Az Ember, 1953 (28. évfolyam, 1-48. szám)

1953-10-03 / 36. szám

OCTOBER 3 1953 AI EMBER A “Magyar Bányászlap” leg­utóbbi számában Himler Márton rendkívül figyelemreméltó cikk­ben foglalkozik a magyár habon vs bűnösök letartóztatásának előz­ményeivel és ezzel kapcsolatban néhány eddig ismeretlen részletet is közöl erről — a nyilasok által mesterségesen felszított — ügyről. A mindvégig érdekes cikkben Himler a nyilvánosság előtt újra kijelenti, hogy a történtekért vál­lalja a felelősséget. — A saját szerepem és felelős­ségem csökkentése távolról sem szándékom — hangoztatja a cikk — ellenkezőleg nyilvánosan is le kívánom szegezni, hogy Key ge­nerálisan kívül igenis nekem van részem s valószínűleg döntő ré­szem abban, hogy az elfogott egyéneket magyar bíróság elé ál­lították. — Az Allied Control Commis­sion amerikai szekciójának főpa­rancsnoka, Key generális, aki a kikért egyének listáját az USFA parancsnokságának megküldte, az első pillanattól, s majdnem na­ponta sürgette, hogy azokat Ma­gyarországnak mielőbb kiadják. Azzal indokolta a sürgetést, hogy a tönkretett és már a németek ál­tal kifosztott nemzet valakiket fe­lelősségre kíván vonni; s ha nem kapja meg a tényleges és nagy bűnösöket, akkor az otthon re­kedt, sokkal kisebb bűnösök felett fogja megbosszulni magát. — Nem hiszem azonban — foly­tatja a cikk — hogy teljesítve lett volna Key generális kérése, ha nem lett volna alkalmam Jackson Supreme Court-biróval személye­sen beszélni, aki annak következ­­tébben sokkal tisztábban látta a magyar bűnösök problémáját s ez alól a felelősség alól egyáltalán nem kivánok kitérni. — Mielőtt leírnám a Justice Jackson, General Donovan, Colo­nel Amen és köztem lefolyt tár­gyalást, amelyen beosztottam és hűséges munkatársam, Herczeg Béla is jelen volt, szükségesnek tartom egy előbbi. Bariban lefolyt tárgyalást megírni. Mikor Romá­niában már benn volt az Allied Control Commission, Casertaban és Bariban gyakori tanácskozások voltak arról, hogy bár a Control Commission tagjainak semmi kö­zük nem lesz sem a békefeltéte­lekhez, sem a békéhez, jó lenne, ha a Magyarországra kiküldendő Commission tagjai tájékoztatva lennének a várható feltételekről legalább nagyjában, hogy a ma­gyarokkal való szükségszerű érint­kezések alatt azokat valamiképen a várható feltételekre előkészít­hessék. Három ilyen tanácskozá­son vettem részt, természetesen nem mint a tanácskozó ad-hoc bizottságok tagja, hanem azokra oda voltam rendelve abból a cél­ból, hogy esetleges Magy arország-Értesitem kedves vevőinket, hogy ruhaszalonunkat 45 West 57 Street 5-ik emelet (5th-6th Avenue között) Cornelia & Martin GU L Y Á S Telefon: MU 8-5857 ra vonatkozó kérdésekre, kívánat­ra felvilágosításokat adhassak. Az egyiS- ilyen tanácskozáson az egyik jelenlévő ur, egy magaéran­­gu angol tiszt, nagyon éles han­gon a többek között azt mondta, hogy Magyarországot meg kell büntetni s hogy a legszigorúbb fel­tételeket kell a magyar nemzet számára diktálni. — Megszólaltam erre a lesújtó kijelentésre és szerényen megje­gyeztem, hogy ha uj Trianont csi­nálnak, akkor a a Dunamedence tovább is tűzfészek marad, s hi­vatkoztam arra, hogy már Masa­­ryk szükségesnek érezte Trianon legostobább igazságtalanságának a reperálását. S hivatkoztam Hod­­zs Milánra, akinek a megbékülés­­re való törekvését az utolsó pil’a­­natban Benes gáncsolta el, fran­cia nyomásra. — Az angol ur rám néze11 s szi­gorúan rámszólt, mondván, hogy egy rablógyilkos nemzet kíméletet nem várhat. — Nemcsak én, a bizottság tag­jai is szinte megdermedtek erre a kijelentésre, s én bár akkor már pontosan tudtam, hogy hány test­véremet s azok hány családtag­jait gyilkolták meg Auschwitzban, halk hangon azt mondtam, hogy egy nemzetet nem lehet rablógyil­kosnak nevezni, s hozzátettem, hogy tudomásom szerint a ma­gyarok százezrei az életüket koc­káztatták, mert zsidókat bujtat­tak. — A kissé lehiggadt angol tiszt erre ezt mondta: “a magyarok 25 éven át hazudták a világnak, hogy' szabadon választott parlament­jük s kormányuk van s ezt ma már késő lenne visszahazudni. S amig Németországban felelőtlen diktatura-uralom volt s a legyil­kolt zsidóság elrabolt holmiját egy brigantikból álló politikai párt ra­bolta el, addig Magyarországnál: felelős ko’-mánya volt és annak felelős pénzügyminisztere — Re­ményi Schneller — jelentette be egy Cegléden tartott beszédében, hogy a zsidóktól elkobzott javak­ból nem lehet Csáki-szalmája. mert abból fogjuk Magyarország háborús költségeit viselni.” Te­hát igenis a nemzetet lehet rab­lással vádolni. — Aznap este elpanu.szóltam a Délafrikai Hadsereg egy magyar­­származású tisztjének, Róth ka­pitánynak az esetet és az ő ötlete volt, hogy rendezzünk egy nem­zetközi magyar estét, s demon­stráljuk, hogy igenis vannak ma­gyarok, akik Hitlerék ellen har­colnak. így jött létre az a híres Bariban tartott magyar est, ame­lyen az amerikai, az angol, a francia, a jugoszláv hadseregek és a palesztinai brigád magyar tag­jai adnak találkozót egymásnak. Ezután Himler elmondja a Jackson főbíróval, Donovan tá­bornokkal és Ámen ezredessel le­folyt tanácskozását'. — Jackson főbiró azonnal meg­mondta — ismerteti Himler az eseményeket — hogy a magyar háborús bűnösök letartóztatásával akarnak megbízni, hozzátéve, hogy a 10-12 legnagyobb bűnöst fele­lősségre akarják vonni Nürnberg­­ben. — Én előhúztam és megmutat­tam az uraknak a Gen. Key által átküldött listát s megkérdeztem, hogy mi lesz a többiekkel, eleget fogunk-e tenni a magyarok és a generális kérésének? A lista Jack­­sont is meglepte s talán soha nem voltam olyan büszke amerikai mi­voltomra, mint amikor a legfel­sőbb bíróság bírája egy körülbelül 20 percig tartó symposiumban magyarázta, hogy azt nem tehet­jük meg; s visszanyúlva az ame­rikai nemzet történetére, rámuta­tott, hogy nálunk a politikai bű­nösök mindig menedékhelyet ta­láltak. — Bátorságot kellett vennem hozzá, hogy vitába szálljak a fő­bíróval. Meg kellett azt tennem, mert amerikai vagyok s meg kel­lett tennem, hogy a magyar nem­zetről a Bariban említett szégyen lemosható legyen. Emlékszem rá, hogy a magyar történelem soha nem bocsáj tóttá meg a Habsbur­goknak az aradi vértanuk kivég­zését és nem akarhattam, hogy egy esetleges későbbi magyar re­zsim, a történelem meghamisítá­sával a háborús bűnösökből Ame­rika által kivégzett “vértanukat” csináljon. (Nem sejthettem akkor, hogy mennyire igazolnak a német és japán események, ahol a hábo­rús bűnösök kivégzése és elitélése miatt annyit kell Amerikának hallgatni.) — Felolvastam tehát a listán lévő neveket s rámutattam, hogy