Az Ember, 1953 (28. évfolyam, 1-48. szám)

1953-01-03 / 1. (2.) szám

Boldog ujésztén döt kívánunk “Az Ember ’ olvasóinak, barátainak és általában minden jóakarata embernek!

EZ TÖRTÉNIK _____*_______

MAGYAR.

ORSZÁGON:

AZÉ

fc,

s0Í

GÖNDÖR, JFJEMJBNC POIIXIKM HETILAPJA

Reentered as second matter Aug. 4, 1942, at the post office at New Vork, N. Y„ under the Act of March, 18:9 SZERKESZTŐIG ÉS KIADÓHIVATAL: 320 Last 79ST., NEW lOKK. 21. N. ¥. Phone: BL'Uerdela s olo«

VGL. XXVIII — No. 1

NEW YORK, N. Y„ JANUARY 3, 1953

EGYES SZÁM ARA 20 CENT

hmiii

Most Needed Gift for Korso— Is Your BLOOD

P(llllilllllll!Millllt|lllin|t,IIMIMOTIIIIIIIIIIIIIIIIIilliliMi|llllllillllll

A londoni Lincolns-Prager kiadódé? előzékenységéből és engedélyével közöljük Zilahy Lajosnak ezt az Írását, amely “Krisztina és a király” cimü s a közel jövőben Londonban magyarul megjelenő regényének előszava:

\

Harminc éven át a budapesti Athenaeum adta ki magyar nyelven irói müveimet. Az erzsébetköruti ház, milléieum-korabeli szűk kapualjával, óvatosan lusta, kénye I- netlen kis liftjével, a kopott kőlépcsők, — inéi* most is tolom a lépcsőfokok számát fordulónként — az ajtók nyikor[ása és a házmester lassan fehéredő tömött kis bajusza íarminc év alatt úgy nőtt bele a/, életembe, mint a szalontai zülői ház.

Az ember kétszer születik. Először csecsemőnek, aztán akatosnak, orvosnak vagy Írónak. Ez utóbbi minőségemben nint sebesült katona és félbemaradt jogász én 1916-ban zülettem egy olyan bábaasszony kezében, aki francia po-j aszakállt viselt, aki emlékezett még Vörösmarty Mihály j >ortól rezes orrára, nyütt nieggyf abotjára s kopott kabát- j án a gyertvaeseppekre. Első verseskönyvemet Beöthy Zsolt j ‘lószáva segítette a nyomdába s ha most erre gondolok, itolsó ábrándom is szertefoszlik, hogy a magyar irodalom ‘fiatalabb nemzedékéhez’* tartozom, bár Herc&eg Ferenc nég friss egészségben érte meg kilencvenedik születésnapát mostanában.

Beöthy tévedett, mikor mint költőt fedezett fel. Én ulajdonképpen az Erzsébet-körut 7. alatt születtem íróiak, amikor 1920-ban az Athenaeum első regényemet, a Halálos tavas:-t kiadta. A múlt hetekben érkezett el hoznám a fekete virágos, gyönyörű japán kiadás, — hadd diísekedjem most, amikor temetek valamit, — a huszonhármad ik nyelven.

Harminc év alatt az Athenaeum első emeleti szobáiban :i vezérigazgató személye gy akran változott a kor politikai Hullámaiban. A keresztény vezérigazgatók kormányfőtaná.‘sosok, méltóságos urak voltak, a zsidók csak szakértők. De lent a pincében semmit sem változott a nyomdászok piszkos, fehérvászon kabátja, semmit sem változtak a villanyerővel hajtott nagy nyomdagépek, a magyar irodalomnak ezek a hatalmas acélbölcsői, bár a huszas években ébredő i ifjak bombái. Budapest ostroma alatt pedig még nagyobb bombák rázták meg mélyen a földbe gyökerezett betontalpaikat.

Ezek a gépek, amik a nagy madarak szárnysuhogásához hasonló, különös puha zajjal harminc éven át nyomták az én müveimet is, 1947 karácsonyán hátatforditöttak nekem. í gy hallom, azóta már megszűnt az Athenaeum s nem tudom hová lettek barátaim, drága dajkáim: piszkos fehérvászon köpönyegeikben az öreg szociáldemokrata nyomdászok.

