Az Ember, 1953 (28. évfolyam, 1-48. szám)
1953-01-02 / 1. szám
8-ik oldal AZ EMBER JANUARY 2, 1954 ^ A szentistváni Kéri-család Irta: TOLNAI LAJOS Varjason laktunk. Akkor még az egész Varjas, Kishegy, Farkashát a miénk volt, de elhiszem, hoy már igen megterhelve. Nénéim még Pesten, sőt eleinte Bécsben nevelkedtek. Nem is beszéltek máskép, csak németül és [franciául. Mindig hozták ünnepekre, vakációkra nevelőnőiket, barátnőiket, zongoramestereiket, emlékszem, hogy sokszor harmincán is ültünk a nagy ebédlőben. Akkor s talán éppen ezek kezdték a földesurakat nagyságos urnák nevezni, tekintetes helyett. Apámat igy címezték s anyámat nagyságos aszszonynak. Eleinte nevették, aztán megszokták és végül megkövetelték. Mi is mindnyájan nagyságos urfiak voltunk. Egész életünk, amennyire vissza tudok nézni, valósággal a boldog vasárna pok meghosszabbodása volt. Ami másoknak csak ritkán, egy héten egyszer jutott osztályrészül, a pihenés, a vidámság és szórakozás, nálunk állandó volt és ez volt főfoglalkozásunk és szüleim éjjel sokszor nem tudtak aludni, l vitatkoztak, hogy a másnapi vagy a következő heti szórakozások programját jól megállapítsák. Csakhogy mire én befordultam a tizedik évembe, sok minden megváltozott. Behúzódtunk Omlottvárra, egy kis faluba, nem is a magunk kastélyába, hanem a Máthé bácsi öreg házába, amelynél Varjason, ahogy a nénéim csufolódtak, még az istálló is különb volt. Vendégek ide már. nem igen jártak, csak a rektor, meg a jegyző, s néha az öreg plébános. Anyám, aki valaha oly vidám lélék volt, most napokig sem szólott atyámhoz. Felkötötte az állát, holott, — de ezt nem szükség elmondanom, — és ... a nénéim is csak ezt tették, civódtak, haragudtak s fél délig se jöttek ki a szobáikból. Iván bátyám tanult, mig aztán végleg otthon nem maradt. — Mért nem zongoráztok? — szólalt meg néha apám. ha valamelyik régi barátja odatévedt s vacsorára is megmaradt. Ilyenkor egy kis bor került s az felvidámi-MAYOR’S RESTAURANT KÖZISMERT MAGYAR KÜLÖNLEGESSÉGEIRŐL Mérsékelt árak. Finom légkör. CLIFTON HOTEL 127 West 79th Street Telephone: TR 4-4525 NEW YORK C.TY Azonnali garantált szállítás! ■ RIMOFIN—az uj T.B.C.-elleni gyógyszer; streptomicin, penicillin, insulin és minden más gyógyszer!—Szállítunk a világ bármely részébe, MAGYARORSZÁGBA is, ahová az orvosság mellé magyarnyelvű utasítást is küldünk. Nem kell várni export-engedélyre!1 Telefonáljon, Írjon árajánlatért: REICHMAN ZOLTÁN V. budapesti gyógyszerész magyar patikájának cimére: 1519 First Ave. New York (79-80 St.) Tel: RE 4-9415 Hallgassa rádióműsorainkat: vas. d.u. 5-7-ig WLIB (1190 ke) és vas. déli 12.30-2-ig WBNX- I en New Yorkban, szombat d.u.. j 2-kor Philadelphiában, WTEL. j Tolnai Lajos (1837 — 1902) a magyar irodalom kitagadott és agyonhallgatott nagy regényírója. Eredeti családneve Hagymássy, de ő az egyszerűbb Tolnai nevet vette fel és elhagyta az ipszilonos nemesi nevel. Előbb református pap, majd tanár, de mindeünnen elűzték, mert bátran és következetesen kimondta az igazat, leleplezte az igazságtalanságot — még ha hatalmas és gazdag ember követte is el. Regényeiben és elbeszéléseiben is gyakran magukra ismertek az emberek, mert tárgyát a szó igazi értelmében kora valóságából vette. Gyakran dolgozta fel családja történetét is, mint novellájának alább közölt részletében, s ezeknek nemcsak az az értékük, hogy az iró sorsára vetnek fényt, hanem első sorban az, hogy a 48-as forradalom utáni magyarországi helyzetet a művészi realizmus erejével ábrázolják. Már Móricz Zsigmond felfedezte, ősének nevezte és megállapította: “Nem ismerek jobb iró-példaképet.” Amikor pedig hozzáfogott müveinek átírásához, mai nyelvre való átültetéséhez, ezt mondta: “Hiszem s vallom, hogy ezzel teszek annyit a magyar ügyért, ha újra bírom Írni Tolnai oevre-jét, mint saját munkásságommal, amit hatvan éves koromig végeztem.’’ Móricz Zsigmond azonban csak megkezdte ezt a munkát, csak felhívta rá a figyelmet, de a magyar irodalomtörténetnek még mindig súlyos adóssága Tolnai Lajos felfedezése, könyveinek népszerűsítése és bevezetése a legnagyobbak közé—Eötvös, Kemény, Jókai, Mikszáth és a többiek mellé. tóttá, de a nénéim a zongorázást egymásra tolták. — Nos? — követelte apám villogó szemmel. S ököllel az asztalra ütött. — Ha nincs rajta húr — vetette oda aztán Emilia. — Mért nem hivat apám hangolót? — toldotta meg Eliz. — Be kellene bőröztetni az egészet — magyarázta Róza néném. Erre aztán apám morgott valamit, megcsöndeseaett s végül megelégedett avval, hogy, no lányok, hát daloljatok valamit! Úgy látszik, a lányok még bánatukban is szeretnek dalolni, mert nénéim lassan-lassan egy-egy régi dalra kaptak s tele hangon az én akkori felfogásom szerint igazán gyönyörűen s igazán gyönyörű nótákat fujtak-fujdogáltak. Csak úgy égett az arcuk. Szegény jó atyám merőben kiengesztelődött, fehér ősz haján nagyokat csavart, a vak szemek fölött, ahol akkor még kacsafarkat viseltek; ő maga is táncolt, de csak ülve. A derekával, a vállával. fejével és pörge bajuszával. Közelebb ült édesanyámhoz, aki ezt, úgy lá'ttam, jó néven vette. Gyengéden átölelte, forrón meg-megcsókolta s bus kedvvel kiáltá: — Kedves öreg feleség, sose búsulj, mig engem látsz! Busult, nem busult, még ennél az állapotnál is lejjebb-lejjebb szállottunk napról-napra. Valami földvári kereskedők egy szép napon a Bösendorfer zongorát is elvitték, hiába nem volt felhangolva. A zongora lehet, hogy rossz volt, nem is játszottak rajta, mégis mikor kihajtottak vele az udvarból, mindnyájan úgy megsirattuk mint egy kedves halottat. Mindenki dicsérte, micsoda kincs! De hogy szegényedhettünk el ennyire?—vetem föl a kérdést magamnak. Úgy, mint Oroszék, Pécsyék, Mészölyék, Orbánék, Diószeghyék. Elhagyott bennünket a szerencse. Kénytelen vagyok gyanakodni, hogy a szerencsénk ebből a következetes elfordulásából arra kell következtetni, hogy a világ rendje változott meg s az hullatott ki bennünket a kötényéből. De miért? Mert nem iktatta belénk az uj világrendnek, a fejlődésnek a csiráit? — Jer csak Vilmos fiam, szólt apám egyszer ebéd után. Azt hittem dohányt kell vágnom, s örömest mentem. — Hagyjuk most a dohányt — mondta atyám, mikor látta, hogy a szerszám után kutatok —, a jövőnk forog az eszemben, a jövőd, fiam. Szeretnélek biztosítva látni. ■ Apám odatámaszkodott a sődarálóhoz, én meg felültem a mángorlóra. — Hány éves vagy, fiam? — Tizenhárom múltam pünkösdkor. édes atyám uram. — Te sem maradhatsz már tovább itthon. — Gyönkre megyek? A tisztelendő ur is odavitte Lacit. Én ugyan jobb szerettem volna Pestre menni gimnáziumba. —-Pestre, Pestre, fiam — mondta atyám olyan komoran, hogy leugrottam a mángorlóról.—A jegyző ur valami nagyon alkalmas pályát talált ki a számodra. Azt mondja, írásod szép, számolni jól tudsz . . . ott megerösödöl, elmarad a bajod . ■ ■ Egészen vasas boltba való vagy. Ijedtemben megnémultam, aztán gyáván mondtam: — Inkább elmennék Gyönkre. — Mivel, fiam? Ez nagy kérdés volt. Erre hiába próbáltam voina telelni. Hallgattunk. Atyáin felriadt: — Választottál már valami pályát? Rád bizom . . . abbén apám is szabad kezet hagyott neitem. én sem akarlak korlátozni, válassz. De nem nézett ránt, a tőidre nézett s elhallgatott. Úgy vélem, röstelte, hogy csak olyan pályákat hagy rám, amik a Kéry nemzetséghez nem valók s mégsem tehet egyebet. Aztán egymásra néztünk. Én mint gyermek, elfakadtam sírva, ö meg hozzám jött s amit ritkán tett gyermekeivel, megsimogatott, megcsókolt, vigasztalt, hogy ne féljek, mégis próbál valamit. Hisz annyi jó barátja volt, felkeresi őket. Nem képzelhető, hogy ne legyen bennük szív. Sokan tartoznak neki pénzével, mások lovával, juhával. Nem egyet ő tett hivatalba, az ö befolyása, áldozata, sok embert segített díszes székbe. — Ha van még tiszta erkölcs, hűség, becsület, ha van még Isten az égben — s íuldoklásban tört ki — akkor fiam inas — egy nemesfiúból