Az Ember, 1953 (28. évfolyam, 1-48. szám)
1953-10-03 / 36. szám
AZ EMBER OCTOBER 2, 1953 Azt beszélik a faluba1 Irta: Tóth Lajos egyetemi tanár, a newyorki 69.-ik utcai református egyház örökös tiszteletbeli főgondnoka Mi, magyar amerikaiak, akik New York városában léptünk az Egyesült Államok földijére, mindig szeretettel emlékezünk vissza a 60-as, 70-es és 80-as utcákra, a (Second Avenue táján. Ez a mi nagy magyar falunk, ahol először -próbáltuk törni az angol nyelvet, anig cigányzene mellett élveztük a gulyást vagy csirkepaprkkást egy kis magyar vendéglőben. Itt ismerkedtünk meg az első amerikai magyar barátainkkal és azokkal jaz amerikai magyar intézményekkel, amelyek először éreztették velünk, hogy ez az áldott ország egy lij ‘haza.” Az utóbbi hetek alatt különös hireket hallottam az én kedves nagy falumból. Azt beszélik a faluban, hogy egy pici kisebbség a 69-ik utcai magyar ref. egyházban azzal a gondolattal foglalkozik, hogy az egyház egyszerűen “mentesítse magát" Takaró Gézának, a nyugalomba vonu'.i lelkésznek járó fizetés rendezésétől. Az egyház tagságának túlnyomó része, velem együtt, habozik. Nem tudjuk, hogy bosszankodjunk-e ennek a gondolatnak a szemtelenségén vagy nevessünk a butaságán. Csak Hitler Németországában és Sztálin Oroszországában volt az lehetséges, hogy az adós “mentesítse magát” egy jogos adósságtól, ott is csak akkor, ha köszönetnyilvánítás Súlyos gyászom szomorú napjaiban őszinte köszönetét mondok mindazoknak, akik néhai férjem, Tóth István temetésén megjelentek, ravatalára koszorúkat helyeztek, autóikat rendelkezésre bocsátották és mérhetetlen szomorúságomban meg vigasztalni igyekeztek. Köszönöm az amerikai Magyar Színészek és Artisták Klubjának a koszorút és köszönöm Endrey Jenőnek a klub képviseletében elmondott gyászbeszédét. Köszönetét mondok a N.Y. Első Magyar Önképző Egyletnek a küldött koszorúért és Elek Hermannak, aki az egylet nevében tartott búcsúbeszédet. Koszorút küldtek továbbá: a Verhovay Seglyegyesület newyorki 48. fiókja, Ifjúsági Kör és Daltestület, N.Y. Első Magyar Jótékonysági Egylet, Harlemi Férfi és Női Jótékony Egylet, Magyar Testvérek Egyesülete. Trenton, N'.J.-ből: dr. Kon. dór József és neje, John Kon- Jdor és családja, Kondor Mihály és családja. New Yorkból: Kondor István és neje, William Kropec és neje, Jávor Pál és Sárossy Mihály színtársulata, Mr. és Mrs. Terhes, Diószeghy Kálmán és Annus, Heltay Mici és családja, Flushing, L. I. Kurucz József és neje, Clifton, N. J. Berger Márton és neje, Kamermayer József és neje, Mrs. Elizabeth Weaty, Tassy József és neje, Girászy József és neje, Mr. és Mrs. John Healy, Palánki Rózsika és Ida, Papp Teréz, Soós Vilma, Bodroghyné Munkácsy Erzsi. Fogadják ismételten köszönetemet. New York, N.Y. 1953 szeptember hó özv. Tóth István né szül. Kondor Mariska 111 —az adós jó párttag volt. New Yorkban az ily gondolatokért beküldik az embert a Bellevue - kórházba megfigyelés végett. A “falu" népe közül azok, akik a második világháború óta jöttek ide, bizonyára nem ismerik és igy nem tudják értékelni azt a munkát, amelyet dr. Takaró a 69.