1947 őszén New Yorkba indulva, feleségem azzal búcsúzott el az édesanyjától: tavaszra,itthon leszünk. Ekkor még én sem tudtam, hogy a szó: itthon, már haldoklik. Hónapokon belül újabb és újabb csörömpölő redőnyökkel ereszkedett közénk a Vasfüggöny, magyar útleveleinket bevonták. hazátlan. Displaced Person-ok lettünk s bár semmiféle politikába nem mártottam magam, ma már én is árulója vagyok a Népdemokráciának. A jelenlegi kommunista korniány'zat minden írásomat fekete listára tette.

Arra az eshetőségre is számítva, hogy a repülőgép az óceán fölött leeshetik velünk. Avarát cimü regényemnek csonka és fésületlen kéziratát az Athenaeumnál hagytam. A közben megváltozott igazgatóság ezt a kéziratot szándékom és heves tiltakozásom ellenére távollétemben kiadta, azzal az indokolással, hogy- az Athenaeum súlyos helyzetben van, alig tudja munkásait fizetni s nincs más anyaga a karácsonyi könyvpiacra. Az Avarát nagy könyvsiker lett, de a kritika visszamenőleg is a legdurvább hangon kergetett ki a mágyar irodalomból.

RÁKOSI IS IGAZAT MOND NÉHA . . .

Rákosi nemrég Kelet-Németor•szágban járt s természetesen nagy beszéd kíséretében üdvözölte a sztálinista nácikat. A beszéd elmondása közben kisebb baj történt. Rákosi akarva, nemakarva elszólta magát. Azt mondta

ugyanis, hogy a vezetése alatt álló magyarok “egy emberként állnak ax imperialista béketábor barj Kétségtelen, hogy nyelvbotlásról ( volt szó, de mégis érdekes, hogy i ennyire rátapintott az igazságra... (

KJENY ÉRHIÁNY I

BUDAPESTEN

A magyar fővárosban nagy kenyérhiány mutatkozik. Habár a hatóságok már egy évvel ezelőtt megszüntették a jegyrendszert, ma iámét hosszú sorok állnak a pék- Hizletek előtt. Nemrég rendeletet adtak ki. amelynek értelmében péksüteményt csak kisgyermekek számára szabad árusítani. Ezzel egyidejűleg az "Esti Budapest" cimü lap kampányt indított “a spekulánsok és a liszrejtegetők" ellen. Kropf Jenő pesti kereskedőt egy- ; évi börtönre Ítélték a napokban, j mert házában 70 kg. lisztet találtak.

KÖVÉR DISZNÓ —

IGAZI BARÁTSÁG

A budapesti magyar-szovjet társaság nemrégen értekezletre hívta össze a legkiválóbb állattenyésztő- | si szakértőket, állatorvosokat és egyetemi tanárokat az egész országból. Az értekezletnek az volt a feladata, hogy megismertesse az egybegyűltekkel Szkrjábin orosz sztahanovista sertéshizlalási módszereit. Egyesek furcsának találták. hogy a magyar-szovjet barátságot ápoló társaság ilyen kérdésekkel foglalkozik, de a bennfentesek eloszlatták az illetők aggodalmát. Moszkva ugyanis azt a barátságot látja legszívesebben, amely a többi között kövér disznókban jut kifejezésre . .

Avo-kémek a

SZABADKAI BÍRÓSÁG ELŐTT

A szabadkai kerületi bíróság az elmúlt héten hozott ítéletet egy kémcsoport tagjai ellen, akik a budapesti AVO szolgálatában foly* tattafc kémkedést Jugoszláviában. Az elsőrendű vádlott: Franyó János többizben átlépte a határt és ; egy többtagú csoportot szervezett az adatok gyűjtésére. A jugoszláv | bíróság Franyót ötévi szigorított fogházra Ítélte, míg Molnár József másfélévi, Jallár József kétévi. Franyó Julia pedig egyévi és nyolchónapi szigorított fogházat kapott.

Zilahy Lajos előszava

műveinek londoni magyar kiadásához

Az Aravát befejezett formája, valami háromszáznál több oldalon 1949-ben The Uuk&ys címmel jelent meg New Yorkban. Lobogtathatnám az amerikai, angol és az európai nyelvek kritikáit is, ha ez a legkisebb vigasztalást jelentené, bevallom, arra a hasogató fájdalmamra, hogy már nem vagyok többé magyar iró.

