Az Ember, 1953 (28. évfolyam, 1-48. szám)
1953-12-19 / 47. szám
DECEMBER 19, 1953 AZ EMBER 5-ik oldsí A szárnyatlan angyal A FEKETE MALOM Irta: JÁVOR .LÁSZLÓ. (Huszonöt évvel ezelőtt a “Pesti Napló” karácsonyi számában jelent meg Zilahy Lajosnak ez az írása) Őröl a Fekete Malom. Rothadt alom a vigalom, A csók, mámor, hit .eszme. Sötét hajnalban leereszkedik a Pipa-utca egyik emeletéről .Ilyenkor kezd ébredezni a csarnok környéke és a dunaparti vásártelep. Villanyosok kezdenek vágtatni hangos csengőszóval, lent az alsó rakodóparton társzekerek dübörögnek s az éjszakában, amely az előbb még csöndes volt, a zajnak különféle hangjai, ütemei, futamai olyanok, mint láthatatlan, óriás villanyzongorán a nyitány. Mire a Duna rezesfényü vizében tükröződni kezd a reggel, már csattogva, dübörögve, fülsikitően zug a pesti élet. Szóval a Pipa-utca felől ereszkedik le: Két öklét hetykén a zsebébe mélyesztve, a házfalak alatt a piac ama tájára oson, ahol a karácsonyfákat árulják. Karjait keresztbe lengeti, mintha önmagát akarná hátbavágni, ahogy a koníliskocsisoktól látta, akik felállva a bakon,'ekképen birkóznak a hideggel. Sétál a fenyőfák előtt, hósapka van a fején .ködmönkéje alatt keresztbekötve a mellén borszinü kendő, amelynek rojtjai kilátszanak. Magassága legfeljebb százhúsz centiméter. Életkora nyolc esztendő. Egy karcsú és magas karácsonyfára sikerült alkut kötnöm. ő figyelő arccal végighallgatta az alkut és amikor kifizettem a fenyő árát, abban a pillanatban, mint egy ragadozó, lecsapott a karácsonyfára. Megfogta a fát és azt kérdezte: — Hová megyünk? — Mit akarsz? — kérdem a kis toprongyostól. Két barna szem mosolyog fel rám lelkesen a hósapka alól.-— Hazaviszem a fát. — Elbírod? — Hogyne! És huzni kezdi a fát, mint egy igába kötött kis barom. Nehéz a fa, lehet egy mázsa is, de segít a kemény tél: szánkáznak a ruganyos, tűlevelű ágak a jeges aszfalton. Már a Fehérvári-uton haladunk, amikor rákiáltok: — Hogy hívnak? — Miska! — kiáltja vissza, anélkül, hogy hátranézne. — Hát a másik neved? — Lestyi Miska. — Apád van? — Meghótt. — Háborúban? — Uhüm. — Anyád van? — A van, de beteg. — Mi baja van? — Szívbaj. — Fekszik? — ühüm. Most sokáig nem kérdezek tőle semmit. Nagysokára hangosan rákiáltok: — Mibül éltek? Egyideig nem felel, aztán hátraforditja a fejét. A hósapka alól megint mosolyogva villan meg a két barna szem: — Tennap is hetven fillért kerestem! Nem lehet elmondani a fölényt és önbizalmat a hangjában. Valahonnan az anyagi biztonság magasságából hallatszik, — Rockefeller megirigyelhetné. Megyünk tovább. Nézem ezt a kis embert, amint huzza előttem a fát. A karácsonyfa tisztára sepri előttem a havas aszfaltot, mintha nem is földi utón járnék. Lestyi Miska úgy huzza maga után a karácsonyfát, mint óriás zöld uszályt s mintha maga is valami király lenne törpeországból. Rongyos kis hósapkája a koronája. A Verpeléti-uton a kapu előtt megállítom. — Ez az a ház. Harmadik emelet. — Lift van? — Lift? Megbolondultál? Ha vóna se férne be ez a nagy fa. Nézi a fát. Először is a népcső száraz, nem csúszik. És aztán felfelé! Lerántaná ez a nagy súly a mélységbe. Csöndes szégyenkezéssel mondja: — Hát . . . az emeletre nem tudom felvinni. — Én megkérdeztem: elbírod? Azt felelted: elbírod. Ha nem hozod fel az emeeltre ... nagyon sajnálom, Lestyi ur, akkor nem fizetek semmit. Emlékszem, egyszer gyermekkoromban, menyét akadt a kalitka-csapdába. Soha sem fogom elfelejteni a menyét tekintetét, az állati riadalomnak azt a mélységét. Ilyesféle