadság ellen az irodalomban, fel jkell vennünk a harcot a polgári melankólia és a halálhangulatok irányzatai ellen . . .!” A kominform-igazságokban, a kominform-jövőben, a kominform győzelmében már nem hisznek a halálhangulatokkal eltelt magyar irók — ez világosan kitűnik Révai szavaiból. A magyar irodalom és a magyar nép már felkészült a vereségre, már leszámítolta a szovjetbékét. Hiába igyekszik Révai tollal, kalapáccsal, ideggyógyintézettel: hi„ ába adják a Sztalin-dijakat a néhány megmaradt döcögő táltosnak. A szél fütyül és szétkapkodja a szavukat . . . GÁL LÁSZLÓ BESZÁMOLÓ A SZILVESZTERI BÁLRÓL Társadalmi eseménnyé avatta az UHJA szilveszteri bálját az a szép közönség, amely zsúfolásig megtöltötte a Hotel Vanderbilt “Della Robbia” - nagytermét. Az összejövetel azt a célt szolgálta, hogy minél hathatósabb támogatásban részesíthessék az Izraelben élő és rászoruló zsidókat. Tehát a nagyszerű hangulatban eltöltött este után a publikumnak meg lehetett az a tudata, hogy segítette a szegényeket. Fáy Elizabeth vállalta ennek a bálnak megrendezését egy nagy bizottságnak az élén. Emberfeletti energiával munkálkodott, hogy a kitűzött célokat elérhesse az UHJA. Kedvessége, megértése és finom ízlése több mint egy hónapig a bál szolgálatában állott. Nehéz munkájában nagy segítségére volt Lőwy Z. Aranka, aki a társelnöki tisztségében Remekelt. A fogadó és a többi bizottságokban munkálkodott: Speed Ibolya, a női osztályunk elnöke, Rotman Helen, Gulyás Cornelia, Reiss Marian, Hall Sylvia, Weiss Olga, Neufeld Elsie, Seidman Elly, Harriot Rita, Adler Rose, Thomas Kathie, Hamburg Flóra, Cziment Margaret, Green Majvin, Schwartz Elizabeth Schwartz Sady,. Schatzkin Mici, Jacobovitz Sidonia, Leopold Hermina, Jacobs Ethel, Galea Kató, E. Katz, Mrs. Somló, valamint: Rotman A. Armand, az UHJA elnöke, Sunshine Oszkár, Leslie Fáy, Louis Cziment, Spiegler Ferdinánd, William Schwartz, Lőwy Andrew, Murray Schatzkin, Michael Thomas és John Schwartz. Sándor Stefi, a kiváló művésznő, mint floor manager sajátma gáti múlta felül. Air Conditioned! Nyitva egész éven át! 46th St. E. of BROADWAY, N. Y. Telefon: PLazo 7-1523. ws minden este 2 zenekar! Kitűnő műsor!