írni pennával is nehéz, vándorbottal még nehezebb, [rónak a vére az anyanyelv. Nemrégiben különös és ijesztő dolog történt vetem. Szórakozott emser vagyok, egy reggel félórája dolgoztam már, amikor észrevettem, hogy angolul írok. Magával rántott a nyelv mélysége, amely itt öt év óta napi életemben is körülvesz. Felesleges megjegyeznem, hogy angol irói stílusom teljesen értéktelen. Amikor több mint húsz év előtt hollywoodi szerződések és Broadway-elóadások kapcsán először jártam Amerikában, iró és színész barátaim azt mondták: maradj itt, legyél amerikai iró. Megmagyaráztam, hogy egy iró az én koromban. — még negyven sem voltam akkor — már nem szakadhat el az anyanyelvétől. Nagy vita keletkezett. Példákat hoztak fel. Joseph Conrad! De nem tudtak meggyőzni. Y’élettenül azokban a napokban olvastam egy tanulmányt Conradról. hogy a should és would igéket élete végéig helytelenül használta.

Magyarul írok. persze hogy magyarul, még mindig. Szépek, nagyon szépek a német, olasz vagy spanyol fordítások. de ez már nem én vagyok. Mondataim, amikbe az anyanyelv izét. fényét, zenéjét akarom beleálmodni, már nem juthatnak el a nyomdafesték magzatvizébe. Nincs menekvés. Valami nagyon nagy dolog halt meg bennem. Engem is utolért a vándorbot átka. Utolért a saját regényem, amit húsz évvel ezelőtt irtani az idegenbe vetődött magyarokról: .4 lélek kialszik. Egy rossz, öreg kofferemben hevernek magyar kézirataim s olyan nekem ez a koffer, mint egy koporsó.

Ilyen előzmények után s ilyen lelkiállapotban érkezett hozzám a londoni Lincolns-Prager cég ajánlata. Kézmozdulat, amely ennek a koporsónak a fedelét akarja felnyitni. Hápy magyar irót kergetett el a sors hazájából? Hány magyarolvasóél szétszórva a világban? A magyar kiadásokra vállalkozó londoni cég erőfeszítésében nagyon nagy dolog fekszik. Hatalmas “kulturcselekedet,” hogy én is ezt a német kerékbe tört magvar szót használjam.

Nem tudom kik és hányán fogják olvasni ezt a könyvemet. Csak egyről tudok, aki szorgalmas olvasója lesz.

Én gyakran előveszem majd ezt a könyvet s úgy fogom lapozgatni, mint egy halott irótársam müvét, akihez egykor a barátság némi szálai fűztek.

GYORSFÉNYKÉP EGY KANDA! MAGYAR “LAPSZERKESZTŐRŐL” -A következő levelet kaptuk:

Tisztelt Szerkesztő Ur!

Miután legutóbb “Az Ember' röviden foglalkozott a “Kanada Magyarság" cimü szélsőjobboldal lappal, engedje meg. hogy ezenne bemutassam az újság “főszerkesztőjét“ is. Kenesei Fónagy Lászlóról van szó, aki éjszakánként zsidó cégeknél takarít, míg nappal £ | “Kanadai Magyarság" c. formed! vényt szerkeszti. Információm szerint Budapesten cselédszerző, vág; mint odahaza mondják: cupringe volt. Szálasi alatt egy Hahn nevi zsidóvallásu egyén helyszerzö iro dáját kapta jutalmul. Mindezt eg;

családi összetűzés hevében mag» Kenesei felesége kiáltotta világgá.

A lapnak Kerkápoly Károly volt a hirdetési ügynöke, aki kb. egy esztendővel ezelőtt az elzsebelt jutalékok miatt nyilvánosan felpofozta Kenesei Fónagyot. Az ügy bíróság elé került, ahol Kerkápolyt testi sértés címén kisebb pénzbüntetésre ítélték. Egyébként teljesen fölösleges papirost pocsékolni erre az alakra és hogyha én csakis egy kettészakított ivén beszélek róla, vegyék ezt szimbolikus jelentőségűnek.

Maradtam megkülömbqztetett tisztelettel:

Toronto. 1952. dec. 28

“AZ EMBER" régi, hűséges olvasója