Az Ember, 1952 (27. évfolyam, 2-49. szám)

1952-05-10 / 20. szám

May 10, 1952 AZ EMBER 3-ik oldal vált Szovjet ellen már ma elengedhetetlenül szükséges ez a tegnapi német hadsereg. Viszont — nem indokolatlanul -- a Nyugat még mindig jobban fél a jövőben feltámad­ható német militarizmustól mint a már teljes brutalitásá­ban jelenlévő szovjet hatalomtól. Igv amit a jobbkéz a ka­tonai győzelemmel alkotott, azt a bal a ki nem elégíthető politikai intézkedésekkel nyomban le is rombolta. Ez Jalta legdrámaibb következménye és egyben korunk legnagyobb tragédiája. Vér és arany: az amerikai fiuk élete és Fort Knox dollárjai, a másik oldalon pedig egész kultúrák meg­semmisítésével felérő háborús rombolások (Európa végig­­. bombázása) csak ezt eredményezték: kezdhetünk mindent újra élűiről, ezerszer rosszabb helyzetben, mint a II. világ­háború legvigasztalanabb napjának helyzetképe volt. S mi­közben jövőbe néző szemünk a távoli horizonton, a német kisértetet lesi, lábunk végkép elbotolhat a máris utunkban heverő szovjet tuskóban és akkor ä bolsevizmust semmi sem választja el végső céljai megvalósításától. Ennél sú­lyosabb kettős kelepcében még nem volt a szabad világ és ez kétségtelenül Jalta következménye. A tragédia a mi tragédiánk is, sőt talán elsősorban a mi népünké s így a kérdéshez mint illetékesek szólhatunk hozzá. Egyelőre azonban aligha tehetünk többet, minthogy nemzeti múltúnk mérhetetlen kincsestárából — melynél ragyogóbb nagyon kevés népnek van — előveszünk vala­mit. Újra és újra csak a legnagyobb -magyart idézzük, a magyar emigráció elrontott akusztikája miatt végtelenül kevés reménnyel arra, hogy még is hallják. Hogyan véle­kedett gróf Széchenyi István a Hitel végszavában a hasonló kóresetről? “A múlt elesett hatalmunkból, de a jövendőnek urai ! vagyunk.” AZ ESKÜSZEGÖ, HAZAÁRULÓ KISBARNAKI FARKAS FERENC NEW YORKBAN! Irta: KERESZTHEGYI JÁNOS 1944 őszén Horthy Miklós előkészületeket tett a hábo­rúból való kilépésre, miután titkos parlamenterjei a Szö­vetséges Hatalmakkal már felvették az érintkezést és elő­zetes megállapodásokat kötöttek az ideiglenes fegyverszü­net tárgyában. Horthy számolt azzal, hogy az országot meg­szállva tartó németek a kiválás esetén ellenakciót kísérel­nek meg és számolt a nyilasok puccs-tervével is és ezért a magát hűségesnek mutató Kisbarnaki Farkas Ferenc ve­zérezredest titkos paranccsal a budai hídfőállás parancsno­kává nevezte ki. Kisbarnaki Farkas Ferenc feladata volt a várható német és nyilas támadással szemben a Várat és az egész budai környéket megvédeni. Kisbarnaki Farkas Ferenc a kormányzói parancsot elszabotálta, a bekövetke­zett összeomlásnál meg sem kísérelte az ellentámadás el­rendelését, a helyőrségi riadót visszarendelte, a rádió meg­védéséről nem gondoskodott. Ez volt Kisbarnaki Farkas Ferenc első árulása. 1944 október lö-én Horthy Miklós, Magyarország kor­mányzója rádiószózatban arra utasította katonáit, hogy szüntessék be a további felesleges vérontást a Magyaror­szágot megszállva tartó, rabló és harácsoló nácik oldalán. Horthy ezt a parancsát ‘‘legfőbb haduri” minőségében adta ki mindazokhoz, akik az érvényben volt katonai szabályzat szerint esküt tettek arra, hogy a legfőbb Hadúr parancsait életükkel-halálukkal meg fogják tartani. Hörthynak az esztelen háborúból való kilépési szándéka azért hiúsult meg, mert a legfőbb katonai vezetők megszegték esküjüket és szembefordulva Horthyval s még jobban szembefordul­va a nemzet érdekeivel, árulásukat tetézve tovább is kitar­tottak Hitler oldalán, az országot továbbtaszitották a ször­nyű lejtön és fegyveres támaszt adtak Szálasi törvénytelen, nemzetáruló, az országot rombadöntő, vérengző, gyilkos uralmának. Ezek között az esküszegő, hazaáruló magas­­rangú tisztek között szerepelt Kisbarnaki Farkas Ferenc vezérezredes is, aki