-ik utcai ref. egyháznál kifejtett több mint 30 éves lelkészi működése alatt. Amikor az egyház vezetését átvette 1922 tavaszán, az egyháznak nem volt hitele, az épületek rossz állapotban voltak s az egyház tele volt adóssággal. Csendes, türelmes munkával sikerült neki lassanként javítani a helyzetet, de 1930-ban jött a nagy depreszszió, az egyház sok tagja munkanélküli volt, de ennek dacára a presbitérium a lelkész buzdító unszolására rendelt vagy ötezer dollár értékű anyagot hitelbe, hogy igy elfogadhassa a $18,000 értékű művészi munkát (Jámbor festőművész vezetésével), amelyet a város felajánlott, hogy a munkanélküliséget enyhítse. Az eredmény az a magyar motívumokkal díszített templom, melyről több amerikai magasáilásu egyházi vezető mondta, hogy Amerika legékesebb magyar temploma. De a depresszió sokkal tovább tartott, mint azt dr .Takaró és az egyháztanács remélte. így történt, hogy 1933-ban az egyház összes bevétele alig volt annyi, mint az adósságokra az évi kamat. Volt valami $5,000 összegű kifizetetlen számla, az uj orgonára még mindig volt adósság, az egyetemes egyháznak járó összeg kamatokkal már $41,000-re nőtt, a parókiára kivetett városi adó fizetetlen maradt öt évig, úgy hogy a város árveréssel fenyegetett. Az összes adósság több mint $68,000 volt. Ekkor jött az egyetemes egyház nagylelkű ajánlata, amely lehetővé tette a nagy adósság rendezését mintegy 700 dollár évenkénti törlesztéssel, amely magában foglalta úgy a kamatot, mint a töke törlesztését (mortgage redemption plan). Az egyház pénztára üres volt. Az évi bevétel nem volt elég még a folyó kiadásokra sem, de az egyház vezetői és tagjai akkor igy gondolkoztak: az egyetemes egyház nem veheti el egyházunk épületeit s bíróság utján nem hajthatja be az adósságot, de épen ezért becsületbeli kötelesség ezt rendezni. Az egyház tagjaiban akkor volt magyar becsület és volt az isteni gondviselésbe vetett hit. Biztos vagyok abban, hogy most is van. A nagy adósság rendezése után megindult a türelmes, lassú munka. Az első cél az volt, hogy az egyház hitelét szilárd alapokra helyezzük. Azután lelkesítettünk, hitelezőkkel alkudtunk és — ami a legfőbb — törlesztgettünk. Az eredmény az lett, hogy az egyház kifizette a hátralékos adót és a régi számlákat és az orgonát s rendes törlesztési alapra helyezett minden adósságot. így történt, hogy a húsz évvel ezelőtti 66,000 dolláros adósságból most már 20,000 dollárnál kevesebb maradt, pedig közben az egyház sokezer dollárt költött beszerzésekre, épületek jókarban tartására, uj fűtőkészülékre, bútokra stb. Az egyház bevétele azonban minderre nem volt elég. Sokszor nagyon nehéz volt betartani azt a szabályt, amellyel az egyház hitelét megalapítottuk, hogy t.i. minden fizetési Ígéretet be kell tartani bármi történjék is. Többször elkerülhetetlen volt, hogy dr. Takaró és én személyes hitelünkre bankkölcsönt vegyünk fel. De még ez sem volt elég. Az egyház jelenlegi szilárd pénzügyi helyzetét különösen az tette lehetővé, hogy mikor másra kellett a pénz, dr. Takaró Géza egyszerűen nem vette fel a fizetését. Sőt még ennél is tovább ment. Csekély fizetésének azt a részéi is, amit az egyetemes egyháztól kapott, betette az egyház pénztárába. Mikor ezekről beszéltem vele, mindig azt a választ kaptam: “Hagyd ezt egyelőre: én csak egy utas vagyok az egyház hajóján; majd ha biztosak leszünk benne, hogy a hajót megmentettük, akkor gondolhatunk az utasokra. Eljön majd az idő, amikor megkaphatom hátralékos fizetésemet." Közben azonban a Takaró-család küzködött, nélkülözött. Sokan, akik a családhoz közel állottak, nagyon jól tudják, mennyire nem túlzás az, hogy a 69-ik utcai egyház jelenlegi szilárd anyagi helyzetét a Takaró-család kiéhezte. Az egyháztanács mindig méltányolta azokat az' áldozatokat, melyeket dr. Takaró az egyház érdekében hozott. Már évekkel ezelőtt a számvizsgáló megállapította a dr. Takarónak járó összeget, pár év-Köszönetnyüváuitás őszinte szívből mondunk köszönetét mindazoknak, akik a szeptember 25-én, 67 éves korában elhunyt diósgyőri, borsódmegyei születésű GÄRTNER LAJOS végtisztességén megjelentek, a gyász súlyos óráiban részvétüket fejezték ki és enyhíteni igyekezteít súlyos fájdalmunkat. | , Az alábbi egyesületek küldőttségileg képviseltették magukat elhunyt tagtársuk temetésén: Első Magyar Független Páholy — amelynek Rochelle Park, N. J.