a kikért egyéneket nem politikai bűnökkel vádolják. Megkérdeztem Jackson főbirót, hogy nincs-e jo­ga a magyar nemzetnek Ítélkezni azok felett az összeesküvők felett, akik Eperjes mellől felszállt repü­lőgépekről a saját magyar váro­sukat bombázták, hogy egy hazug ürügy alatt nemzetüket a háború­ba sodorják. Rámutattam, hogy a szövetségesek által definiált “em­beriség elleni bűnök” elkövetői, a­­kik több százezer ártatlan egyént meggyilkoltattak s kiraboltak, se­hogy sem számíthatók politikai bűnösöknek, akiknek az Egyesült Államok menedéket adhatna. Megkérdeztem: vájjon politikai bűnnek számitható-e a lezuhant amerikai repülők meglincselésére, való uszítás? Megemlítettem an­nak a négyezer 19 és 24 közti ma­gyar nő sorsát, akiket a Sztójai­­kormány újsághirdetésekben “Né­metországban kínálkozó kiszolgá­ló nőknek” toborzott s elküldték őket a német tábori bordélyhá­zakba. Felajánlottam, hogy az ak­kor Salzburgban tartózkodó két ilyen szerencsétlen nö tomporán a bélyegzőt személyesen tekintheti meg, ha kívánja. Ezt a nagybani fehér rabszolga-kereskedést szin­tén nem lehetett politikai bűn­ténynek névezni. De azt sem, hogy a Szálasi haramia-bandája a ma­gyar ipar felszerelésén és árukész­letén kívül Németországba haj­tatta a magyar méneseket, csor­dákat és gulyákat. S végül meg­említettem azt a mélységes meg­vetést, amivel azon a bizonyos Bariban történt tanácskozáson a> magyar nemzetről beszéltek és a főbiró belátására bíztam, hogy a magyar népnek nincs-e joga le­mosni a reá hozott gyalázatot, a­­mit csak azzal tehet meg, ha ma­ga a magyar nemzet Ítéli el azo­kat a gonosztevőket, akik ezeket a szörnyűségeket elkövették a ne­vében? Ezek után kapta meg Himler Márton a megbízást a letartózta­tásokra és a foglyok hazaszállítá­sára. SZEREZZÜNK UJ ELŐFIZETŐKET "Az EMBERINEK, ERŐSÍTSÜK AZ ANTIBOLSEVISTA ÉS ANTIFASISZTA AMERIKAI MAGYARSÁG HARCOS HETILAPJÁT! TROMBITA HARSOG, DOS PEREC, KÉSZ A CSATÁRA A SEREC . . . Sónyi Hugó párbajra Hívta Kisbarnaki Farkast Teljes kavarodás az emigrációs katonai fronton Németországi 'tudósítónk jelenti, hogy az elmúlt héten tovább foko­zódott a különböző katonai szer­vezetek körüli tohuvabohu. A Horthy Miklósra, mint legfelsőbb Hadúrra hivatkozó Sónyi Hugó vezérezredes párbajra hívta Kis­barnaki Farkas Ferenc vezérezre­dest, a Budapest védelmét annak idején megszabotáló szálasista törzstisztet, a volt sopronkőhidai vérbirót, mert az utóbbi gyalázko­dó röpiratban foglalkozott Sónyi személyével és az általa elindított uj katonai szervezkedéssel. Legutóbb megírtuk, hogy Sónyi Hugó felhívást bocsájtott ki az emigrációban élő volt katonatisz­tekhez s ebben “magasabb helyről vett megbízatás alapján” bejelen­tette. hogy az emigráns katonai természetű ügyek vezetését átvet­te s egyben a szolgálati szabály­zatra való hivatkozással előirta a volt tisztek kötelező jelentkezését. A már meglévő nyilas és fasiszta alapítású katonai szervezetek ve­zetői sértett vadkanként horkan­tak fel a váratlan felhívásra. Nyomban dühös röplapokat és körleveleket adtak ki, amelyekkel elárasztották a németországi éff ausztriai lágerek lakóit. Az egyik ilyen röpirat leplezet— lén nyíltsággal Szálasira, mint jogforrásra hivatkozik s azzal ér-4 vei, hogy Szálasi parlamentje tör-: vénybe foglalta Horthy