Az Ember, 1953 (28. évfolyam, 1-48. szám)
1953-09-19 / 34. szám
2-ík oldal AZ EMBER SEPTEMBER 19, 1953 Buenosairesi glosszák ' Éva Peron halálának eyéves évfordulóján az argentin Kongresszusban közölték, hogy rövidesen megkezdik az "Evita“-szoborcsoportozat munkálatait. Ez a világ legnagyobb emlékműve lesz: 137 méter magas, mert a newyroki Szabadság-szoboi 91 méter, a rio de janeiroi Krisztus pedig 38 méter magasságú. Az emlékmű tu(lajdonképpen két főrészből áll: a Panllieonból, ahol Uj - Argentina politikai szimbólumai vannak szolborba vésve és ott lesz a kripta is, melyben Éva Peron alussza örök álmát, jelképileg a ‘Szeretet’ női alakjával és a következő felírással: “Az éli szeretetemnek nincs határa, nem ismerek különbséget határok, fajok és vallások között.” Maga a “Descamisadok” szobra, amely egy kitártmellü munkást ábrázol munkanadrágban, 60 méter magas lesz ... Az óriási emlékmű 100 méter, súlya 400 tonna: belsejében 14 villámlift működik, amely a turistákat az emeletekre szállítja. Két éven belül gondolják, hogy befejezhe,ttk a nagyarányú művészi munkálatokat. © “Az Ember” egyik korábbi szá- j imában közöltük, hogy a Szálasi nemzetfélrevezetö gyászos garáz- j dálkodása alatti “Volksbund" min- i tájára nemrégiben Buenos Airesben is megalakult Sörg Antal fő- j vezérlete alatt az úgynevezett j “Sorgbund,” amely a Centro 1 Hunsara nevű jobboldali társadalmi szervezetet szabályos nyilas brigáddá formálta át. A választási győzelemhez azonban egy kis •üröm is vegyült, mert néhány nap múlva negyven tekintélyes emigráns kilépett az egyesületből azzal a megokolással. hogy ők a magyar nemzet jövendő sorsát és a felszabadulást n e m nyilas vonalon óhajtják, hanem a demokrácia középutas, békésszándéku, mérsékelt politikai eszközeivel. Nem újabb vérengzést akarnak otthon, hanem megbocsátó és megegyezéses, tartós békét és az ország kooperációs felépítését. Sorg urék Smost egyedül a náci bujdosókkal látszhatják gittegyletükben levltézlett társasjátékaikat. O A demokratikus magyar kolónia e z i d e i társadalmi szezonjának (legnagyobb eseménye volt a WIZO-Szenes Hanna nevét viselő egyesület ünnepi bálja, amely a legfényesebb külsőségek és a legnagyobb siker jegyében folyt le. A gálaestén a demokratikus magyar kolónia felekezetre való tekintet nélkül nagy számban volt képviselve. A rendezői és háziasszonyi tisztségeket Eckstein Duci, Lőrincz •Ely. Schwartz Éva, Altberger Elena és Steinmetz Ilonka látták el, akiknek önfeláldozó, lelkes előkészítő munkájuk meg is hozta a maga hasznos gyümölcsét. Komoly összeg gyűlt össze az izraeli jótékonysági intézményeknél nevelt szegény és árva gyermekeknek. A tánczenét egy neves olasz zenekar szolgáltatta és éjfélkor szintén ugyanazon jótékonycélra kisorsoltak Eckstein Béla, az is- ^ mert, neves műgyűjtő nagy értékű. (képei közül egy eredeti festményt n rivaidák világából. Esztendők óta ez volt a legsikerültebb jóté-HOLLÓS BÖZSI ANGOL - MAGYAR magyar-angol fordítási, emigrációi ügyekben segítő irodája készséggel áll a magyarság rendelkezésért 55 West 42 Sí. New York IX, N. Y. (Roorr 1«46) Telefon: LO 4-SßlO konysági báli éjszaka a magyarok einigrációs históriájában. o Minden külön értesítés helyett itt közöljük a gyászolókkal és az örvendezőkkel, hogy a helybeli “Magyarok Útja” nevű nyilas sajtósaláta lassan, de biztosan halad az örök, dicstelen enyészet felé. A főszerkesztők és kiadók: Vörösvári István és Kerecsendi Kiss Marci már csomagolják disznóbőr kofferjaikat, már a vízumok is be vannak ütve útleveleikbe és utrakészen állnak rögvesztett tollúkkal és tőrjükkel, hogy beutazzanak Kanadába. Bár ott nemcsak egy üvöltő nyilas gárda, hanem egy tüzrőlpattant ellenkormány is “kitartással” várja őket, mégsem hisszük, hogy ott nagyobb sikerük lesz a gyűlölet betűivel. Marcinak nem volt jó Argentínában, Marcinak nem lesz jobb Kanadában sem, Marcinak legjobb volt mégis csak Hevesen! Szerencsés hajóutat és soha többé visszatérést kiván neki az itteni demokratikus emigráció . . . Buenos Aires, 1953. szeptember J. A. SZÁMŰZÖTT KÖLTÉSZET — SZÁMŰZÖTT KÖLTŐK Bohóc Irta: BRÓDY LÁSZLÓ Hölgyek, urak, bejönni tessék, a bódém csupa érdekesség, színes palettán csupa festék. Pörög a csörgő kasztanyettem, az Isten bazárjában vettem, látványos élet van megettem. Tessék csak közel jönni mellém, itt látható egy tarka mellény, amit egy szamár tart a mellén. Mellény alatt egy rongyos érem. mit szívnek szoktak hívni kérem, szerintem szivacs, szívja vérem. De>ez még semmi, bent a többi, a vicces életem, e földi, s egy bus majom rá nyelvet ölt ki. Sok cifra ákom, cifra bákom, egy kert, gyümölcs hull bent a fákon, rothadt gyümölcs, az ifjúságom. Itt látható sok érdekesség, sok könny és bánat, tarka festék, lehet kacagni . . . tessék, tessék! Béla Miklós európai sikere Az “International Theatre” <Geneva, London, Paris) kiadásában egy egyfelvonásos gyűjtemény jelenik meg, amely magában foglalja az elmúlt évek egyfelvonásos termésének legjavát. Az illusztris Írók e nemzetközi társaságában disztingvált hely jutott egy magyar-amerikai írónak, Béla Miklósnak is. Béla Miklós régi ismerőse a magyarságnak, mint iró és mint színész egyaránt. Béla különös előszeretettel műveli az egyfelvonásos színjáték nehéz és hálátlan műfaját. A dráma természetében rejlő korlátozottságok fokozott súllyal nehezednek az egyfelvonásos Írójára. Nehéz feladat hatvan percbe belesxiriteni az ezerarcú élet egy keresztmetszetét, háromdimenziós jellemeket i kifejleszteni, problémákát fel| vetni és esetleg megoldani. E műj fajban csak a drámairodalom nagyjainak sikerült valóban ma- i radandót alkotni (Csekov, Shaw, : Strindberg), A fokozott Írói ne. hézségek azonban, sajnos, csak ; csökkent anyagi lehetőségeket ; nyújtanák a drámaírónak. Az “International Theatre” egyfelvonásos antológiájában Béla I Miklósnak két darabja szerepel. Az egyik a “Silver Nails,” amely néhány év előtt már megjelent egy amerikai gyűjteményben, amelynek a cime: “The Best One- Act Plays.” E kis darabban a feleség és a nővér a tetszhalálból magáhoztért férjet kijátszók és elevenen, de a rátarti férj kívánsága szerint, ezüst szögekkel záratják koporsójába, hogy annak pénzét magukhoz kaparitsák. A zsugoriságnak és kapzsiságnak, amely minden emberi erkölcsöt megsemmisít, bár az üres, külső formákat fenntartja, kegyetlen és monumentális tragikomédiája ez az egyfelvonásos. A másik darab, amelyet az “International Theatre” kiválasztott gyűjteménye számára, a “Soap in the Cellar” cimü tragikomédia. A darab főszereplője egy feleség, aki gonosz, szadisztikus és gőgös magatartásával olyan lelkiállapotba hozza férjét, egy béketürő, engedékeny embert, hogy az, miután a feleség kihívja az elkerülhetetlen végzetet, sőt a kést is a férj kezébe adja,'valóban szappant főz az asszonyból. Béla Miklós drámairói természete szerint, vonzódik a macabre témákhoz. De ezek a morbid történetek sohasem válnak nyomasztóvá, elviselhetetlenné, mert a legsötétebb pillanatokban felcsillan az iró sajátos humora, amely megenyhiti a fojtogatóan komor képet. Béla Miklós naturalista iró, de nem a szó múlt századvégi érteimében. Az ö naturalizmusa sóinttm öncél, ha.?em művészi fo. nian.velv az eszmei tartalom közve.itcsérc. Ez az eszmei tartalom végső elemzésében mindig szatíra, az emberi állatnak és társadalmának kacagtató, de véres szatírája. Ez a szatíra teszi élvezhetővé e gyötrően realisztikus történeteket; viszont a naturalista technikának köszönhető, hogy Béla Miklós szatírája nem az emberábrázolás rovására megy, az sohasem felületes torzítás, mint a legtöbb szatirikusé, hanem mélyre hatol és elevenbe vág. VICTOR CLEMENT (Kelemen Viktor) Újra kezdődnek a keddi vacsorák A 116,-utcai ref. Egyház hölgybizottsága újra megkezdi a keddi társasvacsorák rendezését- Az első ilyen vacsora f. hó 22-én, kedden este fél T órakor lesz az egyház nagytermében. Ezek a keddi vacsorák általános közkedveltségnek örvendtek a múltban, épen ezért a newyorki magyar kolónia örömmel fogadja most a hint a vacsorák nyári szünet utáni újbóli startjáról. KERESTETÉSEK: Keresem rokonaimat: a két Weinstein-fivért, akik egész fiatal korukban kerültek New Yorkba, talán 45—48 évvel ezelőtt és ott családot alapítottak. Nevezettek a Torontói megyei Basahidán születtek, apjuk Weinstein Henrik kereskedő volt, anyjuk Krausz Rózsi, utolsó lakhelyük Belgrádban, Jugoszláviában volt. Az általam keresett Weinstein-fivérek tudomásom szerint mészárosok New Yorkban. Én az anyjuk unokatestvére vagyok; az édesanyjuk az apám fivérének a lánya volt. Értesítést kér; Gráf Rózsi. Ramath-Amidál, Block 13, 7, Izrael, vagy New Yorkban; Charles Kohary, 309 East 57th Street, New York City. 44♦♦♦♦»♦♦♦»♦♦♦♦♦» »♦< "MEDVE ESZ MÍG, AZ IS MINDEGY" EY KIS LELTART KÉSZITETTE31 az általam ismert különböző hajcsármozgalmakról, tessék: 1. GAZDA-MOZGALOM. Ez Gazda Géza elvtara találmánya. “Hasznosítsunk minden gramm hulladékot!” 2. RÖDER-BÉLA-MOZGALOM, másnéven: “elvtársi segélynyújtás.” Valaki a gyárban túlszárnyalja az embertelenül magas normát, utána pedig macerálja a többieket, mig ők is túlszárnyalják. Akkor a normát felemelik. Ebben a folyamatban a “macerát” nevezik elvtársi segélynyújtásnak. 3. SZALAI ISTVÁN-MOZGALOM, a “gépek jobb kihasználásáért." Nem volna igazságos, ha csak az embereket tennék tönkre. 4. LOY ÁRPÁD-MOZGALOM. Jelszava: “Termelj ma többet, mint tegnap!" 5. SÜVEGES DÁNIEL-MOZGALOM. Ez a traktoristák ostora: 1700-as mozgalomnak is nevezik. Ez annyit jelent, hogy . a traktorista 1700 normaholdat munkál meg egy év alatt. Süveges Dániel, például, a fiával dolgozik naponként kétszeri válsással, 6-6 órát. Ez ugye. 12 órás munkanap? Nem nyolc, tizenkettő. 6. POZSONYI ZOLTÁN-MOZGALOM. Jelszava: “Építs olcsóbban, jobban, gyorsabban!” Nos, ehhez a hat “mozgalom”-hoz csaklakoznak még a különböző munkaversenyek. E ZT AZ ÁLLANDÓ HAJSZÁT, a munkások erejének és idegeinek állandó kifacsarását talán ne is mi jellemezzük. Nézzük csak, mit ir a budapesti “Népszava”: “Versenymozgalmunk bürokráciája különösképpen úgy jelentkezik, hogy nem számolnak az egyes emberrel. Irodai futószalagon gyártjuk a felajánlásokat ... Ez a munkarendszer jogosan váltja ki a munkások felháborodását ... A csepeli acélműben az egyéni meggyőzés, az agitációs munka, és minden egyes dolgozóval való foglalkozás helyett egy összevont értekezleten egyszerűen felolvassák a “szempontokat” . . . HÉTEN EGYÉBKÉNT egy nagyon régi, szinte őskori májusi vezércikk olvasásához jutottam. A “Szabad Nép-'-ben jelent meg ez a vezércikk és azt mondja a vezércikkiró, hogy a rákosizmus “a dolgozó népet a munka Hamupipőkéjéből az élet fejedelmévé emeli.” Hamupipőke, ha jól emlékszem, titokban elment a bálba, ott elvesztette ici-pici tipuscipöjét és mezítláb ment haza. Eddig már eljutott a magyar munkásság: a mezitlábig. Hogy aztán eljön-e értük a mesebeli békefelelős, ki tudja? Ezt a vezércikket különben Szakasits Árpád irta. Ő irta, mert 1948 május elsején Szakasits irta a “Szabad Nép” vezércikkét és cserébe Rákosi Mátyás irta a “Népszavá”-ét. Akkor még ilyen jóban voltak: Szakasits Árpád és Rákosi. Hiszen nem sokkal azelőtt még azt irta Rákosi, hogy “a Magyar Kommunista Párt a legszorosabban együttműködik a másik nagy munkáspárttal, a Szociáldemokrata Párttal. Meggyőződésünk, hogy a magyar demokrácia legbiztosabb pillére a két munkáspárt szoros összefogása és éppen ezért következetesen visszautasítunk minden olyan kísérletet, amely e két pártnak a nemzet érdekében annyira fontos együttműködését akarja zavarni ...” Amint tudjuk .Rákosi valóban következetesen visszautasított minden ilyen kísérletet. Szakastts Árpáddal is történt egy és más azóta. Miniszterelnökhelyettes volt, majd a köztársaság elnöke. Most már ne máz. Állítólag megölték, de ha még élne is, aligha hinné mosit már, hogy az élet fejedelmévé emelték a magyar dolgozó népet. Elmondhatja. amit “A forradalmi Ady”-cimü 'rőtet előszavában — egyébként hibásan — idézett Adytól; “Nekünk, pajtás, úgyis mindegy — farkas esz meg — medve esz meg — de megesznek bennünket.” Ady Endre ezt Így irta: Nekem pajtás, úgyis mindegy. Farkas esz meg. ördög esz meg, De megesznek bennünket. Medve esz meg, az is mmdegy, Az a szomorú és régi: Véletlen, ki esz minket. Nem csoda, hogy a szegény Szakasits emlékezetében a medve az ördög elé csúszott. Vannak ilyen tolihibák, Freud professzor szívesen foglalkozott velük . . . ŰI.ÖNBEN PEDIG, ha már kezemben van ez m “ az ősrégi “Szabad Nép”, lapozgassunk csak benne. A Sportcsarnokban ünnepelte májust a magyar munkásság és az ünnepséget Harustyák elvtárs, a Szakszervezeti Tanács elnöke nyitotta meg. (Hol van már Harustyák elvtárs azóta?) Az élmunkások félé vedig Dinnyés Lajos miniszterelnök ‘tolmácsolta a magyar kormány köszönetét”. (Hol van már Dinnyés Lajos azóta?» Kossá István elvtárs bejelentette, hogy “egyhangú határozattal és lelkesedéssel az első számú élmunkásjelvényt Magyarország első élmunkásának, Gerö Ernő elvtársnak ajánlja fel.” (Hol van már Kossá István elvtárs azóta?) Az ünnepséget Piros László elvtárs, a Szakszervezeti Tanács főtitkárhelyettese zárta be. (Hol van már Piros elvtárs azóta?) Ebben a májusi “Szabad Nép”-ben olvasom, hogy Tildy Zoltán köztársasági elnök táviratot küldött Dinnyés Lajos miniszterelnöknek. .Ezeket táviratozza a köztársaság elnöke Dubrovnikből:-“A baráti és szövetséges Jugoszlávia csodálatos szépségű tengerpartjáról küldöm a munka ünnepén együttérző forró köszöntésem népünk dolgozó millióinak . . .” Ezeket az embereket — és még ó, mennyi-menynyit! — mind megette a medve, hiába sikerült átmenteni életüket a német farkas harapásaitól. Mert ugye. világos olvasóink előtt, hogy Ady farkasa német farkas volt? Nos . . . hm ... a medvéje pedig? . . . (g.) i HAZAI HAZAI SZALÁMI és mindenfajta ió hurka, kolbásí, sonka, szalonna és friss has, stb.. Iga*i MÓDI — kapható: / MERTL JÓZSEF — MAGYAR HENTESNÉL — 1508 Second Ave. Tel. RH 4-8292
