Az Ember, 1953 (28. évfolyam, 1-48. szám)

1953-10-03 / 36. szám

Idái AZ EMBER OCTOBER 2, 1953 AZ EMBER PÖMJÖÄ FERENC POUTUUU H&ULAPIA RktmmmmmmmmammmmmmmmammmwmmmmmmaMammmmmmmmmmmmBmmmmmm 401 THE MAN FERENC GONDOR’S POLITICAL WEEKLY Editor: FERENC GÖNDÖR, szerkesztő Publisher: MRS. FERENC CONDOR, kiodó f Published weekly, except the last four weeks in August. — > Editorial and Publishing Office — szerkesztőség és kiadóhivatal: I MO East 79th Street New York 21, N. Y. Telephone: Butterfield 8-6168 w----------------------------------------------------------------------------------------­Yearly Subscription Rates: In United States $10.00 In Foreign Countries $10.00 Single Copy 20 cents Vo. XXVII New York, N. Y., Ocober 3, 1952 No. 36 tteentered as second class matter Aug. 4, 1952, at the post office at New fork, N. V., under the Act of March 3, 187.9 Párisi Panoptikum: Nincs véletlen Irta: JÁVOR .LÁSZLÓ. A legtöbb emberrel véletlenül találkoztam. Barátaimmal se ap­róhirdetés utján ismerkedtem meg, a véletlen szállította őket. Az ember megunja a játékait, a ba­rátból gyakran ismerős lesz, az is­merősből ismeretlen. Azonos neműek között a barát­ság alapja a hasznosság vagy a szeretet. Az ember a barátját rit­kán ismeri. Valakit megismerni és egyben szeretni alig lehetséges. A férfi a nőt nem azért szereti, mert megismerte. A nőt a férfi negyvenezer éve fürkészi, de a nő elrejtőzködik, nem nyilatkozik meg mint a férfi. Wagner, Remb­randt, Shakespeare, Dante, Van Gogh, Dosztojevszkij leleplezték, feltárták a férfi nemet. A nők kö­zött nem akadt soha ilyen áruló. A férfi egyszerűen azért szereti a nőt, mert megőrül tőle. A férfi — elmélkedtem magam­ban a Cafe Champs-EIysées ter­­raszán — behunyt szemmel rohan a vesztébe, a nő vakon is tisztáb­ban lát. A kávéház előtt korzózott a vi­lág és a félvilág. Magánosán, ket­tesével, párosával jönnek-mennek a nők, ruhájukról, járásukról, ar­cuk, testük mimikájáról leolvas­ható, hogy idegenek. Emlékek vil­lannak elém, régi nyarak emlékei, nők a Montparnasseról, a La Dome-kávéházból, ahová egykor berepültek a világ minden tájá­nak vándormadarai. Érdekesek, furcsák voltak ezek az otthonuk polgári rendjéből ki­lépő menekülők. A legtöbbjük, — akár diáklány volt, akár bufelejtő nagymama, — mohón uj kalan­dot keresett. Akadt' olyan is, aki azért rohant az ismeretlen uj után, hogy a régit elfeledje. Volt, aki a rosszlány szerepét játszotta és angyal volt. Volt aki züllöttnek maszkírozta magát és az is volt. Volt aki nem játszott szerepet, csak hátradőlt a kávéház rozzant székén, mint egy színházi zsöilyé­­ben s várta, hogy a férfi játssza el neki azt a szerepet, amit a “pá­risi kaland”-fejezetben képzeleté­ben otthon előre megirt. Minden no, minden regény cso­dálatos volt, persze, hogy csodála­tos, hiszen mind velem történt és nem mással. Ismeretlen tájakról jöttek az élő regényalakok, titokzatos Nó­rák, könnyes Solveigek, névtelen kis hajótöröttek ,főleg északról, ahol fenyőfával vagy fagyasztott mmmmmmmmmummmmm A MACYARSZÁRMAZÁSU ZSIDÓK VILÁGSZÖVETSÉGE N ő I OSZTÁLYA H. , Karneval­estje november 21-én szombaton este a HOTEL EDISON NAGY BÁLTERMÉBEN (228 West 47th Street) Ne mulassza el!!! mmmmmmimmmmmmtum A legkülönfélébb szórakozások­ról és mulatságos játékokról gondoskodik a Rendezőbizott­ság. — A tánczenét elsőrangú zenekar szolgáltatja. * A legjobb konyhák kitűnő ételei! * Belépőjegyek “Az Ember” ki­adóhivatalában (320 E. 79 St., Telefon: BU 8-6168), Paprikás Weiss Importházában (1504 2nd Ave., telefon: BU 8-6117) és a központi irodánkban (317 East 79 St., telefon: BU 8-8213) kaphatók. * A jegy személyenként $5.00. — Ezért 5,000 dollár játékpénzt kap, melyért bazárcikket