lemondá­sát s igy Horthy kormányzói vagy­­haduri jogainak gyakorlása tör-' fénytelen. “Felszólítunk minden alkotmányosan és demokratiku­san gondolkozó magyart — mond­ja többek között ez a röpirat hogy a törvénytelen diktatórikus kísérletezés ellen mindenhol, egyenként és gyűléseiken, szóban s írásban, a sajtó hasábjain tilta­kozzon és a jövőben is hasonló al­kotmányellenes m e r é nyleteketi már a csirájában folytson el.” (Ékes magyarság: nem tiltakoz­zék, de tiltakozzon; ne fojtson, de folytson!) Kisbamaki Farkas külön adott? ki válasziratot Sónyi felhívására s ennek durva kitételei miatt' tör­tént S'ónyi Hugó részéről a “lova­glás” párbaj-kihívás. Sor kerül-e1 párbajra, vagy sem: ez a kérdés izgatja most a levitézlett és mini­málisan öt pártra szakadt kato­natiszteket . . . ÖT NAGYMÉRETŰ FESTMÉNY A FIFTH AVENUE-HOTEL DÍSZTERMÉBEN: EZ FRIED PÁL LEGÚJABB SIKERE Hat évvel ezelőtt érkezett Ame­rikába Fried Pál — és ma már ál­talánosan ismert, imponáló tekin­téllyel beérkezett amerikai mű­vésznek számit! Az itteni közön­ség — akárcsak annak idején a magyarországi müértő és képvá­sároló publikum — szereti Fried Pál élénk, üde színeit, értékeli az ecsetkezelésnek azt a könnyed és elegáns formáját, ami annyira jellemzi képeit s érdeklődéssel fo­gadja a mindig visszatérő ked­venc témákat, a ballerinákat, bo­hócokat, aktokat. Mint portréfes­tő is az élvonalba emelkedett és ma már se szeri, se száma azok­nak a vezető amerikai személyisé­geknek, akik vele örökitik meg magukat. A művész siker-karrierjének újabb jelentős állomása, hogy az előkelő Fifth Avenue-Hotel a most átrendezett dísztermét öt nagyméretű Fried - festménnyel dekorálta. Ünnepélyes külsőségek között mutatták be a sajtónak és a meghívottaknak Fried Pál uj alkotásait. / Ezek a képek — amelyek a newyorki szálloda-kolosszus fala-! in a magyar tehetség kezevonásáfc ■hirdetik — reprezentatív módon tárják a néző elé mindazt a festői értéket, amely Fried Pál sajátja. Impresszionista látás, az aprólé­kos részletezés helyett, a tárgyak­ról és személyekről kapott pilla­natnyi benyomásnak gyors és ele­ven visszaadása, megkapó szinha­­tások, lágy és mégis nagyon kife­jező vonalak: ez a lényeg Fried művészetében. Manet, Monet, Pis­­saro, Renoir, Cezanne, Rippl-Ró­­nay, Ferenczi nyomdokain halad,i de telve önálló kifejezéssel és utá-l nozhatatlan eredetiséggel. A bemutatott uj vásznaknak őszinte és átütő sikerük volt, amifi az igazi művésznek és a meleg-; szivü embernek egyaránt kijáró! lelkesedéssel regisztrálunk. PIANO INSTRUCTION Young experienced teacher with European and American training, CHILDREN and ADULTS MARY de CSEPEL 55 East Xlith, Street, New York City LE 4-0339 Town Hall: okt. 16, péntek este 8:30-kor! LEHÁR FERENC - emlékest A nemzetközi sztárok mellett főszerepekben: GAFNI MIKLÓS fj ILONA MASSEY RALPH HERBERT <► Az ünnepi est műsorának fénypontja: “FRÁSQUITA -koncert-variációjának első amerika előadása és számos népszerű Lehár-egyveleg! ► Jegyek (adóval) $4.80, 3.60, 3.00, 2.40 és 1.80-as árban kapható] a Town Hall pénztáránál avagy megrendelhető: LO 4-9669, MU 2-2742. IAAAAIAAaVAAáAAi “ " “ ^ “ T “ Himler Márton ismeretlen részleteket mond el a magyar háborús bűnösök elfogásáról ú-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom