Az Ember, 1953 (28. évfolyam, 1-48. szám)
1953-09-12 / 33. szám
ÍZ TÖRTÉNIK MAGYARORSZÁGON 100,000 BUDAPESTI DEPORTÁLT SORSÁRÓL VAN SZÓ Hitelesnek elfogadható számadat szerint mintegy 100,000 személyt deportáltak Budapestről különböző vidéki helyekre. A kormány “enyhülő” politikája következtében kibocsájtottak egy rendeletet, mely szerint a deportálásokat megszüntetik és a már régebben deportáltakat hazaenge- ' dfk. Budapesten a legnagyobb kétkedéssel fogadják ezt az ígéretet. Százezres tömeg visszaköltöztetéséröl lenne szó s eddig alig néhány ember hagyhatta el a vidéken kijelölt lakhelyét. Fokozza a jogos kétkedést az a körülmény is, hogy a legnagyobb lakáshiány van Budapesten. A deportáltak lakásait már régen másoknak, utalták ki s általában minden egyes szqba zsúfolva van lakókkal, aminek az a magyarázata, hogy az erőszakos iparosítás következtében igen sok falusit képeztek át gyári munkássá és ezek az uj munkások özönlöttek el a gyáripar központját, Budapestet. ÓRIÁSI BESZOLGÁLTATÁSI HÁTRALÉKOK Nagy Imre, az uj miniszterelnök a parlament elé terjesztett nyilatkozatában különösen nagy figyelmet szentelt a beszolgáltatás nem teljesítésének. Első ízben ismerték el nyilvánosan, hogy a parasztok nem teljesítik a beszolgáltatási kötelezettségeket. A kormány arra kényszerült, hogy körülbelül hatszázmillió forint értékű beszolgáltatási kötelezettséget “írjon le”, minthogy az elmúlt évben beszolgáltatási kötelezettségüket nemcsak a magánparasztok, de az állami birtokok és szövetkezetek sem, teljesítették. UJ MUNKA SBÜNTETÉSEK! A magyarországi gyárakban nemrégiben megszüntetett fegyelmi büntetéseket szigorúbb büntetési intézkedésekkel helyettesítik. A kormánynak az a döntése, hogy megszünteti a késésekkel és kimaradásokkal kapcsolatos büntetéseket, “félreértést és hibákat” eredményezett — mondja egy hivatalos magyarázat — és ezért szükségessé vált, hogy ebben a | kérdésben uj büntetéseket léptes-1 senek életbe: az azonnali elbocsájtásokat. * FOLYIK AZ OROSZOSITÁS . . . Trocsányi Zoltán budapesti egyetemi tanár öt évvel ezelőtt “Orosz szavak a magyar nyelvben” címen cikket irt a “Magyar Nyelvőr” c. folyóiratban. Ebben azt bizonygatta, hogy a magyar nyelv ellenáll az orosz szavak és az oroszos szellem beáramlásának. '“Mindenesetre a magyarok — irta — legalább három szót már megtanultak: zdrasztvujte, doszvidanja és davaj.” Az azóta elmúlt öt év alatt Petőfi nyelve sok min-dent megért. Az utóbbi esztendőkben elindult az oroszositás offenzivája a magyar nyelv ellen. Ez legjobban az újságírásban és az adminisztrációban érezhető meg. A “Szabad Nép” például annyira igyekezett átvenni a szovjet lapok példáját és stilusát. hogy még a rovatcimeket is azokból kölcsönözte, habár egyáltalán nem felelnek meg a magyar nyelv szellemének. így például a “Szabad Nép”-ben megjelent a “Hazánk egy napja” cimü rovat, a “Deny nasei rodini” szószoros fordítása alapján. Több magyar egyesületet orosz névvel láttak el. Az orosz kifej ezésmodort, sőt az orosz nevek írásmódját is kényszerítik! így például Herzen orosz filozófus és író a magyar olvasók számára Gercen-é lett. mert az oroszok ezt p különben német nevet igy Írják. E>en az alapon nemsokára várni lehet, hogy Hamlétből, Shakespeare hőséből rövidesen Gamlet lesz . . . GÖNDÖR JFJERBNCPOHUKM HEULAPIA Reentered as second class matter August 4, 1942, at the Post Office at New York, N. Y. under the Act of March 3, 1879 SZERKESZTŐSE« ES KIADÓHIVATAL: 320 East 79 ST.. NEW YORK, 21. N. Y. Phone^ BUtterfield 8-6168 ” VOL. XXVII—No. 33 NEW YORK, N. Y., SEPTEMBER 12, 1953 EGYES SZÁM ÁRA 20 CENT A magyarországi munkásság ellenállása Irta: KOVÁCS LAJOS (A magyarországi változásokkal” kapcsolatban