rhtul megtaposva katonai esküjét, si­etve "‘hűségesküt” tett a lázadó, gyilkos és örült Szálasinak. Beregffy, Szálasi honvédelmi minisztere egy csomó idősebb tábornokot nyugdíjazott, köztük Kisbarnaki Far­kas Ferencet is, de csupán hiúsági okokból: a nála rang­idősebbeket helyezte nyugdíjba. Kisbarnaki Farkas Ferenc mindösszes pár napig volt nyugdíjban. Szálasi utasítására reaktiválták és csakhamar újra felbukkant a nyilaskeresz­tes arénában, mint Szálasi ‘‘kiürítési kormánybiztosa.” De fontosabb beosztást is kapott a törekvő Kisbarnaki Far­kas Ferenc. Kovarcz Emil, a már 1919-ben gyilkossá vált véreskezü gangster (SOMOGYI-BACSó-GYILKOSSÁG!), aki Szálasi alatt a “a nemzet totális mozgósításának és had­bevetésének” minisztere lett, alkotmányellenesen és tör­vénytelenül külön bíróságot szervezett, amely ezt a nyaka­­tekert nevet viselte: “A nemzet totális mozgósításának és hadbavetésének minisztere mellé beosztott tábornok külön bírósága.” A hangzatos címben szereplő tábornok Kisbar­naki Farkas Ferenc volt. Jól értsük meg: ez nem a katonai szabályzat szerinti vezérkari biróság', vagy egyéb szokásos katonai Ítélkező ha­tóság volt, hanem egy teljesen törvénytelen, katonai sza­bályzat-ellenes gyorstalpalt biróság, amelynek célja kife­jezetten az volt, hogy a német-ellenes katonatisztek felett vérbiráskodást tartson. Dálnoky-Véress Lajos altábornagy, a 2. hadtest pa­rancsnoka eleget akart tenni Horthy parancsának és had­seregével együtt le akarta tenni a fegyvert. Kozár Elemér, Dálnoky-Veress vezérkari főnöke elárulta a németeknek a tervet, mire a németek lefogták Dálnokyt és átadták a fen­tebb említett alkalmi bíróságnak, Kisbarnaki Farkas Fe­renc “külön bíróságának.” Dálnoky-Veres Lajost, a legki­válóbb katonák egyikét, Horthy dezignált miniszterelnökét Kisbarnaki Farkas Ferenc huszonötévi fegyházra Ítélte! Kisbarnaki Farkas Ferenc szervezete sorra fogatta le az esküjükhöz hü magasrangu katonákat: Hennycy Vil­most, Szombathelyi Ferencet, Lázár Károly testőrtáborno­kot, Vatai Lajost, a kormányzó szárnysegédét, Vörös Géza hadtest parancsnokot, Utassy Lóránd vezérkari ezredest, Horthy futárját a Szövetséges Hatalmaknál, Csatay La­jos tábornokot és volt honvédelmi minisztert és még szá­mos más magasrangu tisztet. 1944 novemberében és decemberében működni kezdett a sopronkőhidai katonai vérbiróság. A nemzet legjobb és leghübb fiait állították itt biróság elé, akik a szabadság és függetlenség védelmében, a nemzeti becsület megóvása ér­dekében szervezkedni merlek a nyilasok becstelen, véres uralma ellen. A vérbiróság sorra hozta a halálos ítéleteket és többek között itt. a sopronkőhidai fegyház udvarán vé­gezték ki Bajcsy-Zsilinszky Endrét, Nagy Jenőt, Tartsay Vilmost, Odescalchi Miklóst és sokan másokat. Étinek a vérbiróságnak volt egyik vezető tagja Kisbarnaki-Farkas Ferenc és például őmaga hozta meg a halálos ítéletet Har­dy Kálmán tábornok, a folyami erők parancsnoka ellen! Mindezt miért mondjuk el itt újra? Miért kell feleleve­níteni Magyarország sötét korszakának ezt a legaljasabb, leggyalázatosabb fejezetét ? Mert Kisbarnaki Farkas Ferenc ezidőszerint New Yorkban tartózkodik, ahová — megtévesztve az amerikai hatóságokat — harmincnapos látogató vízummal besur­rant és az elmúlt vasárnap délután már beszédet is mon­dott az összesereglett nácik, fasiszták és nyilaskeresztesek megszervezett seregének! Ugyanaz a Kisbarnaki Farkas Ferenc, aki megszegve esküjét a hitleri háború továbbfoly­tatását látta jónak, ugyanaz a Kisbarnaki Farkas Ferenc, aki az örült tömeggyilkos Szál a s i uralmát támogatta, ugyanaz a Kisbarnaki Farkas Ferenc, aki Sopronkőhidán halálos Ítéleteket hozott! Minden becsületes, tisztességes olvasó összecsapja a kezét a fenti hir olvasásakor. Hogyan történhetett ez meg. hogyan lehetséges, hogy egy