inas csak nem lesz! Nem, nem, azt én nem érem meg, kedves fiam! . . . Tudom, hogy nekem igy kellett volna szólni: — Kedves apám, senkihez se menjen, én szívesen beállók inasnak! Hány becsületes mesterember van. De nem szólhattam igy, mert nem igy éreztem. Úgy éreztem, ahogy apámtól, anyámtól, az egész társaságtól tanultam. A Forster, meg a Harder fiukra gondoltam, hogy léphessek én más útra, mint amin mindenki jár, akivel élünk. Egymásra támaszkodva élünk valamennyien. mig mindenki tönkre nem megy. Addig, aki elesik, azt felfalja a konda. Hányszor voltak nálunk azelőtt ezek a barátaim, hogy milyen, mélyen lenéznének, ha egy bolt előtt látnának meg. Még meg se ismernének. Hiúságból, szégyenből ráhagytam magam a sorsra. Én tettem ki családunkat annak a nagy szégyennek, hogy atyám husvét szombatján a Varga Pál malma alatt egy fűzfára felakasztotta magát. MAGYAR FERFIRUHA KERESKEDŐ A temetés után minden úriember, uriasszony hazament. De anyámék, hála a jó istennek, a temető kapujaoan nem maradtak magukra. Karon fogta egyik oldalon a jegyző ur. a másikon a jegyzőné néni s fölsegitették egy kocsiba. A lányokat is. — Nem, édes tekintetes uriaszszony, oda most ne menjenek — szólt a jegyző bácsi — betérnek egy kicsinyég hozzánk. Anyám szegény szabód ott, hogy haza kell menni s leste, hol van Erdős bácsi, hol van Kállay, Nemess, Ürmössy és a Kolozsváry rokonság? De hogy nem látta őket sehol, engedett a szives felszólításnak és mindnyájan elmentünk a jegyzőékhez. Ott maradtunk hálásra is és másnapra is. Nem is mentünk volna haza még akkor sem, ha az a nagybátyám, akié volt a ház, amiben laktunk, egy embert nem küld utánunk, hogy ki kell mennünk a házából. Fain Dávidnál bérelt nekünk szállást, éppen a korcsmaépületben, a mi lakásunkat pedig átveszi Fain Dániel. Ne is nehezteljen érte auyám, nem tehet róla. Különben Isten nem fog elhagyni bennünket. Ő most nem jöhetett el, erősen hullnak a bárányok, sőt a tehenek is, láthatjuk, hogy neki is millió a baja. Küldeni fog egyébiránt, amint teheti, minél előbb valamit, pár szekér, csutkát fűteni s mást is, ha a házától valami kikerül. De ne nagyon számítsunk rá, mert csak egy héten át két jószágán is feltörték az istentelen zsiványok a gabonásat. A jegyzőkisasszonyok ezen nagyon nevettek. Tudom, hogy nem rosszakaratból, hanem hogy a követ olyan furcsán beszélt. Nevethettek, az ő apjuk nem halt meg. t “HERZ szalámi!”| ÉS SOKSZÁZ UJ CIKK! Uj, képes árjegyzékem megjelent! írjon azonnal érte! PAPRIKÁS WEISS Importer? 1504 Second Avenue (a 78 és 79 St, közt. BU 8-6117 NEW YORK 21, N. Y. NEW YORK ESEMÉNYE MRS. TERHES UJ BUDAPEST RESTAURANTJA 1481 Second Ave. (77 St. sarkán) a legmodernebb ízléssel berendezett newyorki magyar vendéglő, — Asztalfoglalás: RH 4-9169 számon. Lunch szervirozás 12-től 3-ig! A Magyar Zsidók Világszövetsége hírei Nathanyán (Izráel) megalakult a magyarszármazásu zsidók kulturális egylete, amely most azzal a kéréssel fordul- az amerikai magyar zsidósághoz, hogy előadásra alkalmas irodalmi értékű és haladószellemü egyfelvonásos darabokat, verseket, zenemüveket adományozzanak az izráeli magyarzsidó kulturális élet előmozdítására, illetőleg közvetlenül a nathanyai kulturális egyletnek. A felajánlott müvek a Magyar Zsidók Világszövetségébe küldendők be (320 East 79 St„ New York City), amely az összegyűjtést és továbbítás munkáját végzi. 48 0RAN BELÜL kiutaljuk rendelését \ VÁMMENTESEN ( A MAGYAR KORMÁNY ^ engedélyével MAGYARORSZÁGBAN budapesti raktárunkból KÁVÉ, TEA, KAKAÓ NYLONHARISNYA és ÖSSZES EGYÉB VÁMMENTES MAGYARORSZÁGI S7ERETETAD0MANY nálunk megrendelhető Arieavzékkel készséaael sxolaálunk GLÓBUS TRADING COBP. 61 BROADWAY, MEW YORK 6 Teí. BOwling Green 9-4164 — A legszebb ajándék! — ZILAHY LAJOS: Krisztina és a király cimü remekműve! — MEGRENDELHETŐ: “AZ EMBER" kiadóhivatalában: 320 East 79th Street Telelőn: BCtterfield 8-6168 New York City A könyv ára kötve, portóval együtt $3.