volt most Lestyi Mihály tekintete is. Érezte, hogy csapdába került, a fölötte zugó ismeretlen erkölcsi és üzleti világ kegyetlen csapdájába. Előre ki kellett volna alkudni a dolgot még ott a piacon. Kinyújtja a csuklóját a ködmönke ujjából és a csuklója belső felével — ez a legtisztább része fagyos kis kezének — kétszer is megtörli a hidegtől csepegő orrát. .Ez a néma mozdulata a legnagyobb tanácstalanságot árulja el. Hová, kihez menjen panaszra? Nép,télén még a külvárosi utca, csak egy nagy sovány barna kutya oldalog el mellettünk a hóban. Lestyi iMhály tekintete szinte a kutyától kérdi meg, hogy mitévő legyen eben a bonyolult jogi helyzetben. > Nem merem tovább feszíteni a hurt, —nem őt féltem, hanem önmagamat. — Hát most az egyszer — kivételesen! — magam viszem fel a fát, de legközelebb ilyen rossz üzletet nem csinálok. Megértetted? Mivel tartozom? Nem felel mindjárt. Gondolkozik. Nézegeti a fát, hogy milyen nagy, megfordul, belenéz az utcába, mintha azt számítaná, milyen messziről jött. Aztán azt mondja: — Húsz fillér. összehúzott szemöldökkel, gyanakodva néz rám a hósapka alól, hogy nem sokallome? Nem szeretem szórni a pénzt, nincs is miből, de most egy egész pengőt adok neki. v— Na szaladj innen, amig meg nem bánom. Szalad is már mintha puskából lőtték volna ki. Vissza a piacra. Mert sietni kell annak, akinak -máma családfenntartói gondjai vannak. Itt az este, a szent este. A karácsonyfa fénye betölti a családi kört. Nagymama az ölében tartja a kétéves Julikét s magyarázza neki, hogy a karácsonyfát a Jézuska hozta. És megint az történik, ami annyiszor életemben: bennem marad a beszéd, az örök lázadás égi és földi szavak és törvények ellen. Nem szólok egy szót sem, de érzem, hogy most fel kellene állnom és elmondanom . . . nem vitatkozom, én magam is azt hiszem, hogy a többi sok millió karácsonyfát a Jézuska hozta, de ezt a karácsonyfát . . . bocsánatot kérek, Nagymama nem mondott igazat ... ezt a karácsonyfát nem a Jézuska hozta. Erre tanú vagyok. Ezt Lestyi Miska hozta. Igaz, hogy csak a kapuig, de ezt ő hozta. Húsz fillérért. De lehetett alkudni vele, kisebb útra tiz fillérért is elvitte. Dalol a vig Molnárlegény, A leszámolás éjjelén Kést márt a tört szivekbe. Darál a Fekete Malom. Az őrölt mag véres alom, A Fekete Malom darál I Dalol a vig Molnárlegény, A Malom fogaskerekén Táncol a győztes halál. Most van sajtó alatt Jávor László “Café Narkózis” cimü párisi verseskötete. A címlap Vértes Marcel mesteri rajza. A könyvből bibliofilek számára kézzel másolt versekkel, a szerző portréjával egy sorozat az abc-betüivel és 500 számozott példány készül két megzenésített vers kottájával. Fenéknek boldog uj esztendőt kíván BÖZSI és JANI 1 (HOLLYWOOD) 1 1 1953 KARÁCSONY .1 ■»•«<0 43 44 4144 44 44 44^44 44 44 44^ A jo finom ital a legszebb karácsonyi ajándék! Tokaji Aszú ........................ .....$2.99 Badacsonyi Kéknyelű .. ...........$2.25 Tokaji Szomorodni ............ .....$2.19 Leányka ......................... ...........$2.25 Tokaji Szomorodni édes ... ....$2.19 Debrői Hárslevelű ...... _____$2.25 Badacsonyi Szürkebarát ... .....$2.39 jászberényi Rizling .... $1.25 Zwack-likőrök és barackpálinka. — Azonkívül a legfinomabb amerikai és importólt Whisky és minden más ital. A loggyorsabban házhoz is szállítunk a UNITED PARCEL SERVICE utjcn! AMBASSADOR LIQUORS 144 EAST 86th STREET, NEW YORK 28, N. Y. (Lexington Ave. és Third Ave. között) Telefon: TRafalgar 6-3000 (Nyitva reggel 9-től este 12-ig)