rendkívüli érdeklődésre tarthat számot az alábbi tudósítás, amely hiteles helyzetképet ad a munkásság folyton növekvő ellenállásáról. A cikk írója a magyarországi rendszer recsegő-ropogó talaján vizsgálta meg a helyzetet és vizsgálódásának eredménye az alanti cikk.) Az erőszak, a kíméletlen kizsákmányolás és a nyomorúságos reálbérek rendszere mély nyomot hagy a magy arországi dolgozók éleiében. A magjai- kormány és a központi vezetőség már több mint fél év óta eredménytelenül kísérletezik az ipar- és bányatermelés nehéz helyzetének javításával. Különösen nehéz a helyzet a bányászközpontokban. Eddig már számtalan ülést, megbeszélést tartottak, a lapok naponta közölnek éles bírálatokat és fenyegető cikkeket. Naponta Ígérgetik a munkások életszínvonalának állítólagos javítását. A központi vezetőség tagjai elárasztották a bányákat, de látogatásaik semmi eredménnyel nem jártak, a helyzet továbbra is napról-napra kritikusabb. A bányákban a munkaerő kérdése már majdnem megoldhatatlanná vált. A kérdés megoldása tekintetében indított kampány eddig eredménytelen maradt. A bányamunkára jelentkezőknek 400 forint jutalmat, különböző kiváltságokat ígértek a lakás, rulia, élelmiszer s0>. beszerzése terén. Mindez azonban hiábavalónak bizonyult és mindössze. 0,000 uj bányászt tudtak összetoborozni. Ezek jó részét is az ipari tanulók köréből. Még súlyosabb a helyzet a meglévő munkaerő tekintetében és különösen nagy a munkaerő hullámzása. Ezt a pesti lapok is kénytelenek voltak elismerni. A “Szabad Ifjúság” cimü lap “Szégyen Komló városában” címmel a következőket Írja: “Komlóban a hősök mellett nagy számban láttunk henyélőket, lustákat, felelőtleneket, sőt még gyávákat is. Ezek azok, akik visszavonulnak a harctól és gátolják a termelési terv megvalósitását. Másik lipus a munkakerülők tipusa, akik indokolatlanul kimaradnak a munkából.” És tovább: “ilyenek elég számosán vannak. Naponta 250-300-an, több esetben pedig 60 százalék.” Ki dolgozik akkor, ha a munkások ilyen nagy százaléka kimarad a munkából és a kritika éle az általános hanyagság és a munkások érdektelensége ellen irányul? Ez a példa a legjobban megvilágítja a magyarországi bányaipar helyzetét. Hozzá kell tennünk, hogy Komló Magyarország egy ik legnagyobb bányája és hogy- igazgatójának néhány hónappal ezelőtt Vas Zoltánt, a Magyar Dolgozók Pártja politbürójának nemrégiben degradált tagját és a Gazdasági Főtanács volt elnökét nevezték ki. Tehát a moszkoviták egyik legjobb bürokratája, — akiről azt mondták, hogy “példával fogja bizonyítani, hogyan lehet többet és jobbat termelni” — ép úgy kudarcot vallott, mint elődjei. A munkások munkalendületének csökkenése, a kimaradások, a normák nem-teljesitése stb. jellemzi a magyar bányaipart. Mindezt “fejetlen öntudattal,” “a régebbi szokások tiszteletbentartásával,” “az ellenség hatásával” stb. magyarázzák. Megfigyelhető az a tény, hogy- a mai magy-arországi uralkodók^ kénytelenek frontális támadást intézni a munkások ellen—támadni az egész munkásosztályt. Ez a legjobb bizonyítéka annak, hogy a magyarországi rendszernek semmi köze a munkásosztályhoz. Ennek egyik oka a magyar dolgozók legdurvább kizsákmányolása és egyik formája az úgynevezett “sztahanovizmus.” Valószínűleg ez a sztahanovizmus volt egy ik oka a termelés csökkentésének és zűrzavaros helyzetének. A “sztahanovizmus” hirdetésével a rendszer arra törekedett, csak a munkások mind nyilvánvalóbbá váló ellenállásához és elégedetlensf' ,ehez vezetett. Nem ér délén felhozni a dolgozók kizsákmányolásának egy másik módszerét sem. A rezsim például kitalálta az úgynevezett “péntek mozgalmat.” Ez a mozgalom azt jelenti, hogy a heti termelési terveket péntekig