Az Ember, 1953 (28. évfolyam, 1-48. szám)
1953-09-26 / 35. szám
2-ik oldal AZ EMBER SEPTEMBER 26, 1953 szataszitó relikviái. Ma már senki nem hederit vicsorgásukra. A közmondás ereje érvényesül esetükben: a kutya ugat, de a karaván halad. Igen, a karaván halad. Optimista hittel hirdetem, hogy a világ ügye és benne a magyar ügy is halad a helyes és igazságos elrendezés felé. A demokrácia ereje kerekedik felül bolsevizmuson, nácizmuson, fasizmuson, nyilasizmuson és minden más tébolyon egyaránt. Ez az egyetlen járható ut és a világ mind biztosabb léptekkel halad előre ezen az utón. Bizakodó vagyok a jövőt illetően. Bizom Amerikában, bizom a nemes európai hagyományokban, bizom a politikailag felnövekedett magyar nép józan Ítéletében, bizom a demokráciában. Ugathatnak a demokrácia karavánja mellett jobbszélről és balszélről a vérebek, ma már nem féltem tőlük a karavánt. Én tudom, hogy célhoz érünk. Párisi Panoptikum: Etikett KÖSZÖNJEK? NE KÖSZÖNJEK?? — KÉZIT CSÓKOLOM! Irta: JÁVOR .LÁSZLÓ. Az emberek ezernyi gondjaik \ mosolyog, a katona összeüti a bomellé ezeregyediket illesztenek, a köszönés formaságait. Ádáz haragok, sírig tartó gyűlöletek származnak abból, hogy valaki korcsmában, politikai köpködőben, sziliházban, társaságban barátainak vagy ismerőseinek hogyan köszön, vagy hogyan nem köszön. A köszönőknek, illetve nem köszönőknek vannak fő-, aloldal- és mellék-tipusai. Van olyan, aki hétrét görnyeszti magát és úgy köszön előre, hogy a szívélyességtől a nyála csurog. Ez a tipus a felfelé köszönő, ha történetesen van cselédje, azt kegyetlenül veri és kezetcsókoltat magának. Van olyan, aki széles vigyorral hívja fel a szembejövő figyelmét, mosolyog, kiprovokálja a köszönést s ha köszöntötték, ő hidegen visszabiccent. Van, aki busán köszön, látható strapával úgy hordja a bánatot, mint egy névjegyet; részvétet akar kelteni. A “jónapot” számára egy bugyborékoló világfájdalom. Az sem ritka, aki egyáltalán nem köszön, neki köszönjenek, süvegeljék meg a többi káposztafejüek, ő egy nagy ember, sőt mégnagyobb. Kegyedék is találkoztak minden bizonnyal az éneklő köszönővei, aki megcukrozza, aztán a vicces köszönővei, aki valami jó “bemondás”-sal fűszerezi a “jóreggeli”-jét. Az utóbbi egy életvidám he-he-hé, ihaj-csuhaj sose ha. lünk meg. Ezekből kerülnek ki a kölcsönkérők, esetleg az álöngyilkosok. Gyakori jelenség a harsogó köszönő. Ő az élet, erő, egészség, olyan, mint egy élő Szent István gyógymalátakávé-plakát. Megszorítja a kezedet, a válladra ver, eldöngeti a hátadat és gyomorszájon bokszol. Az ő ellentétje a suttogó köszönő, aki előzőleg a kabátjához dörzsöli a tenyerét, fél, hegy izzad a keze, aztán ha beszel, nagyokat nyel, nyálazik az idegességtől, nem néz a felebarát szemébe, úgy utálja a felebarátját. Ö a világgyülölő. Van olyan is, aki köszönés helyett elfordítja a fejét, vagy átmegy az utca másik oldalára. Az emberre a nevelése, milliője, származása rányomja a bélyegét. A kasztszellem az egyént élete végéig kiséri. Az ügynök rutinosan PIANO INSTRUCTION Young experienced teacher with £ European and American training. Í CHILDREN and ADULTS MARY f 55 East 86th