-i Riverside-temetőjében helyezték örök nyugalomra elhunyt felesége sírja mellett, — Kossuth Lajos Szabadkőműves Páholy, amely a gyászszertartást végezte, New Yorki Első Magyar önképző Egylet, New Yorki Kossuth Egylet, Young Petőfi Providence Society, Verhovay Segélyegylet N. Y. 4$-ik fiókja, Rákóczi Egylet N. Y. 23-ik. osztálya, Amerikai .Életbiztosító Szövetség N. Y. 500-ik osztálya. New York, N .Y., 1953 szeptember hó. NÉHAI GARTNER LAJOS CSALADJA Emlékét kegyelettel megőrizzük! Béke poraira! vei ezelőtt pedig bizottságot küldött ki ennek a munkának folytatására. A bizottság írásbeli jelentést tett, amelyet az egyháztanács jegyzőkönyvileg jóváhagyott és amelynek egy példányát a tagok aláírásával elátva átadta dr. Takarónak. Ezek után a 69.-ik utcai egyház újabb tagjai bizonyára megértik azt, hogy miért háborodnak fel annyira az egyház régi tagjai, mikor felelőtlen alakok arról beszélnek, hogy az egyház “mentesítse magát" a dr. Takarónak járó fizetés rendezésétől. Azt is beszélik a “faluban,” hogy valami “felsőbb egyházi hatóság" és valami egyházi ügyvéd helyesli a gondolatot. Bízom abban, hogy az egyház tagjai nem ülnek fel ily idétlen hazugságoknak és nem hiszik el, hogy ákadna olyan hülye ügyvéd ebben a törvényt tartó országban, aki ilyesmiket mondana. Azok a felsőbb egyházi hatóságok nagyon jól ismerik a helyzetet és méltányolják dr. Takarónak az egyház érdekében hozott áldozatait. Azt is beszélik a “faluban," hogy az október 11-re összehívott közgyűlésen talán nem ismerik el szavazó tagoknak azokat, akik nem járnak minden vasárnap templomba, “ha még olyan nagy adományokat adnak is.” Aki ilyesmit mond, az vagy Írástudatlan, vagy soha nem vett magának annyi fáradságot, hogy elolvassa az egyház törvényeit, melyekben pontosan le van Írva, miként lehet egy tagot megfosztani tagsági jogától. írásbeli panasz és a presbitérium előtt tartott kihallgatás és tárgyalás után. Ne féljen a “falu,” van a 69-ik utcai egyházban elég olyan gerinces presbiter és tag, akik nem fogják engedni, hogy bárki is a tagságot ilyen erőszakos módon terrorizálja. Szeretnék ott lenni az október 11-i közgyűlésen, de ha nem tudnék megjelenni, remélem, hogy akad néhány régi presbiter társam., aki nem engedi, hogy 20 évi kitartó együttes munkánk eredményét most nagy handabandázással s köpönyegforgatással szétrombolják és aki tolmácsolni fogja a közgyűlés előtt a következő kéréseimet: 1. ) Kérem a közgyűlést, ne fogadja el Laval Pál barátom lemondását, hanem kérje őt, hogy folytassa eredményes főgondnoki munkáját és maradjon az élén annak a komoly csoportnak, amely még mindig biztosíthatja a jövőt. 2. ) Kérem az egyház tisztviselőit, vonják vissza lemondásukat és tömörüljenek Laval Pál barátom mögé azzal a bizalommal, amelylyel csaknem két évtizeden keresztül velem együtt dolgoztak. 3. ) Kérem a Lorántffy derék tagjait, kérjék számon, hogy ki miatt hagyta el Takaró Gézáné mint orgonista az egyházat? Az a Takaróné, aki évekig fizetés nélkül szolgálta az egyházat. 