kell teljesíteni. A Kossuth-rádió például ilyen formában ismeri el a péntek-mozgalom kudarcát: “A Rudolf-telepi bányában a péntek-mozgalom nem sikerült. A közösség nem képes teljesíteni a vállalt kötelezettségeket, mert sokan maradnak ki igazolatlanul. Nagyobb figyelmet kell szentelni a munkafegyelem megszilárdításának.” Mindebből az tűnik ki, hogy bizony “fekete péntek” ez a magyar dolgozók számára. “Kötelezték magukat, de kötelezettségüket nem teljesítik” cimü leadásában a Kossuth-rádió a következőket hangoztatta: “A hónap végéig csökkentsük felére azt a szénmennyiséget, amellyel gazdaságunknak tartozunk. így beszéltek az egyik szénmedence bányászai. Adott szavuk azonban valóra nem váltott ígéret maradt: a tartozás nemcsak nem csökkent, de még növekedett is. Ennek okát a technikai vezetőség felületes munkájában és a bánya rossz munkafegyelmében kell keresni.” Az állami bürokrácia tehát arra kényszerifi a munkásokat, hogy tartozásnak tekintsék a régebben nem teljesített terveket és a nagy munka-normák mellett még ezek teljesítését is megkövetelik. A munkásokra nyilván mgvalósithatatlan kötelezettségeket kényszerítenek és erre föl még “tartozásokkal” is terhelik őket. Ugylátszik azonban a magyar munkások másképpen gondolkoznak arról, hogy ki kinek tartozik. , / A lapok és vezetőségek élesen támadják a pártszervezeteket; felelőssé teszik őket a tervek nem-teljesítéséért. A Kommunista Párt szervezeteit gyakran azzal vádolják, hogy gátolják a tervek teljesítését, hogy- a kommunisták kíméletesen bánnak a gépekkel, nem éberek az ellenséggel és a rombolókkal szemben, figyelmen kívül hagyják a versenyt stb. A “Szabad Nép” például azt Írja: “Gyakran megrongálódnak a gépek. így felmerül a szabotázs gyanúja, de a kommunisták mégsem törődnek azzal, hogy- leleplezzék az ellenséget.” Ki az ellenség? A válasz nagyon egyszerű: Magyarország munkásosztálya, minthogy szembehelyezkedik a napról-napra való kizsákmányolással. j • Nem lehet előrelátni: mikor és milyen megrázkódtatásokra kerül sor Magyarországon, Keletnémetország és Csehország példájára. Tény azonban, hogy ezt a hely-zetet nem lehet sokáig fenntartani és a magyar munkások és dolgozók ellenállása más — nyíltabb, forradalmibb formákat kell hogy öltsön, mert az államkapitalista hurok mind jobban összeszorul nyakukon. Az ellenállás formáit nem lehet előrelátni, de miiujenesetre ez az ellenállás még jobban aláássa a magyarországi rendszert. Gyakran beszélnek arról, hogy a magyar vezetők nagy demagógok. Ebben van valami igazság. Ebben az esetben azonban intézkedéseiket csak szükségből foganatosították. Keletncmetország és Csehország munkásosztályának példájából sokat tanultak ezek a vezetők és siettek valamilyen módón elejét venni annak, hogyt. Magyarországon hasonló eseményekre kerüljön sor. Ez áll a Nagy Imre által beígért intézkedések háttérében. Nagyban Ígérgetik az életszínvonal jelentős emelését. A lapok külön rovatot nyitottak a dolgozók problémáinak és rögtön egész sor tiltakozást kaptak az igazságtalanságokkal és a nehéz életkörülményekkel kapcsolatban. A munkások azonban valószínűleg megtalálják az eredményesebb módját is problémáik megoldásának. hogy a makszimumot hozza ki a munkásból: a legnagyobb munkateljesitményt aztán általános normaként az | egész üzemre kiterjesztették. A sztahanovistáknak Ígért j jutalmakat csak néhány Ízben osztották ki, akkor is csak a dolgozók megtévesztése céljából. Mindez természetesen Kétségtelen, hogy a magyarországi vezetőségben végrehajtott változások Rákosi gazdasági politikájának csődjét mutatják cs ezek a változások a magyar dolgozók, a parasztság mellett elsősorban a munkásosztály ellenállásának eredményei.