vásá­rolhat és résztvehet minden játékban a karneváli látogató. A RENDEZÖBIZOTTSÁG: Mrs. Yoli Nánási Mrs. Nancy Bán Mrs. Marika Frankle Mrs. Ibolya Göndör Mrs. Margaret Görög Mrs. Vally Liszt Dr. Gisella Perl Mrs. Lilly Rotkel Mrs. Piri Sényi Mrs. Margaret Silberman Mrs. Ibolya Speed Mrs. Éva Túri vajjal megrakott hajók vesztegel­tek a ködös kikötőkben a révkapi­tány engedélyére várva, hogy ki­fussanak a szabad tengerek forró partjai felé. Észak kalandos hajósnépének gyermekei számára Paris volt a Jóreménység-foka és a Cafe le Dome: az álmok kikötője. A pol­gári Wikings, a szegényes Coq d’Or-vendéglő, :»hol filléres áron láncolni is lehet a vacsora mellett, meg a Bohém ezrével vonzotta az északi és déli lányokat, akik a “Montparnon” veszítették el a fe­jüket és találták meg a pillanat­nyi boldogságot, amelyet talán nem is vártak, mert a boldogság keresése nem lehet életprogram, boldogság Párisban sincs, az elér­hetetlen, csak öröm van azok szá­mára, akik örülni akarnak s mer­nek. Az ismeretlenből, a véletlenből toppantak ők elém. Jöttek a vélet­len, az ismeretlen titokzatos utja­in és eltűntek, úgy ahogy jöttek, nyomtalanul. Volt aki sírva bú­csúzott, de a megsiratott férfi tudta, hogy a könnyek nem érte, Párisért hullottak. Az egykori montparnassei fia­talember mélyen átérezte, hogy a szabad életet kereső nő olyan sú­lyos terheket vett a vállára, ami őt összezúzza. Sok, sok boldogta­lan párisi menyasszonyt látott, olyant, akik kiábrándultán tértek vissza a Dome-ból a szülői házba, vagy az elhagyott férfi hajlékába, hogy folytassák egyhangú, de biz­tos kis életüket. A régi Pesten a Nagymező-utca^ a lokálok utcája az éjszaka öröm­­helye volt csupán, sivár nappalá­val, minden intellektuális varázs nélkül. De a kilencszázas évek Montmartrején, aztán a két vi­lágháború között a Montparnasse­­on és most a Saint Germainen kel fel ma is a nap. Az elnéptelenedett Montpar­­nasseon az egykori vendégek köny­­nyes szemmel néznek be az ifjú­ság egykori kávéházaiba, ahol a2 egykori asztalok mellett ma sajt­kereskedők találkoznak. Hol vannak a régi lányok és jaj, hol vagyunk mi? Igen, hol vannak Ök, emlékez­­nek-e ránk, fájdalmasan, busán, örökké úgy, mint mi rájuk?— me­rengek magamban a a f e Champs-EIysées terraszán, abra­komat, a kávéházi feketét kavar­­gatva. Egy nő toppan elém, egy vad­idegen nő, szőke, a bőre fehér, nedves fehér felsőfogai húsos aj­kai közé ékelődnek, karcsú, negy­ven éves lehet. Néz, néz, amig a szeme könnybe nem borul. Zokog. — Nincs véletlen! . . . Egész utón rád gondoltam . . . Ma ér­keztem . . . Nincs véletlen! ... Ez sorsszerű, ez gyönyörű . . . Zokog, alig tér magához. Ez az első kérdése: — Ugye megcsunyultam, ugye? — Szép vagy • . . — Gondoltál rám? — Ezerszer . . . — Tizenöt éve . . . — Tegnap volt . . . — Köszönöm — szemét törölge­­ti — de könyörgöm, beszélj ma­gadról. — Tudod — mondom, de rög­tön szavamba vág, ömlik belőle a szó, beszél, beszél, néha kérdez is, de a választ be sem várja, csak ő beszél, beszél, beszél, mint az Ezer­­egy éjszaka szerelmes őrültjei. Hirtelen az órájára néz. — Nincs véletlen, tudtam, hogy találkozunk, rohanok haza, gyere utánam t i z perc múlva. Nagy meglepetést készítettem elő a szá­modra . . . Elrohan. Hirtelen visszafordul: — Ugyanott lakom . . . Utána fussak, megmondhatom-e azt, hogy valakivel talán összeté­vesztett, vagy ami még szomo­rúbb: az is lehet, hogy én vagyok én, de nem emlékszem rá, elfelej­tettem. BÁNÁT GÁBOR hegedűművész október 23-i hang­versenye New York zenei élete komoly eseményének számit. Okt. 16-án a Town Hallban: nagy Lehár-esti. Szükségtelen elmondani mit is jelentett a Lehár-muzsika Euró­pában évtizedeken át. Lehár Fe­renc örökbecsű