Az Ember, 1953 (28. évfolyam, 1-48. szám)
1953-09-12 / 33. szám
SEPTEMBER 12 1953 AZ EMBER 3-ik oldal HADPARANCS! Teljes zűrzavar az emigráns katonai berkekben: harmadik dudás is jelentkezett a csárdában . . . Sónyi Hugó hadseregparancsban hívja fel a tiszteket a jelentkezésre Kezdetben volt a nagy pusztaság. amit a jövendő történetírás a ‘‘lapulás korszakának” nevez majd. A Szálasit végig kiszolgált esküszegö és hazaáruló tábornokok Ausztria és Németország különböző lágereiben húzódtak meg —némelyikük álneveken és hamis papírokkal — s roskadozva a Rózsás felelősségtől, amely az országvesztés terhével ziídult rájuk, még pisszenni sem merészeltek. Azután múltak az évek és az amerikai politika élesen szembefordult a Szovjetunióval. A tábornokok, akik Amerikát jobban gyűlölték. mint a Szovjetuniót, akik tapsoltak a Ribbentrop-Molotovszerződésnek és akik az imádott hitleri Németország leveréséért örökre megátkozták Amerikát, most hirtelen elöbujtak rejtekhelyeikről s “felismerve az idők szavát.” vakmerő arcátlansággal hangoztatni kezdték, hogy ők tulajdonképen megelőzték Amerikát és azért harcoltak a Szovjetunió ellen, mert a Nyugatot akarták védelmezni. Ezzel a kolosszális hazugsággal gründolta a hírhedt MHBK-t Zakó András, a Szálasi kegyeiért reszkető, a Horthynak tett esküjét durván megtaposó vad karrierista, aki a magyar tábornoki karbojtját hivalkodva sározta be a Hitler - brávóval: Skorzenyvel kötött szerződésével. Zákó szervezkedett, sok jóhiszemű katonát is elszéditett hangzatos frázisaival s közben gyalázatos pénzszerzési manőverre használta fel a Magyarországra menesztett futárokat. Csakhamar konkurrense is akadt' Zákónak és az MHBK-nak: egy másik hírhedt hazaáruló, a sopronkőhidai vérbiróságon is vezérszerepet játszott Kisbarnaki Farkas Ferenccel és az általa gründolt “Magyar Szabadságmozgalom”-mal. Itt a helyzet valójában még zavaros, mert, Kisbarnaki azt állítja, hogy az ő mozgalma volt az első és Zákó egyszerűen ellopta tőle a szervezkedést, Zákó viszont Kisbarnakit vádolja a “mozgalom ellopásával.” Ki lopott kitol? — talán örök rejtély marad ez a kérdés, de ahogy a tolvajok s általában a morálnélküli emberek világában könnyen megbocsájtanak egymásnak, Zákó és Kisbarnaki már többizben összebékültek, hogy azután ismét kigyót-békát kiáltsanak egymásra. Pillanatnyilag újra haragot tartanak és Kisbarnaki nyíltan azzal vádolja Zákót. hogy a magyarországi kommunista rezsim szolgálatába állította az MHBK-t! Zákóék sem maradnak restek és a fenekedö gyűlölködés kénköves mocsarával fröcskölnek Kisbarnaki Farkasra. Kinek van igaza? Mindkettőjüknek. Igaza van Zákónak, amikor gyalázatos Jiimpellérnek bé-Mrs. Herbst s 1437 Third Ave., N.Y.t. Tel; BUtterfield 8-0660 Valódi, hazai jegeskávé! A legfinomabb készítésű rétesek sütemények és torták. Hallgassa minden vasárnap d.u 5-től 7-ig Mrs. HERBST rádióóráját: WLIB állomás: 1190 ke. lyegzi Kisbarnaki Farkast és igaza van Kisbarnaki Farkasnak, amikor aljas brigantinak minősiti Zákót! Ebbe a kavarodásba csapott le a Sónyi-féle villám. Sónyi Hugó volt vezérezredes váratlanul hadparancsot adott ki, amelyben a “legfelsőbb helyre” való célzással, félreérthetetlenül Horthy Miklósra való hivatkozással felszólítja az összes tiszteket, hogy jelentkezenek nála. Ez már a harmadik katonai szervezkedés az emigráció vadvirágos mezején. Ez azt jelenti, hogy Horthy és a még mindig hozzá vonzódó tisztek most szembefordulnak Zakóval és Kisbarnaki Farkassal egyaránt és levegőnek tekintik a két hírhedt tábornok nagy verejtékezéssel öszszehozott szervezetét. Sónyi Hugó uj szervezkedést akar elindítani, feltehetően szintén azzal a politikai indokolással, hogy ők voltak a Nyugat igazi védelmezői s Amerika őszinte barátai. Igazán könynyü találni hangzatos magyarázatot. Az emigráns tisztek és katonák körében teljessé vált a zűrzavar. Zákó és Kisbarnaki — ebben újra egyetértenek — a furia dühével fordulnak Sónyi Hugó kezdeményezése felé. “Nincs joga a szervezkedésre,” “Horthy 1944 október 15-én örökre leszerepelt,” “Horthy már nem a Legfelsőbb Hadúr,” "Mi vagyunk a magyar katonaerény letéteményesei” — ezeket az érveket hangoztatják Zákóék és Kisbarna.kiék is. Ebben a káoszban Eckhardt Tibor, a Nemzeti Bizottmány honvédelmi bizottságának elnöke is | kissé zavarttá vált. Eddig makaí csul kitartott az MHBK mellett j s a sorozatos botrányok után sem | számolta fel a hazaáruló Zákóval | fennálló vadházasságát. Most nem tudja: a tőle már annyira meg- J szokott éles kanyarral Sónyihoz kell-e csatlakoznia? . . . LAVOR VAGY AGYÚ? Irta: BOÓR BÁLINT A Z OROSZOK UGYANIS RÁJÖTTEK, hogy vajból nem lehet ágyút, csinálni. Ellenben a lavór, mint nyersanyag, közelebb áll a fegyvergyártáshoz. Bizonyára ez az c;ka, hogy Pesten nem lehet lavórt kapni. Olvasom a panaszt a “Ludas Matyi”-ban, hogy a kismama lavórt akart venni. Végigcserkészte a székesfővárost a Boráros-tértöl a Széna-térig, de lavórnak a magját sem látta. Hová lett a lavór? — kérdi és joggal az elvtársnő és a “Ludas Matyi” nem tud, illetve nem akar nyilt választ adni. Ez a lavór-komplexum hovatovább kezd nemzetközi problémává dagadni. Hát mi lett a lavórból? Mivé varázsolták a szovjet-szemfényvesztők? . . . Ágyúvá! Bármily nevetséges, de szomorú s igy van. Máskülönben nem lehetne megérteni, hogy a hajmeresztőén emelkedő acéltermelés közepette nem lehet találni egy liliputi lavórt se. Uj vasérctelepek nyilnak, Sztalinváros néven Dunapentelét Középeurópa legnagyobb nehézipari üzemévé építették, uj hatalmas vaskohókat kalapáltak össze, az ózdi és salgótarjáni melósokat állandóan nyaggatják és serkentik a fokozottabb vastermelésre és — lavór nincs. A magyar tájakat hétpróbás orosz geológusok fürkészik által, vasérc után liheg és szimatol seregnyi fullajtár, kohászok éjt nappallá tesznek szorgos munkájukkal és — lavór nincs. De mindeme lázas ügybuzgalom nem elég. Megszervezték az ócskavas-gyűjtést is. Amit a két világháború legvadabb csatái idején müveitek az ipar vezetői, azt Mikojan és Szaburov elvtársak már most elrendelték. A legszebb hideg háború és a legcsunyább béke idején gyüjtsd a vasat. De bármennyire is szeplős ez a héke: mégis csak béke. Ámde nem ott, nem az aknamezők mögött . . . Az orosz MÍG-15 Dániába repült bátor lengyel pilótája: Franciszek Jarecki hadnagy elmondta, hogy állandó riadó-állapotban él elsikkadt Középeurópánk. Ennek a folytonos riasztásnak egyik megjelenési formája az ócskavas-gyűjtés. Jönnek az apró “úttörő-pajtások” és hozzák a rozsdás kályhacsöveket. Sőt, ma már ott tart a “Ludas Matyi”, hogy a “legifjabbakat” is buzdítja. Ezek a legifjabbak,” áz egy-kétéves csecsemők masíroznak is aztán a bárgyú élclap hasábjain és viszik Gerő Ernő legbuzgóbbiknak az elnyűtt lyukas kis biliket. Legyen vele boldog. És mindennek a fürge szovjetserénykedésnek az az eredménye, hogy nem lehet lavért kapni. Hát hová lett a lavór? Ágyút csináltak belőle. INDEZT MOST SZERETNÉM angol fordításban elküldeni az elfogult angol politikusnak: Aneurin Bevannak. A Labor Party fenegyereke ugyanis azt mondja, írja, hirdeti, hogy “Oroszországtól nincs mit tartani. A Szovjetunió acéltermelése csupán egyharmada a Nyugaténak és egy nemzet katonai átütő erejének megítélésénél legjobb mérték az acélfogyasztás mennyisége. Mindezt az oroszok bizonyára jobban tudják, mint mi és ez az a tudat, ami fékentartja katonai kalandjaikat mindaddig, amig bele nem riasztják őket egy korlátlanabb támadásba (“ . . . it is this knowledge that will restrain their military adventures unless they are panicked into more than limited aggression . . Úgy látszik egyes angolok képtelenek okulni a történelemből. Pontosan ugyanezt mondta Henderson és az esernyős politikus is 1939-ben, hogy “nem szabad Hitlert ingerelni.” Ezért is nem engedték meg a lengyelek általános mozgósítását, jóllehet a határok roskadoztak a felvonult germán hordáktól. S igy mindössze egy félig-meddig mozgósított Lengyelországra zuhant rá az iszonyú hitleri bunkó. / D E MARADJUNK CSAK AZ ACÉLNÁL. Kétségtelen, hogy ezen a téren Nyugat ma vezet. Azonban az is kétségtelen, hogy egy ország vezetői arra fordítják az acélt, amire akarják. Egyik helyen korcsolyát és lukszusautót készítenek belőle, a másik helyen pedig géppisztolyt és ágyút. Ez a magyarázata, hogy a Szovjet jelenleg 20,00 elsővonalbeli repülőgéppel rendelkezik, mig Nyugateurópa alig négyezerrel (Ridgway nyilatkozata). Hogy emiatt a kismama nem tud lavért venni Pesten és Rosztovban? Istenem, ezen még nem veszett el egy birodalom, de tankágyuk hiányában megbukhat. Egyizben Sztálinnak említették a pápa támogatását, amire a bősz grúz gúnyosan megkérdezte: — És mennyi tankja van a pápának? De a korcs tanítvány: Kónya Lajos kétszeres Kossuth-di.ias, a Magy. írók Szövetségének főtitkára is aszongya “Katonák” cimü versében: “S kaszárnyáink dohos mélyében, bajtárs — betört a fény, a szemeket nyitó elmélet és a fegyver hem teher már.” A pacák nem lehetett légvédelmi tüzér, mint jómagam, hogy a vesém repedezett a többmázsás löveg-kitámasztók súlya alatt. Ám a háborúra készülő fanatikus bolsiknak “a fegyver nem teher már. S ZOMORÚ, HOGY A NYUGATI józan észnek nem csupán a szovjet misztifikációval kell megküzdenie, hanem saját kisokosaival is. Ezek a “függetlenek” az u.n. harmadik ut követői. Holott nincs harmadik ut!! Ez a harmadik ut pontosan az első útba van beágyazva: a szovjetizálás makadámja ez, ami az orosz gyarmati szolgaságba vezet. Minden Bevan és Amerika-ellenes állásfoglalás ma a szovjet és a vörös ötödik hadoszlop végtelen helyeslését és rokonszenvét váltja ki. Ma a bevanok akaratlanul is nagyobb szolgálatot tesznek Malenkovnak, mint százezer közismert kommunista és három tucat Weil Emil egybevéve. Pedig már a múlt században azt tanította Slowacki lengyel költő, hogy: “Nincs idő siratni a rózsákat, midőn lángban állnak az erdők.” S a kotnyeles külpolitikusoknak tudniok kéne, hogy a szörnyű ázsiai lidércnyomás alatt képtelenség jelentéktelen piac- és profitügyeket előtérbe helyezni. Egy üleppel nem lehet két lovon nyargalni. Sztálin nagyon kisfiú volt 41- 42-ben s ész nélkül megígért mindent, aláirt mindent s fogvacogva leste, kunyerálta Amerika segítségét. A ravasz Dzsugaszvili tisztában volt vele, hogy nem harcolhat egyszerre Hitler ellen, meg Amerika ellep. is. Nem akart egy nadrágban két lovon poroszkálni. ö tudta miért . . . FENYŐ MIKSA NEW YORKBAN Az amerikai magyar kolónia határozott nyereségének könyveljük el s örömmel közöljük a hirt, hogy Fenyő Miksa, a magyar szellemi élet ősz reprezentánsa Nem Yorkba érkezett. Fenyő Miksa neve a századforduló gazdag szellemi áradását idézi. Ady, Babits, Móricz, Krúdy. Osvát Ernő, Ignotus, a “Nyugat'’ egész tündöklő írógárdája: ők voltak Fenyő Miksa legszorosabb barátai és kiizdőtársai a magyar szellemi megújhodásban.' Fenyő Miksa maga is finomtollu iró és élessz emit esztéta. Fgy-egy tanulmánya eseményszámba ment Magyarországon és a n n a k számit az emigrációban is. Mert Fenyő Miksa is emigrált l(M8-ban . . . Hogyan is maradhatott volna a bilincsbevert szellem és a derékbetört gondolat földjén a szellem embere? Ma már az irodalomtörténet jegyzi fel Fenyő Miksa mecaenási szerepét. Lelkesen és szinte fehérholló-szerüen támogatta egész ételén át az Írókat, az irodalmi és szellemi megmozdulásokat, a lapokat. A “Nyugat’’ neve. Fenyő Miksa nevét asszociálja az emlékező szivekben. Közgazdasági téren ugyanilyen jelentős volt a szerepe, Magyarországon. V e z etöje volt a Gyáriparosok Országos Szövetségének; szava, szakvéleménye döntő kihatásai volt az ország közgazdasági életére. “Az Ember’ az igaz embernek, a tehetség értékének kijáró őszinte tisztelettel és barátsággal köszönti Fenyő. Miksát! WWRL ( I 600 ke. ) Hallgassa meg vasárnap este 8.30-tól 10.30-ig' a MACYAR-AMERIKAI rádió-színház eheti műsorában: Fehér György zongoraművész régi, hangulatos budapesti műsorát Mezey Zsigmond a zengőhangu operaénekes magyar nóta-csokrát Lene Gabrielli énekesnő gyönyörű szopránján az opera- és operettáriákat dr. Feleky László zongoraművészt Ez New York szenzációja! :