4. ) Kérem a közgyűlést, fogadja el a hátralékos fizetésre vonatkozó ajánlatát dr. Takarónak és fejezze ki érte köszönetét. Ha valaki azzal érvelne, hogy most a százezer dollár vagyon birtokában a dr. Takarónak járó hát. ralékos fizetés rendezése az egyház csődjét jelentené, ne engedjék magúkat ilyen becstelen és pogány kishitűséggel félrevezettetni. Még csak annyit, hogy néhány évvel ezelőtt én vetettem fel a Community Church gondolatát. De ne engedjék most azt, hogy amikor a nagyonis kívánatos Community Church bejön az ajtón, ugyanakkor valaki legdrágább magyar hagyományunkat, a maglón* becsületet kirúgja az ablakon . . . A KARNEVÁL-EST ELŐKÉSZÍTŐ GYŰLÉSE A Magyar Zsidók Világszövetsége Karnevál- estjének hölgybizottsága kedden megtartott ülésén Nánási Yolanda beszámolt az est előkészítő munkálatairól. A Karnevál-est, amely november 21- én lesz a Hotel Edison nagy báltermében, a szezon egyik kimagasló eseményének ígérkezik. Minden előkészület megtörtént arra, hogy a Karnevál résztvevői részére színes, mulattató és minden tekintetben élvezetes szórakozást biztosítsanak. Az est tiszta jövedelmét a Szövetség utján az izraeli magyar zsidóság érdekében kifejtendő munka céljaira fordítják. SILBERMAN abris ÉRTÉKES ELŐADÁSA A Karnevál-est ülésén a résztvevőknek értékes és élvezetes előadásban is volt részük. Silberman Abris, a Világszövetség központi kincstárnoka számolt be a közelmúltban tett izraeli látogatása kapcsán szerzett impresszióiról. Silberman Abris az élesszemü turista objektiv szemléletével irta le az Izrael forrongó fejlődésében jelentkező kedvező és kedvezőtlen jelenségeket egyaránt. Végső konklúziójában azonban optimista képet adott arról a csodálatos erőfeszítésről, amellyel Izráel népe az uj államot építi. Ezeket az erőfeszítéseket a világ minden tájának zsidósága teljes odaadással tartozik segíteni! Silberman Abris világvonatkozásban előüjáx példátlan áldozatkészségével ebben a munkában éppen úgy, mint minden szép és igaz ügy támogatásában. Magas nívójú előadásának rendkívüli sikere volt. A közönség a méltán népszerű Silberman Ábrist hoszszan és melegen ünnepelte. TOVÁBBI TÍZEZER DOLLÁR! Schultz Ignác, a Világszövetségnek ezidő szerint Izraelben, tartózkodó igazgatója a Szövetség elnökségéhez intézett újabb beszámolójában közli azt az előrehaladást, amely a a magyarszármazásu zsidók részére Tel Avivban felépítendő Social Center ügyében az utóbbi napokban jelentkezik. Ismeretes, hogy a Szövetség az izraeli tagozatnak juttatott 4,500 dolláron felül további 10,000 dollárt bocsájtott a Social Center rendelkezésére. A terv, amelynek megvalósítása az ottaniak egyhangú nézete szerint óriási jelentőséggel Mr az Izráeiban élő magyar zsidók szociális, kulturális és gazdasági helyzetére nézve, további anyagi eszközöket igényel. Ennek előteremtésében egyrészt Izraelben, másrészt az USA-ban élő magyar zsidóknak minden áldozatot meg kell hozni. A NÉMET ZSIDÓK kártalanítása A német kártalanítási törvény 1953 október 1-én lépett életbe. A külföldön élő igényjogosultak ettől az időponttól számított 2 évem belül, de legkésőbb 1955 okt. 1-ig jelenthetik be követelésüket. A törvény elvileg a németországi zsidóságot ért károk jóvátételéről rendelkezik, de bizonyos mértékben azok a magyarszármazásu zsidók, akik a náciüldözés kapcsán személyes szabadságuktól megfosztattak, szintén jogosultak kártérítésre. A kártérítési igény érvényesítésére vonatkozó eljárásban a Szövetségünk — természetesen teljesen költség- és díjmentesen — fog az érdekeltek rendelkezésére állni.
