Az Ember, 1953 (28. évfolyam, 1-48. szám)
1953-12-19 / 47. szám
6-ik oldal AZ EMBER DECEMBER 19, 1953 Uj vezetés! BURGUNDI ROOM Két karácsonyi történet Irta: JÁNOS ANDOR a HOTEL FOURTEEN-ben E. 60 St., a “Copacabana” épületében, New York k 'nsabb negyedében) Kitűnő konyha • Polgári árak • Európai atmoszféra MAGYAR GYURI a zongoránál Luncheon • Vacsora • Vacsora után pesti bárhangulat — Nyitva: hajnal 4-ig — No Minimum! No Cover-Charge! Az Ur bölcseségéből már sok karácsonyt átéltem, őtörvendeztem, átvészeltem, sok-sok ünnepi históriát szúrtam az emlék-gombostűimre, de az alanti két történetet soha nem fogom elfelejteni és ha a szeretet mécsesei lobognak a feldiszitett karácsonyfán, mementókép elevednek meg szemeim előtt. The coffee served at TheWaldort 1919-et Írtak a kalendáriumok- 1 ban. Magyarországon Friedrich István — volt őszirózsás forradalmár-társam — uralkodott a miniszterelnöki székben, az u.n. fehér terror dühöngött az országban és én vitriolos tollal Írtam Friedrich ellen egy támadó röpiratot. A kegyelmes ur erre elfogató parancsot adott ki ellenem és engem a budai Auguszt-féle cukrászdában két krémeslepény közben ismertek fel a hekusok és vittek el a Zrinyi-utcai főkapitányságra. Mielőtt a Markó-utcai üdülőbe szállítottak volna, két napot s két éjszakát egy ottani őrizetes cellában töltöttem sorstársi harmóniában. Az egyik éjszaka szent karácsonyra esett. Négyen voltunk a gonoszok, négyen a hasznos emberi társadalomra káros egyedek, akiket lakat alatt kellett őrizni a rend, az erkölcs és a törvény nevében. Mondanom sem kell, hogy három őrizetes sorstársam derék, gemütlich fiuk, komoly specialisták voltak a betörés és lopás derűs szakmájából, akik nagy tekintélynek örvendtek a pesti alvilági körzetekben, sőt még Újpest és Kispest vidékén is. Ezt hamar, már' a bemutatkozásnál is megtudtam, minthogy a tolvajnyelvet még a rendőrségi sajtóból folyékonyan dumáltam, s bizalmat keltettem bennük. Az egyik cellatársam dagadtra volt pofozva és füléből még frissen csörgedezett a vér. Részvétemet tolmácsoló kérdésemre elmondta, hogy az “óberhén”, amíg 12 sikeres betörést bevallott, addig igen kíméletesen bántak vele, amikor azonban még kettőt nem akart vállalni, addig ruházták, amig aláírta a jegyzőkönyvet. “Ez azonban nem gilt” — nyugtatott meg bennünket — és majd a törvényszéken azt fogja mondani, hogy csak az erőszaknak engedett. Minthogy többszörösen visszaeső — mondá még nekünk — nyolc mázsát fognak rásózni. (Egy mázsa egyenlő egy esztendővel: a foglyok félhivatalos nyelvén.) Utána a pofazacskójából kiköpött csikre gyújtott rá a cipője béléséből előbüvölt “reibivel” és nyugodt lelkiismerettel szundizni kezdett. A másik cellatársam u.n. zsebes volt, kezdő zsebtolvaj, aki főleg jármüveken operált. Szimpatikus siheder, tele életkedvvel, humorral és körúti müdalokkal. Állandóan azokat dúdolta és mosolyogva mesélte, hogyan bukott le a robogó villamoson. Egy csinos hölgynek vájkált a retiküljében s örök vonzalma a gömbölyű női vonalak iránt most is ellenállhatatlan varázzsal voltak rá , . . Elkövette azt a szakmai hibát, hogy a megengedettnél erősebben dörgölödzött őnagyságához, az gyanút fogott s az ifjú kezét a tisztességtelen szándékot súlyosan megcáfoló helyen: a kézitáskában kapta el. Gyors rendőri segédlettel került közös cellánkba és most igen szégyelte előttünk ügyetlenségét. Céhbeli főnöke jóelőre megjósolta neki, hogy akasztófán fogja végezni, mert “melózni” nem lehet olyan szenvedélyekkel'. Mint börtönviselt, a kollégái szerint és mostohatestvérek között is legalább három mázsát fog kapni a tárgyalásán . . . A harmadik cellatársam az u.n. intellektuális bűnözők elit-csapatába tartozott. Nemzetközi szeles volt, de az utóbbi hónapokban hazánkba emigrált, mert a kiművelt