Az Ember, 1953 (28. évfolyam, 1-48. szám)
1953-12-19 / 47. szám
DECEMBER 19, 1953 AZ EMBER 3-ik oldal Karácsony-kon trasztok ünnepe Irta: TAKARÓ GÉZA Metropolisunk hires Park Avenue-ján újra megjelentek a hatalmas karácsonyfák. Már a múlt évben valamit hozzáadtak a díszítéshez. A New York Central 34 emeletes épületén bizonyos ablaksorok kivilágításával, függőlegesen és vízszintesen, óriási fénylő keresztet formáltak, amely minden este végignéz a karácsonyfák hosszú során ameddig csak a szem ellát. Különös látvány. Karácsony és Nagypéntek együtt. Születés és Halál — egymásra világítanak. A két véglet között az öröm és üröm találkozásának, keveredésének megszámlálhatatlan esete sorakozik fel a szemlélődő és gondolkozó ember előtt. Itt következik néhány. HAZAFELÉ ÉS HAZULRÓL. Karácsonykor minden normális ember hazavágyódik. Nemcsak a távoli főiskolákból sietnek haza, de még a helybeli szórakozóhelyek, klubok is megüresednek. Nagyon fáj annak, aki nem mehet. Petőfi “magányos pályán busán bujdosva” elégikus hangon sóhajt fel: “Én hozzám is benézett a karácsony, Tán csak azért, hogy bus orcát is lásson És rajta egy pár reszkető könnyüt . . . Lelkem szüleim, édes jó testvéreim, Ha én azt a kort újólag megérem. Hogy mind a négyünk egy asztalhoz ül! ...” Ady is elszomorodik “Karácsony napján”: “Bántja lelkem a nagyváros durva zaja, De jó volna ünnepelni odahaza . . .” Budapesti egyházamban egyik presbiterem a Gyüjtőfogház igazgatója volt. Derék, müveit erdélyi ur. Kijártam az első években istentiszteleteket tartani s a rabokkal beszélgetni. Közeledett a karácsony. Rosszul látó vén bűnös levelet diktál haza, azoknak, akikre szégyent hozott. Akadozó szavainál többet mondanak néma, lepergő könnyei. Karácsonyt csak otthon lehet ünnepelni. Azt mondják, hogy gyermekek vagy unokák nélkül nincs karácsony. Elnézegetjük az apróságokat. Szemeik tisztán csillognak. Ezüstharang a nevetésük, elragadtatásuk. Gond még nem árnyalta, vétek nem szennyezte be őket. Tudnak örülni. Majd kiugranak a bőrükből. Bizony szeretnénk visszalapozni életünket, — csak még egyszer gyermek tudnék lenni! Jöjj vissza hát szép kor csak egy órára . . . Karácsony gyermekek között, akiktől a mennyország még nincs messzebb, mint “a fatető a csipkebokor ágon rengő ökörszemnek.” Hazafelé, hazafelé . . . De az első karácsony szereplői nem hazafelé, hanem hazulról ballagtak . . . DIKTATÚRA ÉS SZERETET. Parancs—parancs. Menni kellett. Aki a proklamációt kiadta, akkor a leghatalmasabb ur volt a világon. “ Lön azokban a napokban, Augusztus császártól parancsolat adaték ki . . .” Cenzus. Nem a nép érdekli, hanem az adó. Övé az arany, a* vas, a vér. Van hatalma behajtani. Julius cézár megöletése után nyilvánvaló veszedelemben volt, de állhatatosan előretörve minden riválisát legyőzte s a birodalom trónjára került. Alkotott. Úgy vette át Rómát, mint téglavárost, de márványban hagyta vissza. Légiói a britt szigettől Indiáig vasszigorral tartottak féken minden népet. Még nem régen is jártam a hires római kőutakat és betüzgettem a