ilyen huszonnégykarátos fa­siszta beteheti a lábát Amerika földjére, sőt ott beszédet is mondhat? Az antibolsevista küzdelem az álarc. Ennek az álarc­nak védelme alatt mondta el beszédét ez az esküszegő és hazaáruló törzstiszt. Világjelenség ez: a volt nácik és fa­siszták egyszeriben előbujtak odúikból és hangos szóval hirdetik, hogy ők a bolsevisták legádázabb, legmegbízha­tóbb ellenfelei. így akarnak szalonképessé válni a nyugati világ előtt és igy akarnak akcióképességet szerezni az elkö­vetkezendő évekre. A céljuk azonban távolról sem az, hogy valóban küzdjenek a bolsevisták ellen! Még egyetlen mell­döngető volt fasisztát sem láttunk, aki valamilyen akciót végrehajtott volna a moszkvai zsarnokság ellen. A valódi céljuk az, hogy a felszabadulandó országot újra birtokukba vegyék és újra megteremtsék a maguk undorító klikk­uralmát! ' ' De ma már a szabad nyugati világ jól látja, miről van szó. A bolsevizmusnak nem a fasizmus az ellenszere, ha­nem egyesegyedül a demokrácia. Erre a Kisbarnaki Farkas Ferencre pedig különös gondol fordítunk . . . 25 ÉV 25 éven át szerkesztői asztal előtt ülni, nyomdateremben in­tézni az ólombetűk helyes sora­­kozását, támadásba vezetni őket . . . olyan taposómalom, ahol idő élőt felőrlődnek az idegek. Minden lapnak két főellensége van: a “barát,” aki ellenszolgál­tatás nélkül zsebeli be a tiszte­letpéldányokat és a közömbös, akit senkifia nem tud a lap ol­vasására birni. A kimondott ellenség elvégre tiszta dolog; tudja az ember há­nyadán áll vele, adva van a le­­jhetöség: vagy ö vagy én. Ha egy lapnak sok az ellen­sége, velük arányban növekszik a barátok tábora is, — idézőjelek nélkül. A sok ellenségnek és sok ba­rátnak köszönheti “Az Ember,? hogy 25 éven át maradéktalanul teljesíteni tudta Amerikában az: önmaga által előirt hivatást: ir­tani az emigráns közéletből a káros elemeket, elősegíteni az or­szág demokratizálódását, vagyis: azért hadakozott, amiért ellenfe­lei 25 éven át beverték volna a fejét, ha elérik, s amit ma, — a* idők változásával — állítólag ők % is akarnak, de azért a fejét to­vábbra is hajlandók lennének be­verni, egyszerűen azért, mert aii ő “demokráciájuk” különféle szí­nű ingekben jár s tarkólövésben gondolkozik. Az ő “demokráció­­juk alatt zokog a betű a szégyen­től, fogát vicsorgatja a sajtógép a dühtől. Ilyen évfordulókor szines szóvi- I rágokbói tortát szoktak sütni a szerkesztő ünnepi asztalára s be­lehelyeznek 25 érdem-méltatástól lobogó gyertyát. így van rendjén, mert az épp úgy kijár egy szerkesztőnek a jól­­végzett munka után, mint szí­nésznek a taps. Legyen részemről e néhány sor tiszteletadás Göndör Ferenc s ré­gi munkatársai felé, akik jóban­­rosszban kitartottak “Az Ember’* mellett. PERNEKI MIHÁLY BARÁTI LEVELEK Montreal, Canada, 1952. ápr. 14 “Az Ember” igen tisztelt Szer­kesztőjét kissé elkésve én is sze­retettel üdvözlöm a 25 éves ame­rikai jubileuma alkalmával. Kí­vánom, hogy az emberi kor leg­végső határáig ugyanilyen töret-, lenül álljon az igazság oldalán, miként ezt ezidáig tette! Továbbra is jó egészséget és harcos szellemet kíván: KÖVES ERNŐ­­* * * Havana, Cuba, 1952. V. 1 Kedves Szerkesztő Uram! Nagyon köszönöm, hogy végre “Az Ember”-t pontosan, kapom. Itt valami manipuláció történhe­tett és mások élvezték az én la­pom tartalmát. A lapokból értesültem szintén, hogy “Az Ember” 25 éves ezüst­­jubileumát ünnepi? megjelenésé­nek, amerikai földön. Ez gyönyö­rű teljesítmény! Minden jót to­vábbra is — erőt, jó egészséget! Szívélyesen üdvözlöm kedves, feleségével együtt, HIRSCH VILMA HOLLÓS BÖZSI ás SHIRLEV ROSS angol-magyar és magyar-angol fordítási és be­vándorlási ügyekben segítő irodája készséggel áll az amerikai ma­gyarság rendelkezésére. Cím: 55 West 42 St. (Room 1046) New York 18, N. Y. Telefon: LO 4-3619 I

Next

/
Oldalképek
Tartalom