Nyugaton már jól ismerték szélhámos trükkjeit. Holdban raktározott szöveteket adott el olcsó áron, de ropogós előlegekkel, a vevők csak később tudták meg, hogy drágán és csak papíron vásároltak . . . Kontemplativ elme volt fogolytársam és nagy prakszisánál fogva valóságos magántanár, aki a büntetőjog összes odavonatkozó paragrafusait betéve darálta. Én megígértem neki, ha később kikerülök és újból »bajbajutnék, hozzáfordulok majd jogi tanácsokért. Most kereken és hites szakértői becsléssel hat mázsára kalkulálta a kiszabható büntetését. Végül ón jis sorra kerültem.. Körkérdésükre, hogy milyen szakban dolgozom, hímezni - hámozni kezdtem, szégyeltem bevallani, hogy csak politikai vagyok és nem lopatikai. — Valid be öcsém, hogy gyilkoltál — bátorított az egyik cellatársam. Mit lehetett ezekután csinálni? Töredelmesen meggyóntam, hogy politikai bűnös vagyok. — Ajvé! — kiáltotta mind mély magyarsággal és őszinte sajnálattal. — Az legalább tiz mázsa! És igy érkezett el az éjfél is, szent karácsony éjszakáján. Mindegyikünk egy sarokban gubbaszkodott, sóhajos csendben és áhitatos hangulatban. Imádkoztunk is egy-kettőt magunkbaszállva, arra kérve a magasságos Úristent, hogy minél kevesebb mázsát osztasson ki majd földi bírája utján részünkre, a tekintetes királyi törvényszéken . . . * 1928-ban egy neves varieté-revütársulatnak voltam a managere. Karácsony estéjén egy amszterdami Music Hall ünnepi előadása után az összes fellépő artisták egy kávcház szuterrénjében gyűltek össze a kivilágított és művészien feldiszitett fenyőfa alá. Voltak ott skandináv, angol, német, magyar, francia, spanyol és olasz artisták a kontinensek minden részéből, fehérek: két néger és egy japán is; táncosok, énekesek, zsonglőrök, bűvészek, akrobaták, állatidomitók stb. A karácsonyfán különböző ajándékok lógtak, egymást lepték meg azzal a nagyvilág e vándormadarai, akik életük görbéjén talán most először és utoljára találkoztak egymással, mert holnapután a szélrózsa minden irányába szélednek szét, ahová a szerződéseik szólítják őket. Az egyik csoport Tuniszba megy repülőn, a másik vonaton Madridba, a harmadik hajón Rio de Janeiroba, a negyedik saját autóikon Rómába; varietékbe, dancingba, cirkuszba vagy látványos kiállításokra ... Az egész heterogén társaság egy közös nagy család volt most, nemre, színre, fajra és felekezetre való tekintet nélkül, akiket foglalkozásuk hozott rokoni és művészi nevezőre. Mielőtt a bankett elkezdődött, mindenki a karácsonyfánál elmondta anyanyelvén a Miatyánkat, hazagondolt messzi hozzátartozóira és akinek volt egy kis hangja, az elénekelt egy-két zsoltárt is a bibliából. Szem ne mmaradt szárazon, én még soha nem láttam ily megható jelenetet a szeretet világában. Egy feltűnő szépségű leányt meg is kérdeztem, hogy mily kívánsága lenne az Égiektől a mai szent estén? Őszintén felelte: azt szeretné, hogy egy légtornászcsoportból a Paul megkérné a kezét s közösen csinálnának egy világszámot, mint “két ördög a halálhintán” . . . Talán egy esztendőre rá, valahol Casablanca vidékén hallottam egy impresszáriótól, hogy egy uj levegő-szám nagy sikerrel dolgozik a párisi Cirque d’Hiverben. A fiatal házaspár volt. A karácsony angyala adta őket össze; szerelmes szívvel; ördög kosztümben — a magas halálhintán. Monte Carlo, 1953 karácsony Moria Compare it for richness of flavor with any other brand. At all grocers. \jXííi ruhák Hívja fel telefonon [átalakítása, igazítása ETHELT l, , . . „ . aki kivanatra házhoz jón: les helyrehozása a leg-1. 1 - j. , . SChuyler 4-9843 ’utolso divat szerint .. . m ■ ft tej te lift £% f% NAGYON KELLEMES KARÁCSONYI ÜNNEPEKET if ±i te Ü ft ÉS EGY SOKKAL BOLDOGABB ÚJÉVET if te - te te te KIVAN BARÁTAINAK Ü if ü t$ 1 te 1 te te te Mr. & Mrs. LOUIS RITTER if m if if isi iW