törött oszlopokon itt-ott eltemetett centurick neveit — a Jordánon túli homoktengerben. Augusztus neve gazdagságot, hatalmat, tekintélyi jelentett. Költők megénekelték, a Pontifex Maximus is meghajolt előtte, a szenátus “Augustus” — Fenséges —címmel ruházta fel s mikor meghalt, a történetiró szerint temetésén “az emberek azzal vigasztalták magukat, hogy Augusztus isten volt, az istenek pedig nem halnak meg.” Az egész hatalmas birodalom úgy eltűnt, mint a tavalyi hó. Aki a “Fenségesről” tudni akar, porlepte könyvek közé kell temetkeznie. Birodalmának egyik távoli tartományában, valami kis zugfaluban született akkor egy kis gyermek, akinek puha, tehetetlen kis keze ma is mozgásba hoz százmilliókat, Grönland jeges mezőitől India korálos partjáig, kontinenseket és szigeteket, melyekről Augusztus még nem is tudott. A diktátorok uralma átmeneti, a Szeretető időfeletti. És minődén helyet, ahol megaludt, mindenkit, akivel dolga akadt, időfelettivé tett. Felső ruhája, amelyen marcona katonák kockát vetettek — kártyáztak a kereszt alatt! — ma a legnagyobb filmcsoda tárgya: “The Robe.” BETHLEHEM ÉS BEDLAM. Mikor az Időfeletti az időbe lépett, nem volt számára hely. “Szülé elsőszülött fiát, — és helyező jászolba, mert nem volt nékik helyök a vendégfogadóháznál.” Kapott is érte eleget a szállodás, kétezer éve szidják. Pedig esetleg semmi rosszakarat nem volt benne. Talán későn érkeztek a názáretiek, már minden szoba ki volt adva. Talán ki is irta: “Nincs hely.” Vagy el volt foglalva “jobb” vendégekkel. Végre is az üzlet az első. Én inkább azt hiszem: nem is sejtette, kikkel van dolga. A vendéglős ma nem mint vádlott, de mint vádló áll előttünk, akik már tudjuk, kik voltak az istállóba szorult vendégek és tudjuk, kicsoda Jézus. Védelmébe veszi Őmaga azt és minden tudatlan embert. Vádat emel városok és falvak ellen: “Jaj neked Korazim-Bethsaida-Kapernaum, mert ha Sodomában történtek volna a csodák, amelyek te benned lőnek, megtért volna, megmaradt volna! Sodornának könnyebb dolga lesz az Ítélet napján!” Nincs hely. • Se idő. Előre lefoglalta érdeklődésünket ezer más. Pergőtűzzel sürgettek az üzletesek. Már csak 20 nap van karácsonyig! Már csak 10—5—3 ... A rengetek üdvözlőkártya kiválogatása, megcimzése maga egy nagy fejfájás . . . Hóval borított táj. Rudolf, a vörösorru rénszarvas. Santa Claus. Lámpaoszlopba kapaszkodó részeg . . . Még jó, hogy rájuk van nyomtatva: Christmas. Ha mégis le kell Írni, elég ennyi “Xmas.” Megtakarítunk öt betűt és két másodpercet. * Úgy is tudjuk, hogy az X nem a matematikában használt “ismeretlen mennyiség” jele, hanem Krisztus (vagy Ő az “ismeretlen”?) görög nevének első betűje. Ez külömben se fontos. Kinek jutna eszébe az a bizarr ötlet, hogy karácsonykor éppen az ünnepelthez fordulva szóljon igy: “Happy Birthday to You!” . . . Megeshetik azonban, hogy valaki benéz az ablakon. A világ nagyobbik fele ma úgy találkozik karácsonnyal, mint vándor, aki téli éjszakában kivilágított kastélyhoz ér. Benéz az ablakon. Karácsonyesti party. Nagy kandalló lobogó tüzét elhalványítják a roppant csillárok. Hosszú asztal ételtől-italtól roskadozik. A szőnyegen egy-két legázolt Holy Corsage zöld levelekkel, vörös bogyókkal, melyek nemrég egy pinty számára nagy kisértést jelentettek volna. A hangulat emelkedett. Egy-egy kihangzó erősebb szóból a vándor azt következteti, hogy itt mégsem Krisztus születését, talán inkább Bachusét ünnepük. Átsuhan lelkén egy gondolat. Dickens vén emberének, Scrooge-nak igaza volt, amikor rekedten felkiáltott: “Karácsony! Bah! Humbug! Világcsalás! ...” ^ Volt egykor Londonban egy kolostor, a “Bethlehemi Szent Mária.” Kétszáz év múlva átadták az elmebajosok részére. Hamarosan az egész országban beszéltek a rettenetes lármáról, amely az épületből kihangzott .A “Bethlehem”-kórház nevét összevonták, megrontották, “Bedlam”-nak ejtették ki. Belekerült az angol nyelv szókincsébe: bolond, őrült, tébolyodott a “Bedlamite.” “Csendes éj, szentséges éj . . .” — mi köze van ehhez a legtöbb karácsonyi partynak? SÖTÉTSÉG ÉS VILÁGOSSÁG. December 25.-e örömnap volt már karácsony előtt is. Rómában a “Legyőzhetetlen Napisten” — Sol Invincibilis — újjászületését ünnepelték ilyenkor, a téli napfordulat idején, mikor végre megállt a sötétedés és újból magasabbra emelkedik a nap. Soha fényűzőbb pompával és féktelenebb módon nem ünnepelték, mint mikor egyszerű emberek, iparosok, menekültek, rabszolgák a pogányság világvárosában is hirdetni kezdték Krisztus nevét. Szembeállitották az uj hittel a magukét, a régit. Szakits a régivel, modern ember! Törd szét a láncát a régi megszokásnak, — buzdít az egyik cigaretta TV-kruszédere. A fontosabb ennél visszahozni Krisztust a Karácsonyba. ,Ő adhat ennek értelmet. Ne mesterséges, hamis fénynyel hintsük tele. A régi fénynél, mely örök, gyűjtünk uj szövétneket. Corregio és Pataky László festményének abban van igazsága és szépsége, hogy ezeken minden fény a kisgyermekből árad szét földi és égi látogatókra, szalmára és istállóra. “Augusztus császártól parancsolat adaték ki,” de “Isten kibocsátó az Ő fiát, mikor eljött az idők teljessége.” A prófécia betelt: “Nem lesz mindig sötét ... A nép, mely sötétségben jár, lát nagy világosságot . . .” Az ember mindent elkövetett, hogy ezt kioltsa. Heródes kezdte, és lön keserves könnyhullatás, még a hóhérra is átragadt: “Sirt a vad poroszló, szemei könnyeztek, Azt hivém, nem bántja, azért áll oly veszteg! Feledéin, hogy szolga . . .” A kard a fészekbe döfött, de a madár kiröpült. Jöttek aztán Judások, Nérók, Voltairek, Nitschék, Marxok. Sőt magunk is gyakran, bár akaratlanul, elhomályositjuk saját egyéni, társadalmi, hazafiui érdekeink szerint. Volt egy nagy költőnk, budapesti egyházam kerületében gimnáziumi igazgató. Együtt voltunk nehéz időkben. Lelkesedtem versein. Senki úgy nem tudta megírni, mit jelentett akkor magyarnak lenni! A Nemzetek Ligája által betiltott irredenta mozgalomban is együtt voltunk. De ma, két világháború után az atomkorszakba lépve anakronizmusnak érzem ezt a poézist: “Ó, jöjj kis Jézus s légy velünk És igazságot hozz nekünk, Mindent, mit vágyunk álmodott: Sok trombitát és sok dobot, És sok-sok puskát, kardot, ágyút Hogy szent nevedet áldva áldjuk! . . .” Nagyobb világosságuk volt azoknak a közkatonáknak, akik már az első háborunkbán szemben állottak egymással. A skót Highlanderek tábori lelkésze modotta el az esetet. 