Az Ember, 1953 (28. évfolyam, 1-48. szám)

1953-11-21 / 43. szám

6-ík oSdal AZ EMBER NOVEMBER 21, 1953 Levél a szerkesztőhöz: Bagoly mondja a verébnek... Hogyan segíti a “közíró’9 a kommunistákat? Kedves Főszerkesztő Ur! Személyes kérdésben szándéko­zom a' közírónak jelen levelemben válaszolni. Legutóbbi “Ahogy én látom“ . . .-jában ugyanis annyi vádat, mocskolódást, sértegetést zudit ellenem, amilyeneket csak határtálan gyűlölet, harag és bosszú éízete sugalhai. Pedig neki is tudnia kellene a Szentirásból, hogy “Ne légy bosszúálló és ne légy haragtartó néped fiai ellen! Ne gyűlöld atyádfiát szivedben és igazítsd útba társadat, hogy mi­atta bűnbe ne essél!” Négy év előtt hagytam el ezer veszély között az óhazát. Nagy Ferenc és derék társai akkor már elmenekültek volt, mert százezer halál leselkedett rájuk és köny­­nyen megtörténhetett volna, hogy .szegény Kovács Béla sorsára jut­nak. Én magam még otthon ma­­' rádtam. Megállapítottam, hogy mindaz, amit Nagy Ferencék ott­létük idejében tettek, drága.ha­zánk érdekeit szolgálta. Kiérkezvén az emigrációba, azt kellett látnom, hogy van itt egy köziró, aki a magyar .nyelvtan legelemibb szabályaival sincs tisz­tában, aki biztos fedezékből, lőtá­­volon kívül figyelte az eseménye­ket és bizonyos alapnélküli és jo­gosulatlan . fölénnyel ócsárolva Nagy Ferenc és társainak tekinté­lyét, azt írja, hogy ő bizony nem hajtja meg Nagy Ferenc előtt legfelsőbb elismerésének zászlaját, mert nem csinált vértanút magá­ból és miért nem fonatott odaha­za mártirkoszoru homloka köré? Nagyon bosszantott a dolog. Azt láttam az egészből, hogy hiszen ez a köziró éppúgy ócsárolja Nagy :Ferencéket és a Nemzeti Bizott­mányt, mint a kommunisták, te­hát segíti a kommunistákat. Kér­tem hagyja abba. a tekintélyrom­bolást, vagy pedig kérdezze meg Boldizsár Ivántól, Parragi György­től, hogy folytassa-e ebben a szel­lemben a közirást? Azt láttam azonkívül, hogy hi­szen ez a köziró segít a vörösök­nek az Egyház tekintélyét is rom­bolni. mert olyan nyelvtani hibá­kat kövét el, hogy az még1 a tíz­éves úttörőknél is nevetségessé te­szi az oktatói tekintélyét. Aján­lottam neki, hogy hagyja el köz­­irása fejéről a “father”-t. Erre azt válaszolta, hogy őt a father cim megilleti; előhozta Marci bácsit és engem dőrének nevezett. Figyelmeztettem, hogy közirása csak a kommunistákat segíti az Egyház tekintélyének rombolásá­ban és azt ajánlottam: kérdezze meg Czapik Gyula egri érseket, vagy Badalik Bertalan veszprémi püspököt, vájjon nem árt-e köz­irása az óhazai egyház tekinté­lyének? De eltévedt a köziró a történe­lem mezejére is. Nem volt nehéz, nem igényelt nagyobb történe­lemtudást, hogy történelmi téve­déseit kijavitsam. A baj ott volt, hogy hiányos történelmi ismere­teiből téves, hibás és helytelen kö­vetkeztetéseket vont le, mely már a történelemhamisitás határait érintette. Figyelmeztettem: az ilyen közirás csak a priuszos nyi­lasok felé lehet népszerű, a tisz­tességes és becsületes emigráció felé azonban korrupt! Megmondottam, hogy a törté­­nelemhamisitások után csak ro­mok maradhatnak, amely a go­noszság és értéktelenség hordozó­ja lesz mindörökké. Alapnélküli és jogtalan fölé­nyeskedése a vörösök legnagyobb örömére csak folytatódott, amikor a dicső amerikai hadsereg azon tisztjeit, valamint katonáit, akik a magyar háborús bűnösöket ösz­­szefogdosták, hajcsároknak és vérebeknek nevezte. Ekkor azután elkezdődött a csürés-csavarás, a halandzsa és — “inter duos liti­­gantes tertius gaudet,” a két per­lekedő között a harmadik nevet — újra csak a vörösök mulattak. Következtek a futárszolgálat körüli svindlik. Hosszú “Ahogy én látom . . .’’-kolumnák segítettek a vörösöknek az MHBK vezetőségét nevetségessé tenni, amire a végén a Szentgyörgylovag-rend nagyke­resztje körüli komédia tette fel a koronát. Ez alkalommal arra kér­tem a közírót, hogy el ne galoppi­­rozza ez utóbbi'botránnyal kap­csolatosan magát, mert még na­gyobb kudarc éri, mint a futár-, szolgálati halandzsákkal. Időköz­ben ugyanis a Vatikán hivatalos lapja, az “Osservatore Romano” is megállapította, hogy svindli az egész. De segít a köziró Pfeiffer Zoltán és Peyer Károly ócsárolásánál is a kommunistáknak. Hamis jósnak bizonyul a köziró a történelmileg természetes elke­seredés fellobbanásának kérdésé­ben is. A fellobbanást ugyanis nemcsak ő várja nehezen, hanem körülbelül négyezer elszánt harcos is, akik a Magyar Nemzeti Ellen­állási Mozgalom régi tagjai s a fel­_ MAGYAR OTTHON MIAMI BEACHEN — A legjobb magyar konyha! BÖLCSKEYÉK kellemes és népszerű OTTHONA, ahol minden kényelmet megtalál. INDIAN CREEK LODGE 6981 Indian Creek Drive Telefon: 86-9126 Szobák fürdővel, zuhannyal, solarium, televízió, ingyen parkolás! Két block-ra vagyunk a tengertől — Vendégeinket autóval várjuk! AIR CONDITIONED!!! Nyitva egész éven át! Telefon: PLaza 7-1523 46th St. E- of Broadway, N. Y. ** *******+***+*************>♦­IMME It M AN’S HUNGÁRIÁBAN trónrísn este 2 zenekar! Kitűnő műsor! lobbanás alkalmával fogják már­tírjainkat, mint Bajcsi Zsilinszky Endrét, Kiss János altábornagyot. Nagy Jenőt, Tartsay Vilmost és a többi vértanunkat az otthoni nyi­lasoktól számonkérni. Térjünk át most arra, hogy mi i is tulajdonképen az a priusz? A 1 priusz az emberiségnek olyan nyi- j lasszemetje, amely ellen a világ összes szemétdombjai joggal til-1 takoznak. Ha mi itt kigondolnánk egy olyan tortúrát, hogy azt a nyilasszemetek odahaza is végre­hajtották, kiderülne, hogy tény- I leg végrehajtották. Nem fogha­tunk rájuk olyan rondát, kegyet­lent és hajmeresztőt, amelynél rondábbat, kegyetlenebbet és haj­meresztőbbet ők nem cselekedtek volna. Ahova markolunk, mindig a hulla hidegje rándítja meg a kezünket, bárhová mártjuk velük kapcsolatosan a toliunkat, mindig vérbe mártjuk. Itt nincs hazug­ság, nincs tévedés és nincs mellé­­nyúlás. Mi nem is hazudunk, mert ha szándékosan hazudnánk is ró- ■ luk — az is igaz lenne! Hát nem gondolja a köziró, hogy milyen tetszetős nemzetgyalázást követ le úgy a kommunisták, mint többi ellenségünk javára, amikor azt állítja, hogy az emigrációban nem a tisztességes és becsületes elem a többség, hanem a priusz? Térjen észre a köziró: a zöm a becsületes és tisztességes emigrá­ció, a priusz pedig a törpe kisebb­ség. Segíti a kommunistákat továb­bá minden Amerika-ellenes tevé­kenység is. Ilyen például, amikor egy Amerikában megjelenő szennylap leközli annak a Mar- j schalkó nevű sajtógengszternek | cikkét, akit épen Amerika-ellenes tevékenysége miatt zsuppoltak ki í az USA-ból. Csak néhány példát akartam felsorolni annak bizonyítására, hogy a köziró milyen hatásosan segíti a vörösöket. Azt is Írja a közíró, hogy “Pfeif­­fel Zoltán vezérletével és Nagy Ferenc