melódiái Magyar­­országon is óriási népszerűségnek örvendtek, ami nem csoda, mert a “Vig özvegy,” Luxemburg grófja,” “Paganini,” “Cárevics,” “Guidit­­ta,” “Éva,” “Pacsirta,” “Frasquit­­ta” és “A mosoly országa” — hogy tovább ne menjünk ezen a végte­lennek tűnő siker-országuton — és más nagyoperettek csodás mu­zsikáját Magyarországon talán még jobban és többször énekelték, adták elő, mint máshol, hiszen egy nagy magyar komponista ma­gyar muzsika járói, zenéjéről volt szó! Ma már nyugodtan megállapít­hatjuk, hogy a Lehár-operettek a világ minden pontján páratlanul és időállóan népszerűek. Elizabeth de Biró: 'Hungarian Cooking' A londoni BBC-rádió “In The Kitchen” cimü közkedvelt min­dennapos műsorán vált híressé ez a csinos fiatalasszony, Elizabeth de Biró . . . úgy két esztendő­vel ezelőtt, aki akkor már mint a “School of Continental Cookery”­­főzőiskolája révén ismert volt a szakkörökben. Biró Erzsi asszony témái ezek volta;k: tejfeles galus­ka, májgombóc, halászlé, lecsó, halpaprikás, kaszinótojás, Újházi­­leves, nyulgerinc áfonyával, pap­rikáscsirke, burgonyapüré, töltött paprika, aim ás pite, mákos meg diós beigli, torták stb. Nem világ­­megváltó témák, de a BBC sok­milliós hallgatósága egyre na­gyobb érdeklődéssel jegyezte a 1948-ban Londonba érkező ma­gyar nő mindanivalóit, aki nem­csak jól, de olcsón tanítja főzni a publikumát. Természetes, hogy a rádióelőadásokat könyv alakjá­ban is ki kellett adni (stílszerűen mosható fedéllappal, mert kony­hában tartják ezt a fontos szak­munkát) és a “Hungarian Cook­ing” könyvsikere olyan jelentős, hogy azt a British Book Centre (122 E. 55 St., N.Y.C.) Ameriká­ban is forgalomba hozta. A díszes kiállítású, végtelenül hasznos, uj szakácskönyv ára $2. Aki ameri­kai barátjainak valóban “magyar propaganda”-ajándékot akar vin­ni, annak éppúgy ajánlható ez a Biró-féle “Hungarian Cooking”, mint annak, aki jól és olcsón sze­retne izes magyar és kontinentális fogásokat otthonában élvezni. A “Little Boy Lost” filmsiker főszereplői: Bing Crosby és a kis Christian Fourcade sétálgatnak Páris utcá­in a ‘Little Boy Lost” cimü Para­mount-film egyik jelenetében. A kritikusok által egészen különle­gesnek Ítélt filmet Wiliam Perl­­berger és George Seaton készítet­ték és az előjelek szerint ez a kép hosszú időre elveszi a Rivoli The­atre (Broadway és 49 St. sarkán) müsorgondját. A jótékonycélu filmpremier New York egyik ki­magasló művészi eseménye volt. Vegyen U. S. Bomlott New Yorkban október 16-án, pénteken este rendeznek egészen nagyszabású Lehár-estét a Town Hallban, aminek főszereplői: Haj­­mássy Ilona és Gafni Miklós! Hajmássy Ilona nemcsak mint énekmüvésznő szerepel ezen a ki­vételes sikerűnek Ígérkező esten, hanem ő lesz az est ceremónia­mestere is, aki egyénisége bájával, utánozhatatlan közvetlenségével s szépségével óriási vonzerőt jelent. Gafni Miklós szárnyaló tenorja külön is ünneppé varázsolja a nagy műsort; ez a rendjrivülien tehetséges művész ritkán ajándé­kozza meg a publikumot szereplé­sével s igy ez a mostani fellépése a könnyű zene pirosbetüs ünnepét jelenti. Biztosra vehető, hogy a newyor­­ki és környéki magyarság sorai el fogják lepni a Town Hall hang­versenytermét október 16-án, de a jegyek iránti érdeklődés általá­nos, igy tanácsos azokat elővétel­ben megrendelni a Lehár-est ren­dezőjénél: Felix G. Gerstman-nál. Címe: 140 W. 42nd St., N. Y. Te­maradt jegyeket a Town Hall lefon: LOngacre 4-6990, vagy a Town Hall pénztáránál. “HERZ szalámi!” ÉS SOKSZÁZ Uj CIKK! Uj, képes árjegyzékem megjelent! írjon azonnal érte! PAPRIKÁS WEISS Importer^ 1 504 Second Avenue : (a 78 és 79 St. közt. BU 8-6117$ NEW YORK 21, N. Y.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom