Az Ember, 1953 (28. évfolyam, 1-48. szám)
1953-12-19 / 47. szám
DECEMBER 19, 1953 AZ EMBER 9-ik oldal KARÁCSONYI JÓSÁG Irta: PETROVICS BÉLA Nem tudom, karácsony szem-1 szempontjából ma mi a helyzeti odahaza, de 1949-ben Sztálin születésnapja mellett még meg lehetett ünnepelni Jézus születésnapját is. Pénz ekkor már alig volt. Aki ajándékot akart vásárolni, az tudhatta, hogy ezzel a legkínosabb anyagi helyzetbe került a hó vége fele. Ennek ellenére a karácsony varázsa mindenkit lázba hozott, úgy hogy a nagyobb állami üzletek az ünnep előtti napokban pótpénztárakat voltak kénytelenek felállítani. Én is ilyen pótpénztárnál fizettem az egyik Teréz-köruti “Közért” - élelmiszerüzletben, mikor jó hosszú sorbanállás után végre rámkerült a sor. Egy üveg bort vettem. Utolsó százasomat váltottam fel, aztán számolatlanul gyűrtem zsebre, ami visszajárt. Kint az utcán jutott eszembe, milyen rossz szokás nálam ez a zsebregyürés. Akkor már tiz forintot nehezebb volt megkeresni, mint régen százat s ha csak egy forinttal adtak volna vissza kevesebbet, azt is megérezném . . . Viszont még sohasem adtak viszsza kevesebbet—nyugtattam meg magam, mintegy védelembe véve a polgári időkből csökevényként bennem maradt hanyag mentalitást, de azonnal be kellett látnom, itt helyénvaló lenne némi önkritika. Hiszen honnan tudhatom én, hogy nem csaptak be az évek folyamán, mikor a sűrűn változó korszakok legválságosabb pillanataiban sem számoltam meg soha a visszajáró pénzeket? Hirtelen nem is tudnám megmondani, miért nem. Talán untatott? Vagy szégyeltem kételkedni a visszaadó becsületességében? Vagy talán jobban lekötötte a figyelmemet egy csinos pénztárosnő szeme, haja, kézformája, mint a visszakapott kopott bankók s igy szoktam meg, hogy minden esetben a visszaadót figyeljem a visszakapott pénz helyett . . . Lehet. Sőt ami a mostani esetet illeti, biztos. A “Közért”-üzlet kisegítő pénztárosnője határozotton csinos volt. Mindehhez tudni kell, hogy ebben az időben még nem tartott ott Budapest, ahol most tart, amikor már a legcsinosabb nőket sem nézik meg a hullafáradtra dolgoztatott férfiak az utcán. Különösen nem tartottam én itt. Viszont a kis pénztárosnő csinossága egyáltalán nem mentőkörülmény hanyagságom további ápolása mellett. Manapság az embernek az élet minden vonalán fokozottan kell vigyázni. Hát még a pénzfronton. Lehetséges, hogy.két-három doboz cigaretta árát is elveszítettem igy ezzel az anakronisztikus nemtörődömséggel. No lám. Mi biztosit például engem afelől, hogy ez a csinos kislány itt a "Közért”-ben nem csapott be? Fizetése alig valami. . . úgy keres, ahogy tud. Észreveheti rajtam, hogy tele vagyok még polgári beütésekkel. Feltételezheti, hogy számolatlanul gyűröm zsebre a pénzt. Bolond lett volna, ha pontosan ad vissza. A kis elmélkedés hatására elhatároztam, hogy holnaptól kezdve leszokom erről a rossz tulajdonságomról, amely miatt a régebbi időkben eszembe sem jutott volna korholni magamat. Igen, holnaptól kezdve aprólékosan megszámolok minden fillért, ami visszajár, jóval a pénztártól való távozás előtt. Viszont az ötlet nem tetszett. Nem tudom, más hogy van vele, én szerettem ragaszkodni polgári csökevényeimhez. Például félévig tartott, amig megtanultam, hogy népidemokráciában az ember nem hord diszzsebkendőt. Szépen leszoktam róla. Aztán leszoktam a vasalt nadrágról, meg sok indenről, ait polgári címszó alatt könyvelt el az uj Mint fentebb már elmondtam, életforma-tan. De minden ilyen leszokás fájt. Kinos volt tudomásulvennem, hogy nem engedhetem meg magamnak a pénz számolatlan zsebregyürését, egyrészt mert kellemetlenül érint az ily módon bekövetkezhető veszteség, másrészt, mert jogosan tarthatok attól, hogy becsapnak. De valóban van ennek a hipotézisnek jogalapja? Azért mert a rendszer gengszterizmuson épül, nem biztos, hogy a csinos jkis pénztároslányok is tolvajok lettek. Elhatároztam, hogy azonnal próbát teszek. Mint fenteb már elmondtam, pontosan egy darab kékhasu százforintos volt a vagyonom. Sehol semmilyen