asszisztálásával a magya­rok százait húzták fel az akasztó­­fára.” , Biztos tudomásom szerint csak 93 haramiát húztak fel, a zöm sajnos kiszökött. Arány 93: 600,000 a priusz javára! Abban igaza, van a közirónak, hogy Szamuelly gyilkos volt. Ha­zánk sírját azonban mégis azok ásták meg, akik ezt a gyilkost utá­nozták és a gyilkosságokat foly­tatták. Ezt meg nem én mondom, hanem Clemenceau mondotta Ap­­ponyinak, Apponyi mondotta Si-1 monyi-Semadam miniszterelnök­nek, Simonyi mondotta zárt ülé­sen a nemzetgyűlés csendőrszu-1 ronnyal megválasztott képviselői­nek. Szives figyelmét felhívom, hogy eszmetársa, Schilzong József, ali­as Alföldi Géza nevű fajmagyar a teisingi tudományos intézet Vá­sárlásával kapcsolatosan furcsa tarhálásokat követett el. Mint­hogy itt' a priusztól kicsalt nehe­zen megtakarított centekről és dollárokról van szó, engedje meg, [ hogy az ügyet szives figyelmébe ajánljam és elvárom, hogy Schil- j zongot is sikerülni .fog ez ügyben} tisztára mosni, amint ez Önnek j a futárszolgálat ügyében olyan j brilliánsan sikerült. Személyemet sértő cikkét egy j magyar közmondással kezdi, a-1 mely úgy szól, hogy: “a jó papi holtig tanul.” Engedje meg, hogy I levelemet én is egy magyar köz­mondással fejezzem be. A köz­mondás, amely nem a jó papnak, hanem a közirónak szól a követ­kezőképpen hangzik: “Bagoly mondja a verébnek, hogy nagy-1 fejű . . Főszerkesztő ur kész hive: Montreal, 1953. nov. 12 (TELJES NÉV ÉS LAKCÍM) A piszeorruak s a Schwartzok Irta: JÁNOS ANDOR Heti tallózásaim közben kezembe került a náci szemétdomb egy sajtóterméke is, amelyet már ne­gyedik éve nyomnak Salzburgban. Külalakra pontosan úgy néz ki, mint egykor a mi derűs pesti li­­zsénkben a 24-oldalas nótáskönyv, amelyben Baumann és Gyárfás aktuális kupiéi mellett Haverda Mariska véres és verses balladája is fel volt dolgozva a népköltészet számára. Emlékszem még jól, hogy kisdiák koromban könnyek hullottak ki a szememből a verses tragédia elolvasásánál és didereg­ve drukkoltam, hogy Mariska ne kerüljön az akasztófára. A szó­­banforgó nyilas szennylapocska elolvasásánál viszont kifejezetten röhögnöm kellett az úgynevezett politikai cikkeken s ezúttal viszont azért drukkolok, hogy bár mielőbb az egész szerkesztőség akasztaná fel magát . . . Az első-belső oldalon Szálasi Kajetán nemzet - félrevezető rög­vesztett fotográfiája díszeleg, gló­­riás háttérben babérkoszorúval. A glóriás hátteret a sorozatos gyil­­kosségokért, a babért pedig a dús szajréért kapta a talajgyökeres testvérektől. Az egyik “hangyás” közírójuk a harmadik strufliban aszongya: “Mi őszinte szívvel sze­retjük és becsüljük az antiszemi­tákat! De csak az intézményes antiszemitizmust és a soha meg nem alkuvó antiszemitákat. A moszkoviták úgynevezett ad hoc és szemfényvesztő antiszemitizmu­sát nem tartjuk sokra, az legfel­jebb üzleti trükk. Emigráns testvé­reink közül is csak a piszeorruak­­ban hiszünk és nem a kajlafülü­­ekben, a Mihályok és nem a Schwartzok magyarságát óhajt­juk és becsüljük” . . . Ezeket irta le papírra és küldte nyomdafesték alá az illusztris nyi­las tpnyészállat . . . ezekkel a mély antiszemita bölcsességekkel akar­ják ezek a kártékony rovarok Ma­gyarországot ‘‘fel szabadítani,’’ pardon: kinyimi és uj honalapi­­tásra készülni, amelynek három sarkalatos vezérfonala: gyilkolni, rabolni és irtani! Csupán azt nem