Az Ember, 1953 (28. évfolyam, 1-48. szám)
1953-09-19 / 34. szám
Magyarok Kongresszusa Washingtonban Az Amerikai Magyar Szövetség október 6-án és 7-én tartja nagygyűlését Washington, D. C.-ben. Az Amerikai Magyar Szövetség egyetlen szervünk, mely a magyarság érdekében mindig felszólal az illetékes kormánykörökben s amely megvédi a magyarság igazát minden nehéz kérdésben, ahol a magyarságot háttérbe igyekeznek szorítani ellenségei. A: egységben az erő s igy kívánatos, hogy elismerésünket az Amerikai Magyar Szövetséggel szemben erőteljesen hangsúlyozzak azáltal, hogy e nagygyűlésen minél nagyobb számban jelenjünk meg. A nagygyűléssel kapcsolatban a Szövetség a&amerikai magyar sajtó százéves fennállását is ünnepli. Az amerikai magyar sajtó e száz év folyamán nagy érdemeket szerzett. Hová lett volna zengzetes, szép nyelnünk, ha az itteni magyar sajtó nem ápolta volna a már-már feledésbe merülő magyar nyelvet? Ha vannak is köztünk, amerikai magyarok közt ellentétek, amit sajnálattal be kell vallanunk, ebben a kérdésben, a sajtó érdemeinek elismerésében a nyelv ápolása érdekében, mindnyájunknak egyet kell értenünk. Általában nem azt kellene folyton hangoztatnunk, ami elválasztja a magyar ság egyes csoportjait egymástól, hanem azokat a pontokat kellene keresnünk, ahol azt nemzeti érdekeink megkívánják, hogy egységesek legyünk. Mert mi tekintélye lehet egy népnek Amerika vezetői előtt is, ha minden oldalról másféle beszédeket hallanak, magyarok vádjait magyarok ellen? Példát nevetnénk e tekintetben Amerika más nemzetségeitől, amelyek éppen erős összetartásuknak köszönhetik befolyásukat, — sokszor a magyarság rovására. Mikor például pár héttel ezelőtt a szerbek szövetségi napjukat tartották Pittsburghban, nagy számmal seregiettek össze Detroitból, Denverből, M i l waukeeból, St. Louisból, sőt Kanadából is: több mint négyezren jöttek el Amerika különböző részeiből. Szívleljük meg e példát és minél nagyobb számban menjünk el az Amerikai Magyar Szövetség kongresszusára és az amerikai magyar sajtó százéves fennállásának ünneplésére. A látogatóknak azért is érdemes eljönniök, mivel a szép főváros ezernyi látnivalóit is alkalmuk tesz megcsodálni. bencze János a Verhovay S. Egylet elnöke Cukor Mór newyorki irodájában Cukor Mór, veterán magyar ügyvéd a nyarat Ealif ormában töltötte és miután többrendbeli megbízatásának eleget tett, visszatért New Yorkba, ahol a 261 Broadway alatti irodája vezetését ismét személyesen átvette. THE MAN' FERENC CONDOR'S POLITICAL WEEKLY c •NOIDNIHSV» cool XOS'O’d iVTiA v itinaiH GÖNDÖR FERENC PO Reentered as second class matter August 4, 1942, at the Post Office at New York, N. Y. under the Aci of March 3, 1879 _____^ _________________ _____;_________________________________________________ _____ SZERKESZTŐSIG ÉS KIADÓHIVATAL: 320 East 79SI.. NEW YORK, 21, N. Y. Phone: Butterfield 8-filHM EDITORIAL AND PUBLISHING OFFICE: 320 EAST 79th STREET, NEW YORK 21, N. Y. (Yearly Subscription $10; Single Copy 20 cents) VOL. XXVII—No. 34 NEW YORK, N. Y„ SEPTEMBER 19. 1953 EGYES SZÁM ÁRA 20 CENT Legyen az emlékük áldott! Irta: GÖNDÖR FERENC Száz évvel ezelőtt indult meg az első magyarnyelvű újság Amerikában. “Hontalan Magyar”: ez volt a címe az újságnak s ez a cim mindent, mindent kifejezett. Árva, hontalan magyarok szerkesztették a lapot hozzájuk hasonlóan árva és hontalan magyarok számára. 1853-at irt a világ és Magyarországon dühöngött a szabadságharc utáni elnyomatás. A császári önkény rátaposott a “rebellis” magyarokra, akik merészeltek igazabb, emberibb, szabadabb és demokratikusabb életet követelni Kossuth, Petőfi, Vasváry, Irinyi, Klapka, Damjanich, Bem apó és a többi szabadsághős vezérlete alatt. Magyarországon dühöngött az önkény és idekint Amerikában megjelentek az első számüzöttek. Ők alapították a “Hontalan Magvar”-t, hogy terjesszék a magyar szót és a magyar gondolatot a messzi idegenben. Az ünnepség, amelyet az Amerikai Magyar Szövetség október 6-i és 7-i washingtoni kongresszusán rendeznek az amerikai magyar sajtó centennáriumára, szivénüli azt, aki maga is — miként a régi bujdosók — idegen földön és idegen környezetben magyarnyelvű lapot szerkeszt és ad ki, akár mostoha .akár pedig a legkedvezőbb körülmények közepette. Van valami reménytelenség ebben a lapcsinálási buzgalomban. Valamilyen hősi, tragikusan hősi kiállás ez az idegen arénában. Magyarnyelvű lapot szerkeszteni, a magyar szót istápolni, a magyar emlékeket idézni, a magyar jövőről ábrándozni az idegen nyelvterület óriási óceánjában, idegen emberek, idegen szokások között: igy indul el minden hontalan lapalapitás, a múltban és a jelenben, az újságíróhoz hasonló olvasók számára. Később az idegenség megszelídül és olykor úgy érzi a hontalan, hogy már talán meg is találta az uj hazát az elveszített régi haza helyett. A magyarnyelvű külföldi újság is kezd otthonossá válni és sok esetben már csak a nyelv megőrzésének hivatását tölti be. Ez is nagy feladat, ha nem is minden. De igy is kissé gyökértelen a lapkiadó és lapszerkesztő helyzete. Aki másnyelvű lapot csinál, mint amilyen a környezete, az mindig kissé elkülöníti önmagát a környezetétől. Szinte szállóigévé vált ez a szó a külföldi magyar újság elindításával kapcsolatban: reménytelen! Értik-e, érzik-e önök, kedves olvasóim, mit akarok mondani? A reménytelenség szárnyai verdesnek a külföldi magyar újság Íróasztalai felelt. • S közben az olvasók száma állandóan fogyatkozik. Van, akit elnyel az idegen óceán és maga is lassan idegenné válik s ha őmaga nem is, de a gyermeke már annál bizonyosabban. Van, aki bármilyen hűséges polgára is lesz az uj hazának, de élete végéig hiven^kitart a régi haza szokásai és a régi nyelv mellett. Élete végéig. Tovább nem teheti. S a statisztika szomorú és vigasztalan képet ad a magy ar élet fogyatkozásáról. Minden évben legalább öt százalékkal csökken a magyar olvasók száma. E sorok Írója is a “Hontalan Magyar” útját követte. 1919-ben Kun Béla rémuralmának idején búcsút kellett mondani a magyar tájaknak és menekülni kellett kalandos utón Becsbe. Azután állandósult ez az átmenetinek hitt hontalanság a fehér ellenforradalom terrorja miatt. “Az Ember” idegenben küzdött és harcolt az igazi nemes eszmékért és ápolta, ajnározta, istápolta a magyar szellem, a magyar kultúra remekeit. Azután ide, Amerika áldott földjére hozott a sors, ahol minden korláttól szabadon, a helyesen értelmezett sajtószabadság elvei szerint a legteljesebb függetlenségben és szabadságban készült tovább a lap, hitet, reményt hirdetve az itt letelepedett magyarok között. Egy re többen érkeztek akkor a hontalanná vált magyarok. A Horthy-rendszer, majd a feltámadó náci pestis tömegével adta a vándorbotot az emberek kezébe. Mit tehetett a magamfajta konok megátalkodott újságíró? A parancs, a magamra vállalt parancs zakatolt bennem: lapot kell csinálni, tovább kell folytatni az erőfeszítést, továbbra is fent kell tartani “Az Ember”-t, nem szabad félreállni, más s netán hasznosabb és gyümölcsözőbb pálya után nézni, lapot kell csinálni, magyarnyelvű lapot a magyrarul olvasó és beszélő embereknek, ez a feladat, ez a parancs, ez az én életem. Ma már harmincnégy év múlt el azóta, hogy' hontalanná váltam. Harmincnégy' év óta követem a parancsot. Igen, harmincnégy év óta érzem a reménytelenséget. Ne értsük félre: boldog, megelégedett polgára vagyok ennek az áldott Amerikának. Hálás vagyok és soha sem zúgolódom, sőt hirdetem, hogy' itt a legigazabb az élet. Itt az ember valóban ember maradhat. "Itt a hontalant keblére öleli az ország, letörli a könnyeket és meggyógyítja a sebeket. Itt a szabadság napfénye süt arra, aki a rabság és elnyomatás földjéről érkezik erre a csodálatos tájra. Amióta annak idején Bécsben elzokogtam az “Emigránsnak lenni” cimti Írásomban a szivetmarkoló fájdalmamat, soksok esztendő telt el és az Amerikában eltöltött boldog évek csaknem teljesen elcsitították régi és marcangoló szenvedésemet. Boldog, hálás polgára vagy ok ennek a nagyszerű országnak és hogy' a hálám mennyire indokolt, mi sem bizonyltja jobban, mint az, hogy itt magyarnyelvű lapot csinálhatok. Ez az ország nem rabolja el a régi haza emlékeit. A magyar újságíró itt szabadon megmaradhat magyar újságírónak. Mondom és nem győzöm eléggé hangsúlyozni, hogy boldog és megelégedett vagyok. De: magyar lapot szerkesztek és érzem a kontrasztot. Néha megtámad a kétely, hogy' hiábavaló munkát végzek. De nem tehetek mást én se, akárcsak a bujdosók száz év előtt. Szerkeszteni a magy'ar újságot, hétről-hétre megújuló lázzal és önemésztö, de mégis boldog háborgással. Tudom, hogy feladatot végzek. Újra jönnek menekültek az utóbbi években a Vasfüggöny' mögül, a bolsevizmus szorító markából. Aki újságíró, akinek ez a mestersége, szintén beáll a megátalkodottak csapatába. Újságot ir, ő sem tehet mást. Elborongó szívvel gondolok majd ezen a jubileumon a száz év előtti kollégákra. Mit érezhették, amikor az első szerény' lappéldány kikerült a nyomdagép alól? Biztosan nagy és felemelő pillanat volt. Én tudom. Én átéreztem es átéltem már ezt a pillanatot. Ők is ott álltak a mai hatalmas nyomdagép akkori elődje és őse körül és várták, remegő izgalommal várták az első kinyomott példányokat. Az újságot, amely elviszi szavukat a többi bujdosóhoz. Vájjon tudták-e, hogy több és nagyobb a feladat, amelyet vállaltak, mint ha otthon, a hazai környezetben indítanak lapot ? Magyarországon magyar lapot indítani: ugyebár természetesnek és magától értetődőnek látszó feladat? De külföldön magyar újságot indítani és fenttartani: különleges elhatározás és jaj de nehéz, de nagy'on-nagyon nehéz feladat ! Ezt tették ők, forrongó hittel nekivágtak az idegen környezetben a feladat teljesítésének. Magyarul szólaltak meg a magyar betűre éhes bujdosókhoz. Szentek voltak, apostolok és hősök Washingtonban, október 6-án és 7-én kegyelettel és hálával fogunk adózni erőfeszítésüknek, áldozatvállalásuknak, hősi — tragikusan hősi — helytállásuknak, politikai, újságírói és emberi magatartásuk emlékének. A kései utód meghajtja előttük az elismerés lobogóját. Áldott legyen az emlékük!