zsebben nem lehetett még véletlenül egy fillérem sem. Óriási könnyelműségemben tizenegyforint-huszas bort vettem, hogy mégis legyen valami karácsonyi hangulat nálunk, igy 88 forint és 40 fillérnek kellett lenni nálam, mert 40 fillér az üvegbetét. Furcsa érzéssel álltam meg a Sztálinról épp hogy elkeresztelt Andrássy-ut esti forgatagában. Be kellett vallanom, csak azért akartam megszámolni igy utólag a visszakapott pénzt, mert bíztam benne, hogy semmi sem hiányzik. Ez esetben feltételezésem helytelen, sőt elitélendő. Minden marad a régiben. Hiszen a próba nem teszi indokolttá, hogy holnaptól kezdve kukacoskodva számlálgassam a viszszajáró filléreket a különböző pénztáraknál. De mi lesz, ha most valóban kevesebb a pénzem? Honnan veszek logikus erkölcsi alapot ahhoz, hogy bebizonyitottan káros szokásomat mégsem oly fontos levetni? Határozottan remegett a kezem, amikor elkezdtem a pénzt egy kapumélyedésben számlálni . . . 10 forint . . . 20 . . . negyven forint . . itt az apró . Na várjunk csak ... tiz forint . . . húsz forint ... az apró . . . Pontosan háromszor raktam át egyik kezemből a másikba a fémpénzeket meg a bankjegyeket. Nem, tévedés nem lehet. A kislány egy tízforintossal többetadott vissza. Elnevettem magam. Ez kitűnő. Soha életemben nem tudom meg, milyen szerencse ért, | ha véletlen nem jut eszembe ez a > próba. Égi jeladás. Nincs szükség a leszokásra . . . Olyan vidám képpel siettem tovább az Andrássy-uton, hogy az emberek utánam néztek. A jó Isten karácsonyra adott egy üveg bort. Lényegében egyforint húszba került. Meg a betét. Hogy ne lettem volna ettől vidám? De mire a Sztalin-képekkel feldíszített Operaházhoz értem, jókedvem úgy elszállt, mint ,a legutóbb Törökországba menekült repülőgép utasai. Végeredményben ezt a tiz forintot én nem .kerestem, kaptam, vagy nyertem. Tévedés folytán került hozzám. Ha megtartom: lopás. Pillanatnyilag sem furdalt a lelkiismeret a “Közért’ miatt. De a kislány. Pontosan ismertem a pénztárosok elszámolási rendszerét. Minden este át kell adni a kasszát. Ha csak egy fillér hiányzik, eltekintve attól, hogy levonják a fizetéséből, azonnal fegyelmi eljárás indul meg ellene. Itt aztán csak a szerencse, meg a pártminősités dönti el, mi lenne az ébertelenségért a büntetés. Ez a lány nem lehet bennfentes párttag, mert ez esetben jobb állást kapott volna. Lehet, hogy nem is párttag. A kisegítőket általában a szakszervezetek küldik. Mit tudom én, mióta várt ez a kislány arra, hogy valamely állami áruház pénztárába kerüljön. Valószínűleg a karácsonyi vásár a próbaideje. Itt dől el: alkalmazzák-e véglegesen . . . Ki szól egy ilyen ideiglenes kis teremtés mellett egy szót is, ha baj lesz az elszámolás körül? Pedig lesz, hiszen a tizes itt van a zsebemben. Már holnap kiteszik. S beírják a munkakönyvébe, hogy megbízhatatlan. Nincs az az állami munkaközvetítő, aki azután szóbaállna vele. Mehet fizikai Kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog uj évet kíván mindenkinek szeretettel LEXINGTON HOSPITAL 135 EAST 55th STREET PL 5-7900 i ' NEW YORK, N. Y. MEMBER OF (Vice-Pres.) Congreg. B’nai Jehuda; First Hung. Lit. Society; I Entertaining Chairlady) United Hung. Jews (Treasurer) United Democratic Club. Kellemes ünnepeket és boldog ujesztendot kíván e lap olvasóinak DR. WAHL ELEMÉR NEWYORKI ORVOS Az “Amerikai Magyar Népszava”: “Mit mond az orvos”-rovatának vezetője. „ÖNGYILKOSOK KLUBJA" “Az Ember” utján küldi jókívánságait barátainak. Ugyanakkor közli, hogy uj tagok toborzása állandóan folyik. Érdeklődők “SOHSE HALUNK MEG”-jeligére írjanak a kiadóba. Barátaikat szeretettel üdvözlik és boldog újévet kívánnak SAS ELEMÉR és FELESÉGE Merry Christmas and Happy New Year from ELSIE NEUFELD Kellemes ünnepeket és boldog újévet kivan barátainak és vendégeinek Mrs. TERHES, a Budapest Restaurant tulajdonosa és a személyzet 1481 SECOND AVE. RH. 4-9169 Kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog ujesztendőt kíván barátainak és ismerőseinek Mr. & Mrs. Kálmán Schild kraut