Street, New LE 4-0339 de CSEPEL York City kaját, a földbirtokos könyökét derékszögbe hajlítja: szervusz kérlekalássan. Ez a mozdulat maradt meg neki a hitbizományból, kérlek édes bátyám . . . Én nem szeretek" Köszönni, a kézfogástól direkt irtózom, a “kezelést” egészségtelennek is tartom. Az etikett olyan praktikusságokból eredt, amelynek ma már semmi értelmük nincsen. A férfi mellett a nő, a főur mellett a testőr, szóval a rangban alantasabb személy mindig baloldalon ment. Aki baloldalon áll, az támadás esetén kardot tudott rántani s jobbkezében lendülő kardját védelmül alkalmazhatta a jobbján menő előtt. A köszönésnek és a kézfogásnak is tradíciója van, de a modern időkben a tradíciót alkalmazók nemigen tudják, hogy ezek a szokások honnan erednek. A kalapviselés szokása feudális, vagy hagyományhü országokban még a második világháború előtt is erősen tartotta magát. A középkorban a rabszolga megnyirta a koponyáját. Ha köszönt, lekapta sapkáját, lehajtotta a fejét, megmutatta a nemes embernek: szolga vagyok. A kézfogás egykor nem üdvözlés volt. . Férfiak ha közeledtek egymáshoz, kinyújtották a kezüket: békés szándékkal közeledem, nincs tőr a kezemben. . . Az az idő őszintébb volt, hinni lehetett a szónak és a tőrnek, nem úgy mint most, amikor tQ- nélkül csalnak tőrbe. Intim barátaimnak a legritkább esetben köszönök. Nem köszönök se előre, se hátra. Idegeneknek előre köszönök, sőt nemcsak hogy köszönök, hanem üdvözlöm őket s minél nagyobb pitiáner az illető, annál harsányabban köszöntőm. Addig, amíg elhatároztam, hogy lefelé és felfelé mindenkinek előre köszönök, sok konfliktusom volt önmagámmal. Hosszú töprengések után beláttam, hogy engem senki emberfia “nem köszönhet le.” A köszöntésem, vagy az hogy nem köszönök, számomra lényegtelen formalitás, az nem jutalmazás és nem büntetés senki számára. Már régen elintéztem magamban azt, hegy aki nekem nem barátom. annak előre köszönök és gyorsan tovább megyek. A nőkkel nehezebb a helyzet, velük az etikett formaságai zavarba hoznak. A háziasszonynak kezet illik csókolni. A társaságban jelenlevő asszonyoknak igen, a lányoknak tilos a kézcsók. Ismeretlen társaságba lépve, hogy a fenébe tudja szegény férfi, ki lány, ki asszony? Ha nővel lépek egy terembe és a velem lévő nőnek kezet csókolnak, nekem is végig kell nyalnom az összes hölgyek kezét. Egy nőnek, ha lelkileg kicsit hozzám tartozik, szivesen megcsókolom a kezét is, de számomra érdektelen, vadidegen nöszemélyt minek csókolgassak?! Nem igaz? Egy jólnevelt kifogástalan társaságbeli úriember, mint én, minden esetben kézcsókra járul a dámák elé. Kissé meghajtja magát s úgy tesz, mintha kezet akarna csókolni. De egy jólnevelt uriaszszony a férfi feléje nyújtott kezét megszorítja és kész, nem hagy kezetcsókolni. A hiú nőkkel gyakran megjárom. Szimbolikus kézcsókmozdulatom véletlenül vagy szándékosan félreértik, felrántják a kezüket és orron vágnak. Néha nem vagyok elég óvatos, nem szorítom le a hölgy kezét, mire az illető kézfejjel szájonvág, •4 mint egy bokszoló. Szikrázik ámuló szemem. A jólnevelt úriember, ha szórakozottsága vagy» ügyetlensége folytán egyszer kezetcsókblt, akkor szórakozottságának áldozata marad örökké. Mindig kezet kell csókolnia. Elmesélek egy trükköt, hogyan szoktattam le egy egyébként nagyon kedves delnőt arról, hogy a kezét velem csókoltassa. Vacsorára hívtak meg olyan házba, ahol a háziasszonnyal unott kezcsókviszonyt folytattam. Többen érkeztünk egyszerre. Az előszobában nagyban dúlt az üdvözö kézcsók férfiak és nők közölt. Elsőnek a háziasszonynak csókoltam kezet, majd örömmel konstatáltam, hogy uj szobalány van, aki érkezésem pillanatában már a fogasra akasztotta a férfiak kabátját. A szobalány a ház asszonya melfutott át, mire ártatlan képet vágkészen. Meghajtottam magam előtte, elkaptam a kezét és hatalmas csókot cuppantottam rá-A társaság arcán enyhe zavar futót át, mire ártatlan képet vágva olyan mozdulatot tettem feléjük, mint aki azt mondja: “Hát kérem, hogy a fenébe lehet kitalálni: ki a cseléd és ki a méltóságos asszony? . . Ezek után senkinek sem csókolj tam ott kezet sem este, se soha többé. Ezt a trükköt ajánlom a kézcsóktól szenvedő férfitársaimnak s ezzel az atyai tanáccsal el is búcsúzom önöktől nyájas olvasóim. Kezüket csókolom. Vaksi K, \\ Csillag" az ég alján... ÓNYA LAJOST, a Kossuth-dijas magyar költőt képviselőnek jelölték a nemrégiben lezajlott magyarországi választásokon A politikus körtei beutazta kerületét és a “Csillag” iegatóobi számában ékes versezetekben számol be utazásáról. “A költőt képviselőnek jelölték”, ez az e’ső vers cime. És ő, a költő:- “Megköszöntöm a bizalmat nekik. Csak azt kérték, hogy többször lássanak . . .” Szerény emberek ezek az oroszlányiak (mert ott volt a költő, az oroszlányi bányavidéken), csak azt kérték, semmi mást, hogy a Kónya Lajost többször lássák. Igen ám, de a második szakaszban már mást is kérnek: • ..................jó portalan utat a telepre az oroszlányiak, s intézkedést: sovány állatjukat leadhassák a volt kétlakiak— a tarjánia.k: több szabad tejet a falunak, mert hosszú volt a tél s oly rosszul állnak a tehenek, örülni kell, hogy ilyen állat — él. S mint vándordiák, aki az igaz hitet hirdeti — hirdetem az újat, a holnapot . . . ’ Elemezzük csak ezt a költeményt. Verstanilag mintha azt jelentené, hogy az oroszlányi és tarján! választok több tejet kérnek, takarmányt is kérnek — általában mintha az oroszlányi-tarjáni választók és tehenek éhesek lennének . . . Ezzel szemben a költő-képviselő tej helyett újat Ígér nekik és takarmány helyet a holnapot. Igen, érzi a költő is, hogy a vers. igy ehetetlen, mert néhány sorral alább azt írja: “Bizzál meg bennem, szép, nagyálmu nép1” A " " z AZ ÉRZÉSÜNK, hogy a nagyálmu nép nem túlságosan bízik meg benne, képviselőjében és költőjében, mert második versének cime: “Az ellenség.” E költői müvében, Kónya szerint, a választók azt állítják, hogy: “Elég lisztünk van. Nyár-teknők falán ragadj cipócska, — kelj, fuvódj, dagadj! Kakastejjel? . . . Élesztővel! . . . Az ám — eldugták, hogy kenyér nélkül maradj!” Az irodalmi elemzés megállapítja, hogy Oroszlány-Tarján környékén nincsen élesztő. Persze, aki eldugta: “Agyafúrt az ellenség, szemtelen, mind körmönfontabb s nem nyugszik soha.” Keletien kenyeret esznek a szegény bányászok, még szerencse, hogy élesztő helyett, legalább a költő éleszti őket, pedig maga is tudja: “Tusakodás, kínok, gondok__ én magamban sem mosolygok. Tudom-, István király óta nem voltak itt ilyen gondba!” Nos, Kónya Lajost megválasztották a volt kétlaki tarjániak ((“kétlaki az a bányász — Rákosi szerint — akinek kis földecskéje is volt; “volt kétlaki” viszont az a bányász, akitől földecskéjét Rákosi elvette) és azóta, reméljük, van már élesztő a nyárteknők falán . . . * “ “CSILLAG”-OT Aczél Tamás, Király István és Urbán Ernő szerkesztik. A régi szerkesztők közül kimaradtak Benjámin László, Lukács György, Szabó Pál és Veres Péter. Végkép kimaradt a lap egykori alapitó-szerkesztője: Németh Andor, József Attila barátja és életrajzírója, ő eltűnt a magyar irodalomból. A “Csillag” egyébként már nem követeli a magyar íróktól, hogy Rákosiról mintázzák a szocialista realizmus uj hőseit. A magyar festőktől sem, hogy Rákosit rajzolják ölben, járókában, bársonyszékben és tolókocsiban. Általában, a magyar nép atyja már nem téma és Sztálint is csak egyszer-kétszer idézik, azt is óvatosan. Hadd idézzem ismét a költő-képviselőt: Kónya Lajost: “Jól megvagyunk nélküled mi! Néha szoktunk emlegetni, hány trónvesztett, bitang isten tűnt el kámforként a füstben!” A történelmi (és irodalmi) igazsághoz tartozik annak megállapitása, hogy Kónya Lajos ezúttal még nem Rákosira és nem Sztálinra gondolt, amikor örökbecsű sorait irta. GÁL LÁSZLÓ Levél a szerkesztőhöz Kedves Főszerkesztő Uram! Soha nagyobb érdeklődéssel nem olvastam még cikket, mint b. lapja "Mit kell tudni az uj DP-törvényről” cimü végtelenül fontos, információs közlését, amit rögtön Európába küldtem és mivel ma .már válasz is érkezett az öreg kontinens egyik szabad országából, szives engedelmével, röviden, elmondom mi a kérésem: Rokonom: 45 éves vaj- és sajtmester, oki. szakember, akinek (családjával együtt) hatalmas cége is volt Magyarországon, számos fióküzlettel. Rokonom néhány évvel ezelőtt szökött ki élete kockáztatásával a Rákosi-paradícsomból. Háború alatt munkaszolgálatos létére megúszta az ukrajnai halálmarsokat és Budapest ostrománál a nyilas tömeggyilkosságokat. Úgy érzi, hogy komoly szaktudásánál fogva Amerika hasznos polgárává válhatna. A legújabb pp-törvény értelmében minden joga megvan a kvótán felüli bevándorló vízumra—amenynyiben valamelyik szakmájabeli cég munkaszerződést adna neki Amerikából. Érdeklődés esetén alegbővebb referenciákkal rendelkezem az illető felől. EDWARD E. R. LOWY 41-50 78 St. Jackson Hgts. New York, (tel. HA 9-38811 KERESTETÉSEK: Keresem Elefánt Matildot, aki Zemplén-megyéből, kb. 1922-ben vándorolt ki Amerikába. Értesítést kér: Alex Isaac (Izsák Sándor) 616 Williams Avenue, Brooklyn 7. New York. NEW YORK ESEMÉNYE MRS. TERHES UJ BUDAPEST RESTAURAHTJA 1481 Second Ave. (77th Street sarkán) a legmodernebb Ízléssel berendezett newyorki MAGYAR VENDÉGLŐ — Asztalfoglalás: RH 4-9169 — HAZA; SZALÁMI * és mindenfajta jé hurka, k o 1 b á s *, sonka, szalonna és friss hús, stb.. Igazi MÓDI — kapható: MERTL JÓZSEF — MAGYAR HENTESNÉL — 1508 Second Ave. Tel. RH 4-8292 HAZAI