1914 karácsony estét a francia lövészárkokban töltötték. Valaki rákezdte: “Silent night, holy night . . .” Az utolsó sor után a túloldalról jött a visszhang: “Stille Nacht heilige Nacht . . .” Aztán átjöttek maguk az énekesek is, szürkeruhás németek. És 24 órás fegyverszünet állott be, mindkét táborban sírokat ástak elesett bajtársak eltemetésére. Tegyük fel, hogy két hajótörött egy deszkaszálra vetődik, melyen csak egyikük menekülhet meg: egyik biztosan letaszítja a másikat. Kérlelhetetlen úrrá lesz sorsuk felett az önérdek. De ha ez a két ember történetesen egy puszta szigetre vetődik: azon múlhatatlanul összebarátkoznak. Szövetségesekké teszi őket a közös veszély és szükség érzete, a érdekközösség. A hasonlat gyenge, mert se Nyugat, se Kelet nem érzi magát hajótöröttnek. De a mai helyzet arra felé vezet. Itt hát az ideje, hogy még ha nem lehetne is számítani Keleti Bölcsekre, akik Krisztust keresik, keljenek fel bátran, szent céltudatosan a Nyugati Bölcsek és vegyék komolyan a karácsonyi “Gloria in Excelsis”sorrendjét. Az emberi élet reménységei csúcspontjára, az emberek közötti békesség elérésére való törekvésében ez az égi proklamáció a prioritást Istennek adja. Ezen a sorrenden semmiféle titkos vagy nyílt diplomáciai ügyeskedés nem változtathat: “Dicsőség az Istennek a magasságban, És a földön békesség a jóakaratu embereknek!” _ MAGYAR OTTHON MIAMI BEACHEN — \ A legjobb magyar konyha! fj BÖLCSKE Y ÉK í kellemes és népszerű OTTHONA, ahol minden kényelmet megtalál. INDIAN CREEK LODGE 6981 Indian Creek Drive Telefon: 86-9126 Szobák fürdővel, zuhannyal, solarium, televízió, ingyen parkolás! Két block-ra vagyunk a tengertől — Vendégeinket autóval varjujc! WWRL-Rádió (1€0° kc X Művészeti vezető: dr. Tatár László Dec. 20-án, most vasárnap karácsonyi ünnepi műsor este 8:30-tól 10:30-ig: ANNA ROSELLE (GYENGE ANNA) világhírű operaénekesnő i ERNSTER DEZSŐ a Metropolitan vezető basszusa CARELLI GABOR a Metropolitan tenor-szólistája KLEINER MIKLÓS orgonamüvész DR. FELEKY LÁSZLÓ zongoraművész HALLGASSA MEG ŐKET! MANHATTAN NURSING HOME Licensed by: Dept, of Hospitals Fine, Professional Standards In Cheerful Home Environment CONVALESCENT CHRONICS ELDERLY 24 hour nursing service — Telephone in every room — Social programs 20 W. 74th St. ,N.Y.C. TRafalgar 3-0736 Mrs. Herbst's 1437 Third Ave., N.Y.C. Tel. BUtterfield 8-0660 Valódi, hazai jegeskávé! 4 legfinomabb készítésű rétesek, sütemények és torták. Hallgassa minden vasárnap d.U. 5-től 7-ig Mrs. HERBST rádióóráját: WLIB állomás: 1190 ke. Buy Christmas Seals j HOLLÓS BÖZSI ANGOL - MAGYAR magyar-angol fordítási, emigrációs ügyekben segítő irodája készséggel áll a magyarság rendelkezésére. 55 West 42 St. New York 18. N. Y. (Room 1046) Telefon: LO 4-3610