értjük, hogy ezekhez a derűs po­litikai mottókhoz kik azok a derűs közéleti férfiak, akik a dohányt adjak már negyedik éve a nyilas svie.’njíap szerkesztőségének s ki­adóhivatalának? Azok a gyűlölet - bankók honnan érkeznek Salz­burgba? New Yorkból, München­ből. Argentinából, Kanadából, vagy egyenesen a pokolból Kaje­tán küldi a heti nyomdakóitséget? Mert az olvasók s a hirdetők pén­zén legfeljebb egy félkiló pat­kánymérget vehetnének az eszme­társak maguknak . . . Tegnap hivatalos voltam egy jó­tékonysági kerti ünnepélyre. Schwartz Ernőné volt a háziasz­­szon.v, a buenosairesi környéki es­­tanciáján, ahol 300 főnyi jólélek gyűlt össze, hogy adakozzon ön­ként az Izráelba vándorolt és át­menetileg nélkülöző magyar zsi­dóknak. A garden-partyn megje­lent a helyi demokratikus kolónia nagy számban, felekezetre való te­kintet nélkül és egy politikai jel­szóval: minél több pesót a rászo­rulóknak! Egy diszkrét és gyors seregszem­lét tartoitam a színes tömegben,‘a hosszú autótábor kocsiparkjánál, az u.n. parillák mellett, ahol iz­zóra sült ökörcombokat, vörösre pirított kolbászokat és feketén bó­­lingató hurkákat szolgáltak fel a gyomorsavat korlátlanul izgató alkoholokkal; végigjártam a gyü­mölcs- és sütemény-pavillonokat, ahol minden volt csak töpörtyüs pogácsa nem . . .mindent oly szí­vesen kínáltak a jelenlévő szép asszonyok, mintha ingyen adták volna ,pedig . . . Én stikében a há­ziasszonytól ingyen kaptam egy darab paprikás szalonnát és te­kintettel magas vérnyomásomra,U deci kisüstön főt Coca Colát ... Schwartz Ernő családjának törté­nete: szomorú korszakunk rém­balladája . . . egy olyan grand guignol, amelyet egy neves re­gényíró izzó fantáziája sem tud papírra vetni. Schwartzné kerek­­arcú, pattogó beszédű, mosolygó magyar asszony, az alföldi urihá­­zakban láttam valaha ezt a típust, oly ízes kiejtéssel beszéli nyelvün­ket, hogy őt hagyom csak beszélni, én állandóan hallgatok. Schwartz ur pontosan úgy néz ki, mint egy ősgazdász Keszthely környékéről: nem kajlák a fülei, sőt pisze az orra. Ilyen orral nyugodtan fel le­het csapni antiszemitának is . . . Az Argentínában született, má­sodgenerációs “Schwartz - gyere­kek” tökéletesen beszélnek ma­gyarul, magyar újságot is olvas­nak és ha megkérik őket, még he­vesmegyei népdalokat is tudnak énekelni. Mert hevesmegyei, gyöngyösvidéki az egész nagy családjuk. Illetőleg a volt nagy családjuk, mert a 200 tagból 1944- ben — egytagban — 150-et ki­nyírtak a magyar nácik. Azoknak a nyilas testvéreknek édes testvé­rei akik ma Salzburgan lapot ad­nak ki faj- és nemzetvédelmi jel­igével, néhai Kajetán vezér démo­ni szellemében . . . — A legszűkebb családi körből —mint Schwartzné kérésemre me­séli — az uram szüleit és az én öreg anyámat és apámat egy kon­centrációs táborban különböző kínzásokkal ölték meg; az uram bátyjának 6 gyerekét és az becsé­nek 4 gyerekét úgy irtották ki helyben, mint a mezei egereket szokás a szántóföldeken; az én két fivéremet egy munkatáborban verték halálra és egyetlen tanító­nő húgomat tarkón lőtték be a Dunába . . . Nem bírom tovább hallgatni e — Nagyszerű KARÁCSONYI ajándék! — ZILAHY LAJOS: Krisztina és a király" cimü remekműve! — MEGRENDELHETŐ: “AZ EMBER” kiadóhivatalában: 320 East 79th Street Telefon: BUtterfield 8-6168 New York City A könyv ára kötve, portóval együtt $3.

Next

/
Oldalképek
Tartalom